DaeJae 2.0 (B.A.P)

A legnagyobb boldogság

  

Sziasztok! Igen, megint DaeJae, de mit tehetnék ha annyira szeretem ezt a páros :D Most nem fici, hanem egy OS, ráadásul a Budapesti koncertről. Jött egy kis ihlet, mikor az Ágota nevű leányka felment a színpadra *kis szerencsés*
Banda: B.A.P
Műfaj: yaoi, romantikus
Szereplők: B.A.P (bandaként)
Páros: DaeJae
Figyelmeztetés: erotika, trágár szavak(?ez nem biztos)
Korhatár: 18+
Jó olvasást! ♥

*Youngjae*

Mindig is kínzott a szörnyű gondolat. Vajon mikor, hol, hogyan és ki fogja elvenni tőlem a legnagyobb boldogságom?

- Hyuuung~ Segíts átvenni újra ezt a részt! – rohan Zelo Daehyunhoz, akit sminkelnek, de így is segít a kisebbnek. Életemben először vagyok Magyarországon, de tetszik itt minden, szóval semmi bajom. Egy valamit leszámítva.
Ugyanúgy vannak fanok, és ugyanúgy szeretik Daehyunt…
De próbálom elhessegetni ezt a gondolatot, mivel szeretnem kell a rajongóinkat, bármennyire is fáj. Igen, szeretem a hyungomat, de tisztában van a ténnyel.
Mikor közöltem vele, időt kért, hogy átgondoljon mindent… Én pedig megadtam neki. Nem szeretnék kapcsolatot, csak annyit hogy esténként szorosan magához húzzon, és a fülembe mondja; szeretlek.
Tudom, hogy időt kért, de nehezen tudom megállni, hogy ne csókoljam meg, vagy ne öleljem úgy át, mint még soha. A bandából senkivel sem közöltem ezt mind, csak a drága leaderünkkel, mert úgy éreztem, h valakinek, akkor neki tudnia kell róla. És hát kaptam a fejmosást…
Nem arról van szó, hogy nem fogadta el, de nem tapsikolt örömében, mint ahogy pár rajongó tenné. És rá két hétre, rajtakaptam őt meg Himchan hyungot a fürdőszobában… khm valamin…
Daehyun mosolyogva segít a maknae dalában, én pedig elhúzom a csíkot. Nemsokára kezdünk, de sehogy sem örülök…
Leülök a kikészített kis székemre, majd tűröm, hogy arcomat kezdi egy sminkes babrálni. felnyitom szemeimet, körbenézek, és találkozik tekintetem Daehyunéval. Megborzongok, de próbálok semlegesen viselkedni. Felmutatom neki hüvelykujjam, majd elmosolyodok kínkeserves erőltetéssel, és Ő átlát rajtam.
Olyan pillantással jutalmaz, amit még sosem láttam tőle, de éreztem, ahogy perzseli bőrömet azokkal a sötétbarna szembogarakkal. Elnézek, majd érzem, hogy vérem az arcomba szökik. Átgondolt mindent? Elég volt neki ennyi idő? Én három hónap alatt vagy százszor átgondoltam mindent, de ugyanazt érzem iránta.
Mikor elmegy a sminkesem, előveszem telefonomat, majd nyomkodom, megnézem az instámat, majd minden egyéb dolgot a készülékem hátlapját, képernyőjén, ami elvonhatja figyelmem Hyungom figyelésétől. Ugyanis még mindig engem pásztáz tekintetével.
Mellém áll, elveszi a telefonomat, majd csuklómat megszorítva ránt fel a székemből, és húz maga után. Ömm… hova is?
Szőke tincseit és széles hátát figyelem, fájlalva kezem. Elönt a félelem. Most fogja velem közölni, hogy undorodik tőlem, és hogy lépjek ki, vagy Ő lép ki, mert túlságosan is jól ismer. Tudja, hogy én lépnék ki előbb, ha ilyen ajánlattal illetne.
Nézem, hogy merre megyünk, hogyha itt is hagyna, visszataláljak. Neki lök a falnak, mely mögöttem nyúlik magasra, majd újra szemeimbe néz. Mire készülsz Jung Daehyun?
Nem tudom, hogy milyen fejet vághatok, de egyszer csak megrázza a fejét, majd elveszve hajol hozzám. Azonnal megérzem ajkait az enyémekre simulni, így remegve próbálom feldolgozni a történteket. Bőre édes illata megcsapja orromat, amit úgy is megismerek, hogy a sminkjének is van egy bizonyos illata, hajának is, és a parfümjének is.
Pár másodpercig meg sem mozdul, majd derekam köré fonja karjait, és magához húz, miközben vadul hív csókjába. Félek megmozdulni, lehet, hogy csak egy álom…
Elégedetlen morgás szakad fel torkából, miközben bal kezét arcélemre simítja, és jobb kezét levezeti fenekemhez, erősen belemarkolva.
Óvatosan viszonzom, majd mikor észreveszi bátortalanságomat, visszafogja magát. Nem hagyja, hogy magamtól cselekedjek, államat lehúzza, ezzel elnyitva számat, azonnal egymásra simítja nyelveinket. Kezeimet mellkasára csúsztatom, zakója alá besimítva, izmos mellkasát megtapogatva, majd nyakába karolok, hagyva, hogy irányítson.
Mintha ajkaink egymásnak lettek volna teremtve, úgy illettek egymásra. Daehyun csókja egyszerűen csodás, ahogy ez a pillanat is.
Mikor érzem, hogy vadulni kezd újra, én is hevesebben viszonzom, kitörölve minden gondolatot, kétséget a fejemből, nehogy elrontsam a pillanatot, viszont egy pár perc múlva érzem a csók hatását fekete nadrágomban, így azonnal eltolom magamtól.
Fekete pupillái hatalmasra tágultak, ajkai pedig vörösek, és duzzadtak lettek. Percekig csak nézünk egymás szemébe, majd egy apró csókot nyom párnáimra.
- Én is szeretlek - súgja ajkaimra, mire hirtelen megszédülök, így a falnak támaszkodok, nehogy észrevegyen bármit is reakciómból - tudom, hogy hamarabb el kellett volna mondanom, de nem tudtam hogyan kellene közölnöm... Már az óta így érzek amióta közelebbi barátságba kerültünk. Aztán, amikor bevallottad, hogy szeretsz, át kellett gondolnom mindent. Tudod te is, hogy mennyire veszélyes ránk és a bandára nézve is ez... - végig szemembe néz, ami annyira magával ragad, hogy könnyeim megindulnak, végigszántva vízálló sminkemet. Átölelem, majd halk zokogásba kezdek, amit hátam simogatásával akar megállítani. De nem tud megnyugtatni.
Sosem voltam szerelmes, de amit iránta érzek, biztosan ez az érzés. Ezt sosem kérdőjelezném meg.
- Na, ne sírj Jae. - csókol hajamba, amitől csak még inkább jönnek a könnyeim. Olyan hihetetlen, hogy ő is viszonozza... Ráadásul régebb óta érez így, mint én.
- Daehyun! Youngjae! - kiáltja nevünket Himchan hyung, aki már teljesen be van zsongva a koncert miatt.
- Mindjárt megyünk! - kiáltja Dae, így mindenki tudtára adja hogy hol vagyunk. És csak szorítom magamhoz és zokogok. Olyan hihetetlen hogy Ő is ezt èrzi...
- Mi történik? - lép oda hozzánk Yongguk hyung, mire csak elbújtatom arcom.
- Csak fél a koncert miatt. Tudod... első benyomás, ha most elrontja, a magyar BABYk mit gondolnak majd? - magyarázza ki ügyesen a helyzetet, én pedig összeszedem magam, és elengedem, mert tudom, hogy a leader átlát rajtam.
Daehyunnak int, majd közli vele, hogy menjen, igazítsa meg a sminkjét mert kicsit elkenődött a szája környékén. Nekem csak a kezembe nyom egy 100as zsebkendőt majd karba tett kézzel vár, hogy lenyugodjak.
- Mi történt? - kérdezi érdeklődve, ami meglep - Arról beszéltetek? - kérdez újra mire aprót biccentek. Furcsa hogy aggódik értem, de jól esik.
- Azt mondta hogy ő is szeret. - mondom hatalmas mosollyal, mire ő is elmosolyodik bizonytalanul.
- És.. és akkor ti most egy-
- Nem. Annyira örültem, hogy csak sírni tudtam - szakítom félbe, aminek látszólag nem örül, de nem akarom, hogy bárki meghallja.
- Nem is beszéltek erről? - kérdi, körbenézve mintha keresne valakit. Gondolom, azt nézi, hogy nincs-e rajtunk kívül valaki itt. - Szerintem nem fogunk erről beszélni egy ideig. Ennek is borzasztóan örülök - törölgetem szemeimet mosolyogva.
- Értem. És...mmm... volt valami? - dől neki a falnak, nekem pedig nem esik le egyből, hogy mit akar ezzel mondani.
- Mi lett volna?
- Valami csók, tipi-tapi, ruhásdugás,vagy ilyesmi. - neveti el magát, én pedig elpirulok szavaira. Ruhásdugás?
- Megcsókolt.
- Yongguk! Hol vagy? - hallatszik a távolból Himchan hyung hangja, mire intek neki, hogy menjen nyugodtan. Mikor egy pár percig még magamban vagyok, lenyugszom, majd bizonytalan léptekkel elindulok egy sminkeshez, aki meglát, és azonnal kezelésbe vesz. Beszélnem kéne Daehyunnal erről? Lesz egyáltalán ebből valami? Mert én félek egy kicsit ettől az egésztől...
Elég hamar elkezdődött a koncert, én pedig próbáltam elfelejteni a gondjaimat, mert nem szabad a BABYk előtt kimutatnom a rossz kedvemet. Aztán jött, amit nem akartam. Daehyun felhívott egy rajongót, és elbeszélgetett vele. Nem mondom, evett a féltékenység, de elég rendesen.
- Nyugi... - simít hátamra Yongguk, miközben Zelo elkezdi a számát. Nagyon izgult szegény, remélem, nem rontja el...
- Nyugodt vagyok.
- Látom.
- Beszélhetnénk? - kérdezi Daehyun, mire Yongguk ott is hagy, így muszáj megfordulnom és a szőke hercegemre néznem.
- Persze.. - hangom bizonytalan, ő pedig int, hogy menjek utána. Ismét annál a falnál vagyunk, de véletlenül se dőlök neki, nehogy megint beindítson vagy valami, mert nem járnék jól.
- Nekem csak te vagy. Láttam, hogy nem tetszett, de nyugodj meg, ő egy rajongó, te pedig az a személy, aki ellopta a szívemet. - mosolyodik el édesen a végére, ami megmelengeti a szívemet.
- Nem loptam el. Nem tudtam róla, szóval nem elloptam, hanem elnyertem. - amint ezt kimondom, már közelebb is hajol hozzám, hogy egy óvatos csókba hívjon.
Szorosan elé lépek, viszonozva, majd mikor megérzem ágaskodó férfiasságát, kicsit elbizonytalanodok. Nem szabadna tovább mennünk, Zelo után mi jövünk... és mégse tudok parancsolni magamnak, lesimítok övére, majd lassan nyúlok beljebb nadrágjába. Megremeg, majd ajkaimról nyakamra tér át, megharapdálva bőrömet.
- Már megint hol vannak Daehyunék?! - ordít Jongup, mire riadtan elválok tőle, ő pedig lassan néz rám.
- A koncert után nem menekülsz...
Magabiztossága láttán csak beharapom alsó ajkam, majd elindulok utána, hogy újra színpadra állhassak. A közönség felénél kamera, táblák, meg minden figyelemfelkeltő dolog, amitől jobb kedvem lesz. Daehyun szavai miatt egyre inkább várom a végét. Már volt, hogy fantáziáltam rólunk, de sosem mertem olyan messzire menni, mert féltem, hogy beindulnék. Most viszont minden lehetséges helyen elképzeltem, ahogy végre az övé leszek.
A koncert végén, a fotózások és pacsik után, szinte azonnal kézen fog és kioson a nyilvános WC-khez.
- Most komolyan? - kérdezem, de be is ránt az egyik fülkébe, majd hosszú csókba hív, nehogy megszólaljak. Hozzám nyomja férfiasságát, ami elég mereven várja ki a sorát.
- Mondtam, hogy nem menekülsz - súgja számra, majd alsó ajkamba mélyeszti hófehér fogait. Aprót nyögök, mikor csípőjét érzékien kezdi mozgatni, és csak vetkőztetni kezdem, hogy haladjunk.
Megkívántam. Nem csak a szexet. Őt is. Hogy a fülembe nyögje a nevem, érezzem minden levegővételét, hogy belemarkoljak izzadt tincseibe, hogy miattam érje el a gyönyör.
Hirtelen széttépi fehér ingem, aminek a gombjai lepattannak a padlóra, de nem lep meg. Még nem is volt vad, ennél többet nézek ki az Én Daehyunomból.
Nyakamra csókol, majd apró harapásokat hagy maga mögött, közben nadrágom gombját is eltépi, hogy azonnal rám markoljon. Alsó ajkamba harapva hallatom kéjes hangom, de próbálom visszafogni, elvégre egy nyilvános WC-ben tartózkodunk. Hasamon végigsiklik nyelve, mire megremeg testem. Lerúgom cipőimet, leveszem zoknijaimat, majd az inget alám gyűri, hogy ne a földön álljak.
- Várj egy kicsit - szólok, mielőtt újra megcsókolna, majd leveszem nadrágom, hogy ne zavarjon. Ajkaimra hajol, majd sokkal finomabban csókol, mintha már nem is az lenne a célja, hogy csak csináljuk már.
Nyakába karolok, majd haját kezdem túrni tarkójánál, ő pedig felkap ölébe, és alsómba benyúlva masszírozni kezd. Hangosan nyögök fel, fülébe intézve hangom, majd nyakát kezdem harapdálni.
- Daeh.. te szűz vagyh? - kérdezem bizonytalanul, mert túl magabiztosnak tűnik.
- Igen - kezdi kulcscsontomat szívni, mire csak a falnak döntöm a fejem, hisz' keze még mindig rajtam munkálkodik.
Ügyetlenkedve kipattintom nadrágja gombját, és lejjebb tolom, a többit meg rábízom. Nadrágja is a földön landol, én pedig kicsit idegesen pillantok le férfiasságára, elgondolkodva, hogy ez mennyire fog fájni...
Letesz a földre, majd újra felsőtestemet kezdi csókolgatni, egyre inkább lefelé haladva. Lábaim remegnek, így próbálok a falhoz tapadni, nehogy leessek a földre. De nehezem megy, mert alsónadrágomba akasztja ujjait és egyre közelebb kerülnek ajkai férfiasságomhoz.
Lassan végignyal alhasamon, mire egy hosszú sóhajt eresztek ki torkom mélyéről. Lehúzza rólam az utolsó ruhadarabot, majd megfogja tagom, és aprót ráfúj. Felmordulok, csípőmet ösztönösen megmozdítva. Fenekem két partja közé simít, majd egyik ujját felnyomja. A kellemetlen érzésre eltorzul arcom, de próbálom elfelejteni és ajkaira koncentrálni. Megszívja tagom, majd második ujját is csatlakoztatja és ollózva kezd tágítani, ami elég kellemetlen érzés. Egyik lábamat felteszi a WC lecsukott fedelére, majd harmadik ujját is csatlakoztatja, mire felszisszenek. Hamar megszokom az érzést, így élvezni kezdem ujjai és ajkai párhuzamon munkáját. Mikor észreveszi, hogy élvezem, csak ujjait használja, majd azok is eltűnnek belőlem. Feláll, majd leveszi maradék ruháját, elkeni méretes tagján elő váladékát, majd egy csók kíséretében kezd elmerülni bennem. Szemeimet összeszorítom a kellemetlen érzésre, amit észrevesz, így megáll, és egy csókkal próbálja feledtetni fájdalmaimat. Kicsit kihúzódik, majd folytatja, ami kicsit kellemes, majd újra fájdalmas, viszont érzem, hogy teljes méretét sikerült befogadnom. De azt, hogy hogyan, én nem tudom…
- Ah-azt… enyém vagyh… - sóhajtja fülembe, megharapva azt, mire megremeg testem. Alig tudom elhinni, hogy valóban megtörténik mind ez, és tényleg Daehyun áll itt előttem…
A szívem olyan gyorsan ver, mint még soha, de nem foglalkozok vele, mert tudom, ki teszi ezt velem, így csak egy lágy csókba hívom majdnem szívrohamom okozóját. Lassan megmozdul bennem, majd, mikor meg sem nyekkenek újra és újra mozdul, de végig figyel rám. Engem viszont eléggé lekötnek ajkai, így aprókat kezdek, nyögi idővel ajkaink játékába, mikor megszokom a helyzetet. Kihúzódik belőlem, majd felemel ölébe, és újra elmerül bennem. Hátrahajtom fejem a műanyag falnak, ő pedig nyakamat kezdi csókolgatni, harapdálni, ahol elér. Tincsei közé fúrom ujjaimat, majd széttúrom, közelebb húzva magamhoz. Egyre hangosabbakat nyögök, amit nehezen tudok visszafogni, de nem hiszem, hogy más is tartózkodna itt rajtunk kívül.
Felvesz egy gyorsabb tempót, én pedig nyakát átkarolva kapaszkodok, nehogy leessek. Értem miért ő a dominánsabb. Én nem tudnám Őt tartani, meg közben dugni is. De ahogy látom Daehyunnak ez nem megy nehezen.
Hirtelen eltalál bennem valamit, amitől teljes erőmmel a vállába harapok, mert ha nem harapom meg, ebből sikítás lett volna. Azt pedig hallották volna páran.
Mintha tudná, hogy ez mennyire jól esik nekem, folyamatosan ugyan ott próbál eltalálni, ami sikerül is neki átlagosan ötből négyszer. Testem már úgy remeg, mint a kocsonya, alig tudom visszafogni magam, ajkaim közül elég sűrűn szöknek ki nyögéseim, Daehyun is mélyeket morog a fülembe, ami csak még közelebb hajszol a gyönyörhöz.
Testemen áramütésként vonul végig a gyönyör, amit egy apró sikollyal tudatok az előttem állóval. Ahogy rászorulok, nevemet nyögve engedi belém élvezetét, szorosan ölelve magához, mintha bármikor leeshetnék. Apró remegések futnak végig testemen, de kicsit eltolom magamtól, hogy szemébe nézhessek.
- Szeretlek – mosolyodok el, amit viszonoz, majd apró csókot nyom ajkaimra.

- Hol voltatok? – korhol le minket egy sminkes, mire csak lehajtjuk a fejünket. Megjegyzi még, hogy büdösek vagyunk, aztán befúj minket, kisminkel rendesen, a hajunkat helyreállítja, meg persze a ruháinkat is, aztán küld tovább a bandához.
- Mit csináltatok? – kérdezi Yongguk, mire csak megrázzuk egyszerre a fejünket. Olyan arcot vág, mint aki tudja mit tettünk, és hogy a végén nem menekülünk, el kell, hogy mondjuk. De én akkor sem mondanám el neki mi tartott ilyen sokáig, ha késsel fenyegetőznének.
Régebben nem tudtam mi a szerelem, miért nevezik a legerősebb érzelemnek, de hála Daehyunnak megtudhattam. A szerelem a legnagyobb boldogság.