BTS fanfiction (yaoi) - 19. rész

BTS Fanfiction 19. rész „A tiéd vagyok…”

*Taehyung szemszöge*

Gyűlöltem a horrorfilmeket, de ha a törpe szeretne megnézni párat, mindig belemegyek. Most is ez történt, ezért próbáltam mélyebben elgondolkodni nehogy megijedjek.
- Taetae? – hirtelen szólalt meg, de halkan így csak felé fordultam.
- Mondd. Baj van? – kérdeztem rá, mikor láttam, komoly tekintetét.
- Nincs… csak… emlékszel mikor utoljára itt voltam? – hangja elbizonytalanodott, amit nem értettem. Persze hogy emlékszem. Lehet hogy tényleg felkeltettem a csókkal, és arról akar beszélni. Éreztem, hogy arcomra kiült minden vágyam, ezért elfordultam torkomat megköszörülve.
- Emlékszem… miért? Valamit itt hagytál? – szólaltam meg, de hangomon lehetett hallani, hogy elgondolkoztam. 
- Hyung, most sem kell félnem a véleményedtől? – meglepett kérdése. Mikor utoljára erről volt szó, majdnem megcsókolt. Megráztam a fejem, reménykedve hogy erről lesz szó. Kérlek Istenem… Legyen most az egyszer valami örömöm…
Lassan felemelkedett, majd közelebb csúszott hozzám, megállt és várta a reakciómat. Lefagytam, csak üres tekintettel figyeltem. Megtámaszkodott, majd ajkaimra hajolt, így levegőt is elfelejtettem venni. Édes illata beleszállt orromba, pedig csak egy puszi erejéig volt hozzám közel. Elhajolt, én pedig hiányolva a folytatást mozdultam utána, majd vízszintes helyzetbe kerültünk. Fölé tornyosultam, és kezeit lefogva néztem gyönyörű arcát. Nem gondoltam át. Lehet, hogy csak kíváncsi arra, hogy milyen lehet egy fiút megpuszilni, én pedig már rá is másztam… Most lehet, hogy tényleg örökre eltaszítom magamtól. Ajkai elnyíltak, hangosan kapkodta a levegőt, így forró lehelete bőrömnek csapódott. Szemeibe néztem, és találkozott tekintetünk. Vajon megtehetem? Erről csak az a „DaeJae one shot” jutott eszembe.
Daehyun ugyanebbe a pózba került szerelmével, aki sűrűn pislogva sóhajtott fel.
„Hyungh… kérlek, ne várj annyit…” Erre Daehyun lépett, lehajolt Youngjae ajkaira, és egy hosszúcsókba hívta.
Jungkook halk sóhaja hívott vissza a valóságba, így rá figyeltem ismét. Csuklóját elengedtem, majd összefűztem ujjainkat.
- Hyung, kérlek, ne várj annyit… - suttogta ajkaimra mire meglepődve pillantottam szemeibe. Ő is olvasta azt a történetet? Hallgatva szavaira csak lehunyom szemeimet, és átadom magam a rég várt érzésnek. Miután nem csókolhattam meg újra, csak még inkább vágytam Rá. Ahogy találkozott húsos párnája az enyémmel, egy megkönnyebbült, hangos nyögést intéz felém. Kezei szorítják az enyémeket, sosem hittem volna, hogy ez megtörténhet.
Mintha bármikor elmúlhatna ez a pillanat, óvatosan becézgettem ajkait, néha ráharapva édes ajkaira, amiket csak tűrt, és viszonozta párszor. A hasam görcsbe rándult mikor nyelvünk egymásra simult, és egy lassú táncba hívtam az övét. Kezeimből kifutott az összes vér, és ha jól éreztem az övéből is. Ahogy szaladtak a másodpercek az órán, úgy váltunk egyre hevesebbé, már nem egymás kezét fogtuk, ő hajamba kapaszkodott, míg én szorítottam magamhoz mintha az életem múlna rajta. Nem tudom mi játszódhatott le benne, de ha nem én kellek neki, miért teszi ezt? Lehetséges, hogy megtudta mit érzek iránta, és csak kárpótolt, amiért nem érzi azt, amit én? Mindenesetre kihasználom, amíg lehet, mert nem hinném, hogy lesz még erre alkalmam. Lihegve elengedtük egymást, de nem változtattunk a pózon. Csak támaszkodtam rajta, ő pedig nyakamba karolva nézett.
- Ki az? – kérdeztem szomorúan. Tudnom kell ki az, aki miatt nem lehet az enyém.
- Ki? – nagyra nyílt szemekkel nézett rám.
- Aki miatt nem leszel az enyém. – mondtam ki végre azt aminek ki kellett már jönnie.
- Nincs ilyen. A tiéd vagyok. 

(Sziasztook^^

Sajnálom hogy ennyi kihagyás van, igyekszem gyorsan pótolni a kimaradásokat, remélem senki sem haragszik meg :)

Tettszett a rész? :D Hamarosan jön a kövi, Tae reakcióját, és hogy mi lesz ebből^^

♥)

IKON - Selfish Love 21. rész (yaoi)

Selfish Love

21.rész

Jinhwan: Azt hallottam, ha vannak melegek a bandában, akik együtt vannak, akkor a banda feloszlik. Vajon ha a mi kapcsolatunk kiderül, akkor feloszlunk?
És ha nyilvánosság előtt nem derül ki, akkor a többiek elfogadnak minket? Egy csomó, árulkodó jel van arra, hogy van közünk egymáshoz. Például a nyakamon lévő folt. Ezekről beszélni akartam Junhoe-val de nem tudom, hogy kezdjek bele.

JunHoe: - Min gondolkozol? Ki fog hűlni. - mutattam az előtte gőzölgő ételre. Egy ideje már csak nézte, és nem nyúlt hozzá. Ő is rajtunk gondolkodik? Lehetséges. Engem is érdekel mi lesz, ha a banda rájön a kapcsolatunkra.

Jinhwan: - Min gondolkozol? Ki fog hűlni. - mutatott ételemre. Nem tudtam megszólalni. Valami az sugallta, ha elkezdek róla beszélni, megharagszik rám. Bár miért haragudna? Hisz valószínű ő is tudja a következményeket. Csak megráztam fejemet és folytattam a levesem elfogyasztását.

JunHoe: Csak a fejét rázta, majd evett tovább. Más szóval nem akar róla beszélni... De miért? Titkolni próbál valamit, vagy olyan témán gondolkodott, ami nem rám tartozik? Ahj.. Utálom, hogy ilyen kíváncsi vagyok..
- Ez után elmegyünk valahová sétálni? - kérdeztem, mikor már majdnem befejeztem az evést. Lehet, hogy valami édességet is ennem kéne, mert most nagyon megkívántam...

Jinhwan: - Ez után elmegyünk sétálni? - kérdezte, a már majdnem elfogyasztott levese felett.
- Nagyon jó ötlet. Most úgy is levegőre lenne szükségem, mert nagyon meleg van - legyezgettem magam kezemmel. A leves miatt is melegem volt meg a helyiség is tele volt emberekkel. Felszippantottam az utolsó tésztadarabot és eltoltam magamtól a tálat. - Nem eszünk valami édességet séta közben? - kérdeztem reményteli szemekkel

JunHoe: Meglepett kérdése. Ő is pont arra gondolt, amire én. Természetesen rábólintottam, mert már folyt a nyálam az édesség után. Kifizettem az ebédet, gyorsan hazavittük a kocsit, és onnan indultunk sétálni.
- Fagyi jó lesz? - kérdeztem mikor a park mellett megláttam egy kis fagylaltos pultot. A nap nagyon sütött, nem tudom mi ütött belé, inkább esne, vagy kicsit fújna a szél...

Jinhwan: Rábólintott, fizetés után pedig távoztunk. Első utunk az otthonunk volt. Leraktuk a kocsit és elindultunk. Mikor a parkhoz értünk, megláttam egy fagylaltos pultot és felcsillantak szemeim.
- Fagyi jó lesz? - kérdezte. Hevesen bólogattam, mint egy kisgyerek és már húztam is magammal. Hét ágra sütött a nap, ami már-már égette bőrömet.

JunHoe: Megvettem a fagyit neki is meg magamnak is, majd tovább sétáltunk. Mindenhol csak párokat láttam és mosolygó arcokat, ami engem is felvidított. Kaptam egy üzenetet Chanwootól, hogy találkozzunk a dormnál mert hallották, hogy jobban vagyok.
-Jinny mennünk kell a dormba. Írt Chanwoo.

Jinhwan: Sétáltunk fagyival a kezünkben tovább. Junhoe körbenézett a parkon, majd szája széle felfelé görbült, ami engem is mosolygásra késztetett.
- Jinny mennünk kell a dormba. Írt Chanwoo. - mondta, mire lefagyott az mosolyom. Hirtelen nyakamhoz kaptam és eszembe jutott, hogy nincs semmi, amivel el tudnám takarni a foltot. Nem az hogy szégyellem ezt a dolgot, csak nem fognak elfogadni engem, hogy meleg vagyok és ezt az egészet, hogy én meg Junhoe. Vettem egy mély levegőt, majd kezemet levéve nyakamról bólintottam, hogy készen állok.

JunHoe: - Nyugi nem hiszem, hogy kidobnának emiatt. Ha meg mégis, akkor megyek utánad. - adtam egy csókot arcára, majd mosolyogva indultam útnak. Egész úton - mivel sétálva tettük meg - azon gondolkodtam, hogy hogyan közölhetném B.I-al a tényeket, mert neki mondanám el, legelsőnek. Lehet, hogy a menedzser előtt is eltitkolnák értünk...

Jinhwan: Mondott pár nyugtató szót, ami egy időre nyugodtságot váltott ki belőlem, majd adott egy csókot arcomra. Megfogtam a kezét, mert hát most nem láthat minket úgymond senki és sétáltunk a dorm felé. Ahogy egyre közeledtünk, szorítottam Junhoe kezét, hogy tudassam vele, mennyire ideges vagyok emiatt.

JunHoe: Szorító kezét próbáltam enyhíteni, így hüvelykujjammal kezdtem simogatni.
- Nyugi. Semmi rossz nem sülhet ki előle. - mondtam halkan, pedig pontosan tudtam, hogy de. Kisülhet rosszabb, viszont ezt már magamban mérlegeltem.

Jinhwan: Hüvelykujjával simogatta kezem.
- Nyugi. Semmi rossz nem sülhet ki belőle. - ezzel hazudott nekem. Tudom nagyon jól hogyha ez kiderül, komolyan sérülhetünk mindannyian. A banda, a rajongók, Junhoe és én is. Komolyan szemeibe néztem és ezt mind a fejéhez vágtam.
- Junhoe ezt most te sem gondoltad komolyan. Ha ez kiderül, nekünk annyi és a bandának is. - gördült le egy könnycsepp - Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Ne adjunk rá okot, hogy ez kiderüljön, kérlek. - már-már könyörögve néztem szemeibe, amikor is egyre több csepp hullt ki szememből.

JunHoe: - Még nem debütáltunk, szóval, ha ez kiderül, a banda nélkülünk is debütálhat. Kérlek Jinny ne sírj. El akarod titkolni? - kérdeztem megtörölve arcát. Azok a könnyek, mintha a szívemre hullanának, végig perzselve azt. Szörnyen fájt látni, hogy szomorú.

Jinhwan: - Még nem debülták, szóval, ha ez kiderül, a banda nélkülünk is debütálhat. Kérlek Jinny ne sírj. El akarod titkolni? - kérdezte letörölve könnyeimet.
- Persze hogy nem akarom és azt is tudom hogy debütálhatnak, de 100%-ban biztos vagyok benne hogy barátokat veszítünk el, ha ez a sztori napvilágot lát. - szipogtam egyet és újra elkezdtem sétálni. - Gyorsan legyünk túl a beszélgetés, aztán menjünk haza. - mondtam és amilyen lassan csak lehet, olyan lassan vettem a levegőt, csak hogy megnyugodjak - De Junnie, TE fogsz beszélni! - emeltem ki a "te" szót erélyesen.

JunHoe: - Rendben, beszélek én. Csak viselkedj úgy mintha semmi sem történt volna. - indultam meg én is. Amíg rá nem kérdeznek a dolgokra, addig semmit sem mondok. Egy hatalmas ház volt a dorm. Becsengettem, mintha idegenek lennénk, majd mikor Bobby ajtót nyitott rámosolyogtam.
- Sziasztok. Örülök, hogy egyben vagy, nagyon aggódtunk Junnie. És Jinny, köszönöm, hogy vigyáztál rá! - ölelt meg mindkettőnket.
- Sziaa Hyung! - ugrott a nyakamba Chanwoo.
- Jaj engedjetek beljebb minket. Utána majd lehet köszönteni ugrálással. - mondtam vigyorogva.

Jinhwan: Viselkedjek úgy mintha semmi sem történt volna? Simaügy. Megérkeztünk, Junhoe pedig becsengetett. Nem sokkal később Bobby nyitott ajtót, majd Junhoe rámosolygott. Mosolyt erőltettem arcomra és amilyen gyorsan csak lehetett elengedtem Junhoe kezét.
- Sziasztok. Örülök, hogy egyben vagy, nagyon aggódtunk Junnie. És Jinny, köszönöm, hogy vigyáztál rá! - ránéztem egy olyan " nem kell megköszönnöd" tekintettel.
- Sziaa Hyung! - ugrott Junhoe nyakába Chanwoo mint egy kisgyerek, ami miatt nem csak egy hamis mosoly ült arcomra. Próbáltam magam türtőztetni és kisebb-nagyobb sikerrel ment.
- Jaj engedjetek beljebb minket. Utána majd lehet köszönteni ugrálással. - mondta Junhoe és be is mentünk. Üdvözöltem a többieket is és körbe néztem. Barna parketta, világos illetve sötétbarna bútorok mindenhol és fehér bőrkanapé, ami egy-két helyen ütött- kopott volt.

JunHoe: - Sziasztooook! - jött le B.I és a többiek. - Jó újra látni titeket. Jinhwan, nyugodtan benézhettél volna amíg Junhoe lábadozott.
- Nézd a nyakát. Biztos csajozott. - nevetett fel Dongyuk, erre YunHyeong hangosan felnevetett.
- Nem hinném. - mondta sokat sejtő arccal.

(Remélem mindenkinek tetszett, hamarosan hozom a folytatást, elnézést hogy várnotok kellett^^ ♥)

My Dark Life - 32.rész (yaoi)

My Dark Life
32. rész

Sziasztook^^ Először is, ez most nem a ficihez kötődik, de megszeretném köszönni nektek hogy olvassátok az írásaimat :) 57.000 oldalmegjelenítés*-* Jesszus! Nem hittem volna, hogy lesz valaha is ennyi xD Köszönöm szépen. ♥

Visszatérve a ficire. Nem tudom, hogy még hány rész lesz belőle, mert ugye lassan le kell zárnom. Természetesen nem lesz vége az egésznek mert lesz DAEHYUN SZEMSZÖG is. Ez annyit takar, hogy ugyanez, csak Dae meséli el, és valahogyan hosszabbra szeretném megírni vele a részeket. Remélem sikerülni fog:3

Addig itt van a 32. rész, jó olvasást <3

Banda: B.A.P

Páros: DaeJae

Korhatár: 12+

Figyelmeztetések: - 

*Youngjae pov.*

- Miért olyan meglepő ez? – kérdezi Zelo egy apró mosollyal.
- Mert ezelőtt még meg tudtad volna fojtani. Bocsi. Egy kanál vízben, meg tudtad volna megfojtani! – mondom hitetlenkedve, majd egyből értetlen arckifejezésbe váltok – Miért ültetek külön?
- Nem szeretnénk, hogy Himchan is kérdőre vonjon minket. Még ráér megtudni…
- Ezért meg fog ölni titeket. Utoljára tudatni vele valamit, az halál… - szól bele Daehyun aki már mellettem van és derekamat öleli. Vállamra hajtja a fejét, és megpuszil. Elmosolyodok, és haját összeborzolom.
- Mikor ajándékozunk? – kérdezem tőle, hátha tudja.
- Mikor Himchanék megérkeznek. Hívom őket. – mondja párom, majd még mindig rám támaszkodva elkezdi tárcsázni bátyját. – Szia. Mikor óhajtotok ide fáradni? – Yongguk hangját hallom a túloldalról, majd megint Daehyunt. – Okés. Na, akkor, szia! – leteszi a telefont, a zsebébe csúsztatja, majd nyakamba csókol. – 5 perc és itt vannak.
- Hm… jó. Te kit húztál? – kérdezem kíváncsian, hátha elárulja.
- Nem mondom meg.
- Naa~ - kezdek el hisztizni, hátha elmondja.
- Nem.
- De! Dae! – fordulok vele szembe, majd próbálok hatásosabb módszert használni. Aranyosan nézek.
- Nem. Te sem mondtad el, hogy kit húztál. – megpróbál megcsókolni, de elhúzom a fejem.
- De ez nem olyan. – próbálom menteni a menthetőt.
- De ez olyan.
- Megjöttünk! – kiáltja el magát Yongguk a sajátos mély hangján, amitől megijedek,és Dae nyakába vetem magam.
- Ilyenkor jó hozzám bújni mi? De nem hagyod, hogy megcsókoljalak.
- Megijedtem, azért ugrottam rád. De akkor legközelebb majd Zelo nyakába ugrok! – öltöm ki rá nyelvem, mire erőszakosan magához ölel és kihasználva meglepettségemet, ajkait az enyémekre nyomja. Próbálom eltolni, majd mikor rájövök, hogy erősebb nálam, hagyom mosolyogva, hogy csókoljon.
- Így kell üdvözölni a hercegnőket? – hallom meg Himchan hangját, aki a fején egy virágkoszorúval sétál be a nappaliba.
- Olyan vagy, mint egy rossz buzi… - mondja Zelo, tettetett gúnnyal, mire hangosan felnevetek, Jonguppal együtt.
- Ajándékozzunk máááár~ - szenvedek látványosan, mire párom csak felkuncog.
- Oké. Akkor kezdjük fiatalsági sorrendben. – mondja Zelo, és a fához megy. Kiszedi onnan az ajándékot, amit vett, és Jongup elé lépdel. – Tessék! – mosolyog aranyosan, mire Jongup megköszöni, és ki is bontja. Egy kockás sálat, egy szívpárnát, és egy nagy tábla csokoládét.
- Köszönöm. – kel fel, és átöleli a langalétát.
- Tetszik? –kérdezi aggódva, mire Jongup csak felveszi a sálat.
- Nagyon. – a fához megy, majd előszed egy kék csomagolású dobozt. – Tessék. – mosolyog Zelora, aki meglepetten néz.
- Engem húztál? – lepődik meg majd elveszi a dobozd. Kibontja, majd elmosolyodik. – Erre még emlékszel? – néz bele nagy mosollyal a dobozba, amire Jongup csak bólint. Nem tudom, mi van benne, de Zelo nagyon örül neki, és kiszorítja egyetlen öleléssel Jongup tüdejéből a levegőt. – Köszönöm szépen!
- Juj én jövök! – mondom izgatottan. Daehyun felé fordulok, megcsókolom, majd rámutatok a dobozra. – Emeld fel te, mert nekem csak a derekam fájna. – mondom mosolyogva, mire a többiek felnevetnek.
- Te engem húztál? – kérdezi meglepetten mire csak mosolyogva bólintok.
- Nézd már meg! – mondom izgatottan, mire ő elkezdi a nagy dobozt kicsomagolni. Meglepődik, mikor meglátja, aztán kiemeli, és a plüssét magához ölelve fordul felém.
- Ez majdnem akkora, mint én. – szorongatja meg a pandát.
- Tetszik? – kérdezem mosolyogva, mire csak bólogat.
- Na Dae te kit húztál? – kérdezi Himchan, aki Yongguk ölében ülve iszik kakaót.
- Youngjae húztam. - veszi el a fa alól azt a csomagot, amit már párszor néztem. Egy kis ajándékos szatyor, ami aranyszínű, és csillog. Komolyan engem húzott? - Remélem tetszeni fog. - adja oda, mire én egyből leülök, és elkezdem kibontani.
találtam benne egy képet, amin alszom, és Daehyun fölém mászva az arcomra puszilva szelfizik.
- Erre hogy-hogy nem kelltem fel? – kérdezem vigyorogva. Nagyon örültem neki. Korán reggel, mikor majd felkelek, ez lesz az első dolog, amit majd meglátok. Mindig velem lesz..
- Nézd meg, hogy mi van még benne. – mondja izgatottan Himchan. Na, azért ennyire nem kellene izgulnia…
Belenézek a szatyorba, és egy kis fekete dobozkát találok benne. Kiveszem, majd ránézek páromra, aki egy mosollyal jelzi, hogy bontsam ki. Kinyitom, és nagy szemekkel nézek az előttem lévő, kis karikagyűrűre.

Felpattanok és szorosan átölelem Daehyunt, aki csak mosolyogva derekamat öleli.
- Tetszik?
- Nagyon… - súgom fülébe boldogan.
Sosem hittem volna, hogy lesz barátom… Az is nagy csoda, hogy van olyan ember ebben a világban, aki el tudja viselni a személyiségemet, a hülyeségeimmel és hisztimmel együtt. És tessék, itt van Daehyun. Egy csodálatos ember.
És ráadásul egy aranygyűrűt is képes volt nekem venni, ami egy álmom volt. Ha egy évvel ezelőtt valaki olyat mond nekem, hogy lesz egy párom, aki a tenyerén fog hordozni, körberöhögöm, és talán még le is hülyézem. De ez még egy évvel ezelőtt volt…