ChanSoo szerep - 3. (EXO, yaoi)

ChanSoo 3. rész

Chanyeol: Amikor Kyungsoo hirtelen meglökött nem is figyeltem semmire sem csak, hogy ne essek el. De nem jártam sikerrel. Viszont jutalmul, hogy kibírtam az esést, azt kaptam, hogy rám esett a kis törpe. Ajkaink majdnem súrolták egymást, és nem tudtam, hogy most lecsókoljam-e vagy sem.

Kyungsoo: Közel van. Túl közel. Mára vagy századszorra érzem orromon a lélegzetét. A szívem szokás szerint ki akar szakadni a helyéről és csak imádkozok, hogy ne vegye észre. Nem hiszem el. Hogy tud így zavarba hozni szintén századszor a mai nap folyamán. Láttam, rajta hogy gondolkodik, de én az ösztöneimre vagy talán inkább a vágyaimra hallgatva megcsókoltam.

Chanyeol: Nem tudtam mit reagálni dübörgő szívére, amit tisztán éreztem, ahogy rám nehezedett. Nem tudtam mit tegyek. De Kyungsoo gyorsabban döntött. Észrevettem, hogy közeledik ajkaim felé. Nem tudtam hamar reagálni rá, így dús, ajkait hozzányomta az enyémekhez. Automatikusan lehunytam szemeimet, és derekát megfogva fordítottam az álláson, mert zavart, hogy alul voltam. Fölé tornyosulva ízlelgettem puha párnáit, amit ő is viszonzott. Miért ne viszonozná, ha ő csókolt meg?

Kyungsoo: Amikor fordított a helyzeten azt hittem kiugrik a helyéről a szívem. Csókja édes és mámorító volt. Nem tudtam jobban jellemezni. Hihetetlen vágy uralkodott el rajtam így még azt is elfelejtettem, hogy ő most JongInnal van együtt. Egyszerűen ki kapcsolt az agyam.

Chanyeol: Nem tudtam elválni ajkaitól annyira élveztem. Egyszer sem volt részem ilyen csókban. Nem tartozott a legjobb ötleteim közé hogy egy út közepén, lógás közben erőszakoljam meg egy pár órája ismert diák ajkait a sajátjaimmal, de így hozta a sors. Arcélére simítottam a kezem és megtámaszkodtam feje mellett. Éreztem egyik kezét kabátomra simulni majd lejjebb húzott. Csodálkoztam tettén, de lejjebb ereszkedtem. Kezdtem félni, hogy valaki meglát, például Jongin, így elváltam nehezen ajkaitól.

Kyungsoo: - Mamam. - tértem észhez majd a számhoz kaptam. Mi a fenét csináltam?- B-bocsánat. Biztos most egy örültnek tartasz! Hehe! - nevettem kínosan majd uralni próbáltam arcszínemet. Tényleg nem vagyok normális. Ő JongIn párja, akit alig 1 órája ismerek. Mit csináltál velem Park ChanYeol?

Chanyeol: Nagyon aranyos volt ahogy kinyitotta nagy szemeit és egyből zavarba jött. - Nem tartalak őrültnek, én sem tudnék ellenállni magamnak. - felkeltem róla majd felsegítettem és leporoltam magam.

Kyungsoo: Mikor felsegített nem tudtam mit kezdeni magammal. - U-ugye ezt nem mondjuk el JongInnak? - tettem fel a teljesen egyértelmű választ.

Chanyeol: Eszembe jutott Jongin így iszonyú bűntudat járt át. - El kell, hogy mondjam neki. Nem tehetek mást. Nem fogok titkolózni előtte, mert egy kapcsolat az igazságra épül meg a szeretetre.

Kyungsoo: El akarja mondani JongInnak? Ne! Csak azt ne! - He? Normális vagy? Nem akarom elrontani a kapcsolatotokat! Rá adást még csak most békültem ki vele! - mondtam kétségbe esetten, de a szívem mélyén tudtam, hogy igaza van.

Chanyeol: - Figyelj ide! - fogtam meg a vállait nyugtatóan - Azt mondom neki, hogy én kezdeményeztem és te ellenkeztél, de erősködtem. Nyugi... - nem volt jó ilyen zaklatottnak látni őt így próbáltam megnyugtatni.

Kyungsoo: - De akkor szakítana veled! Nem akarom, hogy miattam szakítsatok! - mondtam kétségbe esetten. - Most komolyan! Miattam akarod tönkre tenni a kapcsolatotokat?

Chanyeol: Volt valami a kérdésében. Sosem volt annyi szenvedély és tűz egy csókomban, sem mint amit Kyungsoonak adtam az előbb. Nem tudtam, hogy ez mit jelent. Miatta szakítanék Jonginnal?

Kyungsoo: - Hé-hé! Meg se forduljon a fejedben, hogy szakítani fogsz vele! Nem lehetsz bizonytalan! Tudod, mennyire megfogod bánni ha szakítani, fogsz vele? JongIn egy jó srác. Megérdemled őt! Velem pedig ne foglalkozz! - korholtam meg pedig mindennél jobban akartam, hogy szakítsanak, de az nem lenne tisztességes.

Chanyeol: - Igazad van... de nem is akartam vele szakítani csak az igazat akartam elmondani neki. Menjünk vissza a suliba. - mondtam letörten majd elindultam az iskola irányába. Mit fog szólni Jongin? Majd holnap megtudom, de biztosan semmi jót.

Kyungsoo: - Remélem is! - mondtam megkönnyebbülten még is csalódottan. Nem értem magam igy zavarodottan mentem Yoda után.

Chanyeol: Amikor a suli kapujához értem csak lazán besétáltam nem is figyelve, hogy ki láthat meg. Majd azt mondom, hogy nincs már órám. Kyungsoo mögöttem ballagott ugyanolyan csendben, mint én.

Kyungsoo: Csendben ballagtam Yoda után miközben gondolatok cikáztak a fejemben. Nem is emlékszem mikor álltam meg és vettem észre hogy könnycseppek száguldoznak az arcomon.

Chanyeol: Túl csend volt. Már lassan zavaró. És nem hallottam a kis totyogást a hátam mögül. Megálltam és hátranéztem. Szemeim hatalmasra duzzadtak a látványtól. Kyungsoo maga elé bámult és kristályként csillogtak arcát könnycseppjei. Odarohantam hozzá majd két ujjamat álla alá vezetve megkerestem tekintetét. - Mi történt?

Kyungsoo: - N-nem tudom! Basszus! Annyira fáj! Itt a szívem! De miért? Olyan mint ha ki akarna hasadni. Nem értem hisz csak alig 2 órája ismerjük egymást!- bőgtem magzat pózban leguggolva. Miket zagyválok én itt össze-vissza?

Chanyeol: Leguggoltam Kyungsoo mellé és figyelmesen hallgattam végig. Teljesen ledöbbentem. A pulzusom az egekbe szökött, és kezeim rekegni kezdtek ajkaimmal együtt.

Kyungsoo: - Most biztos nem tartasz normálisnak! Ha akarsz nyugodtan kerülhetsz. Meg értelek. Az előbb még azért korholtalak, hogy el akarod mondani erre meg ilyeneket mondok.

Chanyeol: - Nem foglak kerülni ezért... most... Igazából nem tudom mit ézek. Örülök neked. - kínosan nevettem fel majd a takomat megdörzsöltem.

Kyungsoo: -B-biztos?- kérdeztem hümmögve és reménykedtem, hogy nem viccelt. Utoljára Chennél éreztem ilyet. Ilyen bizonytalanságot és egyben örömet. Nem tudnám jobban leírni.

Chanyeol: - Igen biztos. Gyere, mert mindenki hülyének néz. - megfogtam apró kezeit és felsegítettem. Letöröltem a kezemmel könnycseppjeit és újra megragadva kezét behúztam az iskolába.

Kyungsoo: - Mint ha nem lennénk azok! - próbáltam viccelődve elrejteni zavaromat hisz fogja a kezem. Fogja a kezem! Most olyan lehetek, mint a rákpáncélja.

Chanyeol: Ahogy tenyerünk egybeforrt és ővis fogta az én kezemet levakarhatatlan volt a vigyor a fejemről. Mikor beértünk az épületbe elengedtem, mert "van pasim". Emlékeimben még mindig élt selymes bőrének a tapintása, és hideg bőre érintése. - Akkor majd holnap. - menekültem volna el a zavarom elől de Kyungsoo tekintete leláncolta lábaimat.

Kyungsoo: - Akkor mi lesz most?- kérdeztem óvatosan. Hisz ott volt a majdnem vallomásom meg a csók.- Lehetünk attól még barátok?- kérdeztem reménykedve

Chanyeol: - Már miért ne lehetnénk? - nem értettem minek kérdezi meg. Ha nem lehetnénk barátok már rég a falba vertem volna a fejem. Csak néztem reménykedően csillogó szemeibe és vártam válaszát.

Kyungsoo: - H-honnan tudjam?- tettetem értelmetlenül, hogy durcás vagyok. De nem tehetek róla. Nagyon néz. Mintha a lelkemben akarna turkálni, amitől enyhe jól eső borzongás futott végig rajtam.

Chanyeol: - Gondoltam tudod, miért kérdezed. Na, majd holnap beszélünk! Szia, D.o! - összeborzoltam ismét a haját és reménykedtem, hogy nem haragszik a becenév miatt. Elindultam fel a lépcsőn, ami az osztályterem felé vezetett és hátra sem néztem.

Kyungsoo: Dio? Mint a mag vagy micsoda? És mellesleg honnan jött a becenév? De.....egész jó. Vagyis semmi sem lehet rossz, amit tőle kapok. Várjunk! Miket hadoválok össze? Park ChanYeol te egy tini lánnyá változtattál!

Chanyeol: A terembe felérve már senki sem volt bent ezért gyorsan magamhoz kaptam a táskám és le is rohantam. Meglepetésemre Kyungsoo ott állt még mindig maga elé bámulva. Lementem a lépcsőn és mellé álltam. Lehajoltam, hogy a szemébe nézzek, de észre sem vett. Nagyon elgondolkozhat valamin.

Kyungsoo: Oké KyungSoo. Semmi pánik! Csak vissza kell fognod magadat!

- Hé KyungSoo! - hallottam meg egy irritáló kínai hangot - Csak nem szerelmi csalódás?

- Takarodj innen Tao

- Mert mi lesz? Elmondod anyucinak hogy bántott egy felsőbb éves?

- Tudod jól, hogy sosem fogom megbocsájtani, amit velem műveltél!- sziszegtem az arcába mivel idő közben oda jött hozzám.

- Persze-persze! Bár a te helyedben vigyáznék, mit mondok, mert az a drágalátos unokatesód segge bánja. - Te most megfenyegettél?

- Oh! Én ugyan nem! Én tényeket közlök. Na, pá! - mondta majd integetve elhúzta a csíkot.

Chanyeol: - D.o... - susogtam fülébe az újonnan szerzett becenevét, és az arca előtt mozgatni kezdtem fel-le kinyitott tenyeremet. Megijedtem. Annyira elmélyülten bámul maga elé, hogy arca eltorzult, mintha sírni készülne. Valami történt, míg nem voltam itt?

Kyungsoo: Már megint. Mért kell mindig ennek a baromnak megfenyegetnie a szeretteim közül valakit? Múltkor Chent most meg JongInt! Éreztem, ahogy a könnyeim ki akarnak búggyani de nem engedek nekik. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Mindig csak bajt hozok mindenki fejére. Miközben ezen gondolkodtam észre vettem hogy valami a szemem előtt kalimpál. - Jézusom! - ijedtem meg és ugrottan fel amikor megláttam hogy csak ChanYeol az. - Mért kell az emberre ráhozni a frászt?

Chanyeol: Hirtelen ugrott egyet, és a mellkasára tapasztotta kezeit ijedtében.

– Jézusom! – ordított egyet majd mélyeket lélegzett. – Miért kell az emberre ráhozni a frászt? – tudakolta idegesen mire én csak hátráltam, hogy ne legyünk annyira közel.

-Bocsánat… Nem akartam. – motyogtam halkan bűnbánóan, majd hátra néztem, mert valaki ignorált a tekintetével. Egy középmagas, kínai, szőke hajú, mérges tekintetű diák vizslatott minket összeszűkített szemekkel. Nagyon „jampisan” nézett ki, mert egyik fülét végig lövette fülbevalókkal, és gyűrűi is voltak, nyakláncok meg minden. Biztosan ismeri Kyungsoo-t… - Ismered azt a fiút? – ráztam meg a törpém pulcsija ujját, miközben ugyanolyan szúrós pillantásokkal illettem a másikat.

Kyungsoo: - Ismered azt a fiút? - kérdezte ártatlanul ChanYeol. Hogy ne ismerném! Óvoda óta kiszemelt és állandóan szépen szólva b******.
- Persze. Ő Tao!- mondtam dühtől remegő hangon.

Chanyeol: Nem tudom ki az a Tao, de már most nem szimpi a srác. Kiindult a friss levegőre mikor utána mentem, és megállítottam csak úgy ott hagyva Kyungsoo-t. Alig 2 centivel volt alacsonyabb, de nem érdekelt. – Szia, Tao! – köszöntem neki feldúltam, és megragadtam a kezét, hogy magam után vonszoljam. Mivel meglepte a hirtelen érintésem neki tudtam lökni a falnak. – Mit akartál Kyungsootól? Mit csináltál vele? – szemeim szikrákat szórtak, ahogy pulcsijának nyakánál fogva nekinyomtam a fehérségnek. Uralkodnom kellett magamon nehogy megüssem.

Tao: Már megint el akarja venni tőlem valaki KyungSoot! Múltkor valami JongDae most meg ez a gólya! Pedig mióta igényt tartok rá! Ő az enyém senki másé.

- Hé KyungSoo! - kiáltottam felé - Csak nem szerelmi csalódás? - kérdeztem gúnyos hangon.

- Takarodj innen Tao

- Mert mi lesz? Elmondod anyucinak hogy bántott egy felsőbb éves?

- Tudod jól, hogy sosem fogom megbocsájtani, amit velem műveltél! - Persze-persze! Bár te helyedben vigyáznék, mit mondok, mivel az a drágalátos unokatesód segge bánja. - mondtam egyből, amit gondolok. De hülye vagyok!

- Te most megfenyegettél?

- Oh! Én ugyan nem! Én tényeket közlök. Na, pá! - intettem majd ott hagytam a megfagyott fiút. Nem sokkal hogy ott hagytam meghallottam egy fiú hangot amint KyungSoot szólongatja. Hagyod békén te kis pöcs! Ő az enyém! Miután észrevette, hogy őket bámulom oda jött hozzám majd oda nyomott a falnak miután köszönt.

- Mit akartál KyungSootól? Mit csináltál vele?

- Én ugyan semmit. Csak beszélgettem vele. - tettetem az ártatlant.

Chanyeol: Annyira felidegesített, hogy csak még jobban nyomtam a falnak azt a gyereket. Ártatlan szemekkel nézett rám, de nem hatott meg. Az lett volna a legjobb, ha bevertem volna neki egyet, és akkor talán nem piszkálná többet Kyungsoot. Mert érzem, sőt nem érzem, tudom, hogy miatta volt olyan a kis törpe, amilyen.  

- Jaj, ne hazudj már! Tudom, jól hogy miattad volt mérges! – nem ordítottam, csak dühtől átázott hangon beszéltem vele teljesen közel hajolva hozzá.

Tao: - Mondom, hogy beszélgettünk. Megérdeklődtem, hogy van az unokatestvére hátsója - mondtam gúnytól csöpögő hangon.

Chanyeol: Ahogy szóba került Jongin betelt a pohár. Elrántottam a faltól, és az öklöm csattan a jobb szeme alatt így elterült a táskájával együtt a földön. - Ha még egyszer szóba hozod Jongint, addig ütlek, míg mozogsz! - nem értettem mi volt ez tőlem, sosem verekedtem még, de a kezem is véres lett, úgy ütöttem meg. Visszafordultam az ajtó felé, hogy elinduljak Kyungsoohoz vissza, de ő már kint állt, és nagy ijedt szemeiből ítélve látott mindent.