IKON - Selfish Love 23. rész (yaoi)

Selfish Love
23. rész

Jinhwan: - Merek. - nyögte ki hosszú csend után. Éreztem, hogy arcom vörös lett és lábaim megremegtek. Csak ne velem kapcsolatos legyen. Belesúgtam egy szeretlek szót fülébe, és vártam milyen gáz dolgot találnak ki Junhoe számára.
- Csókold meg Jinhwant egy percen keresztül - vette elő zsebéből telefonját Donhyuk. Csak ezt ne. Tudtam, hogy valami ilyen dolgot adnak. Ránéztem Junhoe-ra és olyan vörös lettem, mint V haja a Save Me MV-jében.

JunHoe: - Csókold meg Jinhwant egy percen keresztül. - mondja Donhyuk, mire egy enyhe zavar úrrá lesz rajtam, de aztán elmúlik. A telefonját előkészíti az előbb említett, majd megvárja, hogy közelebb üljek Jinnyhez. Vörös arcára emelem tekintetem, majd elmosolyodom.
- Szégyellős vagy mások előtt?

Jinhwan: - Szégyellős vagy mások előtt? - kérdezte tőlem, majd megráztam fejem. Mit számít már? Egy csókról rá lehet jönni, hogy szerelemből van-e vagy sem. Tudtam, hogy neki kéne kezdeményezni, hisz ő kapta a feladatot, de hamar túl akartam lenni rajta. Közelebb hajoltam Junhoe szájához, súgtam rá egy szeretlek-et, szóltam, hogy mérhetik az időt és megcsókoltam. Szenvedélyes csók volt. Kezeimet nyaka köré fontam, majd végig nyaltam alsó ajkán, bejutást kérve szájába. Nem éreztem mást, csak megkönnyebbülést.

JunHoe: Mikor Jinny határozottan kezdeményezte a csókot, nem tudtam mit csináljak. Egyből viszonoztam, majd az irányítást átvéve vezettem nyelvemet át szájába. Karcsú derekát átkaroltam, majd magamhoz húzva reménykedtem, hogy hosszú 1 percben legyen részünk.

Jinhwan: Derekamra csúsztatta kezeit, majd magához húzott. Hosszú 1 percnek tűnt, de mégsem volt az.
- Lejárt az idő! - hallottam meg Donhyuk éles hangját. Ijedten megharaptam alsó ajkát, majd elváltam tőle.
- Ilyen hamar? - kérdezte B.I, mire csak mindenki megforgatta szemeit.
- Tán nem tetszik, hogy vége van. Csinálhatják még, ha gondolod. - viccelődött Donhyuk, én pedig tekintetemmel letéptem a karját.

JunHoe: Mikor felkiáltott Donhyuk hogy lejárt az idő, csalódottan váltam el ajkaitól - Ilyen hamar? - hallottam meg Hanbin hangját.
- Tán nem tetszik, hogy vége van? Csinálhatják még, ha gondolod. - válaszolt viccelődve. Jinhwannal szinte egyszerre kaptuk oda tekintetünket.
- Csak egyszer mertem, oké? Két feladatot nem adhatsz. - mondtam majd hátradőltem.

Jinhwan: - Csak egyszer mertem, oké? Két feladatot nem adhatsz. - mondta Junhoe egy kicsit idegesen, majd hátradőlt. Ezen fel kellett nevetnem. Még hogy én vagyok szégyenlős. Chhh... jó vicc.
Felálltam és a konyhába vettem, míg a többiek folytatták. Egy pohár vízzel tértem vissza, ám amikor beértem azt hittem szívinfarktust kapok.
- És akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte Donhyuk, amikor is a számban lévő víz spriccelve a földre ért. Mindenki rám kapta tekintetét, nekem pedig ismét vörös lett arcom. Ezt most komolyan megkérdezte? Hangosan? Azt hittem a szoba közepén lehidalok. Vége mindennek. Ennyi volt, most mindenki megtudja és pápá világ.

JunHoe: Mikor párom felkelt és elindult meg akartam kérdezni, hogy hová megy, de visszatért pár másodperc után.
- És akkor ti most együtt vagytok? - szólalt meg Donhyuk hirtelen mire Jinny kiköpte a szájában lévő vizet. Mindenki ránézett, én pedig torkomat köszörülve magamra vontam a figyelmet.
- Igen.
- Mármint úgy együtt, mint a banda,vagy úgy mint Bobby és B.I? - ült le mellé ChanWoo mire én is zavarba jöttem. Tudja a banda, hogy együtt vannak Bobbyék?
- Mint a Double B. - válaszoltam halkan.

Jinhwan: Junhoe megköszörülte torkát és válaszolt.
- Igen.
- Mármint úgy együtt, mint banda,vagy úgy mint Bobby és B.I? - na, várjunk csak, ők tudják? És jól el vannak a gondolattal? Nem tagadják ki őket, hogy fúj melegek?
- Mint a Double B. - halkan válaszolt nekik Junhoe. Teljes nyugodtsággal odasétáltam hozzá, lehajoltam és egy puszit nyomtam homlokára.
- De hogy, vagy mikor? - kérdezték szinte egyszerre. Átvettem a szót és elmondtam mindent. - Most ki fogtok tagadni? - néztem rájuk nagy boci szemekkel.
- Már miért tagadnánk ki? Barátok vagyunk és a barátok ilyen helyzetekben is összetartanak! - jött oda ChanWoo és megölelt mindkettőnket.

JunHoe: Furcsa érzés volt mikor a srácok nem undorodtak. Oké, hogy Bobbyt meg B.I-t nem tagadták ki, de B.I a leader, és hát, na. Egy páros még oké egy bandában, de kettő... Jinhwan megpuszilta a homlokom, ami apró mosolyra késztetett.
Nem tudtam megszólalni annyira lesokkolt a helyzet. Akkor a menedzser hyung is így fog reagálni?
- És ha ezt a menedzser megtudja?
- Mi lesz akkor? - kérdezett vissza B.I
- Hát, minket elfogad majd?

Jinhwan: - És ha ezt a menedzser megtudja? - kérdezte Junhoe, én pedig csak kapkodtam tekintetem a többiek között.
- Mi lesz akkor? - kérdezett vissza B.I.
- Hát, minket elfogad majd? - ez egy jó kérdés. Mi lesz, ha nem? Mit fogunk csinálni? Ránéztem páromra aggódva, amikor megszólalt a csengő.
- Várunk valakit? - kérdezte ChanWoo, mire én villámsebességgel visszaültem Junhoe mellé és összekulcsoltam ujjainkat. Teljesen nyugodt voltam és minden aggodalmam elszállt. Fejemet vállára hajtottam és úgy vártam ki jött.
- Szervusztok! - kiáltott be egy ismerős hang, és amikor feleszméltem ki az felpattantam Junhoe kezét elengedve és vagy tíz méterrel arrébb ültem tőle.

(Remélem mindenkinek tetszett, hamarosan jön a következő részt*-*)

Gay Dancer (yaoi)

Sziasztok! Elnézést az esetleges gépelési hibákért, elég sűrűn zavartak meg írás közben ^.^' 

Remélem mindenkinek tetszeni fog, aki shippeli ezt a párost :) 

Banda: BTS

Páros: Kim NamJoon + Park Jimin

Műfaj: YAOI!, smut

Korhatár: 18+

Jó olvasást ♥

Gay dancer

*Jimin*

Már több mint egy éve dolgoztam egy meleg bárban, mikor jött új alkalmazott, mégpedig egy biztonsági őr, Kim Namjoon. Megakadt tekintetem kinézetén; húsos ajkain, szálkás testén és magasságán, de nem szólhattam hozzá.
Nem tehettem, mert csak egy táncos voltam, nyilván ha hozzászólnék, azt hinné, hogy egy szétbaszott-seggű hímringyó vagyok, és azt szeretném tőle, hogy fektessen meg. Pedig nem.
A sminkesek már dolgoztak rajtunk, mert kifejezetten sok vendégünk jött ma. Kicsit izgultam, de arra gondoltam, talán sok borravalót begyűjthetek.
- Na, haladsz már Namjoonnal? - kérdezi Jungkook, aki a legjobb barátom. Namjoon párszor nézte a táncomat, de nem mintha érdekelné. És ott volt az is, mikor beszélgettem vele. Csak inni mentem, de ő is ott volt, így gondoltam megszólítom.
- Hát... nem. De ahogy nézem, őt nem érdeklem. - gondolok vissza unott arcára, amivel a sírba kergetett.
- Ma beszélgetek majd vele. Megkérdezem, hogy meleg-e, aztán rátérek a lényegre. - mondja, a kontaklencsével szenvedve. Felálltam majd segítettem neki berakni barna íriszére a zöldet. Nekem kék jutott, mivel fekete tincseimhez ez illett. Bíztam Jungkookban, de féltem, mert bármit mondhat, amit nem szeretnék. Viszont nem mondom meg neki, mert megbánthatom vele. Csak segíteni akar.
A tánc kedvéért egy fekete csőnadrágot, meg egy fekete inget kapok. A felső két gombot nem gombolhattam be, mert arany csillámot szórtak kilátszó bőrömre, meg persze arcom is kapott. Rossz fiúsan néztem ki így.
Jungkook pont az ellentétem volt. Fehérbe öltöztették, és a sminkje is finomabb volt, mint az enyém. Ezüst csillámporral szórták teli, amit látszólag annyira imádott, mint én.
Mind a ketten szerettünk a középpontban szerepelni, ezért meg sem lepte a főnökünket, Hoseok hyungot, hogy alig lehet minket lehívni a színpadról.
Mikor már Jungkook nevét kántálják, ő izgatottan nézi meg magát a tükörben, majd nagy mosollyal lép ki a színpadra, mikor a zene is szól. Mivel közös a koreográfiánk, tudom, hogy hol járhat, így már készülök, hogy én is besétáljak mellé.
Elhalkul a lassú zene, elsötétül a színpad, én pedig lassú, magabiztos lépésekkel besétálok Jungkook mellé. Ahogy elindul a következő zene, mintha nem is én irányítanám magam, hanem a zene hangjegyei mozdítanák a testem. Nem gondolkozok, csak táncolok. Kiélvezem a pillanatot.
A zene ritmusára vonaglok, ajkaimat enyhén elnyitom, és kizárom az üvöltözést, sikoltozást, melyeket a nézőink adnak ki magukból, kifejezve tetszésüket. Néha ránézek Jungkookra, hogy tényleg egyszerre csináljuk, amit csinálunk, és örülök neki, hogy nem rontunk.
A földre fekszünk, fellökjük csípőnket, forogva felállunk, majd a refrént újra eltáncoljuk. A közönség szinte túlkiabálja a zenét, de nem számít, mi halljuk így is. Ezután következik az én különszámom. Kook hátra megy, én pedig az iszonyatosan nehéz koreográfiát – ami csípőlökésekből, körzésből áll, meg pár séta, és hullámzás – mosolyogva járom el. A színpadra feldobált pénzt, virágot, egyéb dolgokat otthagyom, majd hátramegyek, mivel úgysem nekünk kell összeszednünk.

Lihegve ülök le a közelemben lévő kanapéra, észre sem veszem, hogy ki ül mellettem. Ilyenkor már sosem megyünk a színpad mögé, csak azért, hogy az izzadságot eltűntessük magunkról. Nekem nem volt kedvem hátramenni, így csak hátradőlök az eldugott kanapén, és sűrűn zilálva lehunyom szemeimet. Viszont pár perc múlva érzem, hogy figyel valaki. Kinyitom szemeimet, majd a kanapé túlsó felébe vezetem tekintetem. Egy nálam idősebb, magasabb, izmosabb férfi figyel, szemeivel lyukat égetve testem bizonyos pontjaiba, amiket megszemlél. Nem mondom, eléggé ijesztő az aurája. Közelebb csúszik hozzám, majd combomra simítva elmosolyodik. Nem, nem az a mosoly, amit a gratuláló vendégek nyomnak felém. Ebben semmi gratuláció, gyengédség, vagy kedvesség. Ez amolyan perverz mosoly, amitől szó szerint megijedek.
- Park Jiminhez van szerencsém, igaz? – kérdezi, arcunk közt, vészesen lecsökkentve a távolságot. Hatalmas, ijedt szemeimmel ránézek, és félve bólintok. – Az én nevem Lee Woo Jin. – valamiért ezt nem akartam tudni.
Keze lassú simogatásba kezd, mely néha ágyékomra felszökik, de legfőképpen belsőcombomon vándorol hatalmas tenyere. Teljesen leblokkoltan nézek rá, sosem csinált velem ilyet egy vendég se. Nem azt mondom, hogy érintetlen vagyok, voltak már kapcsolataim, de sosem én voltam alul. Most viszont érzem, hogy többet akar a gratulációnál, és mivel látszólag dominánsabb, nem arra kellek neki, hogy megdugjam.
- Szépen táncolsz… - súgja ajkaimra, én pedig szívesen lehánynám. Józannak tűnik, de szájából árad az alkohol jellegzetes bűze, és a cigi szaga… El akarok menekülni, de nyilván senki sem lát minket, és a telefonom sincs nálam, mert rögtön tánc után siettem ide, de a készüléket a sminkes asztalnál hagytam. Apró csókot lop ajkaimról, mire elhúzom a fejem, de erőszakosan ránt vissza magához. Remeg egész testem, félek, undorodok ettől az embertől. Woo Jin. Remélem, valahogy visszakapja ezt az élettől.
Erőszakosan csókol, nyelvét átdugva számba, míg én ellenkezve tolom el magamtól.
- Ne ellenkezz, mert megbánod. – szorítja meg a combomat, mire felnyögök. Ujjait olyan erősen nyomja bele húsomba, hogy biztosan nyoma marad. Lassan kigombolja ingem alsó combjait is, mire a könnyek legördülnek arcomon. Nem zokogok, csak könnyezek némán. Ellök, így elfekszem a kanapén, fejem pedig fájdalmasan bicsaklik hátra, mert majdnem a szélén ültem. Meg is roppantak csigolyáim, így szisszenve kapnék oda, de kezeimet leszorítva csókol megfeszülő nyakamra. Mivel fejem lelóg a semmibe, nehezen tudnám felhúzni, de így rengeteg helye van, amit nem akarok. Két kezem összefogja egy markába, míg a másikkal felhúzza a földre lógó lábamat, és fenekembe markol. És elszakad nálam az a bizonyos, vékony szálú cérna. Hangosan kezdek zokogni, nem törődve azzal, mennyire szánalmas. – A színpadon elég magabiztos voltál. Hova tűnt? – kérdezi gúnyosan, én pedig tudom, hogy rohadtul szánalmasan viselkedem, de lesokkoltam jelen helyzetben. Teljesen kiszolgáltatva vagyok, sehol ez biztonsági őr, a főnököm se tudja leszedni rólam, és Kook se tud segítséget hívni.
- Kérlek… engedj elh.. – sírok fel hangosan, ő pedig elengedi kezeimet, és csípőmre markolva húz úgy rá a kanapéra, hogy ne lógjon a fejem. De jó, még az arcomat is látja…
- Ne sírj, elkenődik a sminked. – nevetése miatt csak még szörnyűbben érzem magam, de muszáj rá válaszolnom.
- Vízálló…
- Nagyszerű. Akkor rendesen megizzaszthatlak. – harapja meg fülcimpámat, én pedig megdermedve nézek a plafonra. Ezt nem gondolja komolyan… Nyugi Jimin… Nyugi… Az a gond, hogy nem tudok megnyugodni, mert ebből az emberből ki is nézem. Kezeimet fejem fölött lefogja, a lábaimat pedig sajátjával szétfeszíti. Teljesen tehetetlennek érzem magam.
Hirtelen valaki lerántja rólam, én pedig a hirtelen történtektől nem tudok megmozdulni sem, csak hangtalanul sírok, levegőt is alig veszek. Egy nagyon ismerős biztonsági őr rángatja ki a helyről, de ezzel sem tudok foglalkozni.  Mély levegő jut a tüdőmbe, így hangosan kezdek zokogni, arcomat kezeimmel eltakarva. Érzem, hogy valaki begombolja az ingemet, majd felhúz ülőhelyzetbe.
- Sss… ne sírj. – ölel át, ezzel biztonságot sugallva felém. És ekkor esik le, hogy ki van mellettem. Kim Namjoon mentett meg, ettől a perverz állattól. Szorosan fúrom fejem mellkasához, és engedem ki a könnyeimet, nem foglalkozva semmivel, és senkivel. A szívem hevesen ver a közelében, és remegek ismét. De nem a félelemtől.
Óráknak tűnő percekig zokogok, nem törődve azzal, hogy ki nézhet hülyének. Megalázott egy idegen ember. Nem tudom hányan látták, de nem akarok rá emlékezni sem. Aztán mikor kellően megnyugszom, kicsit eltolom magamtól, hogy rá tudjak nézni. Csillogó, mogyoróbarna szemeiben együttérzést látok, ami teljes mértékben boldoggá tesz.
- Köszönöm… - suttogom halkan, mire apró mosolyra húzódnak rózsaszín, húsos párnái. Zavarba jövök, érzem, hogy arcomat elönti a vörösség, és zúg a fejem. – É-én.. me-megyek lezuhanyozni.. – felkelek, majd gyorsan szedve lábaimat megkeresem Jungkookot. Éppen egy zöld hajú sráccal flörtöl, szóval hagyom. Nem akarom elrontani az estéjét.
A táncosoknak van külön hátul egy fürdőszoba, így oda bezárkózok, és villámgyorsan levetkőzöm, hogy lemoshassam magamról az izzadságot, Woo Jin érintéseit, meg a csillámokat. Igaz hogy gyűlölöm azt az embert, de simogatása beindított, amit nem akartam. Viszont valahogy el kell múlnia, és megfázni nem akarok. Így hát annak reményében, hogy senki sem hallja meg, lassan fonom ujjaimat büszkeségem köré.

Mikor végzek a zuhanyzással, egy puha, fehér törölközővel felitatom a nedvességet a tusfürdőtől puha bőrömről. A tükör elé állok, majd lemosom az erőteljes sminkemet, megszárítom a hajam, és egy lazább sminket teszek magamra.
Felveszem a kikészített ruhámat, ami egy fehér ing, és egy sötétkék farmer, majd belebújva a mamuszomba kicsoszogok. Meglepetésemre Namjoon az ajtó melletti fehér falnak támaszkodva vár valakire. Remélem nem hallotta a sóhajaimat…
Próbálok elsurranni mellette, de csuklómat megfogja, és visszahúz magához. A magasságkülönbség miatt fel kellett néznem, hogy találkozzon tekintetünk, ami libabőrt vált ki belőlem.
- Meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. Nem sérültél meg? – kérdezi, mire azonnal érzem combomon a lilás foltokat, amiket még az a rohadék hagyott maga után. De ennek ellenére csak megráztam a fejem, nem akartam, hogy sajnáljon… - Jó. Kitiltotta Hoseok hyung az a csávót. – mondja halkan a mély hangján. Keze elengedi, az enyémet majd látom, hogy keresi a szavakat.
Lassan dereka köré fonom karjaimat, és apró ölelésbe húzom.
- Még egyszer köszönöm. – súgom mellkasába, mire viszonozza azonnal a gesztust. – Hogy-hogy Hyungnak hívod a főnököt? Azt hittem idősebb vagy nála. – engedem el, majd hátrébb lépve nézem arcát.
- Hét hónap van köztünk. – mondja, mire nagy szemekkel nézek rá.
- Idősebbnek néztelek… - ámulok el, majd rájövök mit is mondtam. – M-mármint nem úgy- - nevetése félbeszakít. Nagyon aranyos mikor nevet…
- Tudom, hogy idősebbnek nézek ki. Emiatt ne érezd magad kellemetlenül. Nem megyünk ki? – mutat a fekete ajtóra, ami elválaszt minket a zenétől, és emberektől.
- Lepakolom a cuccaimat, és mehetünk. – mondom halkan, majd elindulok, hogy ráterítsem a radiátorra a törölközőt. Mikor ez megvolt, a mamuszomat átveszem az edzőcipőmre, még a tükörben megnézem magam, és a telefonom keresésére indulok. Ezt Namjoon végignézi, de véletlenül se szólna, hogy a mellette álló asztalon van. Még gyorsan megszámolom, hogy mennyit kerestem a táncommal, és meg is indulunk.
Furcsa hogy rajta még mindig egyenruha van, de nyilván még nem járt le a műszaka. Két koktél után kap egy hívást, így megkér, hogy várjam meg. Mikor visszajön, fehér póló van rajta valami furcsa mintával, és fekete csőfarmer, ami a jobb combjánál, bal térdénél és combjánál van kiszaggatva. Egy egyszerű fekete cipő van rajta, és ezt még egy fekete övvel is megdobta. Egyszerűen tökéletesen nézett ki.
- Végre pihenhetek. – ül le mellém, én pedig még mindig kinézetén bambulok. Lehet, hogy az alkohol tette ezt velem, de nem tudok szemébe nézni sokáig, mert valahogy a ruhája érdekes. Vagy az nélkül lenne érdekes? Mi? Nem! Park Jimin! Miket gondolsz?! - Valami gond van? - kérdezi értetlenül mire azonnal zavarba jövök.
- N-nem.. nincs. Most látlak e-először civilben... - motyogom majd az előttem lévő pohárba beleiszok. Nagy kortyokban nyelem le, és leteszem.
- Én is most látlak először vedelni. - nevet fel édesen, mire csak elmosolyodok és megfogom a kezét.
- Gyere táncolni. - húzom magam után. Már nagyon vártam, hogy táncolhassak, és lemozogjam az alkoholt.
- Nem tudok táncolni. - mondja tanácstalanul, én pedig mintha erre vártam volna, nyakába karolok egyik kezemmel, a másikkal fekete bőrövébe akasztom két ujjam, és lassan kezdek mozogni a zene ritmusára. Lágyan körém fonja kezeit, ugyanúgy táncolva, mint én. Még hogy nem tud táncolni...
Végig egymás szemébe nézünk, amit nem tudok hova tenni. Annyira más. Túlságosan is vonzó számomra.
- Kipróbálhatok valamit? - kérdezi halkan, mire értetlenül ugyan, de lassan bólintok. Oldalamon érzem, hogy felsimít, majd arcélemre ér keze, és meg is áll éles csontomon. Hirtelen lecsökken köztünk a távolság, de nem húzom el a fejem. Van egy gyenge elméletem, hogy mit akar, ezért meg sem mozdulok, kiélvezem az alkalmat. Lehunyom szemeimet, amint megcsap forró lehelete, és az övén tartott kezem szorosabban fogja a bőr kiegészítőt.
Lassan hozzámérnek párnái, mire kicsit meglepődök azok melegségén, és puhaságán, de hagyom, hogy lassú csókba hívjon. Viszonzom, majd élvezetemnek hangot adva nyögök fel, mind két kezemet nyaka köré fonva. Egy meleg tenyeret érzek fenekemen, majd egy másikat derekamon. Ajkaink játékára megszédülök, térdeim meg-megremegnek. Nem akarom, hogy vége legyen. Ahhoz túl jól csinálja az egészet. De sajnos ennek is vége lett, ráadásul elég hamar, mert mind a ketten levegőhiányban szenvedtünk.
Mikor már nem érzem ajkaimon az övét, kinyitom szemeim, és mellkasára döntöm fejem. Mivel lassú szám szól, mindenki összebújva táncol, ahogy mi is kezdtük. Aztán hirtelen felpörög minden, a fények is más színben pompáznak, így táncolva megfordulok karjai közt, fenekemet ágyékához dörgölve. Biztosan nem számított erre, mert leblokkolva áll mögöttem és kezei is elengednének, ha nem fogom őket.
Visszatér belé az élet, és próbálja átvenni a gyorsabb ütemet, ami egy pár másodpercet vesz igénybe, de utána mintha eddig meg sem álltunk volna, táncolunk tovább. Párszor ellépek tőle, húzva magam után, hogy a vízszintesen kifüggesztett tánc-rudakhoz, korlátokhoz érjünk. A derekamig ér, így pont bele tudok kapaszkodni, és így folytatom a táncolást. Egy kezem a rúdon, míg a másik Namjoon kezét simogatja, ami hasamon pihen. Ő csak táncolni szeretne velem, vagy esetleg több?
Az előbb megcsókolt… akkor nyilván több. Vagy rosszul gondolom? Mindenesetre mutatom neki, hogy nem csak simán táncra vágyom, és ha leállít, akkor leállít…
Újra táncba kezdek, csípőmet sűrűn mozdítom, néha szorosan hozzábújva. Oldalamra simít, majd ő is táncolni kezd. Párszor előre hajolok, fenekemet odatolva hozzá, néha le is guggolok, hogy lendületből dörgöljem össze, amink van, így el is érem a hatást.
Érzem, hogy nemessége türelmetlenül szorul neki nadrágjának, de úgy teszek, mintha meg sem érezném, csak folytatom. Alig tudtam elhinni, hogy komolyan Vele táncolhatok...
Felegyenesedek, az ő kezéről felvezetem sajátomat nyakáig, jelezve, hogy csókoljon meg. Fejemet vállára hajtom, hátha könnyebb dolga lesz, majd hagyom, hogy ajkaink összeforrjanak. Nem finomkodik, durván áttolja számba nyelvét, mire felnyögök. Na, most akkor, ha felizgattam, fogunk többet csinálni? Erre rögtön megkapom a választ, cselekvéséből.
Kezét hasamról lejjebb vezeti, majd férfiasságomra markol, én pedig megremegek keze között. Ajkaimat eltátom, miközben lejjebb biccentem fejem, hogy ne csókoljon, mert viszonozni sem tudnám. Nagyon régen értek már hozzám így, és Namjoon szerintem rájött reakciómból.
Szabad kezével újra feltolja a fejem, hogy ajkaival elérjen, és megcsókol. Képtelen vagyok viszonozni, szemeim kipattannak, térdeim megremegnek, mert kicsit kevesebb ruhadarabon keresztül masszíroz már fürge keze. Nem hagyom abba a táncot, próbálom összeszedni magam, nem akarok ennyitől elmenni. Kínos lenne számomra.
„Park Jimin, aki minden közönségét elvarázsol egy csípőlökéssel, elment az új biztonsági őr simogatásától „
Viszont hiába gondolok ilyenekre, elönt a verejték, sűrűn sóhajtozok ajkai között, szorítom a rudat, szinte az tart meg, mert lábaim felmondják hamarosan a szolgálatot.
Ne... Ne most kelljen elélveznem... Bárki megláthat a legkiszolgáltatottabb állapotomban...
Keze kicsit erősebben simít végig az érzékeny bőrömön, ami az utolsó ingert is előhozza, halk sikolyt hallatok, a rudat elengedem, és ha Namjoon nem kapcsol időben, akkor a földre esek.
Sűrűn zihálok az előbb elért orgazmus hatása miatt, Namjoon pedig mosolyogva gombolja vissza nadrágomat. Nyakát elengedem, és kezeibe kapaszkodok, jelezve; nehogy elengedjen, mert nem a lábaimon állok valójába. Előre nézek, a vörös falat bámulva, mély levegőket véve, elgondolkozva.
Ez vér ciki... lehet, hogy csak én gondolom így.. Namjoon arcán kifejezetten örömöt láttam, amit nem igazán tudok hova tenni.
Mikor megbizonyosodok arról, hogy biztos lábakon állok, vállára hajtom a fejem, és alkarjait simogatom. Megérzem puha párnáit nyakamon, ami igen érzékeny terület számomra, de most furcsamódon nem csikiz, így csak elmosolyodok az érzésen.
Vele, sokkal másabb ez az egész, mint azzal a Woo Jinnel. NamJoon nem tolakodó, de azért érezteti, mit szeretne, és eleve én kezdeményeztem az egészet.
Forró, nedves izmával végig szántja kulcscsontomtól fülemig a bőrt, mire kiráz a hideg. Ujjainkat összefűzöm, közben a zenére egyszerre kezdünk el lépkedni. Végig csókolgatja nyakamat, én pedig halk sóhajokat hallatok, amit biztosan meghall, mert füle mellett közvetlenül ajkaim kaptak helyet.
- Nem akarunk csendesebb helyre menni? – kérdezi halkan, mire csak gyors bólogatásba kezdek. De akkor hova? A sminkesek még hátul vannak, Kook is bármikor hátramehet. Áh! A táncterem!
- Menjünk fel ah… táncteremhez… - súgom halkan, majd mikor rábólint, kézen ragadom, és húzom magam után.
Pár lépcső megmászása után ott is voltunk a fekete ajtó előtt. A mellette lévő szekrény alól kihúzom a kulcsot, majd kinyitom az ajtót. Feltekerem a lámpát – hál’ Istennek nem kapcsolós, így romantikus hangulatot is tudunk teremteni. A teremben egy barna bőrkanapén és egy hatalmas tükrön kívül semmi más nincs.
Mikor bezárom az ajtót, két kar ölel át, majd tarkómra csókol a tulajdonos. Megfordulok karjai közt, nyakába karolok és megcsókolom. Lassan lesimítok férfiasságához, belemosolyogva a csókba, mire teste megremeg, de nem engedem el. Felemel, majd a tükörnek nyom, hogy nyakamra áttérjen. - Nem fogod megbánni? - hallom meg hangját mikor egy pár másodperce elválnak ajkai a nyakamtól.
- Nemh.. csak csináldh! - nyögök fel, majd nyaka köré fonom karjaimat, csípőmet előre lökve. Csak be ne törjön a tükör... Ajkaimmal nyakára tapadok, de meglátok rajta négy piros csíkot, mintha köröm nyoma lenne. - Ez.. mih? - kérdezem a tarkójára simítva, ő pedig elvigyorodik.
- Ez te voltál. - néz rám, mire azonnal eszembe jut az első orgazmusom, tánc közben. Észre sem vettem, hogy megkarmoltam a nyakát. Értetlen arcomra csak felkuncog, és elindul a kanapéhoz velem. Lerúgjuk cipőinket, majd elfekszünk a puha berendezésen.
Úr isten... csak most jut el a tudatomig, (Eszter segített itt xD) hogy én meg Namjoon mit is készülünk tenni... Most fogja elvenni a fenekem szüzességét...
A gondolatra felsóhajtok, és lábaimat terpeszbe igazítva pólójába markolok, majd lehúzom magamhoz egy csókra. Ajakink egy szenvedélyes csókba forrnak össze, közben ő oldalamat simogatja, és pedig tincseivel babrálok. Csípőjét lenyomja, én pedig, mikor összeérünk, hangosan nyögök ajkai közé.
Ingem gombjaival kezdi vetkőztetésemet, így elválik ajkaimtól, hogy felszabaduló bőrömet hintse teli apró csókokkal. Ajkaim elnyílnak egymástól, halk sóhajaimat kiengedve, Namjoon felé. Mikor kigombolja végig az ingemet, felülök, hogy le tudja simítani vállaimról a vékony anyagot. Pólója szegélyéhez vezetem kezem, majd lassan kezdem levenni róla, hogy rálátást kapjak testét fedő, puha, hibátlan bőrére. Ahogy elhajítom a ruhadarabot, már rá is simítok fedetlen felsőtestére, de észreveszek egy heget rajta. Nem teszem szóvá inkább, csak fordítok állásunkon, csípőjére ülök és nyakára hajolok, hogy megjelölhessem. Kezei lassan fel-le simulnak oldalamon, amitől kiráz a hideg, és halkan pihegek. Megszívom bőrét, pont úgy, hogy ne fájjon neki, de maradjon nyoma, majd újra ajkaira hajolok. Kezeit levezeti nadrágomhoz, majd kigombolja, hogy előző élvezetem gyümölcsétől nedves ruhadarabomra simíthasson. Megállok a csókkal, és vállain kell megtámaszkodnom, nehogy leessek róla. Nyelve eléri, hogy újra belebonyolódjunk ajkaink játékába, de kezeim továbbra is remegnek vállán.
Megunja, hogy Ő van alul, így újra fölém kerekedik, nadrágomat, alsómmal együtt lerántva. A zoknijaimat is leveszi, majd eldobja őket a póló és ing után. A telefonom hangosan koppan a földön, de nem tudok foglalkozni vele, mert Namjoon eltereli a figyelmem. A fekete bőrövet elkezdi lefejteni magáról, amit beharapott ajakkal figyelek, majd meglepetten nézek rá, mikor kezeimet a fejem fölött összefogja, és lekötözi az övvel. Végigsimít karomon, és lassú csókba hív, miközben folytatja a vetkőzést.
Annyira nem zavar, hogy hisztizzek érte, és úgy érzem, talán jobban fogom lekötözve élvezni az egészet, mint amúgy.
Nadrágját leveszi, majd két ujját ajkaim közé tolja, én pedig nyelvemmel simogatni kezdem porcos, hosszú ujjait.
- Voltál már fiúval? – kérdezi, mire bólintok.
- Alulh még… nem voltamh.. – húzom félmosolyra ajkaimat, mikor eltűnnek ujjai számból.  Izgatottan húzom feljebb lábaimat, ő pedig egyik ujját lassan elmeríti bennem, mire összeráncolom szemöldököm, és elhúzom szám. Mikor egy ideig csinálja, kezdek hozzászokni, így második ujját is csatlakoztatja az elsőhöz. Felszisszenek, mire férfiasságomra simít, így nagyjából enyhül fájdalmam.
Nyakamra csókol, majd kulcscsontomra, szegycsontom mentén, hasamon és alhasamon is érzem apró csókjait, majd amire nem számítok, férfiasságom hegyére csókol, így megremegek.
Harmadik ujját alig érzem meg, mert pont egy időben veszi szájába merevedésemet, így fejemet hátraejtve engedek szabadjára egy elégedett nyögést, Alig tudom elhinni, hogy ez tényleg velem történik meg. Szívesen átölelném, vagy megfognám a kezét, de nem megy, hiszen lekötözött.
Hirtelen megszívja tagomat, így nyögve lököm fel csípőmet. Ujjaival mélyebben megtapogat, közben kienged ajkai közül, így szinte felsikkantok, összehúzva magam könyörgök folytatásért.
Ujjait kihúzza belőlem, majd alsónadrágját lekapja magáról. Kertelés nélkül lenézek oda, és ijedten hunyom le szemeimet. Sosem tudtam, hogy mennyire fájhat, mikor nagy farok van benned, csak láttam, hogy szenvedtek alattam, de most nyilván megtapasztalom, milyen lehet az mikor majd’ szétszakadsz.
Észreveszi ijedelmemet Namjoon, így lassan arcomra puszil, de jobban koncentrál alsó felemre. Lassan megérzem magamban makkját, ami egyáltalán nem fáj, de mikor beljebb nyomul, felszisszenve zárom össze szemeimet.
- Bocsánat… - törli le arcomat, és csak ekkor veszem észre, hogy elsírtam magam. Megrázom a fejem, és csípőmet megmozdítva jelzem, hogy folytassa. Teljes mérete eltűnik bennem, így nyakhajlatomba rejti arcát, mely arról tudósít, hogy ő élvezi a helyzetet.
Fájdalmamban sok minden felmerül bennem. Miért akartam ezt? Mit hittem, hogy majd nem fog fájni? Miért hagytam magam? Egyáltalán miért vagyok meleg?!
Gyorsan elhessegetem ezeket a dolgokat, majd próbálom megszokni a helyzetet. Namjoon megtámaszkodik fölöttem, majd lassan megmozdul, én pedig rájövök, hogy egész elviselhető, és a semmiért játszottam el magamban a hattyú halálát.

Halkan nyögök fel, majd csípőmet mozdítva lehunyom a szemem, átadva magam a kéj nyújtotta örömöknek.
- Azt mondjákh.. - hajol a fülemhez, mire megremegek. - ...hogy a táncosok jók az ágybanh.. - nyal bele fülkagylómba, majd fülcimpámat megharapja. Lábaimat feljebb tolja, majd mélyen elmerül bennem, mire hangom pár oktávval feljebb csúszik.
- Teh... Mit gondolszh errőlh? - hagyom, hogy felhúzzon ülő pózba, majd karjaimat átemelem feje fölött és megcsókolom. Nem tart sokáig csókunk, mert ráültet férfiasságára, így kéjesen sikoltok, és szorítom magamhoz. - Mégh!
- Szerintem igazh ahh.. mondás. - lök újra csípőjével, eltalálva prosztatámat, ami újabb sikolyt csalt elő belőlem. Nem hittem volna, hogy ilyen isteni érzés, ha alul van az ember... elől hátul lüktetek, remeg a testem, és kettőig nem látok a kéjtől.
Újra ledob a kanapéra, majd erőteljes, gyors mozdulatokkal csalja ki belőlem a hangokat. Alig tudok értelmes szavakat formálni, csak az "ott" "még" "ez az" és a "csináld" szavakat hajtogatom, de látszólag ez nem zavarja. Kezeim újra fejem fölé kerülnek, de már ez sem érdekel, mert hiába zsibbad mind két tagom, az élvezet, amit a felettem tornyosuló okoz, elfeledteti velem ezeket.
Mélyről törő hangjait pont fülem mellé intézi, amitől csak még jobban kedvez nekem a jelenlegi helyzet. Csípőmet ráveszem, hogy megmozduljak, így vele ellentétesen mozdulok, ami hangos sikoltást követ. Újra megtalálja prosztatámat, így pár kihagyással ugyan, de azt kezdi ostromolni, amitől a levegőt is csak rendszertelenül kapkodom.
Szemeim fel-felakadnak, kezeimmel az ő egyik kezét szorítom, míg a másik a lábamat emeli a nyakába, hogy még mélyebbre hatolhasson.
- Éhn... elh.. - nem tudom befejezni a mondatom, csak nagyokat nyögök, vagyis inkább sikoltok. Namjoon érti, amit mondok, ezért apró mosollyal nyakamhoz hajol, majd azt kezdi kicsi szívásfoltokkal ellepni, amitől még inkább hamarabb várhatom a gyönyört.
Hirtelen testem megfeszül, ajkaimat néma sikolyra nyitom, és hagyom, hogy élvezetem közénk folyjon. Szívesen átölelném, de korlátozottak a lehetőségeim, így csak lecsukott szemekkel várom, hogy alább hagyjon remegésem. - Neh.. - nyögöm erőtlenül, mikor megint eltalálja érzékeny pontomat.
Kellemetlen érzés, ahogy mozog bennem, de egyben jó is. Érzem, hogy lüktet tagja, majd hirtelen mélyre nyomulva, engedi belém nedvét, mire fejem fölött kaparom a kanapé szélét és hangosan nyögök a kellemes érzésre, talán még mosolygok is. Mellkasomra dönti a fejét, hogy pihenjen kicsit. Nem értem... én voltam alul, ő többet csinált, mint én, és mégis én fáradtam el jobban.
Leengedi válláról lábamat, majd lassan kihúzódik belőlem. Pár percig még fekszünk, majd eszembe jut, hogy nincs tiszta alsóm. Mert az oké, hogy a táncteremhez van egy zuhanyzó kapcsolva, de én azt a boxert fel nem veszem még egyszer. Majd felhívom Kookot miután pihentünk.
- Ez mi? - kérdezem végig húzva ujjam a hegen, amit már korábban is megfigyeltem.
- Régen volt egy szívműtétem. - mondja álmos hangon, ami iszonyatosan cuki tőle.
- Akkor mostantól vigyázok rá. - mosolygok, mire csak értetlenül kinyitja sötét szemeit.
- Mire?
- A szívedre.

BTS fanfiction (yaoi) - 21. rész

BTS Fanfiction 21. Rész "Elég szomorú..."

*Taehyung szemszöge*

Szemeim lassan nyíltak ki, és ami látvány elém tárult, örökre belém égett. Jungkook a karjaim közt szuszogott, homlokára tapadtak izzadságától nedves tincsei, piros arca pedig teljes nyugodtságot sugárzott. Mosolyognom kellett, annyira tündéri volt.
Ajkaira nyomtam egy apró puszit, mert nem bírtam ellenállni. Szempillái megmozdultak, majd fel is nyitotta szemeit. Ahogy realizálta a helyzetet, egy széles mosoly terült el arcán, és csupasz mellkasomba bújt, átölelve.
- Jó reggelt Törpe. – simítottam hófehér hátára, mire éreztem, hogy kirázta a hideg. Szinte azonnal eszembe jutott az este… Mikor megadta magát… és végleg az enyém lett…
Szebb volt az esténk bármely könyv, vagy film tartalmánál.
- Neked is. – nézett fel rám hatalmas, teli fogsorom vigyorral. Látványa miatt, én is elmosolyodtam.
A hátára fordult nyújtózkodva, így megláttam a felsőtestén végigvonuló, kis lilás, pirosas foltokat. Nem hittem volna, hogy ennyire meg fognak látszani. Nyakán is díszelgett egy nagyobb folt, amit ha meglát, nem tudom milyen fejet fog vágni.
Hirtelen vonásai egy fájdalmas fintorba szaladtak, mire aggódva néztem rá.
- Mi a baj? – remélem nem tegnap történt valami. Ha óvatlan voltam, és a miatt kell szenvedni, leszúrom magam. Bár… megkaptam, amire vágytam egész életemben, szóval nem ölném meg magam… Már az enyém, engem szeret, szóval élnem kell…
- Fáj a fenekem. - csukta le szemeit, mire aggódóan, óvatosan megöleltem.
- Bocsánat… - szorítottam kicsit meg, mire kuncogva visszaölelt.
- Nem a te hibád… nyugi. Megyünk fürdeni? – kérdezte szemeimbe nézve.
- Fel tudsz állni?
- Megpróbálom – kuncogott édesen.

Miután felkeltünk, kerestem Kooknak is valami ruhát, mert közölte velem hogy nem akar csőnadrágot felvenni, mást meg nem hozott magával, és megcéloztuk a fürdőt. A kádat választottuk, majd együtt másztunk bele. Furcsa volt, hogy nem külön fürödtünk le, de a mellkasomban erre a gondolatra, forróság áradt szét. A Törpe még nem nézett bele a tükörbe, remélem nem is akkor fog, ha mellette leszek, mert lenyakaz, a szívás foltok miatt.
- Hyung… - szólalt meg Kook, miután kimásztunk a kádból.
- Mondd. – törölköztem meg majd vettem fel egy fekete pólót, és egy tréning nadrágot.
- Mi… most mi.. e-egy pár vagyunk? – szorongatta magán a törölközőt zavarában. Ritkán jön zavarba, de amikor ez megtörténik, akkor szörnyen aranyos. Kérdésére csak elmosolyodtam. Szívesen mondtam volna, hogy igen, de ez kétoldalú dolog.
- Szeretnéd, hogy egy pár legyünk? – néztem rá, ő pedig elmosolyodott.
- Én nagyon. – erre csak arcára simítottam, és egy rövid, mégis szerelmes csókba hívtam. Mivel ajkai íze csábított, egy második csókot is kezdeményeztem, derekát átkarolva. Nyakamba karolt, és hevesen viszonozta ajkaim játékát. Éreztem, hogy törölközője nagyon nem szereti jelenlegi helyét, és elkezdett lecsúszni, így utána kaptam, és megtartottam Kook csípőjén. Erre csak elmosolyodott, és elvált ajkaimtól. - Gyorsan felöltözök. – mondta halkan, mire elengedtem, és hagytam, míg felveszi az egyik nagyobb pólómat, és egy rövid nadrágomat
Viszont a tükör elé áll előtte, szemei nagyra nyíltak, és rám nézett. Nem tudtam, hogy kínomban nevessek vagy sírjak, annyira megijedtem. Még egyszer végignéztem felsőtestén, és nekem hiába tetszett, ő mérgesen méregetett.
- Anyának mit mondjak? Yoorának? Bárkinek, aki meglát így? – kezdett bele.
- Nyugi… veszek neked annyi alapozót, amennyit akarsz. – próbáltam megnyugtatni, ami valamennyire sikerült.
- Elérted, hogy pulcsiban mászkáljak nyáron. – mondta morcosan, és felkapta a pólót.
Miután abbahagyta a durcizást, mosolyogva mentünk reggelizni.

Egymás mellé raktam a tányérokat, majd a rántottát kiszedtem rá. Narancslevet is töltöttem a poharakba, míg ő várta türelmesen. Leültem mellé én is, majd elkezdtünk enni egy „jó étvágyat” elmormolása után. Kook felegyenesedett, és rám nézett.
- Mi az? Nem lett jó? Kérsz bele só- - keltem volna fel, de visszanyomott a székre, majd ölembe ült, elénk húzva az ő tányérját is.
- Ááá – nyitotta ki a száját, mire elmosolyodtam, és elkezdtem etetni. Sokkal többet evett így, ami mosolyt csalt arcomra.
A szobámba mentünk ezután, és lefeküdtünk az ágyra, teljesen összegabalyodva. A szívem végig hevesen vert, ajkaim egy percre sem egyenesedtek ki, boldog voltam, de úgy igazán, mit még soha.
- Már nagyon rég óta vágytam erre. – motyogta halkan, csukott szemekkel, mellkasomba bújva. Olyan aranyos volt, hogy muszáj volt szorosan magamhoz ölelnem. Telefonom halk, de mégis zavaró hangjára figyeltünk fel. Megnéztem ki hívott, majd felvettem. Hoseok.
- Igen? – kérdeztem olyan „hagyj a faszba, más dolgom van” hanglejtéssel.
- Mit csinálsz? – kérdezte, hangján pedig lehetett hallani, hogy mosolyog.
- Fekszem az ágyban. Miért? – kezdtem el játszani Kook fekete tincseivel.
- Ilyenkor? Kivel vagy Taehyung? – ekkor esett le nekem is, hogy nem kellett volna ennyire őszintén válaszolnom. Na mindegy, úgyis megtudja egyszer .Főleg, hogy ő tényleg sokat tud rólam.
- Kookieval. – erre csend volt a vonal túlsó felén, Hobi hallgatott, nyilván valamin elgondolkodott.
- Ééés…. mondd csak…- kezdett bele mindent tudó hangon. – Történt khm.. valami? – erre ránéztem páromra, hogy mondja meg, mit válaszoljak, de ő csak jobban mellkasomba bújt, és megvonta egyik vállát.
- Nem kell mindent tudnod. – hát ez elég gyenge volt…
- Úristen! Ti lefeküdtetek! – visított Jimin a háttérben, mire láttam, hogy Kookie arca fokozatosan pirult.
- Jajj Taetae! Tudtam, hogy egymásra fogtok találni. Mondd, milyen pózban csináltátok? Fájt neki? Ki ment el előbb? – kezdett bele intim szférám boncolgatásába, mire grimaszoltam.
- Hobi! Majd elmondja. – szólalt meg újra Jimin a háttérben.
- Úgyse mondaná el… - mormogta Kook, mire Hoseok egy mély levegőt vett.
- Milyen fáradt hangja van Kookienak! Ti aztán kemények vagytok! Hány menetet nyomtatok le? Hármat? Négyet? Esetle-
- Bocsánat érte, nem tudom miért ilyen. – szakította félbe Jimin, gondolom a telefon is elvette tőle. – Csak egy DVD-t akart kölcsönkérni, mert nem tudjuk, mit nézzünk meg. Majd szólj, ha ráértek, és átugrunk érte. – mondta gyorsan, mire ránéztem a DVD-s polcomra. Mit adjak nekik?
- Rendben. Ha akartok egy fél óra múlva is jöhettek, szerintem akkor már kikelünk. Ha nem, akkor úgyis szólok. – mondtam majd halkan kuncogtam fel Kook tettén. Lábát feldobta a hasamra, jobb kezét nyakam alá dugta – amin feküdt, - a ballal pedig mellkasomat ölelte. El van magában…
- Öm.. akkor majd megyünk. Leteszem. Szia! – bontotta a vonalat, így magam mellé tettem a telefonomat.
- Mit csinálsz? – kérdeztem mosolyogva Kooktól, az előző tette miatt.
- Csak elhelyezkedtem. – mosolyodott ő is el, majd becsukta a szemeit.
- Fél óra, és itt vannak Jiminék.
- Nem lehet ne inkább egy óra? – meresztette rám hatalmas szemeit.
- Miután odaadtam nekik a DVD-t amit kérnek, kifaggatnak minket, és aztán egész nap aludhatsz.
- Nem egész nap… Yoora szülinapi partiját kell megszerveznem. Elmondhatok egy titkot? – kérdezte halkan, mintha bárki meghallaná, pedig egyedül vagyunk.
- Persze. – nem tudom mi aza titok, de elég aggasztónak tűnt, Kook arcát látva.
- Yoorának… tetszik Yoongi. És nem tudom elképzelni se, hogy mi lesz, ha Yoongi esetleg visszautasítja… - erre nem számítottam. Sosem kedveltem Yoorát, de kifejezetten sajnáltam. Yoonginak még nem volt hosszú kapcsolata… Mindig kihasználta a lányokat. Elég szomorú...

My Dark Life - 33.rész (yaoi)

My Dark Life

33. rész

*Youngjae szemszöge*

Mint később kiderült, Himchan, Yonggukot húzta, és Yongguk pedig őt. Furcsa volt így utólag végig gondolni, hogy mindenki azt húzta, akit szeretett. Jó, persze Zelo meg én csaltunk egy kicsit, de ezt csak mi tudjuk…
Himchan kapott egy nagy tábla csokit, egy olyan pólót, amin 00 volt, fölötte pedig hogy Queen – Yongguknak is volt ilyen, csak King felirattal – és egy szarvasos zoknit. Yongguk kapott három egyforma dezodort, és ugyanattól a márkától tusfürdőt is, mert Himchannak ez a kedvenc illata. Ezen kívül pedig egy új fejhallgatót, és egy keresztes nyakláncot.
Az ajándékozás után beszélgettünk, én párszor csak hallgattam a rádióban szóló halk zenét, és végig Daehyun vállát nyomtam a nehéz fejemmel, de őt ez nem zavarta. Még jó…
A beszélgetés inkább nosztalgiázás volt, meséltek nekem a régebbi emlékeikről, cserébe nekem is kellett mesélnem a múltamról, ami kicsit nehezemre esett, mert ki kellett kerülnöm Junhoe-t, és a vele kapcsolatos sérelmeimet. Nagyjából sikerült, bár nem tudom miért tettem, ők ismernek, és elfogadják a múltamat is.
Eszembe jutott, hogy anyáék mit mondtak… El kell mennem a nagyszüleimhez, hogy náluk is legyek karácsonykor…

***

- Daehyun! Ezt itt hagytad! – kiabál anya párom után, aki gyorsan vissza is rohan a kék táskáért. – Vigyázz a fiamra! Sziasztok. – köszön el, majd hagyja, hogy beszálljunk Himchan mögé a kocsiba, aki izgatottan indul el.
Igen, Daehyun kísér a nagyszüleimhez, nem szeretné, ha történne velem valami, és persze nekem is hiányozna három napig. De velem lesz, legalább bemutatom a rokonoknak, és nem lesz az, hogy titkolózom, meg hogy mikor lesz barátnőm.
- Ugye ott nem fogtok dugni? – kérdezi Himchan mire elvörösödve hajtottam le a fejem.
- Szerintem három napot kibírunk Himchan… - mondja Daehyun, majd hátradőlt.
- És ha nem bírjátok ki? – firtatja tovább, mire előre hajolok, és meghúzom a haját. Felszisszen, és megfogja tarkóját.
- Örülj neki, hogy velem jön Dae. Legalább ti tudtok majd hangoskodni. - mondom, majd Dae vállára hajtom a fejem.

Mikor landol a gép, gyomorgörccsel nézek körbe a tömegen.
Nem hiányzott ez a környék, sem az emberek, sem az illat, se semmi. Utálom ezt a helyet.  De muszáj itt lennem.
- Gyere Jae. Szerintem az a néni neked integet. – mutat a nagymamámra, aki lelkesen sétál felénk és integet mosolyogva.
- Nézd el neki, ha megszorongat. – súgom oda páromnak, aki csak felnevet. Mikor mama odaér hozzánk, Daehyun mélyen meghajol előtte.
- Sziasztok, édeskéim. Yoo JaeHwa vagyok. – mosolyog Daehyunra, majd átöleli.
Pf.. jellemző a családtagjaimra. Ha van valaki velem, én már nem is számítok.
- Jung Daehyun. Nagyon örülök. – mosolyog az alacsony nőre, azzal a mosollyal, amivel általában mindenkit lekenyerez. De jó neki, hogy tud így mosolyogni…
- Szia, mama. – mondom erőltetett mosollyal, mert kicsit rosszul esik, hogy ott sem vagyok, ha új embert hozok magammal. Persze nem bántam meg egy percét sem hogy velem jött Dae.
- Jae! Már nagyon hiányoztál! – ölel át engem is, majd pár szó váltása után már megyünk is.
Papa az autóból integet, majd kiszáll, bemutatkozik Daehyunnak, és indulunk is. A kocsiban mi hátul ülünk, nem is baj, legalább nem veszik észre, ha egymáshoz érünk.

Mamáék ketten élnek egy hatalmas házban, amit őszintén nem tudom minek tartottak még meg, de ilyenkor örülök, mert mi fent leszünk az emeleten, ők pedig a földszinten. Persze ilyenkor semmi rosszra nem gondolok, csak ha Daehyunnak eszébe jut valami, a nagyszüleim nem tudnak róla. Elvileg…

- Gyertek vacsorázni! – szól fel az emeletre nagyi, mivel már este 8 is elmúlhatott. Mi addig, amíg készült a vacsora fent voltunk a jelenlegi szobánkba, és beszélgettünk. Mivel karácsony miatt jöttünk, vacsi után lesz egy kisebb ajándékozás, mert ragaszkodtak hozzá, hogy adjanak valamit.
- Megyünk már. – kelek fel Dae öléből, ő pedig visszahúz magához gyorsan, és egy hosszú csókba von. Elmosolyodok a végére, és elválva ajkaitól húzom magam után, le a földszintre. Az asztal már meg van terítve, és egész szépen csillog a karácsonyfa is.
- Gyertek angyalkáim. – tessékel minket mosolyogva az asztalhoz mama, mire papa is felkel a fotelből, lerakja az újságját, és leül köreinkbe.
- Ennyi elég, köszönöm. – mosolyog tündérien Daehyun mamámra, mire ő megrázza a fejét.
- Szedek még egy kicsit, mert túl sovány az arcod, Csillagom. – csípi meg párom arcát, aki próbál továbbra is mosolyogni, bár ezt én sem szeretem…

A vacsora után mama izgatottan nyom a kezünkbe kettő dobozt, papa pedig borítékokat. Na vajon mit kaptunk? Kibontom, majd mosolyogva szemlélem a kötött, meleg pulcsit. Végre nem színes, hanem sima fekete.
- Köszönöm. – ölelem át mindkettőjüket, majd fel is próbálom a ruhadarabot. Daehyun is kibontja, majd mosolyogva vizslatja az enyémhez hasonló pulcsit.
- Nem kellett volna. Köszönöm szépen.
- Nagyon szívesen kedveskéim. A borítékban lévőt pedig okosan! – teszi hozzá, majd nagy mosollyal kezd pakolászni. Papa mondta, hogy mehetünk a dolgunkra, ha szeretnénk, ezért megegeztünk Daeval.
Miután segítettünk mamáéknak elpakolni, felmentünk.
- Hh… sosem ettem ennyit… - terül el az ágyon, én pedig mellé fekszem. Hasára simítok, majd arcát megpuszilom.
- Én ezért szedtem magamnak.
- Ő ajánlotta fel, hogy szed. Azt hittem, hogy abbahagyja, mikor mondom. – csukja le szemeit.
- Legalább nem leszel éhes egy darabig. De hogy fért beléd? Azt hittem, hogy ott hagyod. – kérdezem őszintén, mert hatalmas tányérok voltak kirakva, és az övéből majdnem kifolyt minden, hála nagyinak.
- Szeretem a hasam.
- De engem jobban.
- Ki mondta?
- Én! Tudom, hogy jobban szeretsz.
- Rosszul vagy informálva…
- Pff… - fordulok el megsértődve, majd arrébb csúszok. Karjai körém fonódnak, majd ajkai nyakamhoz nyomódnak.
- Téged imádlak. – elmosolyodok erre a mondatra, felé fordulok, majd apró csókot nyomok ajkaira. – Amúgy mi van a borítékban? – kérdezi tudatlanul, mert kibontani még nem bontottuk azt ki.
- Nyilván pénz, ahogy őket ismerem…

***

Mikor hazaértem anya egy meleg ölelésben részesített. Apa mosolyogva köszönt, de nem ölelgetett. Nem is baj, nem nézném ki belőle. Viszont ami meglepett, hogy Himchanék is otthon vártak minket. Vajon mit beszélhettek anyáékkal, míg mi nem voltunk ott? Mindegy is igazából. Csak az érdekelt, hogy sétálhassak egy kört, elmehessek új ruhákat venni, és közben kibeszéljek dolgokat Zeloval.
Mivel legjobb barátom bele is egyezik ötletembe, másnap elém jön, és 14 óra környékén el is indulunk.
- Ah… olyat kell mesélnem! – kezd bele Zelo, mikor egy nagyobb üzletben felpróbálok három pólót, és megtetszik egy, de nem áll jól, így a nadrágokat nézem meg.
- Huhh… azt hiszem ez érdekes lesz.
- Jól hiszed. Jonguppal kipróbáltuk fordítva. – megakad kezem a válogatásban, és komoly arccal nézek rá Zelora.
- Mármint mit? És hogy érted hogy fordítva?
- Én voltam alul. – elég halkan mondja, szinte olvasnom kell szájából, de amit kimondja, hangos nevetésbe kezdek. Hogy ő alul? És Jongup felül? Jesszusom, elképzelni is furcsa…

(Remélem mindenkinek tetszett^^ Hamarosan jövök a kövi résszel;) ♥)

BTS fanfiction (yaoi) - 20. rész

BTS Fanfiction 20. rész „Boldog voltam”

Sziasztook^^ Kis TaeKookkal jöttem, mivel ebből is csak a múlt hónapban volt rész. Sorry

18+, smut, stb stb :D

*Jungkook szemszöge*

… Könyörgöm… Sóvárogva néztem szemeibe, ajkaim elnyíltak, és hangosa vettem a levegőt. Miért nem teszed meg? Találkozott tekintetünk, amitől libabőr öntötte el testem.
Eszembe jutott a DaeJae one shot. Pont ebben a pózban csattant el az első csókjuk… Felidéztem a történetet, majd halkan felsóhajtottam, belegondolva, még sosem volt hozzám ilyen közel önszántából, úgy hogy szemkontaktust is tartunk…
Összefűzi ujjainkat, így Youngjaet idézve szólalok meg halkan. Sőt, nem is beszéltem… Inkább nyögtem neki, mint egy hímringyó…
- Hyung, kérlek, ne várj annyit… - meglepett, nagy szemeit az enyémekbe fúrta… volna. Én ajkait figyeltem már, várva a kiérdemelt csókomat. Lehunyta pilláit, majd egy örökkévalóságnak tűnő idő után, végre megszűntette köztünk a távolságot, mire megkönnyebbülve csuktam le szemeimet és véletlenül egy nyögést is megengedtem felé.  Megszorítottam kezeit, és azonnal mozgásra bírtam párnáimat. Édes volt a csók, és szenvedélyes. Imádtam.
Míg az első csókunk tüzes, titkos, ez nyílt, szerelmes és vágykeltő.
Óvatos mozgása miatt csak még jobban élveztem a helyzetet, nem akartam, hogy abbahagyja. Ahogy ráharapott ajkaimra, éreztem, hogy a vérem rossz irányba indult, de nem érdekelt. Mikor nyelvét átvezette számba, kirázott a hideg, és próbáltam inkább arra koncentrálni, hogy ne rontsam el nyögésekkel meg egyéb hangokkal az egésznek a varázsát. A kezeink jéghidegek voltak, de erről anya mondása jutott eszembe.
„Akinek hideg a keze, forró a szerelme”
Vajon Taehyung ki iránt érez szerelmet? Az biztos, hogy nehezen dolgoznám fel, ha én lennék. Elengedtem kezét, majd nyakába karoltam, és haját túrtam, ő pedig átölelve szorított magához. Lihegve váltam el tőle, és engedtem el haját.
És most mit mondjak? Egyáltalán mondjak neki valamit? Most biztosan hülyének néz.
- Ki az? – szólalt meg először Ő, miután abbamaradt sűrű levegővételünk. Hangja szomorú volt, amiért meg is lepődtem. Mire gondoltál megint Kim Taehyung?!
- Ki? – kérdeztem vissza kíváncsian. Valami olyasmit akartam hallani, hogy szeretlek, vagy valami hasonló.
- Aki miatt nem leszel az enyém. – arcomból kifutott az összes vér. Mi? Ő engem szeretett? Miért nem mondta korábban? Akkor már senki sem veszi el tőlem, csak ha ő is akarja...
- Nincs ilyen. A tiéd vagyok.  – erre csak nyakhajlatomba hajolt, és olyan szorosan ölelt, hogy komolyan elhittem, hogy meghalok. – Neh ennyire szorosanh! – kapkodtam a levegőt, hátát óvatosan ütögetve, mire elengedett aggódva.
- Bocsánat… de.. akkor Jimint…. – kezdett bele értetlenül, mire elmosolyodtam.
- Miattad hagytam csak, mert azt akartam, hogy észrevegyél… - néztem el, mire arcomat közbefogta és apró csókot nyomott ajkaimra.
Kéjesen nyögtem majd dereka köré fontam lábaimat. Csípőmet fellöktem, tudatva vele kedvemet mire csak felmorrant.
- Ténylegh... akarod? - halk kérdését szemembe nézve, aggódva tette fel ami megdobogtatta szívemet. Arcára vezettem kezemet, majd megsimogatva elmosolyodtam.
- Igen. Akarom. - mondtam magabiztosan majd rábíztam a döntést hogy folytatja-e vagy sem. Magamhoz húztam egy csókra és ismét tincseihez vezettem kezeimet. Lenyomta csípőjét én pedig kiválva a csókból felnyögtem. Ismeretlen volt számomra ez a hang, de látszólag Taehyungot ez izgatta, szóval sűrűn hangoztattam kéjes nyögéseimet. Fejemet hátravetettem ő pedig nyakamat kezdte el csókolni, és meg is szívta. - Neh! Meg fogh... látszanih! - nyögtem fel ismét, de ő csak ingemet kezdte el kigombolni.
Mindegyik gomb után megszívta bőrömet, közben csípőjét ringatta enyémen, ami még élvezhetőbbé tette az egészet. Pár szívás fájt ezért fel is nyögtem, de nem panaszkodtam, mert eléggé felhúzott. Levette rólam az ingemet majd eldobta a szoba túlsó felébe. Nehezen tudtam elhinni, hogy komolyan olyan dolgot csinálunk, amiről beszélni sem tudtunk.
Mellkasomban lapuló kis szervem, olyan gyorsan vert, féltem, hogy kiugrik a helyéről. Egy hosszú csókot nyomott ajkaimra majd alsómat is levette rólam. Nem voltam sosem szégyellős előtte, de most, ebben az állapotban kicsit belepirultam a dolgokba. Mivel én már teljesen meztelenül feküdtem alatta megelégeltem és letéptem pólóját róla, majd felülve nyakába karoltam, csókot követelve. Megcsókolt majd eldöntött az ágyon, simogatva ahol ért.
Egyik kezét megéreztem fenekemnél, így egy apró aggodalom és izgalom végigfutott arcomon. Aggódok, mert nem tudom milyen érzés, izgulok, mert most veszi el a szüzességemet, amit csak neki tartogattam, senki másnak. Fájni fog? Vagy élvezni fogom? Ezt megtudtam mikor egyszerre két ujját is belém vezette. Hangos nyögést hallattam, majd próbáltam lazítani. Ahogy tágítani kezdett, enyhült a fájdalmam és párszor bele is mozogtam.
- Várjh egy pillanatot.. - kelt fel mellőlem majd az éjjeliszekrényéhez ment.
- Hyungh... mith...? - támasztottam meg magam és akkor láttam meg mi van a kezében.
- Miérth van nálad ih-ilyen? - kérdeztem halkan, a síkosítóra nézve.
- Amikor 18 lettem, anya vette hátha kell majd valamikor. - mondta fölém mászva. Nyomott az ujjára majd bejáratomba csúsztatta ismét őket, így elfeküdtem terpeszbe húzva lábaimat. Hangosakat nyögtem, de nem fájdalmamban, amit ő egy perverz félmosollyal hallgatott. Harmadik ujját is csatlakoztatta elsőkhöz és folytatta tágításomat. Már vártam, hogy érezhessem magamban férfiasságát, ezért hogy haladjunk, hangosan nyögdécselni kezdtem. Kihúzta ujjait belőlem, majd férfiasságára is kent síkosítót.
Csípőmet megfogta, és makkját meg is éreztem magamban. Felsóhajtottam, lehunytam szemeimet, és lejjebb csúszva beleültem tagjába. Hátravetettem fejem, hangosan nyögve. Fájt, de volt benne valami kellemes, bizsergető érzés, amitől csak hangosan kapkodtam a levegőt.
Ajkaimra hajolt egy csókot lopva. Ahogy párnái az enyémekre simultak, csak belé karoltam, nem hagyva hogy elváljon tőlem. Lassan kezdett mozogni így alsó ajkát megharaptam, hogy ne nyögjek fel. Mély morgás szökött ki torkából, ami hallószerveimet megcsapta, így egy magasabb nyöszörgést engedtem ki számon. Nyelve az enyémre simult, ahogy gyorsított, és fenekemre simított egyik kezével. Kirázott a hideg, finom érintésére. Alig tudtam viszonozni a csókot, heves tempónk és sűrű nyögéseimnek köszönhetően, ezért csak nyakhajlatába rejtettem pirosló arcom. Az ágy támlájába kapaszkodott, és pedig karjait szorítottam. Feltérdelt, majd egy lassú, de durva tempót diktálva morgott mélyeket. Hallgatva hangjait éreztem, hogy hamarosan elmegyek, így én is belemozogtam. Hirtelen eltalált bennem egy pontot, amitől mindenem megremeget, és fejem hátrabicsaklott.
- Mégh! - elhaló hangomra Taehyung csak arra az egy pontra lökött, így hamar elért a gyönyör. Testemen villámcsapásként söpört végig a beteljesülés, amit egy elnyújtott, magas nyögéssel adtam Taehyung tudtára. Ahogy rászorultam, éreztem lüktetni tagját, és forró nedvét.
- Kh-Kookh... - nyögött mélyen a fülembe, amitől másodszorra is el tudtam volna alélni, ha nem lett volna ennyire kielégítő ez a menet. Homlokomból kisöpört egy izzadt tincset, majd egy csókba hívott. Akármennyire is lihegtem, hevesen viszonoztam, majd mikor elvált tőlem rám mosolygott.
- Köszönöm. - öleltem át, majd lehunyva szemeimet aludtam el majdnem.
- Nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek. - motyogtam fáradtan fülébe. Rám adta alsónadrágomat "holnap fürdünk" címszóval, majd letörölt és elpakolva be is feküdt mellém.
Koszosnak éreztem magam, de egyben boldog voltam.

IKON - Selfish Love 22. rész (yaoi)

Selfish Love

22. rész

Jinhwan: - Sziasztooook! - jöttek le a többiek. - Jó újra látni titekrt. Jinhean, nyugodtan benézhettél volna amíg Junhoe lábadozik.
- Tudom, de annyi dolgom volt otthon, meg hát összejött pár dolog ami amiatt nem tudtam volna eljönni - ezzel a mondattal nem Junhoera gondoltam, hanem Hyorinra meg arra hogy a szüleim elköltöztek.
- Nézd a nyakát. Biztos csajozott. - felnevetett Dongyuk, mire YunHyeong hangosabban nevetett, én pedig csak a nyakamhoz kaptam és paradicsom vörösre változtattam arcszínem. Kellett volna vagy egy sál vagy csak egy jól kinéző garbó, ami eltakarta volna.

JunHoe: - A menedzser hyung keresett? - kérdeztem, témát váltva.
Egyszerűen mardosott belülről az egész. Ő meg egy lány? Ne nevettessenek már. Jinhwan az enyém. Már elképzelni őt egy lánnyal, is borzalmas.
- Csak annyit kérdezett, hogy meggyógyultál-e. - mondta Donghyuk. Helyes. Nem is kell több.
- Junhoe, Jinhwan? Jönnétek egy percre? - kérdezte a leader, egy apró mosollyal, mintha nem tudná, hogy engem nem csap be ezzel. Jinhwan elhiszi még, hogy nem komoly dolgokról lesz szó, de a banda többi tagjával már eljátszotta ezt párszor.

Jinhwan: - Junhoe, Jinhwan? Jönnétek egy percre? - kérdezte B.I, bennem pedig az ütő megállt. Úgy remegtem, mint a nyárfalevél. B.I most leleplez minket, bekerülünk a levesbe és nekünk fel is út le is út, mehetünk isten hírével. Félve Junhoe mögé pattantam és vártam a fejleményeket.

JunHoe: Beértünk az egyik szobába, ami azt hiszem Bobby-é volt.
- Miért nem szóltatok róla? Az ablakból figyeltem mindent. - mutatott ki az ablakon, ahol tényleg lehet látni az utcát. Na, szuper. Gondterhelten sóhajtok.
- Sajnálom... vagyis nem mert szeretem Jinhwant. - simítok az említett kezére.
- Nem ítéllek el titeket. - nevetett fel, mire értetlen tekintettel néztem rá. - Jiwonnal együtt vagyok. A menedzsert se zavarja. Csak ne menjen a munka rovására... - mondta elgondolkodva, én pedig sokkolt állapotomnak köszönhetően fel sem fogtam mi van.

Jinhwan: Beértünk egy kellemes hatású szobába, aminek ablakán beáramlott a nap fénye. - Miért nem szóltatok róla? Az ablakból figyeltem mindent. - mutatott az ablak irányába. Baszki, ha láttam mi történt, akkor itt a mese vége.
- Sajnálom... vagyis nem mert szeretem Jinhwan. - simított kezemre Junhoe, ami melegséggel töltötte el szívem. Ránéztem, megfogtam kezét, majd tekintetemet visszavezettem B.I-ra. - Nem ítéllek el titeket. - mi? Ezt most jól hallottam? Egy sziklaméretű kő esett le szívemről. - Jiwonnal együtt vagyok. A menedzsert se zavarja. Csak ne menjen a munka rovására... - folytatta. Mi? Ő meleg? A szemeim kipattantak a helyéről erre a kijelentésre. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.

JunHoe: Hamar lezajlott ez a beszélgetés is, és egy nagy mosollyal mentünk le a többiekhez.
- Na mi ez a nagy öröm? - kérdezte Bobby, mire csak megráztam a fejem.
- Csak pozitív érzelmeket keltett benne egy kis hármas. - nevetett fel perverzen Hanbin, aki mögöttünk sétált.
- Haha, nagyon vicces... - mondtam tettetett sértődöttséggel.

Jinhwan: A beszélgetés hamar lezajlott. Azt hittem kínosabb lesz, de egyáltalán nem volt az. Junhoe arcán egy nagy mosoly ült ki, az enyémen pedig egy kisebb, de azért mosoly volt.
- Na mi ez a nagy öröm? - kérdezte Bobby, mire csak megráztuk Junhoe-val fejünket.
- Csak pozitív érzelmeket keltett benne egy kis hármas. - nevetett fel Hanbin mögöttünk, mire arcom vörös lett, de olyan hangosan elkezdtem nevetni rajta, mint még soha.
- Haha, nagyon vicces... - mondta Junhoe álsértődöttséggel arcán. Ezen ismét csak nevetem kellett, de már a könnyeim szaladtak szemeimből és kénytelen voltam leült a földre.
- Te meg min nevetsz? - kezdett el csikizni Hanbin, mire felpattantam és egy jó nagy kört tettem a kanapé körül.

JunHoe: Mikor Jinny meg B.I fogócskázni kezdtek, enyhe féltékenységet árasztottam magamból. Aztán Bobby meg Chanwoo elmentek a konyhába így követtem őket.
- Mi van Junhoe? Éhes vagy?
- Nem. Szomjas.. - mentem oda a poharas szekrényhez és vettem ki belőle egy poharat. Töltöttem magamnak vizet és a pultnak támaszkodtam. Hiába nyugtatott meg Hanbin, én akkor sem nyugodtam meg teljes mértékben. Mi van, ha minket nem fogad el a menedzser hyung?

Jinhwan: A fogócska közepette megláttam Junhoe arcán egy kis féltékenységet, de beletörődtem. Szaladtam tovább, ami nem volt jó ötlet, mert akkorát zakóztam a szőnyegben hogy az valami hihetetlen volt. Nem fájt, sőt, meg sem éreztem, mert a szőnyeg nagyon puha volt. B.I ráült csípőmre, én próbáltam eltaszítani, de nem sikerült. Csikizett még ki nem görbült egy könnycseppem, majd amikor ez megtörtént, segített felállni és én a konyha felé vettem az irány. Hajamból csöpögött az izzadság, arcomat ellepték sós könnyeim, szám széle annyira felgörbült, hogy már-már fájdalmat váltott ki belőlem.
- Kaphatok egy pohár vizet? - kérdeztem Junhoe-tól akinek kezében megláttam az átlátszó folyadékot.

JunHoe: Arcán boldogság volt így nekem is egy boldog, őszinte mosoly ül ki arcomra.
- Persze. - adtam oda neki. Vajon a banda többi tagja is tudhat erről? Ha igen, ha nem akkor is tudniuk kell.

Jinhwan: - Persze. - adta oda a poharat. Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem tettem, ezért csak egy óriás vigyorral köszöntem meg és fenékig húztam. Egy nagy sóhaj közepette leraktam a pultra az üres poharat.
- Nem csinálunk valamit? - néztem boci szemekkel leaderünk, mire ő egyetértően bólintott és a nappaliba indult. Hátranéztem, hogy lát-e valaki, és amikor meggyőződtem róla, hogy nem, nyomtam egy puszit Junhoe szájára, majd követtem B.I. cselekedetét és leültem a kanapéra.

JunHoe: Mikor adott egy puszit, széles mosoly nyúlt el arcomon. Hogy lehet valaki ennyire édes? Furcsa, de Jinhwannak több oldalát is megismertem az utóbbi időben. Mikor a kórházban feküdtem, gondoskodó volt, és féltett. Amikor alattam vonaglott szexi volt és mámorító. A parkban kicsit félős, de aranyos, és most pedig leírhatatlanul édes. És én most döntsem el, hogy miért szeretem... Kimentem a többiekhez, akik éppen a mai programot tervezték.
- Horrorfilm? - vetette fel ötletét Chanwoo.
- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem Jinhwan mellé ülve.

Jinhwan: - Horrorfilm? - hozott fel egy ötletet Chanwoo. Ráztam a fejem, hogy nem. Nem volt hangulatom ahhoz, hogy meghaljak. Legalábbis most nem, amikor Junhoe-val összehozott a sors.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Junhoe leülve mellém. Hogy odabújtam volna hozzá, de még nem szabad.
- Jó - egyezett bele Chanwoo. - B.I. Felelsz vagy mersz? - Nézett az említett személyre, egy olyan széles mosollyal, mint annak a kórháznak a magassága, ahol Junhoe volt.

JunHoe: Mikor elkezdődött a játék, csak rádőltem Jinny vállára és combjára simítottam a kezem.
- Felelek. - mondta B.I büszkén. Kis gyáva... játszottam már a srácokkal, mindig megszívatnak mindenkit...
- Aj ne már Hanbin! - mérgelődött Bobby.

Jinhwan: Junhoe rám dőlt és combomra simított. Meglepett, de jó érzés volt. Hozzábújtam nem feltűnően és vártuk a játék folytatását.
- Felelek. - mondta B.I.
- Aj ne már Hanbin! - nyafogott Bobby.

JunHoe: - Kijött már az aranyered? - kérdezte Chanwoo nevetve, mire mindenki elkezdett vihogni.
- Őszinte választ vársz? - kérdezte B.I. nevetve.
- Igen. - kapta a választ mire megkomolyodott.
- Nem jött ki. Vagyis de, csak Jiwon drága visszanyomta. - bólogatott büszkén, párjára nézve, aki elvörösödött.
- Ugyan már, ne légy zavarban. - veregette meg Donhyuk, Bobby vállát.

Jinhwan: Azt sem tudtam, hogy tartsam vissza a nevetésem. Én már rég zavarba lettem volna, de ők nem zavartatták magukat.
- Felesz vagy mersz Junhoe? - kérdezte Donhyunk. Junhoe kezére néztem, ami még mindig combomat simogatta, amitől a hideg rázott ki. Lehunytam szemem és vártam a fejleményeket.

JunHoe: - Felelsz vagy mersz Junhoe? - kérdezte tőlem Donhyuk. Elgondolkodtam. Ha felelek, akkor azt kérdezik, hogy együtt vagyok-e Jinhwannal, hogy ilyen nyíltan tapizom. Ha meg merek, akkor vele kapcsolatos lesz...
- Merek. - mondtam hosszú csend után. Csak ne legyen nagyon gáz.

(Sziasztok^^ Remélem mindenkinek tetszett, és nem haragszotok a kihagyás miatt. Hamarosan jön a következő rész, és egy one shot is*-*
♥♥♥)