Havazik!

Havazik 

Wendy + Jongin

Sziasztok! Tegnap kellett volna kitettem ezt az os-t, de sajnos nem voltam otthon :/

Szóval itt lenne a harmadik karácsonyi os :)

Műfaj: HENTAI!, romantikus

Banda: Exo és Red Velvet 

Petra*-* ♥

Jó olvasást! 

*Jongin pov.*

Egész nap csak rohangáltam, majd mikor szünetem lett volna, vagy helyettesítettem, vagy valamelyik diák megtalált a hülye kérdésekkel. Ideges voltam. Ráadásul a nap végén a fél órás szünetem helyett Wendyt kell, majd korrepetálom, mert két ballábas…
Egyszerűen az ünnepek valami borzalmasak. Mindenki pörög, mosolyog, és rohangál. A folyosón is végig sétálva csak a karácsonyról hallok dolgokat. Az összes tanterem ki van díszítve, a gyerekeken pedig mindenféle rénszarvasos, télapós, karácsonyfás pulcsik meg kiegészítők vannak.
Nekem az irodámban egy darab dísz van, azt is az egyik kollegám, egyben legjobb barátom, Lay rakta az asztalomra. Egy kis fenyőfa. Aranyos, csak nem szeretem nagyon az ilyen dolgokat. Persze elviselem, ha valakinek fontos…
A nap végén a magnóval a kezemben sétáltam a táncterem felé. Tánctanár létemre sok dolgot kérnek tőlem. Korrepetáljak, találjak ki valamit a bálra és még sorolhatnám.
- Szia! – köszönt nekem az egyik kedvenc diákom, majd meg is hajolt mikor beléptem a terembe. Egy fekete cicanadrág volt rajta, meg egy fehér trikó, mellé pedig a keringős magas sarkúja. Még év elején engedtem meg neki, hogy tegezen le nyugodtan mikor csak ketten vagyunk.
- Szia – mosolyogtam rá. Wendy nagyon jó diák, csak nem sikerül neki sosem a keringő hibátlanul.
- Most ne, felkészületlenül jöttem, gyakoroltam! – jelentette ki mosolyogva, mire nekem is felfelé görbültek ajkaim, végre nem fogunk bajlódni.
- Akkor szerintem bele is kezdhetünk. – tettem be a CD-t a lejátszóba, majd elindítottam. Oda álltam elé, majd derekát és kezét megfogtam. Kihúzta magát, majd elkezdtük a lépéseket. Ügyes volt, sőt, sokkal ügyesebb, mint órán, vagy a korrepetáláson. Látszott rajta, hogy igyekszik és koncentrál, nehogy elrontsa.
Mikor vége volt az órának felajánlottam neki hogy hazakísérem. Miután átöltözött, az irodámig elmentünk, lepakoltam, majd el is indultunk. A kocsim elég messze állt az iskolától, mert nem szoktam hamar kelni, így a többi ember elfoglalja a közeli parkolókat.
A hideg csípte az arcomat, és fázott a kezem is ezért zsebre dugtam, majd csendben sétáltam tovább Wendy mellett.
- Várod a karácsonyt? – szólalt meg hirtelen, mire a levegő megakadt bennem.
- Hát nem nagyon…
- Miért? A karácsonyt a szereted ünnepe, boldog mindenki és-
- Nincs mit ünnepelnem. – szakítottam félbe majd kinyitottam a kocsim ajtaját az anyósülésnél, jelezve, hogy üljön be.
Én is beültem, majd elindultunk. Csendben volt végig, majd az út második felében megszólalt végre.
- Bocsánat. Gondolom van valami, amit eszedbe jutattam ezzel... – nézett rám mire kezem erősebben szorította meg a kormányt. Ami azt illeti igen. Anyám elhagyott, az apám pedig iszik. A testvéreim külföldön élnek, ezért nincs semmi jó ebben az ünnepben nekem. A karácsonyt a családdal, vagy a szeretteinkkel kell tölteni, de nekem nincs senkim.
- Hagyjuk inkább… semmi baj, nem tudhattad.
- Ha van kedved hozzá, elmehetnénk valahová megünnepelni. Kettesben. – az utolsó szó miatt figyeltem fel erre, amúgy semmi kedvem nem lett volna hozzá. Egy fél mosollyal bólintottam.

***

Egyedül sétálgatni a parkban nem olyan kellemes, főleg nem télen a hidegben, de nekem itt van Wendy, és elszórakoztat. Belém karolva pattog néha, mikor valami izgalmasat mesél, és folyton nevet meg mosolyog. Tudtam, hogy ő nem olyan, mint a többi lány, ezért is ő a kedvenc diákom. Mindig mosolyog, de tudja, hogy hol a határ. És képes engem is felvidítani.
Körülbelül fél óra múlva elindultunk hozzá. Út közben Wendy hirtelen megállt, majd az égre meredt, és mosolygott.
- Mi az?
- Nézd! Havazik! – ujjongott, majd kinyújtotta a kezét, mint egy kisgyerek. Nem tudom, hogy mit miért csináltam, de akkor, ott olyan gyönyörűnek láttam mint még soha. Lassan közeledtem hozzá, majd ajkaira hajoltam, és egy apró puszit nyomtam puhaságaira. Megszeppenve nézett fel rám, én pedig csak átöleltem.

Karácsonyi csodák

Karácsonyi csodák

Sziasztok! Még egy cuki irománnyal jöttem a karácsonyi napokra :)
Elnézést előre is az elírásokért!
Banda: B.A.P
Páros: Youngjae + Zelo

Műfaj: romantikus, yaoi, fluff

(12+)

Jó olvasást!

(Eszti ♥) 

*YoungJae pov.*

A karácsonyi kézülődés fárasztó, de egyben kellemes is számomra. Himchan a boltban van, mert nem vett még szaloncukrot, azt pedig szeretne a fára tenni. Egyébként gyönyörű lett a banda fája.
A nappali közepén áll, elég magas, és minden színből legalább van egy gömb rajta hála Jongup és a maknae ökörködésének. Hosszú égősorok világítják, a tetején pedig egy nagy csillag díszeleg.
Yongguk és Daehyun a konyhában vannak, és a hatalmas főző tudásukkal a vacsorát kreálják.
És itt vagyok én. Én az ajándékokat csomagolom, az ágyamon ülve. Úgy döntöttünk, hogy mindenki vesz mindenkinek ajándékot, ezért az ágyamon alig van hely. Yongguknak vettem egy telefontok készletet, amiben 15 más-más tok van. Daehyunnak vettem egy új billentyűzetet meg egeret a gépéhez, mert a múltkor alkottam a kávéval, és az óta haragszik rám. Himchannak egy főzőkötényt vettem, amin van egy női test, mellé pedig három parfümöt a kedvenc márkájától. Jongupnak vettem egy aranyláncot, meg egy hatalmas plüssmackót.
És a végére hagytam Zelot,. Az ő ajándékát rendeltem. Egy pulcsit, amin egy rénszarvas van, világító orral. De nem csak ez kapja. Kap tusfürdőt, balzsamot, sampont, 5 pár fülbevalót, és 2 maszkot. Nekem a maknae nagyon fontos, és nem csak barátilag. Sajnos. De neki erről nem kell tudnia. Nem tudom mikor kezdtem el máshogy tekinteni rá,csak azt vettem észre, hogy mikor ránézek, a torkomban dobog a szívem, melegem lesz, zavarba jövök, ha hozzám szól. Tudom egyáltalán nem helyes, de visszafordítani nem tudom és ott tartok, hogy reménytelenül beleszerettem.
Mikor becsomagoltam mindent, kivittem a fa alá a többi mellé. Himchan is megérkezett, és segített a konyhában, így hamarabb végeztek. Jongup meg Zelo elpakoltak a nappaliban, majd neki is kezdtünk a karácsonyi vacsorának.
Leültünk az asztalhoz, majd Himchan terített, és neki is kezdtünk. Mellettem Daehyun ült, mellette Jongup, előtte Himchan, mellette pedig Yongguk. És előttem Zelo. Egy fehér póló volt rajta, meg egy fekete tréning, a haja kócosan meredt mindenfelé, de még így is kifogástalan volt számomra. Ha rám nézett zavarba jöttem, és mikor a lábunk összeért, zavartan húzódtam arrébb.
A vacsora végén jött a kedvencem az ajándékozás. Himchantól egy emojis párnát kaptam, Jonguptól egy bakancsot, Daehyuntól egy hatalmas virgácsot, meg egy bögrét, Yongguktól meg egy pulcsit. És jött amit Zelótól kaptam. Mosolyogva adta át a dobozt, aminek volt is súlya. Kinyitottam majd megpillantottam benne egy üvegből készült Eiffel tornyot. Már rég óta szerettem volna ilyet, csak sosem tudtam megvenni, mert mikor láttam nem volt nálam pénz, vagy pont időm nem volt. És most megkaptam. Ráadásul egy olyan embertől, akit nagyon szeretek.
Hirtelen felpattantam majd megöleltem. Derekamat átkarolta, majd arcát nyakhajlatomba fúrta. Szívemet melegség járta át, és mosolyom egyre inkább szélesedett.
- Köszönöm – motyogtam boldogan, mire lesimított hátamon és kicsit a kelleténél lejjebb megállt keze.
- Neked bármit…

***

Mikor vége lett az ajándékozásnak, meg az egész ünneplésnek, Yongguk után elmentem zuhanyozni. Zelo szavait még akkor is tisztán hallottam.
„Neked bármit”
Ezek után már 100% volt, hogy mosolyogva fogok elaludni.
Bemásztam az ágyamba és már helyezkedtem volna, de valaki kopogott, így föl is ültem.
- Ki az? – kérdeztem halkan, mire lenyomódott a kilincs, és nyílt az ajtó.
- Én – lépett be az a személy, aki miatt most boldog vagyok.
- Mondd, mit szeretnél? – néztem, ahogy beljebb lépett majd vészesen közel jött hozzám. Az ágyamba is bemerészkedett, és szorosan mellém ült le. Elvörösödve néztem határozottan csillogó szemeibe.
- Ne hazudj nekem. – kezdett bele, amiért elég rossz előérzetem lett.
- Nem szoktam hazudni neked, most se fogok. 
- Szeretsz engem? – torkomban akadt a levegő az összes vér kifutott az arcomból, és ledermedtem.
- H-hát… i-igen… a-a-a csa-csapat maknaejét ki… ki nem? - próbáltam semlegesen válaszolni.
Arcát figyeltem és vártam a reakciót. Szavak helyett csak felhorkant.
- Igazán? – hajolt még közelebb hozzám. Nem távolodtam el, úgy voltam vele ki kell használni azokat a pillanatokat, amiket csak egyszer élhetek át. De nem bírtam tartani a szemkontaktust. Más vonta el a figyelmem. – Youngjae. Elmondhatod, úgyis tudom már, csak a szádból akarom hallani. – hajolt még közelebb, mire felnéztem rá. Arca magabiztos volt, amitől csak még elveszettebbnek éreztem magam. Honnan tudja? Kinek mondtam el?
- Ho-honnan…? – hangom olyan halk volt, félő hogy ő sem hallotta meg.
- Látszik rajtad. Zavarban vagy – hajolt ajkaimra- dadogsz, ha kérdezlek… - simított arcélemre – és persze örülnék, ha igaz lenne – erre a pár mondatra kitágultak szemeim, de a következő tettére levegőhöz se jutottam. Ajkaimra nyomta párnáit, majd egy lassú, ismerkedő csókba hívott. Akkor vannak karácsonyi csodák…

A Fagyöngy Alatt (yuri)

Sziasztok! Mindenkinek kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt, és sok jót kívánok.
Egy kis egypercessel jöttem, ami ráadásul YURI!!
Nikinek sok szeretettel ♥
Jó olvasást!

Páros: Wheein és Hwasa

Banda: Mamamoo

Műfaj: romantikus, fluff

Korhatár:12+

Figyelmeztetés: -

  Mamamoo - Wheein+Hwasa one shot (yuri)

A fagyöngy alatt

*Wheein szemszöge*

Egész nap a lakást díszítettem és szkájpoltam a lányokkal. Áthívtam őket, hogy együtt karácsonyozzunk. Solar mondta, hogy késni fog, de nem sokat.
3 éve a legjobb barátaim és 1 éve lakunk panelban, de más emeleteken. Solar a harmadikon, Moonbyul a másodikon én és Hwasa pedig az ötödiken. A karácsonyokat eddig mindig együtt töltöttük.

***

 A fagyöngyöt az ajtófélfa tetejére tettem, hogy legyen ott is valami. A lányok hamarosan érkeznek. Pár sütit sütöttem, azokat szedtem ki a sütőből, amíg nem jöttek, majd kivittem a nappaliba őket. Megszólalt a csengő hangja, majd nyílt is az ajtó.
Solar és Moonbyul beléptek, majd vigyorogva nézt3ek a fejük fölé, ahol a fagyöngy volt.
- Sziasztok – mentem oda hozzájuk, mire ők rám néztek.
- Ez mi?  - mutatott feje fölé Solar.
- Gondoltam teszek oda is valamit, ne legyen annyira üres. De nem kell csókolóznotok, nyugi.- mondtam vigyorogva a végét.
- Most már mindegy. – mondta Moonbyul, majd Solart a derekánál fogva húzta magához. Meghökkenten néztem rájuk, ahogy egymásra tapadva falják a másikat. Akkor ők…? Majd visszatérek rá…
- Megleptél! – nevetett fel Solar, majd beljebb lépett. – Mézeskalács! – a cipőjét ledobva már rohant is az asztalnak, ahol a sütemények ki voltak pakolva. Hwasa hol van?
Már régebb óta van egy olyan érzésem iránta, hogy ha nincs velem üresnek és elveszettnek érzem magam, és mikor mellettem van, mintha én lennék a legboldogabb ember a földön. Furcsa…
- Oh, milyenek vannak? – ment oda Solar mellé Moonbyul, majd együtt válogattak, így addig előkaptam a mobilom hogy megkérdezzem Hwasát, mégis merre van.
Pont abban a pillanatban mikor elküldtem az üzenetet, hallottam is a csengő hangját, így kinyitottam az ajtót.
- Szia! – ölelt át szorosan a hiányzó láncszem a „bandából”. Mosolyogva öleltem vissza neki, majd el is engedtem.
- Pont az előbb írtam neked.
- Nyugi, itt vagyok már. – nevetett fel, majd ment a többiekhez. 

Sokáig, kb. este tizenegyig maradhattak Solarék, Hwasa még tovább is, mert segített elpakolni. Mikor végeztünk, kikísértem az ajtóig,.
- Köszi a segítséget. – néztem rá, az ajtóban állva. Elém állt, majd felnézett a fagyöngyre. Ne… Ugye most nem akar…? Végig sem gondoltam, de két puha ajkat éreztem sajátjaimon, mire lehunytam szemem, és ösztönösen karoltam nyakába. Elhúzódott, de nem messze tőlem, majd mosolygó ajkait szólásra nyitotta.
- Boldog karácsonyt.

My Dark Life - 29.rész (yaoi)

My Dark Life

29. rész

Sziasztok! Tudom kicsit rövidebb a kelleténél, elnézést érte, de már rég volt folytatás.

Jó olvasást a BABYknek! ♥

 

*Youngjae pov.*

Még beszélgetünk egy kis ideig, majd elköszönünk a többiektől. Himchan mondta hogy Yongguk áthívta magához, én pedig ugye igent mondtam az itt alvásra. Hát mégis miért ne? Rég voltunk már kettesben...
Daehyun nem enged haza ruhákért. Mondta, hogy majd ő ad nekem, nem halok bele.
- Sziasztok. Jó éjszakát! - köszönünk el egymástól az ajtóban. Daehyun becsukja az ajtót, majd szinte egy másodperc töredéke alatt ragadja meg a karom és lök neki az ajtónak. Derekamra simít majd türelmetlenül ajkaimra mar, amit azonnal viszonzok. Eddig nem gondoltam semmi perverz dologra, de ahogy hozzám ért, előcsalta az emlékeket. Zelo születésnapját.
Mindenre emlékszem, minden szóra, minden pillanatra, minden érintésére. Hajába kapva falom én is ajkait, azzal a hevességgel, amit ő kezdett. Nyakát átkarolom, majd hagyom, hogy felemeljen. Ágyékát az enyémnek nyomja, majd pólóm alá simít. Nemessége éledezik így aprókat mozgok felé, ő pedig velem párhuzamban sóhajtozik. - Már rég volt erre alkalmunk... - markol fenekemre, majd elindul velem az emeletre miközben én nyakát tépem fogaimmal. Halk sóhajokat hallat, majd érzem hátamnak nyomódni a falat. Egy újabb csókot kezdeményez, közben csípőjét mozdítja felém. Hangos nyögés hagyja el ajkaimat, de nem érdekel, elvégre senki sem hallja…

***

Fáradtan dőlök vissza az ágyba, a szoba nagy csöndjét lihegésünk tölti meg. Daehyun is mellém dől, majd átkarolja derekamat és magához húz. Meztelen felsőteste hátamhoz simul, és ajkai nyakamra nyomódnak.
- Most már elmegyünk fürdeni? – kérdezem mosolyogva, mert az első menetünk után nem volt a válasza.
- Most már igen. De készülj, mert még nincs vége az éjszakának… - harap fülembe, mire kiráz a hideg. Ezzel semmi bajom sincs… Lehet, nem tudok majd felkelni reggel, de nem zavar. Ha neki jó, akkor nekem is. Max. majd pihenés után megyek haza. De lehet, hogy akkor sem. Jól érzem magam itt. Végre kettesben vagyunk, és senki sem zavar meg minket.
Felkelünk, majd elsétál velem a fürdőig Daehyun, mert nem akarok sétálni. Beállunk a víz alá, majd neki kezdünk a nem éppen rövid zuhanyzásnak.
- Hiányzott már hogy újra kettesben legyünk. – súgja ajkaimra, de tökéletesen hallom.
- Hidd el nekem is. – csókolom meg, amit azonnal viszonoz, és át is veszi az irányítást.
- Éhes vagyok. – közli velem, miután kiválik a csókból. Elmosolyodok, majd bólintok.
- Én is. Szóval siessünk. – nyomok újabb csókot ajkaira így felkuncog.
- Így nehéz lesz… - simít fel gerincem mentén, amire libabőr önt el.
- Neh… most fejezzünk inkább be, és tényleg zuhanyozzunk. – mosolyodok el, majd elő keresek egy tusfürdőt.
Gyorsan végzünk ezek után, így megyünk is enni. Én a konyhapultnak támaszkodok, majd figyelem, ahogy Daehyun elkészíti a reggelit. Jó végre vele lenni. Körbe nézek a nappalin. Karácsony… Vissza kell mennem a nagyszüleimhez, ahol ott lesz Ő is. Lehet, Daehyun tette ezt, de nem lesz rossz annyira a kedvem ha Junhoe-ra gondolok. Nem érzek akkora szégyent. Valamiért tudom, hogy Daehyun miatt is van ez részben.
- Figyelsz baba? – kérdezi arcomra simítva, mire felé kapom tekintetem.
- Elkalandoztam kicsit, mond újra – mosolyodok el, mire neki is felfelé görbülnek húsos ajkai.
- Csak annyi hogy gyere enni. Sűrűbben is bambulhatnál, cuki vagy közben. – jegyzi meg az asztalhoz sétálva. Követem, majd leülök mellé és oldalába csípek.
- Maradj csendben jó? – szólok rá mosolyogva, majd neki látok a reggelinek, amit végül Dae adott a számba, mert lusta voltam.

- Szívem akkor majd hánykor? – kérdezem az ajtóból visszakiabálva ahogy Zeloval elindultunk.
- Este fél hét. Szeretlek! – jön a válasz a távolból, mert Himchan befogta munkára.
A reggeli óta már Zeloék is megjöttek, és most indulunk hozzám. A fiatalabb addig nálam lesz, amíg nem kell visszamennünk a srácokhoz.
- Én is szeretlek! – kiáltok, majd véglegesen kilépek a lakásból, mert Zelo szabályosan lök engem.
- Induljunk már! – mondja kicsit morogva, mire szedem az övéhez képest apró lábaimat.
- Történt valami Junhong? – kérdezem, mikor az utcán sétálunk.
- Nálatok elmesélem…