UNO (SugaKook, yaoi)

Sziasztok! Itt hagyok csendben egy kis(szerintem, hozzám képest ez hosszú lett) szösszenetet. Az, hogy ez hogyan és miért jutott eszembe, gőzöm sincs😂
Banda: BTS
Páros: SugaKook
Műfaj: hard yaoi
Korhatár: 18+
Figyelmeztetés: erotika, smut, felnőtt tartalom, trágár szavak
Jó olvasást mindenkinek!😍😘

*Yoongi*


- Visszavágó! - szólal meg felháborodva, ledobva lapjait a földre, miután nekem már semmi nem marad kezemben. Ami egyvalamit jelent. Megnyertem a fogadásunkat!
- De akkor kettő menet!
- Nem! Ha most nyerek, akkor egy se! - duzzog kissé elpirult arccal, ami olyan édes, hogy legszívesebben azonnal leteperném.
Már elég rég óta szeretem, de sosem tudtam neki ezt elmondani. Most itt van a lehetőség, épp UNO-zunk, és folyton én nyerek. Szóval fogadtam vele, hogy ha ő nyer, akkor nem szólhatok rá többet, semmilyen rosszaság miatt. Az én kérésem ennél kicsit több volt. Ha én nyerek lefekszik velem. Kicsit meg volt lepődve, de belement, amit én magam sem értettem, hiszen látja hogy folyton én nyerek...
- Rendben. Akkor egy se ha te nyersz.
Kiosztom a lapokat, majd kezdésnek leteszek egy piros 3-mast. Kookie megvakarja tarkóját, majd húz egy lapot. Máris izgatott leszek. Kettő menet... bár az első után ő is akarja majd a másodikat.
Lassan vége a játéknak. Van egy fekete +4-es lapom, mellé pedig kettő +2-es. Süti kezében pedig ha jól számolom 6 lap van. Leteszem a zöld +2-es lapot, mire rátesz egy sárga ugyanilyet. Kárörvendően elmosolyodva ledobom az utolsó +2-es lapom, neki pedig szemei kétszeresükre nyílnak.
- UNO! - kiáltok fel, ő pedig felhúzza a plusz lapokat. Szegény... most biztos utál. Mikor elhelyezi lapjait kezében, ledobom a +4-es lapot, ő pedig nekem hajítja a pakliját.
- Miért nem hagysz legalább egyszer nyerni Min Yoongi?! - háborodik fel mire alsó ajkamat beszívva kezdem összepakolni a kártyákat.
- Mert fontos a tét - erre hallom mekkorát nyel, biztos meg van ijedve, de én akkor is feljuttatom mai este a csúcsra. A többiek nincsenek itthon, szóval most kell megtennem!
Felkelek, majd elrakom a kártyát. Megfordulok, majd látom hogy Kookie idegesen játszik ujjaival.
Lassan mögé sétálok, mire megállnak ujjai a mozgásban és teljesen lefagyva ül, az ölébe nézve végig. Leguggolok, és apró puszit hintek tarkójára, erre megremeg teste. Elmosolyodok, majd hátulról átölelve segítek neki felállni, mert nem a földön szeretném megfektetni. Magam felé fordítom, meglátva vörös arcát, és csillogó szemeit. Ennyire nem akarja?
Ajkaira hajolok, de nem érek még hozzá. Érzem szapora levegővételeit, látom hogy ajkaimat figyeli.
Megszüntetem köztünk a távolságot, mire megfagyva áll előttem. Óvatosan becézgetem ajkait, várva hogy visszacsókoljon. Lehet hogy ez az első csókja? Ahh.. nem hinném. Ilyen helyes fiúnak biztos volt már csókja. Nem is egy.
Nyelvemet végighúzom alsó ajkán, majd mikor nem veszi az adást, kicsit durván átvezetem sikamlós szervemet az övéhez. Mintha villám csapott volna meg, hirtelen felgyorsul szívem, lüktet a fülem és csak Őt figyelem. Nyelvem simogatva próbálja mozgásra bírni nyelvét, de így is csak pár másodperc után mozdul meg. Akkor nem azért nem viszonozta a csókot mert nem akarta, hanem mert nem tudta!
Ahogy érzem megmozdulni, elkap a hév és egyből a mögötte álló falhoz tolom, szorosan összedörzsölve férfiasságainkat. Hevességem miatt ismét nem csókol, csak elfordítja a fejét, így mást nem találva, édes bőrét lassan kezdem csókolgatni, szívogatni. El sem hiszem hogy tényleg nekem adja magát.
Apró sóhaj hagyja el ajkait, de rögtön bezárja azokat, mintha bűn lenne élveznie. Pedig pont azért fogom vissza magam.
- Engedd ki a hangod.. - súgom fülébe kissé berekedt hangon, ő pedig látványosan megremeg. Belenyalok fülébe, mire neki simul még jobban a falnak, halkan sóhajtva. Fülcimpáját harapdálva simítom kezem lenge pólója alá, oldalát cirógatva.
Mivel egész nap itthon volt, csak tréning van rajta, ami remekül érezteti velem állapotát. Lassan kezd éledezni, ezzel még inkább feltüzelve engem. Kulcscsontját megnyalogatom, majd meg is szívom, mire apró, magas nyögést ejt ki száján.
Szemeit szorosan összezárja, majd fejét elfordítja. Miért zavarja ennyire? Nekem úgy tetszik minden egyes rezdülése! Legszívesebben életem végéig csak Őt hallgatnám!
Kezemet álla alá vezetem, míg másikkal gerince mentén simogatom puha bőrét. Felnéz rám, hatalmas kiskutya szemeivel, mire arcélén végigsimítva egy csókkal lezárom szemeit. Szinte egyből viszonozza, majd érzem hasamon és mellkasomon végigsimulni apró kezeit. Mellkasomon megáll az egyik, belemarkolva pólómba, a másik pedig továbbkúszik nyakamat átölelve. Hajammal kezd játszani, én pedig lejjebb vezetve nadrágjára simítok. Ahogy akadozva nyög csókunkba elmosolyodok, és érzéki masszásba kezdek. Hátra hajtja fejét, a falnak, és elnyitva ajkait aprókat nyög. Hogy lehet valaki ilyen kibaszott szép?!
Combjai alá nyúlok, felemelve, majd az ágyig meg sem állok vele. Óvatosan lefektetem rá, majd fölé kerekedve újabb csókot kérek tőle, amit meg is kapok. Nadrágját lesimítom róla, majd hófehér combjain megállapodnak kezeim, miközben elveszve csókolom vöröses megduzzadt ajkait. Bátortalanul felvezeti kezeit pólóm alá, én pedig elégedett sóhajt eresztek ajkai közé.
Kezd feszülni farmerem, de nem akarok elsietni semmit sem. Időnk, mint a tenger...
Ahogy hideg kezei végigtapogatják hasamat és mellkasomat, nem bírok magammal, és ráharapok alsó ajkába, ügyelve, nehogy felsértsem az édes területet. Nyakára áttérek, megszívva bőrét, hogy látszódjon, Ő már foglalt.
Kíváncsi leszek valamire hirtelen, így csípőjére fogva fordítok állásunkon. Sikerült pont jó helyre ülnie, így egyszerre nyögünk fel. Csípőjét tartva, mozgatom magamon, így nyögdécselve kapaszkodik meg karjaimban. Az élvezettől eltorzult arca, csodálatos látvány amit sosem akarok elfeledni, így alaposan megfigyelem. Egy idő után már magától is mozog, így felvezetem kezeimet pólója alá, majd mellbimbóit kezdem ingerelni, hangossabb nyögéseket kicsalva a rajtam lovaglóból. Már várom mikor fog sikoltozni...
Perverz mosoly kíséretében harapom be alsó ajkam, miközben fel-fellököm csípőm, vele ellentétesen, hogy ne maradjanak abba nyögései. Megbabonáz, ahogy hátraveti fejét, és szabadjára engedi nyögéseit.
Pólóját lekapom róla, majd visszafordítom magunkat, nem hagyva abba csípőm mozgását. Nyelvemet hozzáérintem a kis kavicshoz, míg másikat ujjaimmal morzsolgatom. Apró nyögések, és éles sóhajok hagyják el ajkait, amitől férfiasságom ugrik egyet.
Mikor abbahagyom kényeztetését, pólómat leveszem, amit követ nadrágom is. Végigcsókolgatom hasát, megszívva néha, majd alsóját megnyalva nézem reakcióját. Fejét a párnához szorítva liheg, ujjai pedig görcsösen kapaszkodnak az alattunk húzódó lepedőbe.
Alsója korcához nyúlva, észreveszem ijedt tekintetét, amivel engem néz. Felhajolok hozzá, hogy inkább azzal foglalkozzon, hogy megcsókolom, mintsem azzal, hogy meztelen.
Ajkaink játéka elvonja figyelmét, így mikor eltűnik róla az utolsó ruhadarab, csak nyakamat átkarolja, nehogy elengedjem.
Ujjaimat férfiasságára teszem, mire alsó ajkamat fogaival, hajamat pedig ujjaival megtépi. Lassú mozdulatokkal masszírozni kezdem, ő pedig nem tudja a csókot folytatni, csak nyögdécsel halkan, ahogy eddig is megszokhattam. Remélem azért idővel kiengedi a hangját...
Arcát, nyakát, és fülét lepem el puszikkal, és csókokkal, míg kezem munkálkodik. Lejjebb érek a csókjaimmal, alhasánál pedig nyelvemet többször használom, hogy leessen neki, mire készülök. Mikor ez megtörténik, csak engem figyel, elpirulva, de kíváncsian.
Lassan végignyalok hosszán, majd beengedem számba, tövig. Hangosan szívja be a levegőt, lábait nagyobb terpeszbe téve. Lehunyja szemeit, miközben én gyorsan kezdek bólogatni, ujjaimat szájába nyomva, amit készségesen kezd benyálazni. Mit ne mondjak, a második körben megtehetné ezt a farkammal is...
Mikor elég nyálas lesz ujjam, bejáratához illesztem első ujjamat. Nyelvemmel makkját simogatom, majd eltűntetem első ujjam benne, mire fájdalmasan zárja össze száját.
Második ujjamat is csatlakoztatom elsőhöz, majd ollózva kezdem tágítani, kiengedve férfiasságát számból. Beharapott ajakkal figyelem ahogy kezdi élvezni ujjaimat.
Elég hangos lett kettő ujjamtól, így harmadikat is feltolom neki, amit először nem díjaz, de mikor hozzászokik, lábait is felhúzza. Negyedik ujjamat már alig érzi meg, mert pont akkor találom el prosztatáját, így meghallom első sikolyát. Elmosolyodom, majd folytatom ujjaimmal végzett munkámat.
- Ah! - nyög fel hangosabban mikor ismét eltalálom prosztatáját. Kihúzom ujjaim, mire csalódottan néz rám. Leveszem alsómat, ő pedig ijedten, elpirulva néz le méretemre, majd zavarában el is fordítja fejét.
Lassan igazítom magam bejáratához, majd végig arcát figyelem, ami élvezetet mutat felém, majd mikor tövig érek benne fájdalmasan eltorzult.
- Azt ah rohadth! - ejtem fejem nyakhajlatába, mire hátamra simít.
- Baj vanh? - kérdezi aggódva, hajamhoz fordítva arcát.
- Hogy lehetsz ilyenh szűk? -  teszem fel kérdésem mire vállamba csíp - Most miérth?
- Azt hittem baj van!
- Ez baj!
- Már hogy lenne baj? Jobb lenne ha tág lennék mint egy bevásárlóközpont bejárata?! - háborodik fel, mire csak apró puszit nyomok orrára.
- Téged feszít, engem meg szorít - mondom úgy, hogy meg is értse.
- Oh.. értemh! - veti hátra fejét, mert megmozdulok benne lassan. Mennyei érzés ahogy farkamat ez a nedves forróság öleli körbe. Halk morranások hagyják el ajkaimat, ahogy egyre többet és többet akarva lököm magamat gyorsabban, folyton mélyebbre. Jungkook zihálva veszi a levegőt, és apró, kéjes hangokat hallat, amiktől elvesztem a maradék eszem is.
- Otth! Újrah! - sikolt fel, megvonaglik és magához ölel. Újra arra a pontra célzok, mire végre kiengedi hangját. Fülembe intézi összes hangját, ami olyan dallamot alkot egymás után, mintha valami mennyei zene lenne.
Nyakát kezdem szívni és harapdálni, ő pedig felveszi csípőm ritmusát, és velem ellentétesen mozog, ami végett még többször eltalálom prosztatáját. Sosem hittem volna, hogy lehet valaki ennyire gyönyörű.
- Ah Yoongih! - körmeivel végig karistolja hátam, mire nyakába harapok, ezzel elérve hogy felsikoltson - Mégh! Gyorshabbanh! - egyik lábát nyakamba veszem, majd teljesítem kérését, erősebben és gyorsabban mozdulok, mire apró könnycseppek gördülnek le arcán. Először megijedek, már ráveszem magam hogy megálljak, de aztán meghallom kéjes nyögését így folytatom, beharapott ajkakkal. Nem hittem volna hogy sikerül ezt elérnem nála... - Éhn mindjárth! Yoongih! - sikolt a párnába markolva, majd lehúz magához egy csókra. Alig tudunk a tempóm miatt csókolózni, de ahogy szorít magához, egész jól sikerül - Yoongih! - sikít megtépve hajamat, ami egyet jelent. Érzem hogy megremeg teste, szemeit összezárja, ajkait eltátja és nevemet tátogva élvez hasfalára. Ahogy rámszorulnak izomgyűrűi, csípőjére markolva tolom magam a legmélyebbre, hogy belé engedjem élvezetem gyümölcsét. Halkan sóhajt, elfordítva fejét, összekulcsolva ujjainkat. Nyakhajlatába fúrom fejem, hogy pihenhessek kicsit, hiszen ez eddig egy volt. És én kétszer nyertem...
Mikor valamennyire lenyugodok, lassan kihúzódok belőle, mire megremeg teste. Apró vigyorral lököm magam vissza a jól ismert pontra, mire megszorítja kezeimet, kéjesen nyögve.
- Mégh... várjh! - szól, mély levegőket véve, mire csak ajkaira marok, azonnal elmélyítve csókunkat. Bal kezét kiszabadítja, majd arcomra simítja, aprót sóhajtva, édesen cirógatva bőrömet. Kihúzodok belőle mire ráharap felső ajkamra, így felszakad torkomból egy morranás. Csók közben megkeresem férfiasságát, ő pedig egyből rájön hogy nem akarok várni.
Előlről kezdve mindent, nyakára tapadok, tarkítva ennél is jobban bőrét, mire aprót sóhajt. Egyre lejjebb haladva, nyalogatom hasáról élvezetét, amit kéjesen nyögdécselve néz végig, el sem szakítva tekintetünket. Mikor minden cseppet eltűntetek róla, hirtelen felül, majd maga alá teper, vadul megcsókolva. Nyakamon húzódó bőrömet kezdi csókolgatni, harapdálni. Míg nyakamon tevékenykedik, két ujjammal fenekéhez nyúlok, mire hangosan nyög, beleharapva nyakamba.
Csókjait lentebb és lentebb érzem, amiket nem tudok hang nélkül hagyni. Meglepetésegre nem hagyja abba kényeztetésemet mikor férfiasságomhoz ér. Gondolom sosem volt még fiúval, lehet hogy lánnyal sem, így látszik arcán a bizonytalanság, de ugyanúgy élvezem érintését.
Lassan vezeti végig nyelvét hosszomon, majd makkomat bekapja, és nyelvével kezdi simogatni. Testem befeszül, kiengedek egy mélyebb nyögést, mire felbátorodva szívja meg előbb említett részemet. Beljebb enged szájába, mire löknék csípőmmel egyet, de nem merek megmozdulni, nem akarom elijeszteni ettől. Elég jól kezdte az egészet.
Durván szopni kezd, mire hajába markolok, apró sóhajokat hallatva. Alig bírom megállni hogy ne rántsam tövig magamra, de sikerül.
Hirtelen ötlet vezérel, így felülök gerince mentén végigsimítva, majd miközben Ő abba sem hagyja jelenlegi tevékenységét. Ahogy eltűnik benne egy, majd kettő ujja, lelassul feje, és kinyomja fenekét, combjaimra markolva. Lassan kezdem ki-be járatni ujjaimat, míg Ő ebben a tempóban folytatja befejezetlen küldetését.
Ahogy eltalálom prosztatáját ujjaimmal, rászorulnak ajkai méretemre, és így folytatja. Mintha csak fenekébe lennék...
Nagyokat nyögök ahogy érzem a gyönyör közeledtét, így felhúzom magamhoz, harmadik ujjamat is eltűntetve benne.

*Jungkook*

Nem bántam meg hogy belementem. Egy régi álmom vált valóra. Ahogy csókol, ölel, nyög, ez volt minden vágyam.
És megkaptam, csak veszítenem kellett. Szerintem nem látta a lapjaimat mikor neki hajítottam, de én nyertem volna.
Úgy gondolkodtam mint egy tyúk mikor a kakas kergeti.
"Ha megállok akkor kurvának néz mindenki, de ha elszaladok nem ér utol..."
Így kaptam az alkalmon, és elintéztem magamnak Yoongit. Nem hittem volna hogy ennyire jó az ágyban. Az első menet után, csak még inkább megkívántam, így tartunk ott, hogy ölében ülök, az Ő ajkait marcangolva, három ujjával magamban. Már elkezdhetné szerintem, mert lehet, hogy elfogok így menni annyiszor eltalálja gyengepontom.
- Mmh.. Yoongih... tégedh a-akarlakh.. - nyögöm ajkaira, mint egy kiéhezett szuka, de nem zavar, Ő sem bánja hangnememet.
Lassan ráültet magára, mire nyakába kapaszkodok, a hirtelen jött érzés végett. Az biztos hogy nem tudok majd járni holnap. De megéri.
Gyorsan mozogni kezdek, ajkait csókolva végig, kicsit ügyetlenül, mivel folytonosan hangot adok élvezetemnek. Mire már érezném, hogy lassan elmegyek, kihúzódik belőlem, eldönt az ágyon, majd rám parancsol hogy forduljak meg. Készségesen fordulok meg, majd kitolva fenekem, aprót nyögök mikor makkját megérzem. Mintha direkt szórakozna, először lehetetlenül lassan behatol, majd ugyanilyen lassan ki. Párszor megismétli, én pedig remegek a rám törő élvezettől.
-Yoongih ne szórakozzh! - szidom le, mire érzem hogy fülemhez hajol.
-Könyörögjh! - rekedt hangjára kiráz a hideg, beharapom ajkam, és elgondolkodom. Könyörögjek?
- Ah! - ez már válasz volt Jungkook! Szép volt! - Kérlekh Yoongi hyungh! Könyörögve.. kérhlek! Ah.. farkadat akaromh! - erre kicsit gyorsabban kezd mozogni, amit sokkal jobban élvezek, és hangosabban adom tudtára mint ezelőtt. Hangos sikoly hagyja el ajkaim, mire csak vállamba harap. Ebben a pózban, sokkal könnyebben eltalálja minden erogén zónámat, így érzem hogy hamarosan elönt a gyönyör.
Vele együtt mozgok, a párnát markolva görcsösen, egyre jobban kinyomva fenekem, többért könyörögve, amit meg is kapok. Egyik keze csípőmre csúszik, másikkal hajamba túr, majd megmarkolja, hátrahúzva fejem. Végignyal nyakamon, mire hosszú, kéjes nyögést hallatok. Váratlanul ér mikor férfiasságomra markol, és úgy kezd masszírozni ahogy bennem mozog.
- Mégh! Ah Yoongih! Mindh..járth! - lihegek, kiengedve könnyeimet, melyeket az élvezet hoz elő szemeimből. Nyögéseim eltűnnek, már csak sikoltozni tudok, érzem hogy pár lökés után Yoongi tenyerébe fogok élvezni.
- Ah.. Jungkookh! - nyögi fülembe nevemet, a legmélyebbre lökve magát, hogy belém engedje forró nedvét. Ettől megpecsételődik a sorsom, nevét sikoltva lépem át a gyönyör kapuját. Ahogy megfeszül testem, érzem hogy rászorulok, ő pedig nagyot nyögve kezdi lemozogni az orgazmust, átölelve hátulról.
Nem bírom tovább, leejtem fejem a párnába, abba engedve fáradt sóhajaimat és nyögéseimet.
Kihúzódik belőlem, majd átölelve fekszik le az ágyra, kikerülve élvezetem gyümölcsét. Mellkasára hajtom a fejem, majd lihegve átölelem.
- Ennyire jó voltam? - törli le könnyeimet, mire lányos zavaromban rá sem merek nézni, csak becsukom szemem. - Elfáradtál? - kérdezi simogatva fejemet, mire bólintok, de ki nem nyitom szemem - Szép álmokat Baba - egy apró puszit hint tincseim közé, majd engedem hogy elragadjanak az álmok.

(Remélem tetszett, igyekeztem minél előbb kitenni. Huhh... mostanában nem lesz sok bejegyzés, telefonról tudok csak közzétenni, de próbálok sietni. Köszönöm hogy elolvastátok!❤)

DaeJae 2.0 (B.A.P)

A legnagyobb boldogság

  

Sziasztok! Igen, megint DaeJae, de mit tehetnék ha annyira szeretem ezt a páros :D Most nem fici, hanem egy OS, ráadásul a Budapesti koncertről. Jött egy kis ihlet, mikor az Ágota nevű leányka felment a színpadra *kis szerencsés*
Banda: B.A.P
Műfaj: yaoi, romantikus
Szereplők: B.A.P (bandaként)
Páros: DaeJae
Figyelmeztetés: erotika, trágár szavak(?ez nem biztos)
Korhatár: 18+
Jó olvasást! ♥

*Youngjae*

Mindig is kínzott a szörnyű gondolat. Vajon mikor, hol, hogyan és ki fogja elvenni tőlem a legnagyobb boldogságom?

- Hyuuung~ Segíts átvenni újra ezt a részt! – rohan Zelo Daehyunhoz, akit sminkelnek, de így is segít a kisebbnek. Életemben először vagyok Magyarországon, de tetszik itt minden, szóval semmi bajom. Egy valamit leszámítva.
Ugyanúgy vannak fanok, és ugyanúgy szeretik Daehyunt…
De próbálom elhessegetni ezt a gondolatot, mivel szeretnem kell a rajongóinkat, bármennyire is fáj. Igen, szeretem a hyungomat, de tisztában van a ténnyel.
Mikor közöltem vele, időt kért, hogy átgondoljon mindent… Én pedig megadtam neki. Nem szeretnék kapcsolatot, csak annyit hogy esténként szorosan magához húzzon, és a fülembe mondja; szeretlek.
Tudom, hogy időt kért, de nehezen tudom megállni, hogy ne csókoljam meg, vagy ne öleljem úgy át, mint még soha. A bandából senkivel sem közöltem ezt mind, csak a drága leaderünkkel, mert úgy éreztem, h valakinek, akkor neki tudnia kell róla. És hát kaptam a fejmosást…
Nem arról van szó, hogy nem fogadta el, de nem tapsikolt örömében, mint ahogy pár rajongó tenné. És rá két hétre, rajtakaptam őt meg Himchan hyungot a fürdőszobában… khm valamin…
Daehyun mosolyogva segít a maknae dalában, én pedig elhúzom a csíkot. Nemsokára kezdünk, de sehogy sem örülök…
Leülök a kikészített kis székemre, majd tűröm, hogy arcomat kezdi egy sminkes babrálni. felnyitom szemeimet, körbenézek, és találkozik tekintetem Daehyunéval. Megborzongok, de próbálok semlegesen viselkedni. Felmutatom neki hüvelykujjam, majd elmosolyodok kínkeserves erőltetéssel, és Ő átlát rajtam.
Olyan pillantással jutalmaz, amit még sosem láttam tőle, de éreztem, ahogy perzseli bőrömet azokkal a sötétbarna szembogarakkal. Elnézek, majd érzem, hogy vérem az arcomba szökik. Átgondolt mindent? Elég volt neki ennyi idő? Én három hónap alatt vagy százszor átgondoltam mindent, de ugyanazt érzem iránta.
Mikor elmegy a sminkesem, előveszem telefonomat, majd nyomkodom, megnézem az instámat, majd minden egyéb dolgot a készülékem hátlapját, képernyőjén, ami elvonhatja figyelmem Hyungom figyelésétől. Ugyanis még mindig engem pásztáz tekintetével.
Mellém áll, elveszi a telefonomat, majd csuklómat megszorítva ránt fel a székemből, és húz maga után. Ömm… hova is?
Szőke tincseit és széles hátát figyelem, fájlalva kezem. Elönt a félelem. Most fogja velem közölni, hogy undorodik tőlem, és hogy lépjek ki, vagy Ő lép ki, mert túlságosan is jól ismer. Tudja, hogy én lépnék ki előbb, ha ilyen ajánlattal illetne.
Nézem, hogy merre megyünk, hogyha itt is hagyna, visszataláljak. Neki lök a falnak, mely mögöttem nyúlik magasra, majd újra szemeimbe néz. Mire készülsz Jung Daehyun?
Nem tudom, hogy milyen fejet vághatok, de egyszer csak megrázza a fejét, majd elveszve hajol hozzám. Azonnal megérzem ajkait az enyémekre simulni, így remegve próbálom feldolgozni a történteket. Bőre édes illata megcsapja orromat, amit úgy is megismerek, hogy a sminkjének is van egy bizonyos illata, hajának is, és a parfümjének is.
Pár másodpercig meg sem mozdul, majd derekam köré fonja karjait, és magához húz, miközben vadul hív csókjába. Félek megmozdulni, lehet, hogy csak egy álom…
Elégedetlen morgás szakad fel torkából, miközben bal kezét arcélemre simítja, és jobb kezét levezeti fenekemhez, erősen belemarkolva.
Óvatosan viszonzom, majd mikor észreveszi bátortalanságomat, visszafogja magát. Nem hagyja, hogy magamtól cselekedjek, államat lehúzza, ezzel elnyitva számat, azonnal egymásra simítja nyelveinket. Kezeimet mellkasára csúsztatom, zakója alá besimítva, izmos mellkasát megtapogatva, majd nyakába karolok, hagyva, hogy irányítson.
Mintha ajkaink egymásnak lettek volna teremtve, úgy illettek egymásra. Daehyun csókja egyszerűen csodás, ahogy ez a pillanat is.
Mikor érzem, hogy vadulni kezd újra, én is hevesebben viszonzom, kitörölve minden gondolatot, kétséget a fejemből, nehogy elrontsam a pillanatot, viszont egy pár perc múlva érzem a csók hatását fekete nadrágomban, így azonnal eltolom magamtól.
Fekete pupillái hatalmasra tágultak, ajkai pedig vörösek, és duzzadtak lettek. Percekig csak nézünk egymás szemébe, majd egy apró csókot nyom párnáimra.
- Én is szeretlek - súgja ajkaimra, mire hirtelen megszédülök, így a falnak támaszkodok, nehogy észrevegyen bármit is reakciómból - tudom, hogy hamarabb el kellett volna mondanom, de nem tudtam hogyan kellene közölnöm... Már az óta így érzek amióta közelebbi barátságba kerültünk. Aztán, amikor bevallottad, hogy szeretsz, át kellett gondolnom mindent. Tudod te is, hogy mennyire veszélyes ránk és a bandára nézve is ez... - végig szemembe néz, ami annyira magával ragad, hogy könnyeim megindulnak, végigszántva vízálló sminkemet. Átölelem, majd halk zokogásba kezdek, amit hátam simogatásával akar megállítani. De nem tud megnyugtatni.
Sosem voltam szerelmes, de amit iránta érzek, biztosan ez az érzés. Ezt sosem kérdőjelezném meg.
- Na, ne sírj Jae. - csókol hajamba, amitől csak még inkább jönnek a könnyeim. Olyan hihetetlen, hogy ő is viszonozza... Ráadásul régebb óta érez így, mint én.
- Daehyun! Youngjae! - kiáltja nevünket Himchan hyung, aki már teljesen be van zsongva a koncert miatt.
- Mindjárt megyünk! - kiáltja Dae, így mindenki tudtára adja hogy hol vagyunk. És csak szorítom magamhoz és zokogok. Olyan hihetetlen hogy Ő is ezt èrzi...
- Mi történik? - lép oda hozzánk Yongguk hyung, mire csak elbújtatom arcom.
- Csak fél a koncert miatt. Tudod... első benyomás, ha most elrontja, a magyar BABYk mit gondolnak majd? - magyarázza ki ügyesen a helyzetet, én pedig összeszedem magam, és elengedem, mert tudom, hogy a leader átlát rajtam.
Daehyunnak int, majd közli vele, hogy menjen, igazítsa meg a sminkjét mert kicsit elkenődött a szája környékén. Nekem csak a kezembe nyom egy 100as zsebkendőt majd karba tett kézzel vár, hogy lenyugodjak.
- Mi történt? - kérdezi érdeklődve, ami meglep - Arról beszéltetek? - kérdez újra mire aprót biccentek. Furcsa hogy aggódik értem, de jól esik.
- Azt mondta hogy ő is szeret. - mondom hatalmas mosollyal, mire ő is elmosolyodik bizonytalanul.
- És.. és akkor ti most egy-
- Nem. Annyira örültem, hogy csak sírni tudtam - szakítom félbe, aminek látszólag nem örül, de nem akarom, hogy bárki meghallja.
- Nem is beszéltek erről? - kérdi, körbenézve mintha keresne valakit. Gondolom, azt nézi, hogy nincs-e rajtunk kívül valaki itt. - Szerintem nem fogunk erről beszélni egy ideig. Ennek is borzasztóan örülök - törölgetem szemeimet mosolyogva.
- Értem. És...mmm... volt valami? - dől neki a falnak, nekem pedig nem esik le egyből, hogy mit akar ezzel mondani.
- Mi lett volna?
- Valami csók, tipi-tapi, ruhásdugás,vagy ilyesmi. - neveti el magát, én pedig elpirulok szavaira. Ruhásdugás?
- Megcsókolt.
- Yongguk! Hol vagy? - hallatszik a távolból Himchan hyung hangja, mire intek neki, hogy menjen nyugodtan. Mikor egy pár percig még magamban vagyok, lenyugszom, majd bizonytalan léptekkel elindulok egy sminkeshez, aki meglát, és azonnal kezelésbe vesz. Beszélnem kéne Daehyunnal erről? Lesz egyáltalán ebből valami? Mert én félek egy kicsit ettől az egésztől...
Elég hamar elkezdődött a koncert, én pedig próbáltam elfelejteni a gondjaimat, mert nem szabad a BABYk előtt kimutatnom a rossz kedvemet. Aztán jött, amit nem akartam. Daehyun felhívott egy rajongót, és elbeszélgetett vele. Nem mondom, evett a féltékenység, de elég rendesen.
- Nyugi... - simít hátamra Yongguk, miközben Zelo elkezdi a számát. Nagyon izgult szegény, remélem, nem rontja el...
- Nyugodt vagyok.
- Látom.
- Beszélhetnénk? - kérdezi Daehyun, mire Yongguk ott is hagy, így muszáj megfordulnom és a szőke hercegemre néznem.
- Persze.. - hangom bizonytalan, ő pedig int, hogy menjek utána. Ismét annál a falnál vagyunk, de véletlenül se dőlök neki, nehogy megint beindítson vagy valami, mert nem járnék jól.
- Nekem csak te vagy. Láttam, hogy nem tetszett, de nyugodj meg, ő egy rajongó, te pedig az a személy, aki ellopta a szívemet. - mosolyodik el édesen a végére, ami megmelengeti a szívemet.
- Nem loptam el. Nem tudtam róla, szóval nem elloptam, hanem elnyertem. - amint ezt kimondom, már közelebb is hajol hozzám, hogy egy óvatos csókba hívjon.
Szorosan elé lépek, viszonozva, majd mikor megérzem ágaskodó férfiasságát, kicsit elbizonytalanodok. Nem szabadna tovább mennünk, Zelo után mi jövünk... és mégse tudok parancsolni magamnak, lesimítok övére, majd lassan nyúlok beljebb nadrágjába. Megremeg, majd ajkaimról nyakamra tér át, megharapdálva bőrömet.
- Már megint hol vannak Daehyunék?! - ordít Jongup, mire riadtan elválok tőle, ő pedig lassan néz rám.
- A koncert után nem menekülsz...
Magabiztossága láttán csak beharapom alsó ajkam, majd elindulok utána, hogy újra színpadra állhassak. A közönség felénél kamera, táblák, meg minden figyelemfelkeltő dolog, amitől jobb kedvem lesz. Daehyun szavai miatt egyre inkább várom a végét. Már volt, hogy fantáziáltam rólunk, de sosem mertem olyan messzire menni, mert féltem, hogy beindulnék. Most viszont minden lehetséges helyen elképzeltem, ahogy végre az övé leszek.
A koncert végén, a fotózások és pacsik után, szinte azonnal kézen fog és kioson a nyilvános WC-khez.
- Most komolyan? - kérdezem, de be is ránt az egyik fülkébe, majd hosszú csókba hív, nehogy megszólaljak. Hozzám nyomja férfiasságát, ami elég mereven várja ki a sorát.
- Mondtam, hogy nem menekülsz - súgja számra, majd alsó ajkamba mélyeszti hófehér fogait. Aprót nyögök, mikor csípőjét érzékien kezdi mozgatni, és csak vetkőztetni kezdem, hogy haladjunk.
Megkívántam. Nem csak a szexet. Őt is. Hogy a fülembe nyögje a nevem, érezzem minden levegővételét, hogy belemarkoljak izzadt tincseibe, hogy miattam érje el a gyönyör.
Hirtelen széttépi fehér ingem, aminek a gombjai lepattannak a padlóra, de nem lep meg. Még nem is volt vad, ennél többet nézek ki az Én Daehyunomból.
Nyakamra csókol, majd apró harapásokat hagy maga mögött, közben nadrágom gombját is eltépi, hogy azonnal rám markoljon. Alsó ajkamba harapva hallatom kéjes hangom, de próbálom visszafogni, elvégre egy nyilvános WC-ben tartózkodunk. Hasamon végigsiklik nyelve, mire megremeg testem. Lerúgom cipőimet, leveszem zoknijaimat, majd az inget alám gyűri, hogy ne a földön álljak.
- Várj egy kicsit - szólok, mielőtt újra megcsókolna, majd leveszem nadrágom, hogy ne zavarjon. Ajkaimra hajol, majd sokkal finomabban csókol, mintha már nem is az lenne a célja, hogy csak csináljuk már.
Nyakába karolok, majd haját kezdem túrni tarkójánál, ő pedig felkap ölébe, és alsómba benyúlva masszírozni kezd. Hangosan nyögök fel, fülébe intézve hangom, majd nyakát kezdem harapdálni.
- Daeh.. te szűz vagyh? - kérdezem bizonytalanul, mert túl magabiztosnak tűnik.
- Igen - kezdi kulcscsontomat szívni, mire csak a falnak döntöm a fejem, hisz' keze még mindig rajtam munkálkodik.
Ügyetlenkedve kipattintom nadrágja gombját, és lejjebb tolom, a többit meg rábízom. Nadrágja is a földön landol, én pedig kicsit idegesen pillantok le férfiasságára, elgondolkodva, hogy ez mennyire fog fájni...
Letesz a földre, majd újra felsőtestemet kezdi csókolgatni, egyre inkább lefelé haladva. Lábaim remegnek, így próbálok a falhoz tapadni, nehogy leessek a földre. De nehezem megy, mert alsónadrágomba akasztja ujjait és egyre közelebb kerülnek ajkai férfiasságomhoz.
Lassan végignyal alhasamon, mire egy hosszú sóhajt eresztek ki torkom mélyéről. Lehúzza rólam az utolsó ruhadarabot, majd megfogja tagom, és aprót ráfúj. Felmordulok, csípőmet ösztönösen megmozdítva. Fenekem két partja közé simít, majd egyik ujját felnyomja. A kellemetlen érzésre eltorzul arcom, de próbálom elfelejteni és ajkaira koncentrálni. Megszívja tagom, majd második ujját is csatlakoztatja és ollózva kezd tágítani, ami elég kellemetlen érzés. Egyik lábamat felteszi a WC lecsukott fedelére, majd harmadik ujját is csatlakoztatja, mire felszisszenek. Hamar megszokom az érzést, így élvezni kezdem ujjai és ajkai párhuzamon munkáját. Mikor észreveszi, hogy élvezem, csak ujjait használja, majd azok is eltűnnek belőlem. Feláll, majd leveszi maradék ruháját, elkeni méretes tagján elő váladékát, majd egy csók kíséretében kezd elmerülni bennem. Szemeimet összeszorítom a kellemetlen érzésre, amit észrevesz, így megáll, és egy csókkal próbálja feledtetni fájdalmaimat. Kicsit kihúzódik, majd folytatja, ami kicsit kellemes, majd újra fájdalmas, viszont érzem, hogy teljes méretét sikerült befogadnom. De azt, hogy hogyan, én nem tudom…
- Ah-azt… enyém vagyh… - sóhajtja fülembe, megharapva azt, mire megremeg testem. Alig tudom elhinni, hogy valóban megtörténik mind ez, és tényleg Daehyun áll itt előttem…
A szívem olyan gyorsan ver, mint még soha, de nem foglalkozok vele, mert tudom, ki teszi ezt velem, így csak egy lágy csókba hívom majdnem szívrohamom okozóját. Lassan megmozdul bennem, majd, mikor meg sem nyekkenek újra és újra mozdul, de végig figyel rám. Engem viszont eléggé lekötnek ajkai, így aprókat kezdek, nyögi idővel ajkaink játékába, mikor megszokom a helyzetet. Kihúzódik belőlem, majd felemel ölébe, és újra elmerül bennem. Hátrahajtom fejem a műanyag falnak, ő pedig nyakamat kezdi csókolgatni, harapdálni, ahol elér. Tincsei közé fúrom ujjaimat, majd széttúrom, közelebb húzva magamhoz. Egyre hangosabbakat nyögök, amit nehezen tudok visszafogni, de nem hiszem, hogy más is tartózkodna itt rajtunk kívül.
Felvesz egy gyorsabb tempót, én pedig nyakát átkarolva kapaszkodok, nehogy leessek. Értem miért ő a dominánsabb. Én nem tudnám Őt tartani, meg közben dugni is. De ahogy látom Daehyunnak ez nem megy nehezen.
Hirtelen eltalál bennem valamit, amitől teljes erőmmel a vállába harapok, mert ha nem harapom meg, ebből sikítás lett volna. Azt pedig hallották volna páran.
Mintha tudná, hogy ez mennyire jól esik nekem, folyamatosan ugyan ott próbál eltalálni, ami sikerül is neki átlagosan ötből négyszer. Testem már úgy remeg, mint a kocsonya, alig tudom visszafogni magam, ajkaim közül elég sűrűn szöknek ki nyögéseim, Daehyun is mélyeket morog a fülembe, ami csak még közelebb hajszol a gyönyörhöz.
Testemen áramütésként vonul végig a gyönyör, amit egy apró sikollyal tudatok az előttem állóval. Ahogy rászorulok, nevemet nyögve engedi belém élvezetét, szorosan ölelve magához, mintha bármikor leeshetnék. Apró remegések futnak végig testemen, de kicsit eltolom magamtól, hogy szemébe nézhessek.
- Szeretlek – mosolyodok el, amit viszonoz, majd apró csókot nyom ajkaimra.

- Hol voltatok? – korhol le minket egy sminkes, mire csak lehajtjuk a fejünket. Megjegyzi még, hogy büdösek vagyunk, aztán befúj minket, kisminkel rendesen, a hajunkat helyreállítja, meg persze a ruháinkat is, aztán küld tovább a bandához.
- Mit csináltatok? – kérdezi Yongguk, mire csak megrázzuk egyszerre a fejünket. Olyan arcot vág, mint aki tudja mit tettünk, és hogy a végén nem menekülünk, el kell, hogy mondjuk. De én akkor sem mondanám el neki mi tartott ilyen sokáig, ha késsel fenyegetőznének.
Régebben nem tudtam mi a szerelem, miért nevezik a legerősebb érzelemnek, de hála Daehyunnak megtudhattam. A szerelem a legnagyobb boldogság.

IKON - Selfish Love 24. rész (yaoi)

Selfish Love
24. rész

JunHoe: Mikor Jinhwan leült mellém, és rá két másodpercre már arrébb is ugrott, hangos nevetésben törtem ki. Mikor a menedzser hyung belépett a nappaliba ahol mi is tartózkodtunk, felkeltem szinte egyszerre a többiekkel, és mélyen meghajoltam. Pf.. emlegetett szamár...
- Mi a helyzet Junhoe? Jobban vagy már? - kérdezte tőlem vállamra simítva mire komoly arccal bólintottam.
- Igen, más sokkal jobban. Nem maradtam le sok mindenről, ugye? - kérdeztem aggódva, mert erre nem igazán gondoltam eddig.

Jinhwan: - Mi a helyzet Junhoe? Jobban vagy már? - kérdezte az említett személytől.
- Igen, más sokkal jobban. Nem maradtam le sok mindenről, ugye? - válaszképpen visszakérdezett Junhoe egy kicsi aggódással hangjában.
- Semmiről. De ez jó hogy így összegyűltetek. Gondolom, már mindenki tud mindenki szerelmi életéről, szóval be le is kezdenék...- tessék? Ijedten néztem körbe a többieken, majd Junhoenál meg is akadt tekintetem. Segítségkérően néztem szemeibe.
- Mi a helyzet veletek? - nézett hol rám, hol Junhoera. Honnan tudja, hogy van valami köztünk? Hisz még a többiek is csak most tudták meg. Lehet, hogy ugyan úgy lebuktunk, mint B.I előtt? Lehet, hogy a menedzser hyung is látott valahol minket?

JunHoe: Úgy éreztem, hogy az összes vér kiszökött arcomból, és menten leesek a kanapéról. Nekem fontos ez a banda. A karrierem része... És ha most kitesz innen, nem tudom, mit tegyek. Viszont Jinhwant is megszerettem... Mi lesz akkor? Nem akarom elveszíteni egyiket sem, a szerelem egy olyan dolog, amiben még nem volt igazán részem, és a banda is rettentően fontos. Mit válaszoljak? Hallgassak?
- Hát... én... Ő... mi.. azt hiszem... hogy mondjam... Ő... és akkor... egyszer... é-én - kezdtem bele, de inkább elhallgattam. Vettem egy mély levegőt, majd újra belekezdtem. - Szeretem Jinhwant... - Ezt az előbb miért nem tudtam kimondani? Kicsit – nagyon - gáz vagyok...

Jinhwan: - Hát... én... Ő... mi.. azt hiszem... hogy mondjam... Ő... és akkor... egyszer... é-én - kezdett bele Junhoe hebegve-habogva, de mivel nem tudta mit is mondjon, csöndbe maradt. Egy nagy, mély levegő vétel után ismét megszólalt. - Szeretem Jinhwant... - persze ez nem az ő hibája, hogy elsőre nem mondta ki.
Hisz annyira zavarba érezhette magát emiatt. Ráemeltem tekintetem, majd lepillantottam a földre.
- Igaz ez Jinhwan? - nevem hallatán felkaptam fejem, a menedzserre néztem, majd egy aprót bólintottam. - Nos, akkor üljünk most le, oké? - mutatott a kanapéra és a fotelekre. Leült, mi pedig követtük példáját. Most már mindegy hova ülök, így visszasétáltam Junhoe mellé. - Akkor bele is kezdenék... - ütötte össze tenyerét - Mivel Bobbyt és B.I-t is elfogadtam, titeket is elfogadlak, DE csak egy feltétellel, ha nem hozzátok nyilvánosság elé azaz, nincs semmi intim pillanat kamerák előtt, illetve ahol lehetnek kamerák. - bólogattam olyan hevesen amilyen hevesen csak tudtam, hogy mutassam minden világos volt számomra. - Holnap lesz egy fotózás, legyetek helyesek és dolgozzatok jól! A kocsi reggel 8 óra tájt itt lesz értetek. Sok boldogságot az ifjú párnak! - ezzel felállt és már ment is. Felkapta cipőjét, majd hangok köszönés után kilépett az ajtón.

JunHoe: Szájtátva hallgattam végig menedzserünk szavait, amik legalább annyira sokkoltak, mint a balesetem, és hogy a banda megtudta, hogy Jinhwannal együtt vagyok. Fel sem fogtam a szavait... Elfogad, de ne hozzuk nyilvánosság elé... és elköszönt... Jaj, el sem köszöntem tőle! Mire észbe kaptam már bent sem volt így csak hátradőltem a kanapén és magam elé meredtem.
- Hát úgy volt a szoba, hogy Chanwoo lesz Jinwannal egy szobába, de akkor átköltözhetsz majd Junhoehoz. - mondta Jinhwannak B.I.
- Ne nehogy halljunk titeket este! - fogta be ijedten a füleit Donghyuk, mire felnevettem.
- Majd direkt miattad fogjuk keményen csinálni, hogy érezd a törődést. - mondtam kuncogva.

Jinhwan: - Hát úgy volt a szoba, hogy Chanwoo lesz Jinwannal egy szobába, de akkor átköltözhetsz majd Junhoehoz. - mondta B.I.
- De nehogy halljunk titeket este! - fogta be füleit Donghyunk, mire Junhoeval együtt felnevettünk. - Majd direkt miattad fogjuk keményen csinálni, hogy érezd a törődést. - mondta kuncogva. Nincs az, az isten, hogy keményen csináljam vele. Még a végén nem fogok tudni lábra állni, az pedig nem lenne jó.
- Majd szépen elmegyünk a házhoz és ott csináljuk - villantottam Junhoe felé fogaimat, mire mindenki nevetésben tőrt ki.

JunHoe: Jinhwan füléhez hajoltam majd megcsókoltam bőrét.
- Addig húzlak majd, hogy nem lesz időnk átmenni a lakásba. - súgtam a fülébe erotikusan majd elhajoltam.
- Na, együnk valamit - mondta Donghyuk mire utána ment a konyhába Chanwoo.
- Van süti! Hozzatok ide is! - kiáltott utánuk Bobby.

Jinhwan: Annyit éreztem, hogy Junhoe a fülemhez hajolt és megcsókolta bőröm.
- Addig húzlak majd, hogy nem lesz időnk átmenni a lakásba. - súgta erotikusan, mely libabőrt váltott ki belőlem.
- Na, együnk valamit - mondta Donghyuk, mire utána ment a konyhába Chanwoo.
- Van süti? Hozzatok ide is! - kiabált Bobby olyan hangon hogy azt hittem beszakad a dobhártyám.
- Én most nem vagyok éhes, de a süti jöhet! - kiáltottam én is fülsüketítő hangon, ami nem csaj az én fülemet bántotta, biztos, hogy Junhoe-ét is. - Merre van a wc? - kérdeztem Bobbytól, aki segítőkészen mutatott a lépcső melletti folyosóra.
- Az ajtóra ki van írva mi micsoda. - megköszöntem és elindultam a wc felé.

JunHoe: Mikor Jinhwan elment a WC-re tárt karokkal vártam a sütit. Chanwoo odaadta a legnagyobb tálat, amin volt, mert tudta, hogy szeretem a sütiket.
- Ki sináta? - kérdeztem tele szájjal mire B.I felrakta a kezét.
- Én próbálkoztam vele. Jó lett? - kérdezte megkóstolva egyet.
- Szerintem igen. - nyeltem le a falatot.

Jinhwan: Bezártam az ajtót, leültem a wc fedelére és végiggondoltam a napot. Megkönnyebbülés volt újra és újra lejátszani magamban a történteken Junhoe balesete óta. Tudtam, hogy nem kell titkolózni, de én jobban szerettem volna abban a pillanatban Junhoe-t magam mellett. Elővettem telefonom és írtam neki egy üzenetet. Nem egy kis helyiségben voltam, bőven elfért volna három ember is. Behunytan szemem és arra vártam, hogy jöjjön.

JunHoe: - Junhoe! Üzeneted van! - dobta nekem a telefonomat Yunhyeong mire meglepetten néztem a készülékre.
- Köszi. Magamtól észre sem vettem volna...- mondtam feloldva a telefont.
- Mert soha nem nézed, hogy ki zaklatna... - tette hozzá Chanwoo. Jinhwan írt, hogy menjek be hozzá. Felkeltem, majd elindultam a WC irányába. Mit akar? Baj van?
- Bejövök! - mondtam kopogás után, majd benyitottam, bezárva magam után az ajtót. - Mi történt?

Jinhwan: Kis idő múlva Junhoe lépteit hallottam.
- Bejövök! - kopogott, majd benyitott, illetve csak akart, mert az ajtó még mindig zárva volt. - Mi történt?
- Semmi. - beálltam egy kényelmes pózba, majd a zár kattant. Azzal a lendülettel berántottam az ajtón és visszazártam azt. Neki toltam a falnak és egy hosszú csókba hívtam. - Tudod, hogy mennyire szeretlek? - kérdeztem tőle, miközben kezem végighaladt oldalán.

JunHoe: Meglepett tettével, de nem toltam el magamtól, elvégre nekem is hiányzott ajkainak íze.
- Hát gondolom nagyon, mert szerethető vagyok. - mondtam mosolyogva és kezeimet az övéire simítottam. - Történt valami? - hangomból az aggodalom kivehető volt, nem tudtam miért hívott és zavart.

Jinhwan: - Hát gondolom nagyon, mert szerethető vagyok. - kicsit nagy az egója, de én így szeretem. - Történt valami? - aggódó volt hangja és egy kicsit zavart. Zavarodott volt és ez érthető, hisz csak úgy üzentem neki igazából a nagy semmiért.
- Nincs semmi csak hiányzott a csókod és nem tudom te hogy vagy vele, de én nem akartam megint előttük átélni szád ízét. - néztem az ajtóra, majd visszafordultam hozzá. Fejem nyakhajlatába fúrtam és olyan erősen magamhoz szorítottam, hogy azt hittem eltöröm csontjait.

JunHoe: Szavai hallatán elmosolyodtam majd visszaöleltem.
- Holnap fotózás.. mi lesz a szép bőröddel? - simítottam nyakára ahol ajkaim lilás munkája tarkította hófehér bőrét. - El fogják tűntetni és nem nézhetem rajtad. - mondtam szomorúan majd adtam egy apró csókot a foltra. - Ma itt alszunk vagy a házban?

Jinhwan: - Holnap fotózás.. mi lesz a szép bőröddel? - simított végig nyakamon, amire egész testem libabőrös lett - El fogják tűntetni és nem nézhetem rajtad. - adott egy apró csókot a nyakamon lévő foltra. Nekem teljesen kiment a fejemből, hogy valami díszítette nyakam, de hál istennek emlékeztetett rá. - Ma itt alszunk vagy a házban?
- Nyugodj meg drágám, csak a fotózás erejéig fogják eltűntetni, utána pedig gyönyörködhetsz rajta, és ha már múlásnak indult csinálhatsz még egyet. - nevettem fel ötletemen.
- Éltek még? - hallottuk meg Bobby hangját, én pedig még jobban elkezdtem nevetni. Gyorsan eltátogtam, hogy itt alszunk majd kinyitottam az ajtót.
- Látod? Frissek és üdék vagyunk. - mosolyogtam Bobby-ra, megragadtam Junhoe kezét és a nappali felé vettem az irányt.
- Remélem, azért nem sűrűn tűntök el. - kacsintott, mire csak megráztam a fejem.

My Dark Life - Epilógus (yaoi)

My Dark Life

Epilógus

Banda: B.A.P
Páros: DaeJae
 Korhatár: +12
 Műfaj: yaoi
 Figyelmeztetés: -

*Youngjae szemszöge*

Mikor hazafelé tartok, egyedül maradok a gondolataimmal, mert Daehyunnak el kellett mennie Hiamchannal a szüleikhez, akik ma szállnak le a gépről. Még mindig nehezen dolgozzák fel, ha ott vagyok, furcsa nekik hogy a fiúk meleg, és nem lesz unokájuk. Mert Daehyunnal örökre tervezzük a dolgokat.
Kinyitom a már megszokott kis kaput, majd beljebb sétálok az udvarra, hogy átszeljem azt, benyitva otthonomba.
- Megjöttem! – kiáltom el magam, hogy mindenki tudjon rólam. – A szobámban leszek! – teszem hozzá, majd ledobom cipőmet, és felmegyek a kis kuckómba, hogy az utolsó fontos dolgomat is megtehessem.
A fürdőszobámban lévő szekrény aljából előveszem a kistáskám. Furcsa érzés újra kezeim közt tartani ezt a holmit, már rég volt, hogy elővettem. Lassan kinyitom, majd az éles, kényelmes tapintású kést, és a kis törölközőmet kiveszem belőle. Az emlékeim belehasítanak elmémbe, így összeszorítom ajkaimat és szemeimet, hogy hang vagy könnycsepp nehogy kitörjön belőlem.
Nincs már szükségem ezekre.
Ezzel felnyitom a kiskukám tetejét, és veszek egy nagy levegőt.
Nincs Junhoe.
Elengedem a tárgyakat, amit halk puffanással érkeznek a szemetesbe.
Nekem csak Daehyun van, ő a barátom, a testvérem, a másik felem, a levegő a tüdőmben, a vér az ereimben, ő a szerelmem, ő az életem, ő a jelzőfényem, fény az én sötét életembe.

(Remélem tetszett nektek, tudom nagyon rövid, de próbáltam rövidre írni, és beleírni mindent amivel lezárhatom ezt:) A következő rész már egy prológus, Daehyun szemszögével. Sziasztok!^^)

My Dark Life - 35.rész (yaoi)

My Dark Life

35. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, elérkeztünk a vége felé, amit kicsit bánok, de már vártam, mert Daehyun szemszögét valamiért szívesebben írnám (új sztori, új erő, új ötlet, stb stb J)
Banda: B.A.P
Páros: DaeJae
Műfaj: YAOI!
 Jó olvasást! ♥

*Youngjae pov*

Mikor arra kelsz, hogy éles kalapálással berontanak az általad lefoglalt szobába, nem vagy túl boldog ugye? Azonnal rá is ordított a behatolóra Daehyun, hogy menjen ki, mert megbánja, de az illető csak hangos vihogással folytatta.
Kinyitom szemeimet, és mikor megszokom a fényt, felnézve rájövök, hogy ez az észlény, a mi drága Himchanunk, egy fakanállal és fazékkal a kezében.
- Mi az? – ülök fel, így leesik rólam a takaró, de a fontosabb felem takarásban marad.
- Csak hogy gyertek, mert a kiabálásra nem keltetek fel. Kész a reggeli – közli mosolyogva, mire visszadőlök. Daehyun hirtelen mozdul, mintha fel akarna ülni, majd grimaszolva fordul inkább felém, fájdalmasan csillogó szemeivel rám nézve.
- Fáj – jelenti ki, mire sajnálóan bújok mellkasába.
- Bocsánat. Ha fel tudsz kelni, megbosszulhatod rajtam akár háromszor is, ne haragudj, tudom, mit érzel… - fel sem fogom, miket mondok neki, ő csak elmosolyodik, majd egy csókba hív.
- Háromszor? – kérdezi huncut mosollyal, mire nagy szemekkel nézek rá.
- Nem gondoltam komolyan.
- De már kimondtad – kuncog, majd maga alá fordít, leküzdve fájdalmát…

Mire lejutunk reggelizni, már inkább aludnék, mint ennék, de nem zavar, Daehyunnak jó kedve van, és mintha nem is fájna semmije, nyugodtan sétálgat. Ugye nem csak megjátszotta, mert tudta, hogy mit válaszolok rá? Ha igen, kiherélem… Na, majd rákérdezek nála, mikor jó kedvében lesz, és megmondja őszintén.
Himchan eléggé furcsán néz ránk, remélem semmit sem hallott tegnap este, mert akkor Daehyunt fogja piszkálni, hogy hogy-hogy hagyta magát, miért hagyta magát, meg az ehhez hasonlók.

- Milyen szépen elmúlt – simít alkaromra párom, mikor már az óra fél négyet mutat, és a kanapén pihentetjük elfáradt tagjainkat. Ahogy ujjai végigszántják vékony bőrömet, előtörnek az emlékek. Mikor kilátástalan volt minden, és inkább ehhez a módszerhez folyamodtam. Még mindig érzem, ha rendesen belegondolok. A vér, és varr eltűnt a kezemről, már csak fehér kis hegek tarkítják egyébként hibátlan bőrömet.
Daehyun felemeli a karomat, majd csuklómon lévő hegre nyom egy apró puszit, aztán az utána évőre, és így tovább egészen a könyék hajlatomig. Felnéz rám, majd lepillant ajkaimra melyek kiszáradva sóvárogtak csókja után.
Lassan közelít meg, majd mikor 2 centi sincs köztünk, utána kapnék, de vigyorogva elhúzza fejét. Én nem mosolygok, arcomat elönti a pír, de tovább próbálkozok.
- Na~
Nem hatja meg apró kis hangom, egyre inkább dől hátra, így gyorsan pólóját megmarkolom, és magamra húzom. Kis játékunkat megunva vonna egy apró csókba, de arcomon landol a csók, mert vigyorogva elfordítom a fejem.
- Ne kezd el. – mondja halkan, majd maga felé fordítja fejem, és megcsókolom. Hagyom, hogy tökéletes ajkai az enyémekre simuljanak, aprót sóhajtok, és nyakába karolok.
Ekkor eszembe jut még egy utolsó dolog, amit meg kell tennem…

(Bocsánat hogy ilyen rövid résszel jövök, de ez az utolsó rész, már csak az epilógus van hátha. Remélem tetszett mindenkinek^^)

Please don't forget me - 4. rész (yaoi, iKON)

Please don’t forget me

(Kérésre)

Banda: iKON
Szereplők: iKON, e)(o tagok (nem bandaként)
 Páros: Double B (Bobby és B.I/Jiwon és Hanbin)
Műfaj: YAOI!!!
Terjedelem: 5 rész

Jó olvasást! ♥

*Bobby*

Reggel nyúzottan keltem ki az ágyból, és nem volt mellettem senki sem. Tényleg megtörtént, tényleg megcsókoltam Hanbint, és tényleg szakított velem Soohyun. Rendbe szedtem magam, majd bementem az étterembe, hogy ne legyek egyedül a gyilkos gondolataimmal, amik az őrületbe kergettek.
Meglepett mikor Hanbint láttam meg egy fekete hajú sráccal, aki azt hiszem a múltkor is vele volt. Mikor beléptem kicsit elpirulva hajtotta le a fejét. Bementem az irodámba, és lerogytam a székre. Pár percig néztem magam elé, majd az szakított meg eme érdekes tevékenységemben, hogy valaki kopogott.
Volt egy bizonytalan tippem, hogy ki lehetett, ezért nem szólaltam meg. Lassan nyílt ki, ezért a tippemben 100%-ig biztos voltam.
- Hyung? Bejöhetek? - nézett be az ajtón.
- Már bent vagy. - szólaltam meg, de ő nézett nem rám tovább. Bólintottam egyet és tekintetemmel végigkísértem mozdulatait. Azonnal beljebb lépett, becsukta az ajtót, és odasétált hozzám. Leguggolt és combomra simította kezét, mire libabőrös lettem.
- Mi történt hyung? - aggódó tekintete miatt szívem nagyot dobbant. Foglalkozik velem... lehet hogy csak barátilag, de foglalkozik velem, ami mindennél fontosabb.
Hirtelen könnyek gyűltek a szemembe, és nem akartam már visszatartani. Mikor legördültek az első cseppek, hirtelen felállt és letörölte őket, közrefogva arcomat. - Hyung... ha.. ha a tegnapi csók a baj, akkor nem kell aggód-
- Nem a csók a bajom... - szakítottam félbe, ő pedig értelmetlen fejet vágott és felegyenesedett.
- Akkor mi?
- Tegnap... Soohyun szakított velem... - kezdtem bele, de ezt is annyira fájt kimondani, hogy elcsuklott hangom.
- E-ezt nem igazán értem... - guggolt le elém és nézett fel.
- A csók miatt... Látta... - mondtam ki nehezen a szavakat, és fordítottam el a tekintetem.
- Esetleg megtudhatom.. hogy ki ő? - kérdezte félénken, én pedig elővettem a telefonomat, és megkerestem róla a kedvenc képem. Felé tartottam a készüléket neki pedig elkerekedtek a szemei.
- És meddig voltatok együtt? - kérdezte nagy szemekkel.
- Majdnem két és fél évig voltunk egy pár... aztán megkértem a kezét. A jövő hónapra terveztük az esküvőt..
- Jiwon hyung... Ezt a lányt majdnem minden hétvégén látom... - közli velem mire értetlenül nézek rá.
- Hol?
- Egy.. egy bárban... - erre lefagyva bámultam rá. Nem Soohyun miatt. Hanbin mit keres egy bárban minden egyes hétvégén? Soohyun a barátnőivel járkált bulizni. De semmi más. Azt mondta, hogy csak ittak egy kicsit és táncoltak. Arcomra kiült a meglepettség.
- Te mit keresel olyan későn abban a bárban? - kérdezem mire mélyen elvörösödött.
- Ott dolgozom... - hajtotta le a fejét.
- Mi van?! - kerekedtek ki még jobban a szemeim. - És mit? - érdeklődtem kicsit higgadtabban.
- Tá- táncolok.. - ha addig nem lett volna piros az arca, akkor ezek után igazán az lett.
Táncol?
Vagyis táncos fiú?
 Aki vetkőzik?
Meg rányomul mindenkire?
- Ezt nem igazán értem... - vallottam be. Hanbinból nem nézem ezt ki. Ő teljesen ártatlan, és olyan zavart, hogy nem tudom róla ezt elképzelni. A táncos fiúknak vonaglani kell a zenére, és bárkinek táncolni... - Mióta?
- Már lassan négy éve... - kelt fel majd menni akart, de gyorsan utána kaptam.
- Azt akarod mondani, hogy 16 évesen kezdted el?! - hüledeztem, de ő nem nézett rám. Teljesen zavarba jött. Álla alá vezettem ujjaimat és felemeltem a fejét.
- Kérlek Jiwon... - húzta volna el fejét de megtartottam. Mikor leesett, hogy hogyan szólított meg, elmosolyodtam.
- Hol marad a hyung?
- Aish már! Hyung könyörgöm, hagyj... - harapta be ajkait majd épp, hogy ránézett ajkaimra, el is kapta tekintetét. Erre csak végignyaltam párnáimon, amire persze újra rám nézett.
Miért szeretném újra érezni a csókját?
- Elmeséled?
- Mit? - esett zavarba újra mire felkuncogtam.
- Hogy mitől jöttél zavarba... - léptem hozzá közelebb mire hátra lépett kettőt, és ezt így játszottunk, amíg neki nem simult a falnak. Kezét az ajtóhoz vezette, és a kilincsre fogott, miközben végig a szemembe nézett.
- N-nem mesélek semmit sem... - rázta meg a fejét én pedig derekára vezettem az egyik kezem, közelebb lépve hozzá, a másik kezemmel meg végigsimítottam karján és levettem a kilincsről apró kezét.
Mikor leengedte végtagját maga mellé, én sem tudom miért, de közel hajoltam hozzá, fogva kezét és derekát. Ajkait szétnyitotta, és szemeit lehunyta, még mielőtt hozzáértem volna. Ez mosolyt csalt arcomra, de nem sokáig tartott mosolyom, ugyanis ahogy párnáihoz értem mozgatni kezdtem ajkaim teljes komolysággal.
Kezeit mellkasomra simította, majd felvezette nyakamba, ahol belém karolt ajkaim közé sóhajtva. Hajamat tépve simult hozzám, így mélyítettem a csókot, fenekére simítva. Apró nyögése olyan volt füleimnek, mintha a legédesebb, leggyönyörűbb zene csendült volna fel. Hirtelen valaki bekopogott így egyszerre hátráltunk el egymástól.
- Szabad! - kiáltottam mikor az asztalomhoz értem. Hanbin úgy tett mintha a telefonját figyelte volna eddig is, mikor kinyílt az ajtó és Chanyeol lépett be rajta. Nyilván furcsállta, hogy Hanbin is bent van, de nem sokáig foglalkozott vele. - Csak azért zavarok, mert megint volt egy törés. - mondta, majd csak annyit vettünk észre, hogy Hanbin kiment az irodából. - Ömm... megzavartam valamit? - kérdezte az ajtót figyelve az óriás.
- Mi? Nem.. - motyogtam zavartan, ő pedig hitetlenül bólintott. Legalább nem ragozza.
- Oké... szóval... öm.. eltörtem egy tányért... - folytatta mire megráztam a fejem gondterhelten.
- Már rend van ugye? - helyezkedtem el a székemen.
- Igen. Csak gondoltam szólok. - mondta, majd kihátrált intve egyet. Fejemet az asztalra ejtettem, ami aprót koppant, így felszisszentem, de annyi gondom volt, hogy nem keltem fel.
Miért kellett megcsókolnom? Nem vagyok normális. Csak a bajt csinálom magamnak. Miért mondta el nekem Hanbin, hogy Soohyun ott van a bárban? Miért szaladt el? Miért nem tudok nem rá gondolni? Miért van ennyi kérdésem? Miért nem tudom a válaszokat?
Megráztam a fejem, hogy kitisztuljanak kicsit a gondolataim majd felkeltem a helyemről és kimentem egy kávéért. Végül kint maradtam, segítettem a pultnál, a pincéreknek is, de ez sem segített, hogy ne gondoljak Rá. Este bezártunk, Hanbin pedig pontosan hétkor érkezett meg. Nem akartam, hogy dolgozzon. Csak beszélgetni akartam vele, látni a mosolyát, hallani, nevetni, és csak vele lenni.
De ha ezt tettem volna, akkor megszegtem volna az ígéretemet, hogy megbánja amit tett. Tudom, már megbánta, de ez az utolsó előtti nap. Ha minden igaz, holnap látom utoljára.
- Mindjárt hozok seprűt... - indultam el kedvetlenül mire hirtelen egy kéz fonódott csuklómra.
- Hyung... tudom, ez most nem segít.. de én tudom milyen elveszteni valakit aki fontos.. Ha szeret, ki fogtok békülni. - nézett mélyen szemeimbe, mikor felé fordultam.
- Köszönöm... - öleltem át bátortalanul, ő pedig viszonozta, ami abban a pillanatban minden boldogságom okozója volt.
- Nem kell megköszönnöd. Bárki elmondta volna, akinek fontos vagy Hyung. - eresztett el egy halvány mosolyt, ami hirtelen hatalmas forróságot idézett elő mellkasomban.
- Kérdezhetek valamit? - néztem rá mire aprót bólintott. - Soohyun mit csinál abban a bárban? - tettem fel azt a kérdést, ami leginkább fúrta az oldalamat.
- Hát... minden héten mással látom... a barátnőivel megérkezik, és idegenekkel távozik...
- Hogy érted hogy idegenekkel? - kérdeztem meglepve, mire elpirult.
- Férfiakkal. Akiket aznap szed össze. Bocsánat, de Soohyun olyan, mint egy prostituált... - pirult el én pedig összetörtem.
Két és fél éven keresztül hülyített? Komolyan megcsalt? Egész végig észre sem vettem... Miért tette? Kezeimet elemeltem Hanbin derekáról és meredten bámultam egy pontot valahol a hármas asztal mellett.
Ekkorát még senkiben se csalódtam. Pont Soohyun tette ezt, aki a lelki támaszom volt, mindenben segítettük egymást és szerettem őt. Persze múlt időben... Ezek után már rá sem tudnék nézni.
- Minden rendben? - kérdezte mire csak bólintottam, és elindultam a seprűért. Semmi kedvem nem volt már ehhez. Visszamentem Hanbinhoz kezemben a seprűvel és odaadtam neki. Láttam rajta is hogy már semmi kedve nincs ehhez, de az utolsó előtti napon már teljesen mindegy volt.
- Mit szoktál táncolni? - kérdeztem, leülve az egyik asztalhoz, ami számozás szerint a kettes volt.
- Ahj hyung ezt ne most... - kezdte el felsöpörni a helyiséget, én pedig mosolyogva figyeltem piros arcát.
- De kíváncsi vagyok. Teljes öltözékben vagy vetkőzöl? - néztem rá nagy, kíváncsi szemekkel, ő pedig megállt a munkában. Rám nézett, felsóhajtott majd megrázta a fejét.
- Mindig máshogy öltöztetnek fel. Van mikor nincs rajtam felső, de nem szemérmetlenül kell megjelennem. Van mikor sztriptízelnem  is kell, de azt is csak akkor, ha a közönség ezt kívánja. Most boldog vagy? - kérdezte fél mosollyal, mikor meglátta kikerekedett szemeimet, és elnyílt ajkaimat. Ő meg a sztriptiz? Ez kicsit furcsa, de csak még kíváncsibb leszek tőle. Akkor nem szokott mindenkire rámászni? Máshogy képzeltem el ezt az egészet.
- Igen boldog vagyok... De csak több kérdésem van. - kuncogtam fel mikor elmúlt a sokk.
- Jó, de most hagyjál törölgetni.
- Akkor máskor?
- Ilyet nem mondtam.
- Azt mondtad, hogy "de most hagyjál" szóval most hagylak, de később már nem. - vigyorogtam, majd felkeltem és csináltam kettő kávét, amíg ő végezte a dolgát. Figyelemmel kísértem minden mozdulatát, ami látszólag zavarba hozta, de nem tudtam mit tenni ellene. Túlságosan jó volt látni. Nem azt, hogy dolgozik, hanem azt, hogy itt van, és hogy nem a haverjai miatt van itt, hanem miattam. Jó nem mondom, hogy azért van miattam itt, mert, jaj de jó takarítani.
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte Hanbin, én pedig ráemeltem a tekintetem.
- Hm?
- Már vagy 5 perce egy pontot néztél. - törölte le az utolsó asztalt. Odalépett hozzám majd elvette az egyik kávét.
- Ki mondta, hogy a tiéd? - kérdeztem apró mosollyal mire bele is kortyolt a kávéba.
- Tudom, hogy az enyém. H betű van benne, és a múltkor is ilyet kaptam. Ne próbálj viccelődni.
- Jaj de tudod. - kortyoltam bele a saját kávémba. Pár percig beszélgettünk még aztán jelzett a telefonom, hogy kilenc óra van.
Mikor elment, zártam és hazaindultam. Otthon rájöttem, hogy a Soohyun után fennmaradt űrt eddig Hanbin töltötte meg. Így viszont hogy Hanbin sincs, ez az űr csak még nagyobb. Valami van ebben a srácban és furcsa, hogy fiú iránt mondom ezt, de kedvelem...

(Remélem mindenkinek tetszett, hamarosan hozom a következő, egyben utolsó részt is^^)

My Dark Life - 34.rész (yaoi)

My Dark Life

34. rész

Sziasztok^^ Ne haragudjatok, amiért várnotok kellett ismét, csak nem volt sok ötletem. Viszont most itt van a 34. [úristen-hogy-jutottam-el-idáig] rész.
Banda: B.A.P
Páros: DaeJae
Műfaj: YAOI!
Figyelmeztetés: smut, 18+

 Jó olvasást! ♥

*Youngjae pov.*

- Ezt te sem gondoltad komolyan ugye? – kérdezem még mindig kuncogva az előző szavaitól.
- De. De ne nevess, mert meg talállak fojtani az egyik kabátba. – bök a hátam mögé ahol a téli kabátok sorakoztak.
- Ahh… Zelo, köszi! Ezt meg sem láttam volna, ha nem fenyegetőzöl. – kapom le a terepmintás télikabátot, és megfogdosom az anyagát. Nagyon puha, belül bundás, és ha itt hagyom, a síromra „hülyegyerekfekszikitt”-et fognak vésni.
- Na, akkor próbáld gyorsan. – segít felvenni, majd egy tükörben megnézem magam. Tökéletesnek tűnik…. de….
- Egy számmal nagyobb kell. – nézek fel a kabátokra, mire Zelo lázasan kutatja a nagyobb változatot. Kikapja, odaadja, nyilván azért siet, mert már unja.
- Na, vedd, addig ezt visszarakom. – teszi fel a vállfára a kabátot, majd felakasztja a többihez.
- Fájt? – kérdezek rá, miközben egy szaggatott nadrágot leemelek, megnézem, de vissza is rakom.
- Egy kicsit. De mondtam, hogy többet is csinálhatjuk, mert tetszett.
- Megtalálta? – kérdezem halkan, egy két napszemüveget felpróbálva, igaz pont nem télen fog sütni sűrűn a Nap, de muszáj volt.
- Mit?
- Tudood~ a prosztatádat. Amitől csillagokat látsz. – mondom közömbösen, mintha épp az időjárást vitatnánk.
- Ömm…. hát én se tudom, hogy csinálta, de amint berakta, már el is találta – vesz le egy fekete napszemüveget, és felém nyújtja, amit fel is próbálok.
- Egyből? Volt előtted már bárkivel? – kérdezem felnézve barátomra véleményt várva a szemüvegre.
- Nem volt még senkivel. Ez jól néz ki. De minek kell napszemüveg télre? – kérdezi tudatlanul, én pedig csak leintem, majd tovább megyek a pólókhoz.
- Akkor, ha neki is jó volt, meg neked is, szerintem csinálhatjátok fordítva párszor – javaslom, közben egy kék darabot nyújtogatok, hogy teszteljem, de nem tetszik.
- Jut eszembe Jae drága! Ti csináltátok már fordítva? – kérdezi érdeklődve, mire vörösödve fordítom el a fejem, és inkább csak arrébb sétálok, de lefog, hogy ne meneküljek – Válaszolj! – kényszerít, mire csak megrázom a fejem. Ebbe a témába nem akarok belefolyni. Nem lenne bátorságom a dologhoz, hogy Én… Daehyunt… Már belegondolni is izgató, szóval nem kellene.
- Próbáljátok ki! – hagyja, hogy az utamat folytassam, így egy szegecses övet belebújtatok a nadrágomba, majd megnézem magam a tükörben.
- Nem szeretném… Félek, hogy elrontanám, és valami baja lenne utána. Jó a mostani felállás – vallom be, majd az övet visszarakom a helyére.
- Rákérdezek Daehyunnál hogy Ő, hogy gondolja. Lehet, hogy bele egyezne. – mondja apró vigyorral.
- Inkább vásároljunk – sóhajtok gondterhelten, válogatva a trikók közt.

Fáradtan esek be Daehyunékhoz, mert meg lett beszélve, hogy náluk alszom. Himchan hyung egy anyaias öleléssel üdvözöl, Yongguk hyung pedig pacsizik velem. Mikor ideköltöztem, sosem hittem volna, hogy ilyen közel kerülök hozzájuk, de örülök neki, hogy megtaláltam a második családom.
- Daehyun merre van? – kérdezem mosolyogva, mire felmutatnak mind a ketten a lépcső felé. Automatikusan ledobom a kabátom és cipőimet, majd felmegyek a cuccaimmal együtt szerelmemhez.
Nem kopogok be, mert hallom, hogy énekel, ezért egy darabig csak hallgatom, majd lassan lenyomom a kilincset, hogy élesebben halljam torkából kiszökő gyönyörű hangját. Mivel nem vesz észre, csak mosolyogva figyelem, ahogy az ágyán fekszik, egyik füle be van dugva, közben gondosan írja a naplóját. Mivel én is éneklek elég gyakran, így tudom, milyen mikor egyszerre két dologra figyelsz, szóval meg sem lep, hogy ennyire szépen énekel, miközben az érzéseit leírja az apró könyvbe. Lassan beljebb lépek, majd becsukom az ajtót. Leülök az íróasztalához, és összepakolom a szétszórt könyveit, halkan dúdolva a dallamot, amit hallat. Már szerintem hozzászokott, hogy csak szó nélkül pakolgatok nála, így nem hagyja abba az éneklést, de picivel halkabban folytatja, így én is bele merek szállni. Apró mosollyal éneklek, majd felnézek rá. Találkozik tekintetem az övével, így hirtelen meglódul szívem, és melegség árad szét mellkasomban. Imádom ezt az érzést. Mikor egy hosszú nap után először megpillantom, sokkal megkönnyebbültebb és boldogabb vagyok.
Felkelek és abbahagyva az éneklést mellébújok, a vállára dőlve, hasára simítok.
- Hiányoztál – mosolyog rám, majd egy apró csókot nyom tincseim közé, így felkelek, és azonnal egy csókot kérek tőle. A naplóját ledobja az ágy mellé, majd átöleli derekam és felhúz csípőjére. Vállaira simítok, majd ujjaimat szimmetrikusan simítom ide-oda kulcscsontján. Ajkai játékával nem tudok betelni, így feljebb mászok alhasára, hogy jobban hozzáférjek, és tincseivel kezdek játszani, közben hagyom, hogy fenekemre simítson.
- Zelo beszélt veled? – szakítom félbe ajkaink játékát, mire értelmetlenül kezdi fejét rázni.
- Mit kellett volna beszélnem vele? – kérdezi, mire megrázom fejem.
- Semmi-semmi. Hagyjuk – nyomom ajkaimat vissza az övére, hogy folytassuk ahol abbahagytuk, de Ő eltol magától, és kíváncsian néz rám.
- Ne hagyjuk. Miről van szó? – ül fel velem, ami zavarba hoz. Miért kellett egyáltalán felhoznom ezt az egészet? Olyan hülye vagy Youngjae!
- Zelo azt mondta, hogy beszél veled erről. Mert ha Ő kérdez rá, akkor a teljesen más, mintha én kérdeznék rá - zavaromban pólója aljával játszok, ő pedig lefekszik, hogy telefonját elérje, majd azonnal fel is hívja Zelot. Ez így még kínosabb lesz… Nekem kellett volna beszélnem erről…
- Szia! Várj, kihangosítalak… - mondja Daehyun, mire eltakarom arcom, mert érzem, hogy rengeteg mennyiségű vér áradt bele, megszínezve bőröm színét.
- Hali. Mond – szólal meg Zelo a túlsó oldalról.
- Youngjae is itt van. – közli tárgyilagosan, mintha zavarná, hogy nem köszönt nekem.
- Szia Jae! Beszéltetek arról? – tér magától is rá a témára.
- Szia… - hangom elhaló, de próbálok bele életet önteni.
- Szerintem pont az miatt hívtalak fel. Megkérdezte tőlem, hogy beszéltem-e veled, és nem mondja el, hogy miért kellett volna beszélnünk.
- Hát… Elmondhatom Jae? – kérdezi Zelo tanácstalanul, mire nyitnám a szám, de Daehyun elhallgattat.
- Igen el.
- Na, szóval! Hagytam, hogy Jongup legyen fölül – kezd bele természetesen, mire Daehyun szemei kikerekednek. Tudtam, hogy ez lesz a reakciója, ezért nem akartam erről beszélni. Tudtam, hogy ő ezt furcsának találja, és lehet, hogy nem is élvezné velem, ha kapnék egy esélyt erre az egészre – és megkérdeztem Youngjae-től hogy ti csináltátok-e fordítva, megtudtam, hogy nem, és hogy szerinted nem is fogjátok, mert szerinte neked nem tetszene az ötlet. És azért beszéltem meg vele, hogy beszélek veled, mert ő, nem mert rákérdezni. – fejezi be ennyivel, amivel meg is vagyok elégedve, mert nem is olyan vészesen közölte, ahogy az elképzeltem.
- Mindent értek. Köszi Zelo. Szia. – ki is nyomja a telefont, majd visszateszi a helyére. Rám néz, majd lehúz magához nyakamba karolva. Kikerekedett szemeimet az övébe fúrom, mire csak bíztatóan elmosolyodik.
Ez nekem nem fog menni… félek ettől, de egyben izgat is a helyzet.
Lábait kihúzza a enyém alól, terpeszbe rakja őket, majd maga fölé ránt, apró puszit nyomva ajkaimra. Kicsit bátortalanul, de megpróbálok csókot kezdeményezni, amit hagy is, így felbátorodva pólója alá nyúlok, oldalára simítva. Halk sóhajt hallat, de nem engedem el ajkait, csak szabad kezemmel éledező tagjára fogok.
Furcsa látni és érezni, hogy felizgult arra, hogy én vagyok felül. Alsó ajkát megtépem fogaimmal, majd nyakára térek át, apró csókjaimmal. Az alattunk elnyúló takaróba markol, majd halkan sóhajt, ahogy megszívom nyakát. Pólóját felgyűröm, majd megvárom, míg kicsit feljebb emelkedik, utána azonnal lekapom róla a felesleges anyagot, és ledobom a napló mellé. Végig nézek kreol bőrével fedett, kidolgozott felsőtestén, és beharapott ajkakkal simítok kockáira, majd mellkasára. Mellőzöm kicsit lányos megnyilvánulásom, kulcscsontjaihoz hajolok, és apró szívásfoltokat hagyok forró bőrén. Bal mellbimbóját megnyalom, majd számba veszem, kicsit ráharapva, mire hangosan felnyög.
Combjain végigjáratom párszor kezem, közben egyre lejjebb izgatom őt ajkaimmal, amit elég halkan tűr, ahhoz képest, amit én szoktam levágni. Nem csinálom jól? Vagy Ő nem élvezi, hogy alul kell lennie? Remélem nem ez az ok, amiért ilyen csendes…
Leveszem a pólóm, majd kigombolom nadrágját, Ő pedig türelmetlenül kibújik belőle boxerével együtt, és eldobja. Meglep hevessége, de nem aggódok, hiszen apró mosollyal húz megint közelebb magához. Megcsókolom, ő pedig hajamba túr, és hangosan belenyög a csókba.
- Fordujh meg… - súgom ajakira, mire értelmetlenül néz rám, de megteszi, amit kérek. Mivel szorít nadrágom, hevesebben, gerince mentén haladok lejjebb csókjaimmal, amit mély sóhajokkal jutalmaz. Mikor fenekéhez érek, kinyomja azt, ezzel is bátorítva, hogy jó, amit csinálok, így rásimítok félgömbjeire, és lassan nyelvemet hozzáérintem bejáratához, mire megremeg egész teste. Nyelvem egy pár pillanatra becsúszik forróságába, ő pedig kéjesen felsikolt, és a párnába markol. Megismétlem párszor, majd egyik ujjamat eltűntemet benne, így hirtelen csendbe marad. Sajnos nem tudom milyen érzés lehet mikor még szűz a feneked és megujjaznak, mert Junhoe nem ismerte a kegyelmet, de valamilyen szinten át tudtam érezni a dolgot. Mozgatni kezdem benne, tagom, majd csatlakoztatom mellé a másodikat is mikor látom, hogy élvezi. Ollózok ujjaimmal, próbálom mélyebbre tolni őket, közben ügyelek az épségére is. Hangosakat nyög, ezért harmadik ujjamat is az első kettő után küldöm, így megakad torkán a hangja, de nyel egyet és tudtomra adja tetszését. Pár percig hagyom, hogy élvezze, majd kihúzom belőle ujjaim, és nadrágomat alsómmal együtt küldöm a földre. Elkenem férfiasságomon elő váladékomat, és csípőjét közrefogva lassan kezdek behatolni, hogy Ő is, és Én is szokjuk.
Mikor teljes méretemet forrósága öleli át, hátára hajtom a fejem és próbálom felfogni, hogy mi is történt. Komolyan megengedte nekem Jung Daehyun, hogy elvegyem a feneke szüzességét…
Lassan kezdek mozogni benne, ő pedig egyből hallatja csodálatos hangját, amiből még többet szeretnék így gyorsabban mozgatom csípőmet, keresve prosztatáját. Hirtelen megfeszülnek hátizmai, fenekét jobban kitolja, és hangosan felnyög.
- Mégh! Jaeh! - fogja meg a kezem, ami oldalához csúszott. - Ahh otth! - kiált fel, mozgatva csípőjét.
- Várjh egy kicsith... - állok meg, majd ráveszem, hogy megforduljon. Bemászok lábai közé, majd vállamra emelem az egyiket, újra elmerülve forróságában. Lassan kezdek újra mozogni, ajkaira hajolva, miközben oldalára simítok, majd karjaira, és összefűzöm ujjainkat. Hevesen csókol vissza, folyamatosan belenyögve szenvedélyesnek mondható csókunkba.
- Ah otth! - nyög hangosan, kiválva a csókból, fejét hátravetve.
Próbálok ugyanúgy mozogni benne, ami párszor sikerül is, így lassan sikoltozni kezd, amit nem néztem volna ki belőle. Nyakhajlatába temetem a fejem, és apró nyögésekkel gyorsítok tempónkon, ahogy érzem mozdulatain, hogy lassan elélvez.
Megremeg egész teste, és közénk élvez, hosszan nyögve. Ahogy izomgyűrűi körbefogják tagom, én sem bírom tovább, vállába harapok, és belé engedem élvezetem gyümölcsét.

***

Légzésem továbbra sem lassul le, szívem hangosan dübörög helyén, ahogy nézem Daehyun izzadt tincseit, fényes szemeit, kiszáradt ajkait. Olyan helyes még így is, hogy tudom, én okoztam neki a fáradtságot…
- Megyünk zuhanyozni? – kérdezem, pont mikor csukná le szemeit, így ki is nyitja őket.
- Mmmh… - rázza meg morcosan a fejét, és kihalássza maga alól a takarót- Aludjunk.
- Rendben – mondom, egy zsepivel letörölve hasát.
- Jó éjszakát szerelmem.
- Szeretlek Dae.