ChanSoo szerep - 12. (EXO, yaoi)

ChanSoo szerep 12. rész

Kyungsoo: - Szerintem túl jól is! - mosolyogtam majd kezével nem törődtem megmozdítottam a csípőmet, ami újabb nyögést váltott ki. - Így olyan aranyos vagy. - hajoltam ajkaira, egy édes csókra. - Nem, mintha egyébként nem lennél az! - szakadtam el csak egy pillanatra majd visszahajoltam.

Chanyeol: Egyre keményebb lettem, ahogy rajtam "lovagolt" Kyungsoo. Nem tudtam semmit sem tenni ellene, így csak viszonozni tudtam a csókjait. Ahogy előre hajolt egy csókért, fenekére simítottam a kezem, és belemarkolva lenyomtam magamra miközben fellöktem csípőmet. Bele nyögtem a csókba. Nem bírtam már magammal.

Kyungsoo: Mikor magára húzott és fenekemre simított, azt hittem kiugrik helyéről a szívem. Ahogy csókolt valami hihetetlen volt és csak akkor vettem észre, hogy a lábam a lábán van, amikor végig simított a belső combrészemen, amit apró nyögéssel jutalmaztam csók közben.

Chanyeol: Amikor felnyögött, egyenesen a számba leesett mit is művelünk. Elváltam ajkaitól majd ránéztem. Elhúztam combjáról kezeimet, és becsukott szemmel, kissé csalódott arccal pihegtem a füvön.

- Ezt nehm szabadott volnah...

Kyungsoo: - Abba ne merd hagyni!- mondtam majd egy szenvedélyes csókba hívtam miközben kezeim pólója alatt simogatták hasát

Chanyeol: - Deh! Egy sportpálya az nem a legmegfelelőbbh hely.. - mondtam miután ismét elváltam ajkaitól, majd lefogtam kezeit. Felültem, így az ölemben ült. - Meg... még Jonginnal is meg kell mindent beszélnem... Minden bizonnyal kapok tőle egy pofont, és szakít velem. - végig fogtam a kezét és kézfejét simogattam hüvelykujját.

Kyungsoo: - Bocsáss meg nekem. - mondtam bűnbánó arccal. - Nem akartam, hogy miattam szakítsatok!- na persze. A lelkem mélyén tisztába voltam vele hogy ezt szerettem volna, de nem akartam beismerni emiatt lelkiismeret fordulásom volt emiatt szorosan megöleltem, hogy eltakartam zavarodott arcom, mert túl sok mindent elárul. Főleg neki. Egy nyitott könyv vagyok előtte.

Chanyeol: Mikor átölelt nem tudtam egyből viszonozni. Most mit akar? Egyszer még széttépi ajkaimat a másik pillanatban meg már mondja hogy ő ezt nem akarta. Döntse már el...

Kyungsoo: - Bocsáss meg. Még magamat sem értem.....Olyanokat teszek, amiket soha nem tennék épp ésszel. Erre jössz te és minden gátlásomat összezúzod! Olyan szerencsétlen vagyok! Nem tudok magamon uralkodni. Nem értem saját magam.....

Chanyeol: - Oh, ez megtisztelő. Én zúzom össze minden gátlásod? Hehh ahhoz szerintem én, nem kellek. - mosolyogtam rá. - De mennem kéne, mert, ahogy látom, mindenki már bent van és át kellene öltöznöm.

Kyungsoo: - R-rendben. De tegnap valamit elfelejtettél!- mondtam, amikor eszembe jutott. A kis sunyi....

Chanyeol: Basszus tényleg! Ma nálam alszik... és a takaróm meg a pizsama gatyám tiszta sperma.. - Ha a címemre gondolsz, hogy betörj hozzánk és elrabolj akkor azt majd miután felöltöztem. - mosolyogtam rá kacéran. Ha ma nálunk alszik, minél előbb el kell intéznem Jonginnal a dolgaimat.

Kyungsoo: - Rendben. Yoda cica!- mondtam gonoszul mosolyogva majd gyorsan puszit nyomtam az arcára. - Majd a szünetben gyere a termemhez. Jó nudizást!- nevettem majd integetve elindultam az osztályomhoz.

Chanyeol: - Szia, D.o baba! - mondtam majd megvártam, míg elriszálja a csinos fenekét a sportpályáról majd egyből az öltözőbe futottam. Olyan gyorsan öltöztem, hogy Baekre sem figyeltem. Miután kész voltam felkaptam a táskámat majd elmentem D.o terme felé.

Kyungsoo: - Nem meg mondtam, hogy ne foglakoz azzal a fiúval?

- Oh túlságosan is MinSeok. Alig tudtam megbékíteni! Tudod milyen szar érzés volt, hogy alig szólt hozzám?

- Hogy oda ne rohanjak! Az lett volna a legjobb, ha nem is békültök ki.

- Kapd be XiuMin.

- Majd LuHanét.

- De undorító vagy!

- Te beszélsz? Te vagy az, aki ellopta a saját unoka testvérétől a pasiját!- üvöltötte MinSeok. Ekkor hallottam meg egy ajtó csapódást és láttam meg egy elsuhanó öklöt a szemem előtt.

Chanyeol: A terem előtt hallottam, hogy bent valakik vitáznak. Benéztem és óvatosan hallgatóztam. MinSeok és D.o baba veszekedtek. –

- Te beszélsz? Te vagy az aki ellopta a saját unoka testvérétől a pasiját! - alig hogy kikiabálta elborult az agyam, és odarohanva hozzájuk bevertem egyet Minseoknak. A talpán maradt, nem ütöttem olyan erőset, mint Taonak, mert tiszteletben tartottam azért, hogy Kyungsoo barátja.

Kyungsoo: Csak döbbenten álltam. Nem hittem el amit MinSeok mondott...Ő a legjobb barátom. Vagyis ezután csak a volt legjobb barátom. Nem hiszem el, hogy ilyennek gondol. Bár volt valami abban, amit mondott......tényleg undorító vagyok..... - ChanYeol.....hagyjad.....igaza van....- mondtam üresen a szavakat miközben néztem a semmibe üveges szemmel.

Chanyeol: - Mit hagyjak? Elárulnád? Hogy beszél ez veled?! Ezt hogy tudod elviselni?! Ráadásul, amit mondott egyáltalán nem is igaz... - kerestem tekintetét, ami már biztosan homályosult fénylő könnycseppjeitől.

Kyungsoo: - Dehogy nem...mióta megismertelek tudom, hogy JongIn pasija vagy, de én akkor is beléd szerettem és rád hajtottam.......tényleg undorító vagyok......- mondtam majdnem sírva

- Jajj! Nem úgy értettem....- szabadkozott MinSeok.

- De igazad van...- szökött ki egy könnycsepp.

Chanyeol: Nem tudtam semmit sem mondani, se tenni. Fogtam magam és leültem egy üres padba, majd gondterhelt sóhajjal arcomat tenyereimbe temettem.

- Te Minseok vagy faszom sem tudja, hogy a rákba hívnak téged... - szóltam nyugodt hangon, majd mérges tekintettel ránéztem. - Minek szólsz bele más dolgába? Mi közöd van Kyungsoo életéhez? Legfőképpen az Én életemhez!

Kyungsoo: Néztem, ahogy ChanYeol leül egy üres padba, majd elkezdi vallatni

- Ezt én is kérdezhetném! KyungSoo nem önmaga mióta veled van. Egyfolytában felkapja a vizet, a semmiért vagy egyfolytában mosolyog! Ezelőtt 3 nappal alig tudtuk kiszedni az ágyból, hogy egyáltalán elmenjen iskolába. Tudod mennyire maga alatt volt? Honnan is tudhatnád? Hisz’ alig tudsz róla valamit! Fogadom, hogy még azt sem tudod, hogy JongDae meghalt 3 hónapja rákban!

- JongDae nem halt meg!- kaptam fel a vizet

- Látod? Azt hiszi, hogy csak elköltöztek!

- Mert csak elköltöztek!

- Akkor szerinted kinek a temetésén voltam augusztusban?- törtek elő a könnyei - Tudod nem csak neked volt fontos az a hülye gyerek!- ekkor ChanYeol felé fordult, aki csak döbbenten nézett. - Látod? Én csak meg akarom védeni egy újabb lelki összeomlástól. De legyen legyetek együtt! De ha megcsalod vagy megbántod, saját kezemmel heréllek ki....

Chanyeol: Jongdae meghalt? Hisz' olyan mosolyogva mesélt róla mintha a kapcsolatuk meg sem romlott volna. Így, ezeket hallva felfogtam, hogy Minseok nem ellenünk van, hanem a csalódás ellen. Amikor meghallottam utolsó mondatát egyből eszembe jutott Jongin fájdalmas arckifejezése. Bólintottam Minseokra nézve aztán más nem is kellett kirohantam a teremből hogy beszéljek Jonginnal.

Kyungsoo: - Most nézd mit műveltél! Most biztos örültnek tart!

- Ha szeret téged nem tart annak és inkább ment az unokaöcsédhez, hogy szakítsanak.

- Nem hiszek neked! Meg amúgy is miért mondasz ilyeneket?

- Mert a legjobb barátom vagy KyungSoo...nem szeretném megint végignézni, hogy szenvedsz! Olyan vagy nekem, mint az öcsém mert igen is számít nekem az a két hónap.....

- Nem vagy normális......

- Oh ezt azóta tudom mióta megismertelek...Na gyere ide!- tárta szét a kezeit én meg belerohantam és megöleltem. Nagyon jól esett, hogy ilyeneket mondott...

Chanyeol: Egy három perce érkeztem, de már nagyon türelmetlenül ülök a játszótér egyik padján. Jonginnak szóltam, hogy azonnal mondanom kell neki valamit így mondta, hogy rohan.

- Sziah... - lihegte mellém ülve. Megvártam, míg kipiheni magát majd felé fordultam.

Kyungsoo: - De szerintem menj a csirkefogó után. Biztos szüksége lesz rád.....

- Ezt hogy érted? - értetlenkedtem

- Semmi...Amolyan megérzés. Na siess!

- Rendben! - mondtam majd mielőtt elrohantam volna nyomtam egy puszit az arcára.

- Köszönöm! - mondtam majd elrohantam ChanYeol után, akit csak a játszótéren értem utol amikor JongInnal beszélgetett. Vajon miről beszélnek? Gondoltam magamban majd közelebb merészkedtem úgy, hogy én halljam őket, de ők ne lássanak.

Chanyeol: - Mondjad miről akartál beszélni. Nagyon komoly voltál a telefonban. - kezdte el a beszélgetést, én pedig az utolsó gondolatomat is összeszedtem, és kinyitottam a számat.

- Úgy éreztem, hogyha eltitkolom, akkor utána már nem úgy viselkednék, mint régen. Szóval... - mondtam volna ki, de megakadt a torkomon a következő szó. - Mme- megcsaltalak... - elfordítottam a szemem miután elmondtam neki, aztán lesütöttem tekintetem.

- Kivel? - egyre nehezebb lett, így vissza akartam tekerni a megállíthatatlan időt, hogy el se kezdjem ezt a beszélgetést.

- Figyelj... Ne rá, hanem rám kell, haragudj, mert én kezdtem. Eltolt magától és meg is ütött...

- De ki? - kérdezte idegesen.

- Kyungsoo...

Kyungsoo: - De ki?- hallottam Jongin ideges hangját

- KyungSoo

Na, ne.....Ez komolyan elmondta....De így szakítani fognak....

Chanyeol: Jongin arca megfeszült a név hallatán.

- Csak csók vagy má-

- Semmi más csak csók volt! Nagyon sajnálom Jongin... el nem tudom mondani, hogy mennyire... - hirtelen felállt és kaptam tőle egy pofont, amitől oldalra fordult a fejem.

- Az unokatestvéremmel? Elment az eszed?! - mondta ki, amit én sem tudtam, hogy akarom-e biztosan. - Vége... - mondta majd elment a padtól, egyedül hagyva az érzéseimmel.

Kyungsoo: Mikor JongIn elment utána eredtem.

- JongIn várj!- kiáltottam utána, de nem állt meg. - Kim JongIn állj meg!- üvöltöttem utána és ezúttal megállt.

- K-kyungSoo?

- Nah végre.....

- Mit akarsz?

- El akarok mondani valamit....