ChanSoo szerep - 2. (EXO, yaoi)

ChanSoo szerep 2. rész

KyungSoo: Mikor meghúztam a fülét hirtelen megfogta mindkét csuklómat. Pedig mennyire vicces volt. Ám a mozdulat után jött a másik mivel olyan közelhajolt hozzám hogy majdnem súrolta az ajkai az enyémet.

 - Ne húzogasd a füleimet!- suttogta miközben éreztem a lehelettét az ajkaimon. Túl közel van. Érzem, ahogy egyre jobban vörösödök, túlságosan is még levegőket veszek és ráadást a szívem is ki akar ugrani a helyéről. Mi van ma velem? Hisz ő a szeretett kis unokaöcsém párja. Nem csinálhatom ezt. Tudom, de még se szakítom meg a szemkontaktus, sőt eszem ágában sincs.

Chanyeol: Látszott arcán az ijedség, de nem érdekelt. Vörös ajkaira tévedt tekintetem, de próbáltam uralkodni magamon. Van barátom. És őt szeretem. Elengedtem, és felegyenesedtem. Visszanéztem szemeibe, amikből semmit sem tudtam kiolvasni...

Kyungsoo: Mikor hirtelen felegyenesedett egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Bár még magamnak se mertem bevallani, hogy igen is vártam, sőt vágytam a csókra. Nem vagyok normális. Komolyan mondom.

Mikor kb. rendeztem a gondolataimat egy ismerős dallamot hallottam meg. Honnan is ismerős. Mindjárt meg van! Ám mire eszembe jutott meg láttam a hangforrását. Nem hittem a szememnek. Jongin?

Chanyeol: Sokáig néztem Kyungsoo szemeibe, és az szakított félbe, hogy meghallottam Jongin hangját. Mivel nagyon sűrűn hallom őt énekelni, reppelni, így egyből felismertem, hogy ő volt az. A hang irányába fordultam, majd találkozott tekintetem az övével. Nem tudom menyit látott, de nem akartam, hogy összevesszünk.

Kyungsoo: - JongIn? - kérdeztem meglepetten. Mit keres ő itt? Láttam, hogy először engem észre se vett, de amikor megszólaltam értetlenül nézett rám. - Ki vagy te és honnan tudod a nevem? Na, itt majdnem hanyatt vágtam magam. Adok én neked. - Oké hogy fogytam, meg amikor legutóbb találkoztunk magasabb voltam, mint te de akkor is fel kellet volna ismerned a 4 éve nem látott unoka tesód!- mondtam miközben oda értem hozzá és egy hatalmasat boxoltam a vállába.

Chanyeol: Csak néztem mikor meghallottam, hogy Jongin fel sem ismeri az unoka öccsét. Fogyott Kyungsoo? Ez furcsa. Őt nem lehet máshogy elképzelni. - Jó sajnálom. Megváltoztál. - mentegetőzött a vállát simogatva Jongin majd rám nézett. - Ti ismeritek egymást?

Kyungsoo: - Ma találkoztunk a suliban. Ott gólya ahol tanulok. Amúgy ti honnan ismeritek egy mást?- kérdeztem ártatlanságot színlelve miközben rákacsintottam ChanYeolra aki vette a lapot

Chanyeol: Nem is tudtam, hogy Kyungsoo tud kacsintani. Biztosan, azért mert csak most ismertem meg. Látszott Jonginon, hogy tényleg nagyon nem érti. - Egy suliba jártunk. É-és haverok vagyunk. Kicsi a világ - vigyorogtam Kyungsoora. Nehéz úgy hazudni, hogy akinek hazudnál, már tudja.

Kyungsoo: - Tényleg? Na, meséljetek mit csináltatok általánosban!- kértem őszinte kíváncsisággal amin JongIn meg is lepődött. Nem csoda. Hisz miattam vesztünk össze erre csak úgy simán beszélgetek vele.

Chanyeol: Meglepődtem Kyungsoo lelkesedésén, mintha direkt le akarna másodjára buktatni minket. Az lett volna a legjobb, ha elkezdem neki sorolni, hogy csókolóztunk, letapiztuk egymást, de az nem általánosban volt. Ehelyett csak bőszen hallgattam, és Jonginra hagytam mindent.

Kyungsoo: - Hát igazából 7. év elején jött. Emlékszem akkor is ilyen magas volt, de akkor még rövidebb haja volt így nem látszott, hogy hullámos. Az összes lány oda tömörült hozza és egy folytában kérdezgették. A fiuk meg féltékenykedve néztek rá. Én meg csak mosolyogtam rajta. - mondta lelkesen mosolyogva.

Chanyeol: Jó volt hallgatni Jongin emlékeit, főleg hogy mennyire igaz is volt. Majdnem meg is kérdeztem tőle, hogy ő miket csinált, és hogy nemvolt-e féltékeny. De csendben maradtam. Emlékszem arra, hogy miután összehaverkodtunk, folyton a hajamat fogdostam, beletúrt, és nem hagyta abba, hiába kértem. Persze nem zavart, mert én a táncaiba gyönyörködtem cserében. - Kai tanított meg táncolni. - hirtelen eszembe jutott, hogy nem szabadott volna a becézését használnom, mert ezt csak akkor használom mikor kettesben vagyunk, de már nem szívhattam vissza.

Kyungsoo: - ChanYeol!!- mondta mérgesen JongIn - Nem meg mondtam, hogy nem szeretem ezt a bece nevet?

- Nyugi JongIn! Nem direkt mondta!- próbáltam megnyugtatni.

- De hát akkor is!

- Azt mondtam nyugi! Na, akkor hogy is tanított meg táncolni?

Chanyeol: - Hát ez már nem általánosban volt, hanem bizonyos dolgok után. - nyeltem egyet. Visszaemlékezve a táncból valami teljesen más sült ki, így nem akartam elmondani neki. - Láttam, hogy milyen jól táncol Jongin, így megkértem, hogy tanítson meg pár mozdulatot. Cserébe én is tanítottam őt... khm.. reppelni - valami másra tanítottam meg, de ha hangosan kimondom, akkor Kyungsoo mit szólna már. Jongin meg úgy tudja, hogy nem tud rólunk semmit sem az unokaöccse.

Kyungsoo: Oh, sejtem én hogy mi történt! Mind kettő elpirult. De édesek! - Tényleg? Biztos nagyon jóba lehettek ha JongIn megmutatta, hogy táncol. Tudod néha még előttem is alig akar táncolni. - mondtam.

Chanyeol: Kyungsoonak minden nagyon hamar leesik. Neki nem lehet hazudni… - I-igen jóban vagyunk… - dadogott Jongin. Én csak lehajtottam a fejem, majd gyorsan leültem egy padra. Követett Jongin is, de Kyungsoo csak nézett minket.

Kyungsoo: - Nyugi JongIn! Nem akarom elcsábítani a kis Yodádat!- mondtam nevetve így felfedve közös titkunkat ChanYeollal.

Chanyeol: Akármennyire is volt komoly a téma mosolyt csalt arcomra Kyungsoo boldogsága. - Mivel mindenki tud, már mindent köszönnék a barátomnak. - mondtam majd Jongin felé fordultam. Tudta mire gondoltam így közelebb hajolt hozzám. Nem akartam lágyan csókolni. Meg akartam mutatni Kyungsoonak hogy mire vagyok képes ezért vadul ajkaimra húztam Jongin. Először finomat becéztem ajkait, majd alsó párnáján végig nyalva vad táncra hívtam nyelvét. Éreztem magamon Kyungsoo tekintetét, ami csak még jobban hajtott.

Kyungsoo: - Fiúk! Hagyjátok abba! Az utcán vagyunk! Ráadást, ha ennyire kívánjátok egymást irány az ágy!- mondtam nevetve miközben eltakartam a szemeimet apró lyukakat hagyva így tökéletesen rá láva a jelenetre.

Chanyeol: Nem hagytam abba. Ahogy Jongin sem. Majdnem belemosolyogtam a csókba, de sikerült úgy póker arcot erőltetnem magamra. Derekára vezettem a kezem, és ölembe húztam. Mikor ez meg volt, egyből fenekére vezettem kezeimet. Ezután Kyungsoo reakcióját lestem.

Kyungsoo: - Na, jól van erre tényleg nem voltam kíváncsi! - mondtam nevetve, amivel próbáltam leplezni zavaromat. - Tényleg menjetek szobára! Nem akadályozlak meg benneteket kivéve, ha felveszitek videóra és felteszitek a Teen Boys.comra.

Chanyeol: Elengedtem Jongin ajkait, és még három puszi után rámosolyogtam. Éreztem merevedését, amitől csak mosolyogni tudtam. Piros arca, vörös ajkai nagyon csábítottak, de nem lehetett. Kyungsoo bezavart. Persze ez csak egy pár másodpercre kötött le, utána ránéztem. Egy nagyon aranyos látvány fogadott. A kezeivel takarta el a szemeit, amin még én is láttam mekkora réseket hagyott, hogy lásson minket.

Kyungsoo: - Ugye abba hagytátok? Akkor jó! Ne de emberek! Hogy jöttetek össze? Vagy inkább holnap mondjátok, el miután halálra dolgoztatjátok a másikat éjszaka? - kérdeztem aljasan utalva a két sátorra a két fiú lába közt.

Chanyeol: - Általában csak én dolgozom, Jongin meg tűri hangosan. - mosolyogtam rá perverzen. - Ha akarod, segíthetsz nekünk, hogy mind a ketten dolgozzunk. - egy kacsintás tőlem Kyungsoo felé, és egy ütés a vállamon Jongintól nekem.

Kyungsoo: Zavarba jöttem. Ez nem jó. - N-nem. Inkább ki hagyom. Amúgy is arra voltam kíváncsi, hogy jöttetek össze. Mi vagy te? Valami cukros bácsi hogy mindent félre értesz?- nevettem.

Chanyeol: - Tánc közben. - válaszoltam gyorsan, nehogy bővebben ki kelljen fejtenem, de Kyungsoo arca nem arról árulkodott, hogy témát akar váltani. Látszott Jonginon is hogy zavarban van. Mi van ma mindenkivel? Én nem voltam zavarban, így viccesnek találtam a helyzetet.

Kyungsoo: - Olyan korán? Ti aztán nem halogattátok a dolgot. Őszinte csodálatom! Nekem az első alkalmam Chennel azt hiszem két hétre a vallomás után volt. Huh de milyen jó volt az ágyban! És legalább kényelmes ágyban csinálta nem a kemény padlón, mint egyes barbárok!- nyilvánítottam ki nem tetszésemet, hogy képes volt JongIn szüzességét egy izzat, mocskos és kemény padlón elvenni.

Chanyeol: Nem akartam, de valahogy egyből az a kérdés cikázott a fejemben hogy nekem meg Kyungsoonak mikor lesz az első alkalmunk. Vele finom lennék, úgy bánnék vele, mint a legnemesebb porcelánnal, amiben még a szél is kárt tehet egy apró fuvallattal. Vajon hangos? És mennyire karmolhat? Kócos lesz a haja? Szégyellős? Harapdálja a száját?  Észre sem vettem mennyi időt vett igénybe, míg végiggondoltam ezt, de alaposan végig mértem Kyungsoo testét közben. Persze Jongin a vállamra dőlve, pirulva szégyenkezett, és semmit nem vett észre belőle.

Kyungsoo: Amikor JongIn ledöntötte fejét ChanYeol vállára észre se vette. Ugyan úgy vizslatott engem és vetkőztetett szemeivel, mint ha párja nem is lenne itt. - Jongin. Nem is lepődtél, meg hogy fiú nevet mondtam?- próbáltam szóra bírni a fiút, aki a heves csókjuk után úgy hallgatott, mint a sír.

Chanyeol: Párszor összeakadt a tekintetünk Kyungsooval, miközben vizslattam őt és aggódtam, hogy miért nem múlik el merevedésem. Jongin hátára vezettem a kezem, lecsuktam a szemem, és nyakhajlatába fúrtam a fejem. Tudtam, hogy most valami bántja őt.

- Jongin... - súgtam neki, hogy rám figyeljen. Felemelkedett, és láttam, hogy már a sírásszélén táncolt. – Mi a baj?

- Az én hibám. Miattam ilyen. Ha én nem mondom el neki mikor 15 éves, akkor most lánnyal lenne.

Kyungsoo: - Mi? Ne beszélj hülyeségeket JongIn! Tudod milyen rosszul éreztem magam, amikor úgy elhordtalak mindennek? Pedig tök igazságtalan voltam veled! Nem is tudod mennyire nagy bűntudatom volt! Így utólag visszagondolva még depresszióm is volt miatta. Ekkor jött Chen az év közepén. Ő rángatott ki belőle. Én meg bele szerettem. Nem tehetsz róla. - suttogtam halkan mivel ahogy JongIn én is a sírás szélén voltam

Chanyeol: Borzalmas volt hallgatni a családi problémáikat. Simogattam Jongin hátát és puszikkal nyugtattam mikor kitört belőle a sírás. Fogalmam sem volt, hogy mi játszódhatott le benne, de az biztos volt, hogy semmi jó. Kyungsoora néztem miközben magamhoz szorítottam zokogó unokatestvérét.

Kyungsoo: - Jaj ne sírj! - mondtam, de közben az én szememből is ki futott néhány csepp könny majd oda mentem hozzá és hátulról megöleltem

- De hát te is sírsz! - hallottam meg síros hangját

- Csak valami belement a szemembe. - mondtam majd jobban megöleltem.

- Bocsi ChanYeol hogy ezt végig kell hallgatnod. - néztem rá homályos szememmel bűnbánóan.

Chanyeol: - Semmi gond. – egy halvány mosolyt küldtem felé, majd újra Jonginnal voltam elfoglalva…
Miután vége volt ennek a lelkizésnek, mindent elmeséltek egymásnak, ami az elmúlt 4 évben történt. Aztán véletlen szóba került az iskola, és Jonginnak ekkor tűnt fel, hogy nekünk ott kéne lennünk. Elzavart minket, így kettesben, csendben elindultunk. Eszembe jutott, hogy most meg tudnám tőle kérdezni, ami már nagyon fúrja az oldalamat.
- Kyungsoo… neked komolyan pasival volt az első?

Kyungsoo: - I-igen. - válaszoltam akadozva. Pont ez maradt meg benne az egészből?- És ugy kb 3 hónapja szakítottunk, mert ki szerettünk a másikból.

Chanyeol: Nem értettem. Hogy lehet kiszeretni a másikból? Már lassan 5 éve szeretem Jongint, de nem szeretem ki belőle sosem, és nem csillapodott. Persze felkavart Kyungsoo, és voltak már hülye fantáziálgatásaim róla, de nemszeretem őt. - Csak vele jártál, vagy volt más is? Bocsi, de érdekes. - mosolyogtam rá, zsebre tett kézzel.

Kyungsoo: - Nem. Csak ő vele jártam. Egy igazi álom pasi volt akkor a szememben. Magas, kedves, és oda adó pár. Minden téren. Egy évfordulót sem felejtett el, sokszor elvitt randizni és nem is szégyellt engem. Emellett jó volt az átlaga, de sportot se vetette meg. Egyszóval tökéletes. Csak már a végén nekem túl tökéletes volt.

Chanyeol: - Szóval... neked a magas és kedves pasik jönnek be? - huncut mosolyra húzódtak ajkaim, és ránéztem. Tudtam, hogy nem úgy értette, de szerettem kiforgatni a másik szavát.

Kyungsoo: - És ha igen?- kérdeztem vissza játékosan. Majd lehúztam az állát. - Talán megcsalnád JongInt? - kérdeztem majd ellöktem magamtól és tovább mentem. - Amúgy nem igazán a magas fiúkat, hanem olyanokat, akik min. 3 centivel magasabb legyen nálam, ami nem nehéz - mondtam nevetgélve.

Chanyeol: - Ki mondta, hogy nekem a kis törpék jönnek be? - borzoltam össze a haját amint utol értem. Államon égő nyomot hagytak ujjai, amik az előbb érintettek. Nem a magasak jönnek be, ez tény,de jól esett szívatni őt. Legszívesebben magamhoz rántottam volna, és addig csókoltam volna, míg össze nem csuklanak lábai, de visszafogtam magam, mint mindig.

Kyungsoo: - Hé, a hajam! - mondtam hisztizve majd elővettem a telefonom és próbáltam vissza igazítani az eredeti helyzetében - Akármit csinálhatsz, csak a hajamat hagyd békén! Tudod te mennyi ideig tartott beállítani? - háborodtam fel számomra teljesen érthető módon de ChanYeol úgy nézet rám, mint egy hülyére.

Chanyeol: Vicces volt, ahogy mérges tekintettel nézett rám, mégsem értettem, hogy mi volt olyan nehéz egy haj zselézésével. Megragadt bennem a mondata első fele, hogy akármit csinálhatok. Gondolkodtam egy ki ideig, hogy mit csináljak, amitől ismét felhúzom, aztán támadt is egy ötletem. – Te mondtad, úgyhogy nem én vagyok a hibás! – mondtam majd rácsaptam feszes fenekére, és a suli felé sprinteltem nehogy megbosszulja. Hosszú lábaimnak köszönhetően hamar lehagytam.

Kyungsoo: Rácsapott a fenekemre! Ez normális? - Na, állj csak meg te csirkefogó! - mondtam majd eszeveszetten rohanni kezdtem utána. Bár inkább nem kellett volna olyan gyorsan mennem, mert az egyik kanyarnyál belementem egy mellkasba nagy sikítást hallatva.

Chanyeol: A sarokhoz érve, elbújtam egy bokor mögé, hogy megijesszem Kyungsoo-t, aki nagyon gyorsan sprintelt utánam kicsi lábaival. Kiugrottam elé, így mellkasomnak ütközött hangosat sikítva. Úristen az a hang! Még szerencse hogy elmúlt már a merevedésem. Mikor észrevettem, hogy nem megy el, megszorítottam apró testét hosszú karjaimmal, majd lenézve rá, elmosolyodtam. – Te vagy a csirke, én meg a csirkefogó.

Kyungsoo: - Te vagy a csirke, én meg a csirkefogó. - hallottam mélyen búgó hangját felettem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? - Engedj el!- mondtam szinte hisztérikusan majd elkezdtem erővel eltolni magamtól. Ami megjegyzem így utólag nem volt túl szerencsés. Hogy miért? Mert túl nagyot löktem és nem számított rá így kiesett az egyensúlyából és hát nagyon nem volt mibe megkapaszkodnia így engem is magával rántott. Hát így kerültünk olyan helyzetbe hogy alig volt 2mm a szánk között.