2016. november 23., szerda

Kook-Hope One Shot



Boy Meets Evil
Kook-Hope one shot

Sziasztok! Mivel elég rég volt már one shot, gondoltam kiteszek egyet gyorsan. Ezt kicsit régebben írtam, de telefonon, szóval gépre át kellett másolnom, és ki is kellett javítanom mert nem írok telefonon mindig hibátlanul, szóval ha találtok valami hibát, vagy érthetetlen mondatot, nézzétek el nekem, már meg akartam osztani veletek.
 Indítottam régebben egy szavazatot, ahol lehetett választani, hogy mit írjak. Ez a szösszenet BTS, utána egy e)(o várható, amivel próbálok sietni :)

Páros: Hoseok + Jungkook
Banda: BTS (Bangtan Boys)
Műfaj: YAOI
Figyelmeztetés: smut
Korhatár: 18+

Jó olvasást! <3 <3




*Jungkook szemszöge*

Szinte egész nap ki sem mozdultam a szobámból. Több héten keresztül próbáltunk, és ez teljesen lefárasztott, így mikor kaptunk egy hétvégés pihenőt, a telefonom és az ágyam volt az egész napos elfoglaltságom középpontjában.
A redőnyöm le volt húzva, a sötétség álmosító volt számomra, mégis ébren voltam. A takarómat lerugdostam valamerre az ágy mellé, a párnám a fejem alatt lapult, biztosítva, 100%-os kényelmet a nyakamnak. A szobában az egyetlen fényforrás a mobilom volt, aminek az akkumulátora már eléggé legyengült, ezért töltőre volt dugva, de használtam, már csak azért is. A laptopomat kölcsönkérte Jimin, szóval azt nem használhattam, visszakérni pedig lusta voltam. Komolyan mondom hasonlítottam Yoongi hyungomra.
Újabb videó indult. Már nem is tudom hányadik videót néztem vissza, de jókat nevettem, felidézve a a hyungokkal átélt vicces emlékeket. Igen. Bangtan Bombokat néztem. Szokásom, bár nem tudom normális-e, mert ezt a többiektől nem láttam egyszer sem.
Mikor vége volt a videónak, automatikusan átkapcsolt egy másikra, ami Hoseok hyung tánca volt. Figyelemmel kísértem végig mozdulatait, és párszor vissza is tekertem azokra a részekre, amik különösen tetszettek. Fantasztikusan táncol, az már biztos. Mindig is irigykedtem rá, én nem tudtam úgy táncolni, ahogy Ő, és tudom, sose fogok tudni. Igaz, egyáltalán nem zavar. Legalább csodálhatom.
És akkor tovább léptem a következő videóra, ami a Boy Meets Evil tánca volt. Egyszer sem láttam még, hogy hogyan táncolja, és hogy mit táncol, mert mindig aludtam mikor nem próbáltunk. Elindult, nekem pedig az állam leesett. De először nem is a tánc miatt, hanem a kinézete miatt. Oké, nem helyes, de bevallom nem egy utolsó… a fehér inge felső része nem takarta kulcscsontját, fekete nadrágja a térdénél ki volt vágva, és gyönyörűen kihangsúlyozta a combjait, és vádliját. Jesszus milyen izmos lába van… És akkor az ugrás… Az inge felcsúszott, pont láttam a hasát, amiről eddig nem is tudtam, hogy kockás. Na, jó Jungkook… Kapcsold ki… Kapcsold ki!
Nem kapcsoltam ki, végignéztem, aztán megállítottam, mielőtt továbblépett volna egy másik videóra. A kedvenc részemhez tekertem, és elindítottam. A kamera az arcát vette, kezét lecsúsztatta mellkasán, közben hullámzott teste a zene ritmusára, mellé pedig az a pillantás. Hirtelen lezártam a telefonomat, majd magam elé kezdtem el bámulni. Most komolyan úgy tekintettem az egyik hyungomra? Igen… valószínűleg…
Még régebben volt velem ilyen egy srác iránt az általánosban… De nem hiszem, hogy meleg lennék, rengeteg lány tetszett már. És lehet, hogy csak bebeszéltem magamnak, hogy tetszik Hoseok… Régen is csak valami hülyeségem volt ez… Nem lehet, hogy a srácokhoz vonzódom. Teljesen abszurd… Lehet, hogy csak régebben kíváncsi voltam, ami újra előjött. De hogy pont az egyik hyungomnál….
 - Kookieeee ~ - nyitott be az ajtón hirtelen az, az ember, akinek nem kellett volna, és ugrott rám minden figyelmeztetés nélkül, ami megijesztett. – Gyere vacsorázni! – támaszkodott fel, így pont fölöttem feküdt. Ez általában nem zavart volna, de most hirtelen furcsa bizsergést éreztem alhasamban, görcsbe rándult a gyomrom, és szótlanul néztem a hatalmas, csillogó szempárba. Mi ez? Miért érzek így? Eddig semmi sem zajlott le bennem mikor ilyen pozícióba kerültünk, most pedig… Ezt nem akarom!  – Minden rendben van? – simított arcomra, mire összerezzentem, és a fölöttem támaszkodó pólóját találták meg görcsösen szorító ujjaim. Megráztam a fejem, ő pedig rémült arckifejezéssel húzott fel ülő helyzetbe.
- Nincs hyung… kérlek, segíts! Valami baj van… - öleltem át nyakába karolva, mire ő azonnal átölelt. Arcom lángba borult, éreztem, hogy egy pipacs elbújhatna mögöttem, úgy elpirultam, kezeim remegtek, de biztonságba éreztem magam a szorító ölelésben.
- Mi történt? Mi a baj? – kérdezte kétségbe esetten.
- É-én… megnéztem e-egy videót… és… - néztem le a telefonomra, ami lezárva pihent az ágyamon. Hoseok gondolkodás nélkül nyúlt a telefonomhoz, feloldotta, majd értetlenül nézett rám.
- Mi a baj vele? Rossz lett? – kérdezte furcsállva, mire megráztam a fejem.
- Nem.. És pont ez a baj!
- Nem értelek Tae. Ez miért baj? – rázta meg a fejét, majd arcomra simított, hogy nyugodjak meg, de nem sikerült megnyugtatnia ezzel. Nagy levegőket vettem, belélegezve csábító illatát, végig kerülve tekintetét.
- Me-mert tetszik…
- Ennek csak örülök. – vigyorodott el, majd folytatta. – A banda többi tagjának is tetszik.
- Hyung! Nem érted, amit mondok! – másztam el tőle, ő pedig végig rám nézett, el sem szakította tekintetét rólam.
- Ha nem magyarázod el, akkor nem is fogom megérteni… - mondta halkan, én pedig gondterhelt sóhajt hallattam. Nem tudtam volna elmagyarázni…
- Nem tudom elmagyarázni...
- Miért baj, hogy tetszik? - mászott közelebb mire teljesen a falhoz simultam majd a magam alá gyűrt párnába markoltam. Szemeiben valami furcsa fény csillogott, amit nem ismertem fel. Közelebb mászott hozzám és leült elém. Arcunk között kb. 5 centi lehetett, így nagyon nem akartam, de lepillantottam vaskos ajkaira. Visszanéztem a szemébe és el is pirultam. Elmosolyodott majd államra simított. - Azt hiszem értem... - közelített felém mire lefagytam. Most mit csinál? Mit ért? Ennyire egyértelmű, hogy mi zavart össze? - Ezért vagy ilyen feszült? - támaszkodott meg tőlem pár centire én pedig elkezdtem félni a következőktől.
- Igen... ez nem helyes hyung. És ezt te is tudod! - próbáltam kicsit eltolni, de csak azt értem el, hogy csuklóimat lefogva maga alá szorítson. Bennem rekedt mondani valóm, nem tudtam mit tegyek. Miért csinálja ezt? Ő is ezt érzi? Biztosan nem...
- Néha el lehet felejteni, hogy mi a helyes... nem? - közelítette meg arcomat újból, és ajkaimra pillantott. Ugye most nem akar megcsókolni? Én nem érzek iránta semmit sem! Ez tévedés! Maximum kíváncsiság.
Lassan közelítette meg ajkaimat, én pedig végig el akartam tolni, de nem sikerült. Mikor párnái az enyémekre simultak hirtelen öntött el a forróság, megnyugodtam, és tudtam, hogy hiba lett volna ezt kihagyni. Megmozdította ajkait, egy finom csókba hívva, amit viszonoztam, bátortalanul. Kezeimet felvezettem nyakába, majd rozsdavörös tincsei közé túrtam. Derekamhoz ért egyik keze, ami pólóm alá vándorolt, oldalamon végigsimítva, majd gerincem mentén játszadoztak ujjai, amitől libabőrös lettem.
- Hoseok! Nem arról volt szó hogy te is bent ragadsz kockulni! Gyertek enni! - szólalt meg a leader az ajtó mögül. Hirtelen pattant fel rólam hyungom én pedig kaptam a lehetőségen, és már rohantam is az étkezőbe.
- Na végre! Akkor tálalok. - mondta Jin hyung ujjongva mikor megérkeztünk.
- Új recept? - nézett V kérdőn a legidősebbre mire az bólintott. Leültem Yoongi hyung és a Tae közé, kifújva magam. Fel kellett dolgoznom mi is történt...
Rájött.
Megcsókolt.
Nekem pedig tetszett.
Hoseok hyung megérkezett én pedig feszülten helyezkedtem a helyemen. Leült pont elém, így lesütöttem a tekintetem. Éreztem, hogy néz. Az arcom fokozatosan pirult el, de nem néztem fel. Lábaimat kinyújtottam mire hirtelen belerúgtam valaki lábába. Lenéztem az asztal alá, és mit ad Isten? Persze hogy Hobi lábaiba rúgtam. Rá sem néztem, csak vörös arccal kezdtem el falatozni. A többiek a próbákról beszélgettek, én pedig csendben gondolkodtam.
Lehetséges, hogy tetszik... De csak lehetséges. Ez nem szerelem, se semmi ilyen komolyabb dolog. Az a csók pedig... Komolyan nem hiszem el hogy megtörtént. Furcsa belegondolni, hogy élveztem. És viszonoztam. Komolyan jobban csókol a hyungom, mint eddig bárki akit megcsókoltam. És még az sem zavart, hogy én voltam alul, hogy ő volt a dominánsabb fél. Tae megbökte a vállamat, és ez hozott vissza a valóságba.
- Igen? - néztem rá érdeklődve. A hyungjaim csendben ültek, és mindenki engem nézett. Oké. Akkor volt egy kérdés amire mindenki válaszolt csak én nem.
- Te mit mondasz? - vette át a szót Jimin, mire értetlenül néztem rá.
- Mire?
- Nem figyelt... - szólalt meg újra Tae.
- Te megnézel velünk egy filmet?
- Nincs olyan sok kedvem... Sajnálom. De érezzétek jól magatokat.
Picit még beszélgettünk, igen, én is beszálltam, nehogy megkérdezzék mi a bajom. Mikor végeztünk a vacsorával elbattyogtam a szobámig. Ugyanúgy volt, mint mikor kirohantam. Levetkőztem egy alsóra, és bemásztam az ágyba. Nem volt kedvem semmihez sem. Feloldottam a telefonomat, és megnéztem kilépett-e Hoseok hyung a videóból. Nem... Nagy volt a csábítás hogy megnézzem újra a videót, de erős voltam, kibírtam. Kiléptem a videóból és letöltöttem a zenét. Bedugtam a fülesemet és hallgattam. Nem tudom már, hogy hányszor hallgattam meg, de arra lettem figyelmes, hogy kinyílt a szobám ajtaja. Próbáltam azt tettetni, hogy alszok, mert láttam, hogy ki jött be. És nem akartam vele beszélni. Az oldalamon feküdtem, a falnak befelé fordulva, és szorítottam a telefonomat, nem akartam, hogy odajöjjön hozzám.
- Kookie.. - szólított meg, miután kivette a fülemből a fülest. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és vezettem rá tekintetem. Az ágy mellett guggolt, én pedig inkább távolabb húzódtam. Felült az ágyra, és átölelt. - Nem szeretném, hogy tönkre menjen a barátságunk. - simított arcomra mire összerezzentem. Hangja szomorúan csengett, ami a szívemig hatolt. Szemei csillogtak, ami a sötétben csodálatos volt.
- Én se… - sütöttem le a tekintetem, mert ajkaira néztem, és villámcsapásként hatolt elmémbe a csók. Annyira tökéletes volt…
Nem tudom mire gondolhatott, de nagyon csendben volt. Hirtelen megfogta ölemben pihenő kezemet. Ahogy bőre az enyémre simult, rájöttem hogy az én kezem jéghideg az övéhez képest, pedig nem is fáztam.
- Jungkook…. Neked a videó tetszik, vagy én?  - váratlanul érkező kérdésére nem válaszoltam semmit sem, csak bámultam rá kikerekedett szemekkel. Ezt most át kell gondolnom. Ha látom Őt, ugyanúgy reagálok mint mikor a videót nézem. Lehet hogy mind a kettő? Dehogyis! Egyáltalán ki mondta hogy nekem tetszik Hoseok? Nem tetszik, ez kíváncsiság.
- E-erre nem válaszolok… - néztem el, ő pedig felkuncogott.
- Jaaj Kookie zavarba jöttél? – kérdezte arcomat maga felé fordítva.
- N-nem… - ráztam meg a fejem, és kicsit meglöktem a vállát.
- Yaah! Bántod a hyungodat? – játszotta el a megsértődöttet, mire elmosolyodtam.
- Igen, még szép! – böktem meg a hasát, ő pedig ugrott egyet a helyén. Lelökött a párnák közé, és a hasamat kezdte el csikizni. Hangos nevetésemtől zengett a szoba, ami elnyomta Hoseok kuncogott. Megpróbáltam lelökni magamról, de nem sikerült az első pár próbálkozás. Észrevette a sikertelen erőlködésemet, de nem tett semmit sem ellene. Talán ez volt a hibája. A lábammal lelöktem magamról, majd csípőjére ültem. Abbamaradt a nevetésem, ahogy az övé is, majd lassan a mosoly is eltűnt arcunkról, és teljesen komolyan néztünk egymásra.
Tekintetemet levezettem ajkaira, amit ő is észrevett. Nem tudtam mit miért teszek, csak lassan hajoltam lejjebb hozzá, míg végül ő le nem rántott magához. Ajkaink egymásra simultak, ami egy apró nyöszörgést váltott ki belőlem. Derekamra vezette a kezeit, és lassan maga alá fordított. Lábaim, az előző pozíció miatt terpeszben voltak, amit hyungom ki is használt, és befeküdt közéjük.
Hagytam, hogy tegye, amit akar, amivel neki se volt baja. Ajkaimon végignyalt, becsípte fogai közé, majd megtépte, én pedig leengedtem államat, hogy mélyítse a csókot. Éreztem, hogy férfiasságom felé halad a vérem, amitől kicsit zavarba jöttem, de mikor Hoseok céltudatosan rámarkolt tagomra, aprót nyögtem és a lepedőt megtéptem. El sem hittem, hogy komolyan gondolja, és hogy a keze most olyan helyekre tévedt, ahová eddig senkié sem. Valamiért nem éreztem semmi bizonytalanságot, csak élveztem, ami adatott nekem. Mivel csak egy alsó volt rajtam kezét olyan intenzíven éreztem, mint még semmit sem. Apró hangokat hallattam, ahogy ütemesen masszírozott, és tudtam hogy nem kéne hagynom hogy így menjek el. Kezemet lassan felcsúsztattam oldalára és pólóját kezdtem el felgyűrni, így elengedte férfiasságomat majd hagyta, hogy levegyem róla a pólóját. Kockáira simítottam majd ujjaimmal végigrajzoltam őket.
- Na, ne már - kuncogott fel - neked is ilyened van.
- Igen, de rajtad jobb. - haraptam be alsó ajkam majd felültem és fölé másztam csípőjére ülve. Mivel pont beleültem merevedésébe hangosan felnyögött. Oké hallottam már koncerteken nyögni, de így, ez a nyögés, ami kéjjel keveredett és nem szándékosan hagyta el torkát, sokkal jobban tetszett. Lehajoltam ajkaira, majd csípőjén lassan ringatóztam, ami belőlem is kicsikart pár hangot hisz' nagyon élveztem, és belőle is. Ajkaival nem foglalkoztam sokáig, nyakára tértem át, ádámcsutkáján végignyalva. Engedelmesen vetette hátra a fejét, hangosakat nyögve.
Mikor már elég sűrűn lökte fel csípőjét abbahagytam mozgásomat és kioldottam övét, majd kigomboltam nadrágját végig arcát figyelve. Az előzőeket fel kellett dolgoznia, ezért becsukott szemekkel várta mikor érek hozzá újra, és hogy hol. Nadrágját lehúztam izmos, formás lábairól és végignéztem rajta. Egy kidolgozott testű férfi, merevedéssel a lábai között... tetszik... Furcsa kimondani, de nagyon is tetszik. A nadrágját eldobtam valamerre a szoba végébe, majd zoknijait is levettem és azokkal is ezt tettem. Újra fölé másztam majd megcsókolva ajkait, rámarkoltam kemény tagjára. Lüktetett kezem alatt, de nem engedtem, azt akartam, hogy könyörögjön nekem. Teljesen idegen volt a helyzet, mindent ösztönösen csináltam.
- Neh.. ah.. Kook! - nyögte ajkaim közé, kezemet megfogva, ami tagját masszírozta. Elengedtem majd újabb csókot kértem. Meglepett mikor hirtelen én vágódtam hanyatt az ágyon, és már az alsóm is eltűnt rólam, de nem panaszkodtam, mert élveztem hevességét. Ujjait büszkeségem köré kulcsolta és elő váladékomat elkente teljes hosszomon, amiből jutott bejáratomhoz is, miközben lábaimat feltolta. Bejáratomhoz vezette ujjait, amitől megijedtem. Nagy levegővételeimet ő is észrevette ezért lehajolt hozzám egy nyugtató csókért. Nyaka köré fontam karjaimat és lassan csókoltam kiélvezve a helyzetet, mivel tudtam, ezután nem lesz olyan élvezetes számomra.
Első ujja teljesen váratlanul merült el bennem, ami miatt megakadtam a csókba és lefagytam. Ezt Hoseok úgy orvosolta, hogy ajkaimat harapdálta és csókolta. Újra viszonoztam a csókját, hagytam, hogy mozgassa ujját. Ismeretlen érzés volt, kellemetlen, de egyben élvezhető is. Második ujjára elnyíltak ajkaim és levegőért kaptam, hyungom pedig nyelvét átcsúsztatta számba. Ollózni kezdett ujjaival, amitől hamarabb megszoktam az érzést, mint az előbb és élvezettel nyögtem fel, de úgy, hogy bele is pirultam rendesen. Kínosnak éreztem, hogy így ki vagyok szolgáltatva neki, de volt benne valami, ami izgalmat keltett bennem. Harmadik ujját nem tűrtem jól, Hobi mellettem támaszkodó kezébe karmoltam, ajkai közé nyögve. És itt volt bennem az, hogy hagyjuk abba. Nem akartam neki csalódást okozni, de alig bírtam ki, a könnyeim útnak indultak, és elváltam ajkaitól.
- Hyungh ez fájh! - nyögtem fájdalmasan, ő pedig kihúzta harmadik ujját, majd folytatta kettővel mire fel tudtam lélegezni.
- Bocsánat Kook... sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni. - kezdte el lecsókolni arcomról a könnyeket. Arcom után nyakamat lepte el puszikkal, majd hirtelen megéreztem három ujját magamban, de aztán újra kettővel folytatta. Ezt párszor megismételte, majd a végén felkuncogott.
- Mih az? - sóhajtoztam elégedetten.
- Nem fáj? - kérdezte én pedig megráztam a fejem.
- Úgy nézek kih... Mintha fájnah? - nyeltem egy aprót majd megnyaltam ajkaimat.
- Nem, csak gondoltam rákérdezek. Már hárommal csinálom. - jelentette ki mire meglepődve néztem a fölöttem támaszkodóra. Nem is figyeltem már egy idő után mit csinált. Kihúzta ujjait, majd levette alsóját. Elhelyezkedtem és észrevétlenül lepillantottam... Oda... Elvörösödve kaptam el a tekintetem és hagytam, hogy bemásszon lábaim közé. Megéreztem makkját mire felnéztem. - Mehet? - nézett rám kérdő tekintettel mire bólintottam és a lepedőbe markoltam biztonságilag. Éreztem, hogy lassú mozdulatokkal hatol belém, ami egész elviselhető volt viszont mikor teljes méretével elmerült bennem, fájt. Nem akartam leállítani, mert már idáig eljutottunk, ezért nagy levegőket vettem, hogy megnyugodjak. Oldalamon felsimított és megcsókolt. Ő bizonyára a mennyekben járt, és próbált segíteni nekem. Mikor megmozdította csípőjét, hangosat nyögtem, de nem élvezetemben. Hoseok férfiasságomra fogott mire felsóhajtottam és csípőmmel löktem egyet így fel is szisszentem, az alfelemből jövő fájdalomra. Kihúzta teljes méretét majd lassan visszanyomult, amit már élveztem ezért hangosabb nyögés szakadt fel torkomból. Kínosan éreztem magam, mert tudtam, hogy nem tudom majd fékezni a hangjaimat. Hyungom észrevette, hogy valamin elgondolkodtam, és csókkal feledtette el velem a gondolataimat. Lassú mozgásba kezdett én pedig megakadtam a csókban, és elnyílt ajkakkal, kikerekedett szemekkel váltam el tőle. Halkabbra fogtam magam, és én is belemozogtam hátravetve fejemet. Nyakamra tapasztotta ajkait majd apró csókokkal hintette tele. Zavarba voltam az egésztől, hogy most miatta vagyok ilyen állapotba, ő van bennem, és ő okoz ekkora élvezetet. Jobb lábamat felemelte, és vállára téve lökött egy nagyot rajtam mire bennem akadt a levegővel együtt a nyögésem is.
- Oh-ott! - szorítottam össze szemeimet, és vártam a következőket. Hoseok ugyanoda lökve fogott csípőmre és szorított meg így egy kisebb sikolyt eresztettem el ajkaim közül. Kihúzódott belőlem, majd megfordított. Alhasamra simította kezét, majd kicsit megnyomva jelezte, hogy pucsítva maradjak. Fejemet a párnámba nyomtam, majd meg is markoltam a puha anyagot. Váratlanul merült el bennem így felszakadt belőlem egy akadozó kéjes nyögés. Nem hittem volna, hogy lehet ezt is élvezni.
Eddig abban a hitben éltem, hogy a fiú-fiú szexben a passzív fél szenved. Eddig. De tévedtem. Én csak azért szenvedek, hogy a hangokat visszatartsam, és hogy ne menjek el. Gyors mozgásba kezdett, majdnem minden lökésével eltalálva azt a pontot, amitől már elől-hátul lüktettem, és csillagokat láttam. A párnára folytak könnyeim, amiket az élvezet csalt elő belőlem és nem tudtam már féken tartani feltörekvő hangjaimat. Nyögtem, sikoltoztam, és sóhajtoztam jelezve hyungomnak, hogy mennyire jól csinálja, amit csinál. Hirtelen megremegett egész testem és Hoseok még időben tartotta tenyerét férfiasságomhoz így nem a lepedőmre élveztem el. Egy zsebkendőbe törölte kezét majd újra mozgásba lendült, hogy ő is megtapasztalja amit én. Csípőm magától mozdult meg, nem tudtam tétlenül hallgatni csodálatos hangjait, és rájöttem, hogy eddig miattam nem is hallhattam volna, olyan hangos voltam. Apró morgásai, nyögései olyan jól hangzottak, hogy örömmel hallgattam. Párszor eltalálta még azt a pontot bennem, amit akaratom ellenére is élveztem így halkan nyöszörögtem alatta. Egyre gyorsabban mozgott, ami, tudtam azt jelenti, hogy hamarosan elmegy. Hirtelen megszorította csípőmet, és a legmélyebbre lökve magát - ami nekem pont a prosztatám volt - élvezett el bennem. Nem akartam másodjára is elélvezni, de mikor lassú mozdulatokkal lemozogta az orgazmust, engem újra elért a gyönyör, amit egy hangos nyögéssel jeleztem. Hoseok nem volt erre felkészülve így a lepedőn landolt az élvezetem. Kihúzódott belőlem, én pedig elfeküdtem az ágyon, kikerülve orgazmusom gyümölcsét. Hoseok fölém támaszkodott majd egy szenvedélyes csókba hívott, amit nyakába karolva viszonoztam.
- Ilyenh jó voltam? - kérdezi arcomat cirógatva. Elvörösödtem és inkább elfordítottam a fejem, zavaromban. - Naaa Kookie! - puszilta meg nyakamat én pedig elmosolyodtam.
- Igen... - vallottam be, beharapva alsó ajkam.
- Gyere zuhanyozni. - kelt fel, megfogva a kezem. Engedelmesen felkeltem és a pizsamámat megfogva mentem utána.
- Hyung... - kezdtem bele halkan mikor beértünk a fürdőbe. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság. Ha már ő megkérdezte, akkor én miért ne.
- Igen? - húzott be magával a zuhanykabinba.
- Én milyen voltam? - pirultam el másodpercek alatt. Aranyosan felkuncogott.
- Szexi, és nagyon jó. - csókolt nyakhajlatomba, majd vállamra. Válaszára csak elmosolyodtam és megnyitottam a csapot. Gyorsan lefürödtünk, majd felöltöztünk, Hoseok helyettem is megcsinálta az ágyat és befeküdtünk, de még nem aludtunk el.
- A többiek remélem nem sokat hallottak ebből... - kezdte el a hátamat simogatni.
- Bajod van azzal, hogy hangos voltam? - kérdeztem egy apró mosollyal az arcomon.
- Nem. Engem az izgat, ha valaki hangos. És te hangos voltál. - adott egy csókot, amit pirulva viszonoztam. Nem tudtam erre mit mondani. És tudtam, hogy sok ilyen lesz a mi kapcsolatunkban...


 (Remélem tetszett, hamarosan hozom a ficik folytatását is^^)

2016. november 8., kedd

My Dark Life - 28.rész (yaoi)



My Dark Life
28. rész

Sziasztok! Jesszus! Mivel néhányan nem facebookról találtak el a blogra, nem facebookon köszönöm meg, hanem itt. 30 000 oldalmegjelenítés! Köszönöm szépen, 100millió csók és puszi mindenkinek^^ :* Mikor megláttam majdnem leestem a székemről. Azt hittem, hogy 1000-nél hagyhatom is meg nem lesznek olvasóim, erre tessék! Köszönöm szépen még egyszer <3
A ficiről annyit, hogy elnézést a késésért, ötlethiányban szenvedtem.
Jó olvasást! ♥



*Youngjae pov.*

Ma van pontosan két hónapja, hogy rendbe jött minden. Hogy mindent megbeszéltem Vele, és hogy mindent megoldottunk. A kórházból már kijöttem, és az óta sem nyúltam késhez, vagy gyógyszerekhez. Nekem Dae a nyugtatóm, az oxigénem, nekem Ő az élet. Erre akkor jöttem rá, mikor elmondhattam neki minden búmat, és ő is elmondta minden gondolatát. Megértjük egymást, és – nem vita nélkül, de azért – boldogak vagyunk. Eleinte nem tudtam, hogy tényleg Daehyun mellett találom meg az igaz szerelmet. De beköszöntött, akár csak a karácsony.
Incheon utcáit mindenféle világító kacat tette szebbé erre a kis időszakra. Nem mondom, gyönyörű látvány volt. Viszont volt egy kis gond. Zelo meg én nem találtunk ajándékot. A csapatban mindenki húzott valakit, akinek kedveskedni kell karácsonykor. Én kifogtam Jongupot. Tudtam, hogy Zelo szerette volna Őt húzni, mindent elmesélt nekem,hogy mennyire szereti a fiút, viszont nem meri neki elmondani.
-Jaj hyung! Miért nem tudom annak a tökkelütöttnek a nevét? – nyafog nekem mikor a tizedik boltban nézelődöm ajándék után, de ő nem tud segíteni, mert nem mondhatom el kit húztam.
- Mert ez a játékszabály.
- Jó, felajánlok valamit. Megtudom, hogy te kit húztál, és te is megtudod kit húztam. De ha jobb a tiéd, elcseréljük. – nézek rá fenyegetően, jelezve tényleg cserélünk, ha jobban tetszik az ő cetlije. Mivel friss volt még a húzás, ott lapultak a cetlit a nadrágzsebünkbe. Kiveszem a sajátomat, mire az ifjabbik követi a példám.
- Na muti! – kezd izgatott lenni.
- Egyszerre. – nyújtom felé az összehajtott cetlit, közben üres kezemet is tartom, hogy adja oda az övét. Átadja nekem, majd elveszi az enyémet. Mikor kinyitom, félve olvasom el a kis betűket.
Jung Daehyun.
A szívem nagyot dobban, és ujjongok visítva mire Zelo is kibontja a kis cetlit, és hasonlóan reagál, csak nem mutatja ki úgy, mint én. Na így egyszerűbb lesz a választás.
- Azt hiszem így boldogulunk majd. – vigyorog rám, mire máris belevetem magam a sok ajándék sűrűjébe…

***

Mikor végzünk, fáradtan visszük el hozzám a cuccokat, és csomagoljuk is be hozzá. Két nap múlva lesz ajándékozás. Anyát már megkértem, hogy vegyen mindenkinek egy-egy Milkát, hogy senki se maradjon ki. Nem szeretek kivételezni, de a szerelmemnek ezt is megteszem. Egy nagy dobozban lapult az ajándéka, ami szerintem irtó aranyos volt. Remélem, tetszik majd neki is.
A telefonom megrezdülve jelzi, hogy üzenetem jött. Mosolyogva veszem elő a készüléket forgószékembe leülve az asztalhoz. Zelo az ágyamon hasal, és pihenteti zeneit, közben valami furcsa dalt dúdolgat.
„Megvan a karácsonyfa, gyertek díszíteni. <3”
Mosolyom még szélesebb lesz, ha belegondolok, újra láthatom.
Mivel a nagyszüleim elnapolták a karácsonyi látogatást a srácokkal tudtam ünnepelni. Anyáék nem nagyon értették, mi ez a családias hangulat a srácok meg köztem, de ez van. Először én sem tudtam megszokni, de aztán rájöttem, hogy ezzel semmi baj.
- Gyere, menjünk. Dae írt, hogy megvan a karácsonyfa. – kelek fel a helyemről majd az ajándékokat elrejtem a szekrényembe. Sosem tudhatom, mikor jönnek át a többiek…
- Ez az! Siess hyung! – kel fel majd ki is rohan a szobából. Csak megrázom a fejem és követem. Zelo anyáéknak mosolyogva köszön. Megszoktam már, hogy barátom nagyon nyílt a szüleimmel, tegeződnek, és öleléssel köszönnek. Hamar elindulunk, és kicsit fagyoskodva, de gyorsan sétálunk.
A kapuban megpillantom a fekete, puha kabát hátulját, mire szívem őrült tempóba kezd. Mikor odaérünk, Zelo már ölelésre tárja karjait, viszont páromat ez hidegen hagyja, és felém fordul. Derekamat átöleli majd egy rövid, de annál élvezhetőbb csókot nyom ajkaimra.
- Jaj, fúj! Ne előttem! - takargatja a szemét Zelo mire csak felkuncogunk. Bemegyünk a házba, ahol már Jongup a díszek között válogat, viszont Himchan és Yongguk sehol. - A többiek? - kérdezi meg helyettem Zelo mikor leül Jongup mellé. Ők összeillenének.
- Szaloncukrot nem vettünk és leugrottak egy szacsiért. - világosít fel párom minket, közben tincseimet állítgatja.
- Elvagy? - kuncogok, komoly arcát figyelve. Elvigyorodik kérdésem hallatán és aprót bólint átölelve. Nyakamra nyomódnak húsos ajkai, amitől kiráz a hideg és apró mosolyra húzom a szám. Már nagyon rég volt Zelo születésnapja, és az első aktusunk is ezzel együtt. Nem panaszkodom, mert valahogy nem a szex az első a kapcsolatunkban. A romantikázás és a hülyeségek elvonják a figyelmemet az ágyba bújásról. Szerintem Daehyun is így van ezzel.
Himchanék megérkeznek, és a szokásos, nyomorgatós öleléssel köszön nekem. Amikor megtudta, hogy együtt vagyok az öccsével, nem tudott megszólalni sem. Oké, hogy ezt állította régebben, de elmondta, hogy csak viccből mondta. Mióta összejöttem Daehyunnal, azóta sokkal jobb a kapcsolatom velük. Persze nem ezért vagyok Daevel.
- Mizu? - kérdezi, miközben a konyhában lerakja a holmikat.
- Ma vettem meg az ajándékot annak, akit húztam. - mesélem mosolyogva ő pedig Daehyunra néz, majd vissza rám. Megrázom a fejem, mire ő meglepetten néz.
- Nem húzhatja mindenki azt, akit szeret. - súgom fülébe, majd a konyhába megyek. Előveszem a bögrémet, majd töltök bele forró teát.
- Nekem iiiis! - rohan be utánam Zelo, arca piros, és látszik rajta hogy valami történt. Valami, amitől a zoknijába is belepirult.
- Oké-oké! - veszem elő neki is a bögréjét majd töltök bele teát.
- Mit csinált? - célzok Jongupra, mire Zelo újabban lehajtott fejjel vörösödik tovább.
- Elmesélem négyszemközt.. gyere fát díszíteni. - indul a nappaliba, én pedig követem. A nappaliban mind a négy fiú a hatalmas fa körül áll és a díszeket válogatják hangos beszélgetések közben.
- Szerintem elmehetnénk valami karácsonyi filmre is. - mondja Himchan, mire Yongguk közbe vág.
- Persze, majd egy óvodásoknak való filmre akarsz beülni?
- Nem, óvodásoknak való az a Kis vakond, Barbie meg az ilyenek! Nagyon sok ember nézi meg a karácsonyi filmeket! - háborodik fel ellene párja, mire Yongguk felemeli mind két kezét és ijedten néz párjára.
- Jó nyugi édes, akkor megnézzük, az egyiket csak ne idegeskedj.
- Miről van szó? - kérdezem, mikor mi is odaérünk. Daehyun mellé állok ő pedig egyik kezét derekamra simítja.
- Adj nekem iiis! - kezd nyavalyogni, mikor meglátja a gőzölgő csodát a kezemben.
- Arról van szó, hogy milyen karácsonyi programunk legyen most. - világosít fel Himchan.
- És mi lesz az? - lép Yongguk és Himchan közé Zelo, mire Jongup szemében a megbánás látszik.
- Elmegyünk a moziba. - táncol örömében Himchan. Daehyun a teámba iszik, majd visszaadja a kezembe a bögrét.
- Mit nézünk? - kortyolok én is az italomból.
- Még eldöntjük.
Ezután elkezdtük a karácsonyfát diszíteni ami elég jól elment. Jongup és Zelo közt fix hogy történt vaalmi mert a legkisebb egyfolytában rajtam lógott, Jongup pedig Himchanon. Miután végeztünk csináltunk pár közös képet, aztán közölte velem Daehyun hogy szeretné ha nála aludnék…