ChanSoo szerep - 4. (EXO, yaoi)

ChanSoo 4. rész

Kyungsoo: Megdermedve néztem végig a jelenetet. Csak akkor eszméltem fel amikor ChanYeol mellém ért.

- ChanYeol! Jól vagy? Mutasd a kezed! De hát ez véres! - sápadtam el.

Chanyeol: Amikor megérintette a kezemet libabőrös lettem.

- Nyugi nem az én vérem. - elvettem a kezem az övéiből és kerestem egy zsebkendőt. Amikor megvolt megtöröltem a kezem és hátradobtam a meglepett tekintetű Taora a zsebkendőt.

Tao: Hogy tudott ez a taknyos ilyen gyorsan a bizalmába kerülni KyungSoonak? Most még jobban gyűlölőm! Ráadást még rám dobja a véremmel áztatott zsebkendőt. Mit képzel ez magáról???

Chanyeol: Láttam Tao arcán, hogy valami nagyon nem tetszik neki de nem foglalkoztam sokáig vele mert lekéstem volna a buszt.

- Mennem kell. Szia, D.o baba - rámosolyogtam majd a földön ülő Taot átléptem és elindultam a buszmegálló felé.

Kyungsoo: -D.O. baba?- kiabáltam utána pironkodva. Ez a gyerek nem normális? Tudja, hogy mit érzek, iránta erre ilyeneket mond. Ch..

- Te is felállhatnál vagy sajnáltatni akarod magad?

- Mondtam az előbb valamit!- mondta démoni arccal majd feltápászkodott és elment. Ideje lenne nekem is tovább menni. Gyorsan elindultam a cuccaimért. Mondanom sem kell, hogy az osztálytársaim nem lepődtek, meg amikor megláttak engem. Hupsz! Ma 8 óránk van. Csak én lehetek ilyen szerencsés?

Chanyeol: Nagyon cuki volt Kyungsoo mikor utána kiabált. Hallottam hangján, hogy zavarban volt. Hogy ismerhettem ki ilyen hamar? Mindegy. Láttam a buszt elmenni mellettem, így sprintelni kezdtem. Szó szerint versenyt futottam az idővel.

Kyungsoo: - KyungSoo te meg hol voltál? - kérdezte aggodva Yixing

- Hát az úgy volt, hogy a kismanók...

- Megint lógtál? - kérdezte YiFan

- Én? Ugyan! Dehogy! Úgy ismertek ti engem?

- Igen!- vágta rá egyből MinSeok.

- Ez ám a kedvesség gyerekek!

- De várjunk! Neked ki van duzzadva a szád! - állapította meg Sehun. Mondtam, hogy imádom a megfigyelő képességét?

Chanyeol: Sikeresen felszálltam a buszra, ami egyenes a házamhoz vitt, mert a buszmegálló egy köpésnyire van tőlünk. Imádtam ezt. Mindig későn kelek fel, és normálisan beérek. Mikor beléptem a házba, anyám egyből letámadott egy öleléssel.

- Áh, szia, anya! Mit csináltál ma? - kérdeztem mosolyogva, míg levettem a cipőmet, és a kabátomat.

- Szervusz, kincsem. Elintéztem neked a fodrásznál egy időpontot, főztem, takarítottam. - sorolta büszkén, de csak egy maradt meg.

- Mit csináltál a fodrásznál? - kérdeztem hatalmas szemekkel.

Kyungsoo: - Hát az úgy volt, hogy egy langaléta manó....

- Na. Akkor most abba hagyod a mellébeszélést. Nem azért, a langaléta és a manó teljesen ellentétes.

- Akkor úgy mondom, hogy egy manó arcú óriás. Jobb így Minseok?

- Sokkal.

- Na, szóval ez a gyerek rám eset és a könyökét a pofámba nyomta. - füllentettem. Hát még ez is hihetőbb, ami történt velem az elmúlt 2 órában.

Chanyeol: Meglepetten bámultam anyára, aki mosolyogva a konyhába sietett.

- Levágatjuk ezt a nagy loboncost kisfiam, mert ez nagyon nem jó. Ha felkötöd olyan, vagy mint egy férfias nő. A fiúknak ez nem fog ám tetszeni.

- Tetszik, nekik ne aggódj. Nem kell ezzel semmit sem csinálni. Az én hajamat senki sem fogja levágni.

- De egy húsz perc múlva indulunk! Csend legyen! - tudtam, hogyha anya nem mosolyog, akkor baj van. Nem mertem megszólalni. Gyorsan felrohantam a szobámba és bedőltem az ágyamba.

Kyungsoo: - Te meg azt hiszed el is hisszük?- kérdezte YiFan azzal a tipikus "most komolyan gondoltad?" Fejjel
- Ha nem hiszitek, ha nem ez az igazság.
- Persze-persze! De nyugtasson meg az a tudat, hogy a tanárnak azt mondtuk rosszul lettél és lent vagy a gyengélkedőben és le is fizettük a nővérkét, hogy ezt mondja....- mondta sejtelmes mosollyal.
- Nem ismerlek titeket!

Chanyeol: A húsz percet a hajam gyászolásával töltöttem. Megfésültem, felfogtam, simogattam és arra gondoltam, vajon milyen nyomoronc fejem lesz ezek után. Nem fog jól állni a rövid haj...
- Channie drágám gyere, indulunk. - olyan lassan vánszorogtam mintha a kivégzésemre készülnék. Tényleg erre készülök. A hajam az életem értelme.

Kyungsoo: - Én most leülök a padomba. Elő veszem a.....- gyorsan megnéztem az órarendet - kémia felszerelést ti meg ott maradtok, és úgy csináltok, mint ha nem ismernénk egymást. - mondtam nekik majd hátráltam.

- Ugyan már KyungSoo! Csak vicceltem.

- Ismerjük egymást?- kérdetem

- Ezzel ne viccelődj!

- Rendben. Úgy se tudnám óráig kibírni. - nevettem el magam. - De ugye meg se fordult a fejetekben hogy tényleg megcsináljátok.

- Hát......- kezdet bele Yixing  

- Tudod mit. Nem akarom tudni! Na, meséljetek mi volt törin?

Chanyeol: A kocsiban ülve a hajamat csavargattam, amit anya nem nézett jó szemmel.

- Fejezd már be! Megbeszéltem, hogy milyen legyen a hajad. Nem leszel totál kopasz! – mérgesen mondta, de nem nézett rám.

- De én imádom ezt a hajat… miért nem tudtál volna megkérdezni engem is erről?

- Már kifizettem nincs vissza út. – ezzel el is vágta a beszélgetést, én meg az ablakon át fürkésztem inkább a mellettünk elsuhanó házakat.

Kyungsoo: Lassan de biztosan telnek a percek az órából. Mondtam, hogy rühellem a kémiát? Mert akkor most mondom. Na, szóval itt ülök és hallgatom, ahogy a tanár valami kínaihoz hasonló nyelven, amit nagy erőlködések árán valahogy megértek. Ki az a szadista, aki 8. órára kémiát rak??? Jah igen. Az igazgató

Chanyeol: Amikor megálltunk a fodrász szalon előtt, az ujjaimat kezdtem el tördelni. Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk.

- Jó napot! – köszöntem majd mélyen meghajoltam nehogy még ezért is kikapjak anyámtól.

- Szervusz Channie! Emlékszel még rám? – jött oda hozzám egy szőke, göndör hajú, öreg nénike, akinek a szemüvege nagyobb volt, mint a feje. Anyukám megmentett, és mellém állva üdvözölte a nénit.

- MinHee, Chanyeol még nagyon kicsi volt mikor utoljára itt jártunk, és biztosan már nem emlékszik. Majd most, amikor megszabadulunk a nagy hajától, mesélhettek egymásnak, és újra megismerkedtek. – úgy beszélt vele anya, mintha régi ismerősök lennének… Miért nincs itt Kyungsoo hogy megvédjen?

Kyungsoo: Vége. Végre vége az iskolának. És indulhatok haza. Haza...... Inkább MinSeoknál leszek. Semmi kedvem sincsen otthon éjszakázni. Legalább nem kell egyedül lennem.

- MinSeok!

- Igen? - kérdezett vissza a pad alatt turkálva a táskájában.

- Ma is lehetek nálatok? - kérdeztem reménykedve.

- Persze. Úgyis olyan a vendégszobánk, mint ha a te hálószobád lenne! - nevetett fel MinSeok

Chanyeol: A fodrászszékben elgondolkoztam a kis törpémen. Mit csinálhat? Kivel van? Tanul? Elgondolkoztam? Ez inkább aggódás… MinHee, akiről kiderült, hogy családtag szinte, egy ollót vett a kezébe. Becsuktam a szemem, és átgondoltam a mai nap történteket. A csók… még most is égeti az ajkaimat, ha visszagondolok rá.

Kyungsoo: Na, megint itt vagyok. Vajon ChanYeok mit csinálhat? Biztos JongInnal van vagy tanul. Tanulás. Nekem is azt kellene csinálnom. De mért nem azt csinálom? Hisz 6 is elmúlt, vagyis 2 órája ülök a babérjaimon kihasználva MinSeok szüleinek kedvességét. Nem vagyok egy fő nyeremény. Oké hogy jól teljesítek a suliban, de lusta vagyok, és soha nem tanulok, dolgozok, vagy netán buliznék, ha már nem csinálom az előbbieket. Olyan mihasznának érzem magam.

- KyungSoo! Gyere, segíts nekem! - hallottam meg MinSeok hangját a szomszéd szobából.

- Megyek!

Chanyeol: Mikor megtudtam, hogy festve is lesz, majdnem dobtam egy hátast. Álmos voltam és unatkoztam is. Amilyen csodásan indult a nap, olyan borzalmasan végződik. Mert ebből, amit ez a MinHee alkotott semmi jó nem sülhet ki. Miért Kyungsoora gondolok Jongin helyett? Ilyen fontos lenne nekem?

Kyungsoo: - Miben kell se...- akadt el a lélegzetem. - MinSeok...te miben vagy?

- Hát...izé......összejöttem egy Luhan nevű fiúval és gondoltam meglepem...

- Ezzel a-

Chanyeol: A végeredmény nem is volt rossz. Bele tudtam túrni, lehetett csavargatni, meg fésülni és ráadásul még jól is állt. Mikor hazaértünk anya nem tudott leszállni a hajamról mindig azt mondogatta, hogy milyen cuki vagyok benne, és hogy miért csak most jutott ez eszébe. Látszott a hajamon az, hogy göndör, de nem zavart. Sötét barna lettem így az új szín elnyomta valamennyire. Felmentem a szobámba és készülődni kezdtem a fürdéshez.

Kyungsoo: - Ki ne mond! Itt vannak a szüleim is. Csak gyere és cipzárazd be itt! - mondta, de még mindig nem tudtam le venni a fiú ruhájáról a szemem. - MinSeok. Ez nem női ruha?

- Csitt, legyen! De igen igazad van. De gyere gyorsan, mert tök kényelmetlen ebben lennem főleg, hogy erre még ruhát is veszek. Ráadást 40perc múlva a találkahelyemen kell lennem ahol LuHan vár.

- És pontosan mit akarsz ebben a ruhában? - kérdeztem sunyin.

Chanyeol: A fürdőkádban ültem és rossz dolgokra gondoltam csak hogy végre eltűnjön merevedésem. Ha most eltűntetném, nem tudnék többször Kyungsoo szemébe nézni, mert igazából rágondolva lett erekcióm. A csókjára gondoltam és valahogy eljutottam arra a szinte, hogy felálljon már a gondolattól is. Én vagyok a legszerencsétlenebb.

Kyungsoo: - N-nem értem miről beszélsz! De fogadjunk!

- Jó tématerelés, de legyen.

- Fogadjunk, hogy ha mondok egy tök ártatlan szót te vörösebb leszel, mint a rák páncélja.

 - Rendben. Mi legyen a tét?

- Ha vesztesz, holnap egésznap ezt fogod hordani a suliban.

- Normális vagy?- akadtam ki.

- De csak akkor, hogy ha vesztesz.

- Renden. Ha te vesztesz, meztelenül rohangálsz a városban 20 percig. - Renden. Akkor mondhatom?

- Persze...

Chanyeol: Miután megfürdöttem - álló farokkal- gyorsan a csípőmre tekertem a törölközőt, és átsuhantam a szobámba. Felöltöztem és az ágyam szélére ültem majd a tenyeremet az arcomba temettem. - Basszus múlj már el! - morogtam magamba majd meghallottam a telefonomat.

- Igen? - vettem fel, majd visszaültem az ágyra.

- Szia, drágám. Húsz perc és ott vagyok. Tudom késésben vagyok. - Jongin teljesen kizökkentett és próbáltam valamit kitalálni hogyne jöjjön át.

- Most nem igazán érzem jól magam, úgyhogy nem kéne, most átjönnöd nehogy elkapd…

Kyungsoo: - Csirkefogó! - mondta sunyin. Bassza meg!

- Te láttad? - kérdeztem megrémülten

- Háhá! Vesztettél! És igen. De csak én. Mivel én is suhantam vissza az iskolába.

- Ugye nem mondod el senkinek?

- Persze hogy nem. De csak ha felveszed a ruhát holnap! - mondta gonoszan mosolyogva. Baszódj meg MinSeok…

Chanyeol: Miután letettem a telefont, egyből rossz érzés fogott el. Szegény Jongin. Ennek a kapcsolatnak annyi... borzalmas volt belegondolni. El is múlt merevedésem hál' Jonginnak. Lementem vacsorázni, közben kutattam Facebookon Kyungsoo után. Meg akartam találni. Beszélni akartam vele. Meg akartam tőle kérdezni, hogy mit csinál, hogy van, kivel van. De sehol nem találtam.

Kyungsoo: - Majd később KyungSoo -Mi vagy te? Gondolatolvasó?

- Dehogy! Csak jól ismerlek. Na szóval. Segítenél?- kérdezte meg újra MinSeok én meg engedelmeskedtem neki.

Chanyeol: Sehol nem találom... de miért? Lehet, hogy nem is úgy van fent ahogy nekem mondta el a teljes nevét. Azért már csak tudom, hogy kell írni! Inkább megettem a vacsorámat, megköszöntem majd visszamentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba, és az egész nap legjobb dolgára gondoltam. Amikor megcsókolt. És ő kezdeményezte. Istenem azok a puha, meleg ajkak. Úgy megízlelném újra és újra. Jaj!! Ne!!

Kyungsoo: Hogy ez a MinSeok mennyit tud pofázni, ha szerelmes! A végére úgy éreztem, ha elhalad, az utcán mellettem akkor egyből felismer. Már kb. 1 órája el van, de még mindig felkavart az, hogy tudja mit csináltunk ChanYeollal. Remélem, tényleg nem kell felvenni azt a rongy darabot holnap. Szerencse hogy holnap nincs tesi.....

Chanyeol: Jó maximum majd holnap elkerülöm egész nap, de így nem bírom ki. Ismét éledezni kezdtem az emlékek hatásaként. Felkeltem az ágyból, és elindultam a fürdőbe hogy elintézzem a kis „problémámat”. Beérve leültem a lehajtott WC ülőkére, majd még egyszer megpróbáltam ezt a gondolatos dolgot, de nem sikerült. Lehúztam a nadrágomat és alsómat majd merev részemre kulcsoltam ujjaim így feltört az első sóhajom.

Kyungsoo: - KyungSoo vacsora!- hallottam meg MinSeok anyukájának hangját.

- Máris megyek! - mondtam majd lesprinteltem a lépcsőn majd segítettem megteríteni. Miután kihordtam az ételeket leültem az asztalhoz.

- Jó étvágyat! - mondtuk egyszerre majd kettétörtük a pálcikákat és elkezdtünk enni

- Na és KyungSoo te tudod ki az a LuHan? A neve miatt azt se tudjuk lány vagy fiú az illető! - kérdezte kíváncsian RanRan asszonyság

- Ne tessék megijedni. Ahogy leírta nekem MinSeok egy aranyos és kedves fiú. Egy tánccsoportban vannak. Tudják a kínai fiú!

- Tényleg mintha mondta volna, hogy van egy kínai a csapatban.

- Akkor ő lesz az. Nyugodjon meg, ha valami történik XiuMinnel amiatt a fiú miatt nem biztosítom a büszkesége épségét. - mondtam komoly arccal. Csak akkor nevezem XiuMinnek ha valami komoly dologról van szó.

Chanyeol: Kezeimet lassan mozgattam férfiasságomon, miközben elképzeltem mindenfélét már Kyungsooról amit épp ésszel nem is tennék. Halk sóhajok hagyták el ajkaimat, közben folyamatosan Kyungsoo ajkai és szemei lebegtek szemeim előtt. Gyorsítottam kezem mozgásán mikor éreztem, hogy közeledek a gyönyör felé. Beharaptam ajkaimat és egy morgással a tenyerembe élveztem. Pihegtem egy kicsit, felhúztam fél kézzel a nadrágomat és megmostam jó alaposan a kezeimet.

Kyungsoo: Miután befejeztük a vacsorát magamra vállaltam a mosogatást. Már nagyban hallgattam a zenét mosogatás közben, amikor valaki berontott a házba. Vagy inkább valakik.

Chanyeol: A szobámba visszamentem majd befeküdtem az ágyamba. Azt hittem, hogy jobb lesz utána, de rosszul éreztem magam lelkileg. Ezt el kell, hogy mondjam neki... muszáj lesz. És Jonginnak is. Becsuktam a szemeimet és nyugtalanul feküdtem. Pár perc után a telefonomat megfogtam és újra Kyungsoot kerestem. Elakadt a lélegzetem...

Kyungsoo: - L-luhan! Halkabban! A szüleim felébrednek! - hallottam MinSeok hangját

- De olyan kívánatos vagy! - hallottam meg egy újabb hangot, amiben egy enyhe akcentus volt. Lehetett hallani, hogy Luhan neki nyomja MinSeokot a falnak, amit egy élvezetes nyögés követett.

- L-luhan...otth....neh! - Na, jó. Most vagy normális leszek és közbe lépek vagy perverz kankoca leszek és végig nézem...