IKON - Selfish Love 6. rész (yaoi)

Selfish Love

6.  rész

 Sziasztok. Tudom nem a leghamarabb, de itt a Selfish Love folytatása. :)

Jinhwan: - Jól vagy? - hajolt le hozzám. Olyan kedves velem, amit nem értek. Eddig a szemével megölt, most meg... Csak emlékezzünk vissza a tegnapra. Elővette a telefonját és felhívott valakit hogy késünk. - Kicsit szédülök, de amúgy jól - mondtam, fejem fogva. - Szerintem menjünk enni. - támolyogva megindultam az ajtó felé. Erőm még mindig nem volt, emiatt összerogytam a cipős szekrény előtt és elkezdtem sírni. Síros hülye vagyok. Egy nyavalygó kislány.

JunHoe: - Kicsit szédülök, de amúgy jól. - a fejét fogva nézett rám. - kicsit dülöngélve elindult az ajtó felé. A cipős szekrénynél elesett, mire odarohantam hozzá. Meghallottam szipogását ezért leguggoltam mellé. - Biztos jól vagy? - simítottam vállára és a fülébe súgtam. Mivel a háta mögött guggoltam, nem láthattam arcát, de biztos voltam benne, hogy élvezte és ez kiült arcára.

Jinhwan: - Biztos jól vagy? - kérdezte aggódva. Kezét vállamra tette és fülembe suttogott. Hátam mögött guggolt én pedig felé fordultam. Belenéztem szemeibe és elkezdtem tátogni, csak nem tudom mit. Láttam magam a szemében és az aggódást is.

- Kicsit sem vagyok jól! - szipogtam. - Visszaakarok feküdni az ágyamba és hoz...hozzád bújni. - és újra elkezdtem sírni.

JunHoe: Nem tudtam eldönteni, hogy mit válaszoljak. Hanbin biztosan nem fog örülni. Nagyot sóhajtva felálltam és elővettem a telefonomat. - Szasz' mi van már? - szólalt meg mérgesen B.I.

- Jinhwan rosszul van... - csuktam le szemeimet erőtlenül.

- Akkor baszd meg maradj ott vele! De holnap lesz akkor is egy próba, mert a menedzser hyung, már kíváncsi rá. - kiabált rám és kinyomta. Ránéztem a földön ülő csapattársamra, aki teljesen magába fordult. Bátortalanul karjaimba vettem apró, könnyű testét és a cipőimet lerúgva, elindultam a szobája felé. Csak ne csináljak hülyeséget....

Jinhwan: Nagyon sóhajtva felállt és elővette a telefont. Eléggé fel volt hangosítva a telefonja, így hallottam, hogy Hanbin szinte már üvölt vele. Lerakta a telefont, majd karjaiba vett és elindultunk felfelé. - Köszönöm - súgtam, majd lehunytam szemeimet, pihentetve azokat. Olyan jó volt a kezei között pihenni.

JunHoe: - Nehogy így aludj el nekem. Majd fent aludhatsz. - lépcsőztem már fájó lábakkal, majd kinyitottam Jinhwan szobájának ajtaját, és leraktam őt az ágyra. Nem tudtam, hogy mennyire lesz szokatlan, de bemásztam mellé, otthonosan felpakolva a hátam mögé pár nagypárnát és telefonozni kezdtem.

Jinhwan: - Nehogy így aludj el nekem. Majd fent aludhatsz - hallom halkan a hangját, mert mire felértünk addig elaludtam. Csak annyit éreztem még, ahogy lerak az ágyra és mellém fekszik. Odabújtam mellkasához, mélyen beszívtam az illatát. Olyan tipikus Junhoe illata volt.

JunHoe: Mikor hozzám bújt megfeszültem. Abbahagytam a telefonozást és lenéztem rá. Szemei csukva voltak. Átkaroltam keskeny vállait és fejét simogattam közben újra ellazultam és a telefonomra koncentráltam. De nem tudtam Jinhwan mellett.

Jinhwan: A simogatásra mindig felkelek. Most is így tettem, amikor Junhoe a fejemet simogatta. Felnéztem és rá mosolyogtam. - Szia - ásítottam egy nagyot és elkezdtem köhögni. Nagyon csúnyán köhögtem, így gyorsan felpattantam az ágyról, beszaladtan a mosdóba és ott köhögtem tovább perceken keresztül. Mikor végeztem megmostam az arcomat, visszamentem a szobába és leültem az ágy szélére.

JunHoe: Mikor kinyitotta a szemét rám mosolygott és ásított.

- Szia. - nem értettem miért köszönt újra, ha alig öt percig aludt. Hirtelen elkezdett köhögni ezért kifutott a szobából gondolom a fürdőbe. Elég sokáig hallottam a köhögését, ami miatt rám tört az aggodalom. Visszatért a szobába és leült az ágyra.

- Jól vagy Jinny? - kérdeztem odamászva hozzá.

Jinhwan: - Jól vagy Jinny? - kérdezte hozzám mászva.

- Nem - öleltem meg és ölébe kuporodtam. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat - Nem megyünk arra a próba izére?

JunHoe: - Hanbin mondta, hogy maradjunk itt ha nem érzed magad jól. - néztem az ölemben fekvő törékeny srácra. Miért gondolom őt ilyen gyönyörűnek?

Jinhwan: - Hanbin mondta, hogy maradjuk itt ha nem érzed magad jól - nézett le rám.

- Ne legyen baj belőle, felkapok valamit és mehetünk - erőlködtem, hogy felálljak, lassan odacammogtam az szekrényemhez és felvettem a kedvenc ruháimat. - Mehetünk! - jelentem ki határozottan, miután nagy nehezen kivánszorogtam a folyosóra.

JunHoe: Nem akartam, hogy valami baja essen Jinhwannak, mert látszott rajta hogy nincs jól. Felöltözött és kiment a folyosóra.

- Jinhwan. Ne erőltesd, ha nem vagy jól. Lesz még annyi próba, hogy meg is fogod játszani a rosszullétet hogy ne kelljen próbálnod. - álltam elé és álla alá nyúltam, hogy szemeimbe nézzen.

Jinhwan: Dülöngéltem egy darabig, aztán meghallottam Junhoe hangját.

- Jinhwan. Ne erőltesd, ha nem vagy jól. Lesz még annyi próba, hogy meg is fogod játszani a rosszullétet hogy ne, kelljen próbálnod - megállt előttem és állam alá nyúlt. Belenéztem szemeimbe. Aztán egyre közelebb hajoltam hozzá, hogy ajkainkat össze tudjam érinteni. Lassan közeledtem, hogy fel tudja fogni mi történik.

JunHoe: Észrevettem, hogy Jinhwan egyre közelebb kerül hozzám, ajkaimat s néha szemeimet pásztázva. Most meg akar csókolni? Vagy.... csak beképzelem? Mindenesetre megvártam, míg teljesen lábujjhegyre állt, de még így sem ért el, ezért lehajoltam hozzá megszüntetve az apró távolságok köztünk.

Jinhwan: Kellett egy kis idő, mire megtörtént. Mivel alacsony vagyok, ezért nem értem volna fel. De ő lehajolt és megcsókolt. Ajkai melegek voltak. Egy netes oldalon az olvastam, hogy ha az ember ajka meleg, akkor szerelmes. Szétváltunk, se szó se beszéd, hívtunk egy taxit és elmentünk próbára. A taxiba még egy ideig csukott szemmel pihentem, aztán pedig megállt az autó

JunHoe: Nem értettem ezt az egészet. Ha nem szeretem, minek csókolom meg? Rosszul fogalmaztam... Nem szerethetem... A kocsiban ülve, végig ezen gondolkoztam. Megállt a kocsi, és mivel a menedzsert felhívtam, hogy mégis megyünk próbára, kifizette nekünk a taxit, és már mentünk is a táncterem felé.

Jinhwan: Kiszálltunk a taxiból és a táncterem felé mentünk. Mivel még mindig szédelegtem, belekaroltam Junhoeba és úgy mentünk. Annyira izgultam, mert állítólag valami menedzserrel találkozom, aki szerződtet majd. Egyre közelebb értünk a teremhez, ahonnan hangos zene szólt. Felismertem és a folyosó közepén akaratlanul táncolni kezdtem.

JunHoe: Jinhwan belém karolt és úgy nézelődött. Nagyon aranyos volt. Mikor meghallottuk a zenét, Jinhwan ugrálni kezdett, ami hasonlított a koreográfiára.

- Nyugi már. - szóltam rá mosolyogva. Miért tetszik a viselkedése?