BTS SugaV one shot (yaoi)

Sziasztok! Lezárult egy szavazás, miszerint a SugaV one shot nyert, és ezt kell, hogy kitegyem. Nos, mivel fogyok az egy részes kis sztorikból, ezért nem lesz új szavazás, csak ha befejeztem párat. De addig is jó olvasást! ♥

Páros: Yoongi&Taehyung

Műfaj: Yaoi

Korhatár: 18+

Figyelmeztetés: Trágár szavak, erotika

SugaV one shot kérésre

Már megint ez… Folyton vitatkoznak velem a szüleim… Már a sírás határán táncoltam, mikor felálltam az ágyamról, felkaptam az egyik fekete pulcsimat, ami még úgymond tiszta volt, és az erkélyemre sétáltam. Nem láttam semmit sem, olyan sötét volt már, csak az utcákon világítottak a lámpák. Ki akartam menni az utcákra egy kicsit… Ez a gondolat után, elszántan magamhoz vettem a telefonomat, majd pár ügyes mozdulattal lemásztam az erkélyemről. Gyorsan eltűntem az ablak elől, nehogy észrevegyen bárki is, majd kisurrantam a kapun. Az utcából gyorsan elfutottam, mert nem akartam, hogy a szomszédok észrevegyenek majd lassabbra vettem a lépteimet. Miért utálnak ennyire? Komolyan mondom, néha már úgy érzem, hogy csak azért szült meg anya, és azért egyezett bele apa a nevelésembe, hogy később legyen egy csicska a háznál. Holnap töltöm be a 18-at, és tudom jól, hogy most már nem fognak őszintén mosolyogni. Csak egy púp vagyok a hátukon… Ezek a gondolatok annyira ellepték az elmémet, hogy eltévedtem, de nem tudtam ezzel sem foglalkozni. Észrevettem, hogy egy férfi a hátam mögött sétált, tőlem úgy 4 méterre, ezért gyorsítottam lépteimen. A parkba érve, közelebb merészkedett hozzám, ezért futni kezdtem, de az illető utolért és elgáncsolt. Nem tudtam ki volt az, de hirtelen a nyakamban feltűnt szúró fájdalom miatt nem tudtam ezzel foglalkozni. A hátamra fordultam, közben a nyakamra akartam szorítani a kezem, de fokozatosan nehezültek végtagjaim, szemhéjammal együtt.

***

Mikor kinyitottam a szemem, párat pislognom kellett, hogy lássak. Körbenéztem és az ütő is megállt bennem mikor találkoztam egy sötét szempárral. A mellé társult zöld hajkoronát fürkésztem, de hamar arcára tértem vissza. Miért ismerős? Láttam már valahol...

- T-te ki vagy? – húzódtam arrébb, de a fiú felmászott a puha ágyra, amin feküdtem és lelökve a párnák közé fölém tornyosult.

- Inkább mondd el te. Sokkal érdekesebb, mint az hogy én ki vagyok… - súgta végig a szemembe nézve. Nyeltem egy nagyot majd gyorsan mellkasára tapasztottam kezeimet, és megpróbáltam lelökni magamról. Ami nem sikerült. Lehajolt a nyakamhoz és egy apró csókot nyomott érzékeny bőrömre, mire megremegtem.

- Hagyj békén! Ki vagy te?! – vergődtem alatta, mire lefogta kezeimet és ajkamra hajolt. Ha most hagyom magam, ki tudja, mit csinál… Bár elég egyértelmű hogy mire készült.

- Suga. Csak hogy tudd, mit kell nyögnöd. Akkor most te mondd meg, hogy mi a neved. – harapja meg fülcimpámat, mire ijedten kapálózok a lábaimmal, és kezeimet próbálom kiszabadítani. Ez egy beteg állat…

- Engedj el! Senkinek sem mondom el, hogy mit csinálsz itt! Kérlek! – könyörögtem, mert már másra nem futja tőlem. Sokkal erősebb nálam…

- Dehogy engedlek! Már így is felizgattál miközben aludtál, de így hogy ellenkezel alattam… hm… - harapdálta folyamatosan nyakamat, kulcscsontomat miközben a fejem fölött fogta össze egy kézzel a csuklóimat, és a pólóm alá csúsztatta hideg kezét. Összerándult hasfalam, és halkan sóhajtottam, de azonnal beharaptam alsó ajkam, hogy elnyomjam hangjaimat.

- Hagyj! Könyörgöm… - mondtam elhaló hangon, és elengedtem kezeimet, mert már fájt az ellenkezésem is. Miért kellett elszöknöm?! Ha felmostam volna a konyhában nem vesztem volna össze anyával, nem jöttem volna el sétálni és nem akarna megerőszakolni egy beteg állat. Aki egyébként elég furcsa hangokat váltott ki belőlem.

- Mégis élvezed? - sóhajtotta ajkaimra, amitől el kellett fordítanom a fejem. Felkelt rólam és lekapta magáról a pólóját én pedig hirtelen felindulásból ellöktem és menekültem, ahogy csak tudtam. De amilyen ügyetlen vagyok elestem még az ajtó felé futva, mert megbotlottam a saját lábamban. Halkan felkacagott majd megtépve hajamat felemelte a fejem. Fájdalmasan nyögtem és feladtam. Nem tudtam tovább küzdeni. - Oh, feladod? - gúnyos hangja hallatán egy grimasszal az arcomon fogtam meg kezét, amivel tépett. Nem láthattam arcát, mert hasra estem ő pedig úgy mászott a hátam mögé, de ennek ellenére próbáltam leszedni kezét magamról, amivel nem jártam sikerrel, mert felhúzott a földről és az ágyra lökött. Próbáltam menekülni, mert féltem tőle, ő pedig ismét ott volt a közelemben. Felhúzott térdre és a nyakamba csókolt miközben férfiasságát fenekemhez nyomta. Miért pont engem kellett elkapnia? - Hm... Hogyan szeretnéd? Kutyapóz? Esetleg van külön kívánságod? Vagy hagyjam, hogy meglovagolj? - súgta fülembe miközben pulcsimnak a cipzárját lehúzta és lesimította vállaimról a feleslegessé vált ruhadarabot. Féltem, remegtem minden érintésétől. Nem akartam ezt...

- Egyiket sem akarom... Kérlek.. Engedj el - néztem rá mikor újra eldöntött és fölém mászott. Lábaimat szétfeszítette és merevedését nekem nyomta. Tetszett, amin meglepődtem... Én heteró vagyok!

- Mondtam már. Nem engedlek el! Tetszik ez a helyzet... - vette le a pólómat, amit nem akartam így megnehezítettem dolgát, de nem nagyon így a szoba túlsó részén landolt a textil. Észrevétlenül végignéztem vonzó testén miközben ő kigombolta nadrágomat. Nagyot nyeltem, és kicsit bátortalanul felhúztam lábaimat, hogy ne vegye le rólam. Vette az adást, de nem érdekelte és letépte rólam a fekete farmert. Fölém mászott, és ismét nyakamat kezdte csókolgatni, amit élveztem ezért hagytam neki, még el is fordítottam a fejem, hogy rendesen hozzám férjen. Furcsa volt, hogy egy idegennek hagytam mindezt, de tudtam; rosszabb is lehetne, ha ellenkeznék. Kulcscsontomat megszívta majd lejjebb haladt mellbimbóimhoz én megéreztem, hogy éledezni kezdtem.

- Csak nem... Élvezed? - kérdezte beharapott ajakkal, ami nagyon tetszett, de csak elfordítottam arcomat, ami fokozatosan vörösödött el.

- Ahw... neh... kéh... kérlekh!- nyögtem fel mikor rám markolt a nadrágomon keresztül.

- Nyögj! Hangosabban! - suttogta a fülembe, majd sokkal finomabban masszírozni kezdte férfiasságom, mire csípőmet fellöktem és halkan nyögdécseltem. Éreztem, hogy felforrósodott a testem és közeledtem az orgazmus felé, de hirtelen megállt Suga keze és perverzen elvigyorodott. Levette nadrágját miközben én pihegtem izzadtan az ágyon és tudtam, hogy most jön az a rész, amit nem fogok ennyire élvezni. Ijedten pillantottam rá mikor bemászott lábaim közé és alsónadrágom korcára fogott. Látta rajtam az ijedséget és közel sem úgy ért hozzám, mint aki egy idegen. Lágyan arcomra simította tenyerét és megcsókolt. Megremegtem ajkai érzésére és szinte azonnal visszacsókoltam.

Kezdtem kételkedni abban, hogy biztosan heteró vagyok. Észre sem vettem, hogy levette rólam az utolsó ruhadarabomat, csak akkor mikor elvált ajkaimtól, benyálazta ujjait és bejáratomat kezdte ingerelni. Felhúztam lábaim és összeszorítottam ajkaimat a kellemetlen érzésre mikor első ujját megéreztem magamban. Miért vigyáz rám? Azt hittem, hogy csak megdönget fájdalmasan és kirak az utcára... De persze jól esik törődése. Halkan sóhajtoztam egy ujjától, aztán kettőtől, majd háromtól. Nem hagyta, hogy sokáig élvezzem ujjait, kihúzta belőlem majd megszabadult boxerétől. Zavartan pillantottam oldalra, fel, mindenhova csak oda nem. Felkuncogott zavaromon majd bejáratomhoz igazította férfiasságát. Azt hittem, hogy ugyanúgy gyengéden fog viselkedni, mint eddig, de e helyett állat módjára elmerült bennem tövig. A levegő megakadt torkomban és a lepedőt téptem meg fájdalmamban.

- Azt a kurvah! Teh... te mégh.. szűz vagyh? - nézett rám hitetlenkedve mire elvörösödve, szenvedve néztem szemeibe.

- Igenh.. - nyögtem fájdalmasan, mert mérete szétfeszített, és könnyeim is elindultak. Arcáról ítélve neki nem fájt a dolog, ami valamiért jó érzéssel töltött el.

- Baszki jókor mondod! - néz rám, én pedig értetlenkedek magamban. Miért? Talán ha az elején mondom, akkor bele sem kezd? Áh, biztosan nem...

- Ne mondd, hogy ez változtatott volna valamin! - feleselek neki vissza mire aprót lökött csípőjével. Már az is fájt, hogy bennem volt, de ez, hogy meg is mozdult... A hirtelen fájdalomtól kezeire kaptam, amik csípőmet fogták és lenyeltem kiáltásomat.

- Igenis változtat valamin! - húzott fel ölébe és fenekemre simította kezeit mire elvörösödtem. Bátortalanul kapaszkodtam meg vállaiba és értetlenül néztem rá. Ő csak megcsókolt és ismét lökött csípőjével, de ezúttal nem olyan indulatosan, mint az előbb. Szájába nyögtem és alsó párnáját megharaptam mire felszisszent. Nem akartam neki fájdalmat okozni, de én sem tudtam miért. Lassú, lágy mozdulatait hamar megszoktam és kicsit bátrabban megkapaszkodtam nyakában. Ajkaim helyett nyakamat csókolgatta és folyamatosan fülemet bombázta rekedtes nyögéseivel. Nem hittem volna, hogy ilyen lesz velem. Nem számítottam erre a törődésre.

- Mondd el azh... igazi neved.. - nyögtem a fülébe, mert tudtam, hogy nem Suga az igazi neve.

- Te sem mondtad el. - döntött el újra az ágyon mire felhúztam lábaimat. Furcsa és idegen volt nekem ez az egész helyzet.

- Taeh... hyung... - nyögtem mivel pont lökött csípőjével így a lepedőt is megmarkoltam. Lehajolt fülemhez én pedig elfordítottam a fejem ezzel több helyet biztosítva neki.

- Yoongih...- gyorsított csípője mozgásán mire felhangosodtam, de próbáltam tompítani hangjaimat azzal, hogy magamhoz vontam pár csókra. Nem értettem miért tetszett, de imádtam, hogy egyre durvábban ért hozzám. Lábaimat szétnyitottam és próbáltam belemozogni minden lökésébe. Az én hangom töltötte be az egész szobát és nem értettem, hogy miért akarta, hogy élvezzem. Férfiasságomra fogott és lassan masszírozni kezdett mire remegni kezdtem az egyre sűrűbben előtörő ingerektől. Yoongi erősebb, de lassabb lökéseket diktált így eltalált egy érzékeny pontot bennem, amitől megakadt torkomon az épp feltörekvő nyögésem.

- Ah.. megvagyh! - nyögte fülembe és ugyanarra a pontomra összpontosított minden lökésénél. Éreztem, hogy gerincem mentén futkosott az élvezet, majd megállapodott alfelemben. Ott kinőtte magát így remegtem Yoongi érintése és mozdulatai alatt.

- Mindjárth... ehlmegyekh! - nyögdécseltem miközben élveztem, hogy a testemen keresztül száguldozik a gyönyör. Megszólalásomra csak egy perverz vigyort villantott majd gyorsított csípője és keze mozgásán így meg sem tudtam szólalni. Minden mozdulatával elérte bizonyos erogén zónámat, amitől alfelemben hamar felrobbant egy feledhetetlen orgazmusként az eddig összegyűlt élvezetem és Yoongi névét sóhajtva élveztem el. Remegve húztam le magamhoz egy csókra miközben hagytam, hogy mozogjon bennem tovább.

- Ahw de szűkh vagy! - sóhajtotta majd megremegve egy utolsót lökött és a lehető legmélyebben ment el bennem. Nyakhajlatomba fúrta a fejét és hangosan lihegett, leheletével csiklandozva bőrömet. Elvigyorodtam ezért beharaptam ajkam, nehogy felnevessek, de nem bírtam ki. - Mi az? - nézett rám fáradtan mire beletúrtam zöld tincseibe és megcsókoltam. Kihúzódott belőlem és izmos karjaival átölelve derekamat lágyan becézgette ajkaim, ami nagyon jól esett.

- Csikizted a nyakam. - mondtam el a "nagy titkot" miután elvált ajkaimtól. Egy pár percig csendben figyeltem arcát és valami furcsát éreztem a gyomromban meg a mellkasomba. - Azt hiszem, kedvellek... - szólaltam meg halkan mire egy féloldalas mosoly ült ki arcára.

- Nem hinném. Csak azért érzed ezt, mert kedves és figyelmes voltam veled egész végig ebben a kis időben, a szüleid pedig egész életed során nem figyeltek rád így. - meglepett válasza és félve húzódtam el tőle. Ezt honnan tudja? - M-mármint nehogy azt hidd, hogy kukkolok nálatok vagy nyomozok utánad. A szüleid is ismernek. Csak nem láttak még zöld hajjal. - mosolyodott el. Ezért volt ismerős?

- Én is ismerlek? - tettem fel kérdésemet, ami elég hülyén hangzott. - Ha igen, akkor miért...? - jöttem zavarba még jobban ő pedig kisöpört egy tincset a homlokomból.

- Lehet, hogy már láttál. És általában miért fekszenek le egymással az emberek? - vonta fel szemöldökét mire zavartan elfordítottam arcom. Ez kínos téma.

- Hány emberrel csináltál már ilyet?

- Milyet? - kuncogott fel mire én is elmosolyodtam.

- Hát hogy elrabolod őket... és... - haraptam be alsó ajkam zavaromban.

- És? - nem tudom mi célja volt ezzel, lehet, hogy csak hallani akarta a számból, nem tudom, de nagyon zavarba jöttem tőle.

- És megdugod őket! Boldog vagy? - kérdeztem dorgáló hangon mire ő bólogatott mosolyogva.

- Igen boldog vagyok. Amúgy meg te vagy az első. Ééés... - nézett fel az faliórájára majd megcsókolt - Boldog Születésnapot! - a meglepettségtől nem tudtam megszólalni sem... Tudja?

- K-köszönöm... - motyogtam piros arccal, halvány mosollyal mikor leesett, hogy ő tényleg emlékszik erre. 18 lettem. Felnéztem én is az órára. – Yoongi?

- Igen? – nézett rám mire megfontoltam jól kérésemet.

- Itt maradhatok veled? – kérdeztem halkan, félve a választól. Nem mertem ránézni, mert komolyan féltem a választól. Ha azt mondja, hogy nem, akkor ugyanazt a kínt kell elviselnem minden nap, amit eddig is kellett, és ez az egész csak egy halvány emlék marad…

- De a szüleiddel mi lenne? – kérdezte állam alá nyúlva így szemeibe kellett néznem.

- Nem is szeretnek. Csak nyűg vagyok nekik. – mondtam el őszintén a véleményem. Aztán leesett, hogy lehet, ő sem szeret és csak egy menetre kellettem neki.

- Maradhatsz. – bólintott egyet, mire felcsillantak szemeim és hirtelen átöleltem. Nem tudnám leírni mennyire boldog voltam akkor. 

My Dark Life - 22.rész (yaoi)

My Dark Life

22. rész

Sziasztok! Ebben a pillanatban lettem kész a következő résszel *-* Egyből meg is osztom veletek, mert már engem zavar hogy nem tudtam eddig folytatni :D

Jó olvasást mindenkinek! <3

*Youngjae szemszöge*

- Hogy érted? - értetlenkedik mire sóhajtok.

- Látszik, hogy van valami bajod, ezt még a vakok is észreveszik. - fejét hátrahajtja a kanapéra, majd ajkai elnyílnak. Mondana valamit, de inkább összezárja száját és rám emeli tekintetét.

- Fent elmondom. - erre csak bólintok, felhúzom lábaimat majd a vállára dőlve nyamnyogom el a szendvicsemet. Miután befejezzük a reggelizést megragadja Daehyun a kezemet és felmegyünk az emeletre. Mikor beérünk a szobába, megcsókol.

- Itt már elmondod? - kérdezem a hasát nyomkodva. Leülünk az ágyra és egymásra nézünk. Daehyun nem akarja nagyon elmondani. De engem érdekel.

- Amikor elmondtam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, 13 voltam. - kezd bele, mire meglepődök. 13? - Anya teljes mértékben elfogadta, apa viszont minden héten bemutatott nekem más-más lányt, akik gyönyörűek voltak, de nem fogtak meg. Apa máig nem fogadja el, meg akar változtatni, amit anya szó nélkül hagy. Anya nekem mindig azt mondta, hogy úgy szeret minket, ahogy vagyunk.

- Himchannal nem foglalkozik apukád? - kérdezem meg halkan. Látom Dae arcán, hogy mennyire fáj neki.

- Nem mert ő nem a vérszerinti fia. Anya előző házasságából született. Ne érts félre, ugyanúgy szeret minket, csak azért apa szeretne unokákat. - fejezi be mire nekem bűntudatom támad. Lehajtom a fejem mert félek hogy Daehyun észreveszi majd rajtam hogy bajom van.

- És neki ez az első házassága?

- Nem. De az első házasságából nem született fiú. És a lányok nem tudják ugye tovább vinni a nevet. Apának pedig ez a lényeg. - mondja halkan a végét.

- Sajnálom... - ölelem át, mire felkuncog.

- Jae ez nem a te hibád. Ha heteró is lennék, akkor sem szeretnék gyereket. Túl nagy felelősség. Szeretem a gyerekeket, de nekem nem kellene. - felnézek rá, hogy lássam arcát, mennyire komoly, majd egy puszit adok selymes arcára.

- Amúgy hol voltak eddig?

- Üzleti utak. Nagyon keveset vannak velünk. Ami nem is olyan rossz, mert ilyenkor vannak a legjobb napok. Így ünnepeljük általában a születésnapokat, vagy ha senki sem bukik meg - apró mosolyából ítélve tényleg örül ennek.

- Dae? - szólalok meg halkan.

- Ma elmegyünk kettesben valahova?

- Jégkorcsolya?

- Valami nyugalmas helyet nem tudsz?

- Ami azt illeti, tudok. - mosolyog rám, mire tapsikolni kezdek örömömben. Akkor ez randi lesz. Gondolom.

- És akkor majd mikor megyünk? - kérdezem mosolyogva.

- Majd este hétkor a parkba menj, és majd onnan megyünk. Még telefonálok előtte. - fekszik el az ágyon.

- Jó. - dőlök mellé, majd adok egy csókot ajkaira.

Egy kis ideig pihentünk, majd kaptam anyától egy hívást, hogy ideje lenne hazamennem, mert hiányzok neki. Felöltöztünk, majd a többiektől elköszönve elindultam haza. Daehyun a szülei miatt inkább nem jött el, de nem is bántam. Legalább a szüleimnek nem kell kitálalnom.
Mikor a kapuban járok, a pulcsimat összehúzom, és próbálom eltakarni a szívásfoltot a nyakamon. Nem lenne jó, ha anya vagy esetleg apa észrevenné. Bemegyek a kapun, majd az ajtón is, és egyből felmegyek köszönés után a szobámba. Ledobom a cuccaimat, majd levetkőzök egy pólóra meg alsóra és bebújok az ágyba. Mivel rossz idő van, semmi kedvem nincs takarítani vagy tanulni. Jól betakarózok, majd elmosolyodok. Eszembe jut a tegnap este. Mikor megcsókolt, átölelt, szerelmet vallott… Imádom az október 15-ét… Ez a dátum már nem csak  Zelo születésnapját jelenti. A mosolyom a fülemig ér, így a telefonomat feloldva azonnal írok Daehyunnak.

♥

Szinte azonnal kapok rá választ, ami egy halk kuncogást idéz elő belőlem.

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥ :*

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Verseny?

Nem. Csak nagyon szeretlek ♥

Én is téged♥♥♥ Mi jót csinálsz?

Épp eszek :D És te? ♥♥♥♥♥♥

Én fekszem az ágyban. Jó étvágyat! ♥

Kicsit aggasztó a bátyám… Egész végig arról beszél, hogy jól sikerült az éjszaka, ő megmondta, hogy ez lesz, és folyton kérdezget, hogy hogyan sikerült rávennelek téged erre.

Miért kellett volna rávenned?

Mert… nekem te voltál az első… ♥

DE CUKIIIII… Komolyan? *-*

Teljesen meglep ezzel… azt hittem, hogy Daehyun azért volt profi, mert tapasztalt már dolgokat, de ezek szerint nem… Hát ez édes… 

Komolyan :D

És milyen volt? Mármint.. rosszabb, mint amit vártál?

Nyilván rosszabb volt, mert én is Daehyunon kívül egyetlen egyszer tapasztaltam, és akkor sem úgy, hogy élveztem volna. Az emlékre különös módon nem gyűlnek könnyek a szemembe, és nem is leszek szomorú. Lehet, hogy csak el kellett mondanom valakinek?

Jobbvolt a vártál. De most mennem kell anyáékért. Vigyázz magadra. Puszi!♥♥

Megmelengette szívemet egy az egy sor, és mosolyogva zártam le a telefonomat. Lehet hogy csak azért mondta hogy jobb volt, mert nem akart megbántani…

Este hatkor elkezdtem készülődni, anyáéknak azt mondtam, hogy a haverokkal megyünk bulizni, és nem tudom, mikor érek haza. Persze engedtek, örültek, hogy nem otthon ülök majd egész végig. Fürdés után felveszek egy fekete szaggatott farmert, meg egy fekete pólót, ami nem feszül, de nem is lenge. Egy övet társítok a farmer mellé, és egy pulcsit kötök a derekamra. A kötésemet megnézem, és rájövök, hogy levehetem, legalább hamarabb begyógyul. Daehyun úgyis tudja a titkomat…

Egy fél órával később el is indulok a parkba. Már be van sötétedve, így a lámpák világítják meg a zöld pázsitot, és a sorban elültetett kis virágokat. Mikor megpillantom a távolban Daehyunt, sietősebbre veszem a lépteimet, a végén pedig már szaladok. Mikor észrevesz, csak mosollyal arcán megvárja, hogy odaérjek, én pedig a hirtelen lendülettől fel is ugrok rá. Meglepődök, mikor megtart, és félig örülök is, mert nem estünk el. Egy csókot nyomok ajkira, és nyakába kapaszkodok nehogy én essek a földre.

- Szia – mosolygok rá, mikor lábaim a földet érik. Rám mosolyog és megfogja a kezem. Még egy apró puszit kapok számra.

- Szia. Na? Mehetünk? – kérdezi mire bólintok, így összefűzve ujjainkat elindulunk.

- Anyáék úgy tudják hogy nem kettesben vagyunk – mondom kissé szomorúan, mert nem szeretném titkolni a viszonyunkat.

- Majd idővel gondolom elmondod nekik. Nem? – né rám, kicsit mintha reménykedne.

- Persze. – mosolygok rá. – Csak nem tudom hogyan mondhatnám el nekik… Főleg apa reakciójától félek…- hajtom le a fejem, mire állam alá nyúl, felemelve fejemet.

- Nem kell félned. A saját vérét biztosan elfogadná – nyugtat meg lágy hangon.

- Bízok benne. – mondom halkan, de egy halvány mosolyt arcomra erőltetek. Tovább sétálunk, majd a park végébe érve, egy nagy fűzfát látok. A lombja akkora, hogy takarja, ami mögötte van. Daehyun kezemnél fogva húz, majd széthúzva a leveleket. A fa másik oldalán egy pokróc van leterítve, gyertyákkal megvilágítva. Szemeim nagyra tágulnak, és ajkaim is elválnak. Nem gondoltam volna, hogy Daehyun tud ennyire romantikus lenni…

IKON - Selfish Love 8. rész (yaoi)

Selfish Love

8. rész

 Sziasztok. Tudom nem vagyok túl aktív, de most eszembe  jutott két fici ötlet is, és azokon dolgozom. Ien, BTS, és igen nagyon jók lesznek (szerintem) :D Majd ha olyan állapotban lesznek hogy kitehetem őket, megosztom veletek <3 Addig jó olvasást a Selfish Love-hoz ♥

JunHoe: - Nem kell megköszönnöd. - néztem rá már mosolyogva, mert valahogy elvette a rosszkedvemet. - Elmegyünk enni? - vetettem fel ötletemet, elvégre először oda akartunk menni, csak közbejött valami. És már én is eléggé éhes voltam.

Jinhwan: - Nem kell megköszönnöd - mosolygott rám - Elmegyünk enni? - Igen, az jó lenne, mert már saját életet fog élni a hasam - nevetek fel hangosan. Tegnap este óta nem ettem semmit.

JunHoe: - Jó. Gyros? - vetettem fel apró mosollyal, miközben visszaidéztem gyönyörű nevetését. Gyönyörű? Jesszusom... Tényleg szeretem őt? De nem akarok a saját nememhez vonzódni. A melegeket elítélik...

Jinhwan: - Jó. Gyros? - kérdezi egy apró mosollyal. Imádom a gyrost ezért felcsillan a szemem a szó hallatán.

- Naná!! Tudok is egy jó gyros-ost! - ragadom meg kezét és húzom a város - szerintem legjobb- gyroslelő helyére.

JunHoe: Megmosolyogtatott Jinhwan lelkesedése, és vidáman követtem. - De nem muszáj sietni. - ráztam meg kezét mikor is, már szinte rohant. - Én is éhes vagyok nyugi. - borzoltam össze fekete, selymes tincseit.

Jinhwan: Nem hallgattam rá, csak húztam. Nem álltam meg, amíg meg nem érkeztünk. Én ebben a gyros-osban már törzsvendég vagyok, ezért van törzsasztalom is. Oda leültettem és elmentem Zicohoz rendelni. Zico apukám unokaöccse, annyi idő, mint én. Szőke, gomba haja van és kék szeme. - Hali tesó - megyek a pulthoz köszönni.

- Csá! Mi szél hozott? - köszön és kezet rázunk.

- Junhoe-val eljöttem kajálni - mutattam az asztalomnál ülő fiúra - És szeretnék rendelni, mert már természeti katasztrófának számít a gyomorkorgásunk.

- Elég helyes srác - igen, az. De ő az enyém!! - A szokásos csípős gyrostál lesz, kólával?

- Naná, és majd odahoznád, kérlek?

- Persze - ezzel megfordult és már készítette is.

JunHoe: Nem hallgatva rám, húzott tovább, emiatt pedig nagyon sok ember megnézett minket. Odaérve leültetett egy asztalhoz majd elrázta a formás fenekét egy szöszi, ágyba való sráchoz. Várjunk csak! Formás? Ágyba való?! Ezzel komolyan orvoshoz kéne fordulnom. Mikor visszajött az asztalhoz leült elém. Levettem a pulcsimat és a székemre tettem.

- Cirip-cirip - utánoztam vékony hangon a tücsköket.

Jinhwan: Mikor visszaértem levette a pulcsiját, ezáltal láttam izmos karjait, amik kikandikáltak pólója alól.

- Cirip-cirip - szólal meg vékony hangon. Mivel csak ketten vagyunk, ezért lehet, hogy nem várom meg míg hozzá érünk, hanem most mondom el neki. Nyílt a szám, erre valaki hátba veregetett. Zico volt az. Lerakta elénk a tálakat és feltűnően végigmérte Junhoe-t.

- Zico! - szólok rá, mire rám kapja tekintetét és elmegy. Letettem erről a dologról, majd inkább otthon mondom el. Az asztal úgy helyezkedett el, hogy láttam a pultnál ülőt Zicot, akinek már folyt a nyála Junhoe miatt. A szemeim vérben forogtak a dühtől.

JunHoe: Megszólalásom után, láttam Jinhwan arcán, hogy valamit el akart nekem mondani, és már nyílt volna a szájacskája mikor az a szöszke srác hátba veregette.

- Zico! - kiabált rá Jinhwan, mert elégé végigmért a srác. Ezzel Jinhwannak mi baja? Tán féltékeny? Elkezdtünk enni, miközben Jinhwan fortyogott magában.

- Mit vétett neked az a gyerek? - bökök - mint kiderült - Zico felé, és harapok egyet a gyrosba.

Jinhwan: - Mit vétett neked az a gyerek? - bökött Zico felé és elkezdett enni.

- Nem vetted észre mennyire bámult téged? Sőt..- bökök én is Zico felé - még most is bámul, majd kiesik a szeme, és-és ez zavar - vallom be, majd szégyenlősen lefelé nézek és neki látok én is az evésnek.

JunHoe: - És ez miért zavar? Én helyes vagyok, had nézzen csak. - vontam meg a vállamat és szemeibe néztem. Jaj de aranyos mikor ilyen kis szégyellős és zavarodott. Lehet, hogy ezért fog kiszeretni belőlem, mert megtudja, milyen egoista önimádó vagyok.

Jinhwan: - És ez miért zavar? Én helyes vagyok, had nézzen csak - vonta meg vállát és szemembe nézett.

- Igen, helyes vagy, de.. de én, kedvellek és meg szeretnélek tartani magamnak - mondom ki hangosan gondolataimat, felállok, és a mosdóba sietek. Elkezdtem sírni, ezen a napom már nem tudom hanyadjára. Gyorsan megmostam az arcom, hogy lenyugodjak, ám amikor kimentem elég fura helyzet volt. Zico a helyemen ült és valamit magyarázott Junhoe-nak, akit nem nagyon izgatott, legalábbis ahogy az arca kifejezte ezt.

JunHoe: - Igen, helyes vagy, de.. de én, kedvellek és meg szeretnélek tartani magamnak - válaszolt halkan mire szemeim kikerekedtek. Hirtelen felkelt és a mellékhelyiségbe rohant. Utána akartam menni, de leült elém a szöszi srác.

- Szia. Zico vagyok. Neked mi a neved? - kérdezte mosolyogva. Végül is... legalább beszélek addig valakivel.

- Junhoe. Örvendek. Honnan ismered Jinhwant? - kérdeztem unott fejemre valami értelmet varázsolva.

- Az iskolából. - mosolygott szüntelenül. Hm... Szép a mosolya.

Jinhwan: Visszafordultam az ajtóban, megint elkezdtem sírni. Amikor nagy nehezen lenyugodtam, kirontottam a mosdóból, odatrappoltam Zico mellé és akkora pofont lekevertem neki hogy a nyoma is marad egy hétig. Sosem verekedtem, de ez már mindennek a határa volt. Ha valaki megkérdezte volna, hogy féltékeny vagyok-e akkor a válaszom tuti igen lett volt. Leraktam az asztalra a két tál árát, kiszaladtam a gyrososból és hazamentem. Út közben elővettem a telefonomat és írtam Junhoe-nak egy

"Sajnálom!"♥-ot.

JunHoe: Jinhwan könnyes szemekkel lépett mellénk, és ütötte meg Zicot, akinek a lendülettől oldalra vágódott az arca. Mondanom sem kell mennyire meglepődtem. Jinhwan, lerakta az asztalra a gyros árát, és kifutott. Gondolkodás nélkül utána mentem, bocsánatot kérve Zicotól. Még szerencsére láttam Jinhwant az utcán. Feldúltan sétált, én pedig minden erőmet összeszedve mentem utána, és hátulról átkaroltam. Telefonom megrezdült a zsebemben, jelezve hogy üzenetet kaptam, de nem néztem meg.

Jinhwan: Már majdnem otthon voltam, amikor valaki hátulról átölelt. Tudtam, hogy Junhoe az, mert éreztem az illatát. Megfordultam, egy sajnálom-ot formáltam ajkaimmal és belefúrtam magam mellkasába és elkezdtem újra sírni. Nem azért mert, mama meghalt, sem azért mert vonzódom Junhoe-hoz, hanem azért mert megütöttem Zico, pusztán féltékenységből. Eltoltam magamtól Junhoe-t hogy a szemébe tudjak nézni

- Junhoe.... haza akarok menni, ehhez viszont az kell, hogy ne gyere utánam. Egyedül akarok lenni és majd felhívlak - nyomtam arcára egy apró puszit és meg sem álltam, amíg haza nem értem.

JunHoe: Visszaölelt mikor szembefordult velem. Eltolt magától és a könnyes szemeibe néztem.
- Junhoe... haza akarok menni, ehhez viszont az kell, hogy ne gyere utánam. Egyedül akarok lenni és makd felhívlak. - puszilt meg, és amin én is meglepődtem hagytam neki. Akkor nem alszik nálam?
Mikor már nem láttam alakját elindultam én is megnézve az üzenetet.
Sajnálom ♥