Havazik
Wendy +
Jongin
Sziasztok! Tegnap kellett volna kitettem ezt az os-t, de sajnos nem voltam otthon :/
Szóval itt lenne a harmadik karácsonyi os :)
Műfaj: HENTAI!, romantikus
Banda: Exo és Red Velvet
Petra*-* ♥
Jó olvasást!
*Jongin pov.*
Egész nap csak rohangáltam, majd
mikor szünetem lett volna, vagy helyettesítettem, vagy valamelyik diák
megtalált a hülye kérdésekkel. Ideges voltam. Ráadásul a nap végén a fél órás
szünetem helyett Wendyt kell, majd korrepetálom, mert két ballábas…
Egyszerűen az ünnepek valami borzalmasak. Mindenki pörög, mosolyog, és rohangál. A folyosón is végig sétálva csak a karácsonyról hallok dolgokat. Az összes tanterem ki van díszítve, a gyerekeken pedig mindenféle rénszarvasos, télapós, karácsonyfás pulcsik meg kiegészítők vannak.
Nekem az irodámban egy darab dísz van, azt is az egyik kollegám, egyben legjobb barátom, Lay rakta az asztalomra. Egy kis fenyőfa. Aranyos, csak nem szeretem nagyon az ilyen dolgokat. Persze elviselem, ha valakinek fontos…
A nap végén a magnóval a kezemben sétáltam a táncterem felé. Tánctanár létemre sok dolgot kérnek tőlem. Korrepetáljak, találjak ki valamit a bálra és még sorolhatnám.
- Szia! – köszönt nekem az egyik kedvenc diákom, majd meg is hajolt mikor beléptem a terembe. Egy fekete cicanadrág volt rajta, meg egy fehér trikó, mellé pedig a keringős magas sarkúja. Még év elején engedtem meg neki, hogy tegezen le nyugodtan mikor csak ketten vagyunk.
- Szia – mosolyogtam rá. Wendy nagyon jó diák, csak nem sikerül neki sosem a keringő hibátlanul.
- Most ne, felkészületlenül jöttem, gyakoroltam! – jelentette ki mosolyogva, mire nekem is felfelé görbültek ajkaim, végre nem fogunk bajlódni.
- Akkor szerintem bele is kezdhetünk. – tettem be a CD-t a lejátszóba, majd elindítottam. Oda álltam elé, majd derekát és kezét megfogtam. Kihúzta magát, majd elkezdtük a lépéseket. Ügyes volt, sőt, sokkal ügyesebb, mint órán, vagy a korrepetáláson. Látszott rajta, hogy igyekszik és koncentrál, nehogy elrontsa.
Mikor vége volt az órának felajánlottam neki hogy hazakísérem. Miután átöltözött, az irodámig elmentünk, lepakoltam, majd el is indultunk. A kocsim elég messze állt az iskolától, mert nem szoktam hamar kelni, így a többi ember elfoglalja a közeli parkolókat.
A hideg csípte az arcomat, és fázott a kezem is ezért zsebre dugtam, majd csendben sétáltam tovább Wendy mellett.
- Várod a karácsonyt? – szólalt meg hirtelen, mire a levegő megakadt bennem.
- Hát nem nagyon…
- Miért? A karácsonyt a szereted ünnepe, boldog mindenki és-
- Nincs mit ünnepelnem. – szakítottam félbe majd kinyitottam a kocsim ajtaját az anyósülésnél, jelezve, hogy üljön be.
Én is beültem, majd elindultunk. Csendben volt végig, majd az út második felében megszólalt végre.
- Bocsánat. Gondolom van valami, amit eszedbe jutattam ezzel... – nézett rám mire kezem erősebben szorította meg a kormányt. Ami azt illeti igen. Anyám elhagyott, az apám pedig iszik. A testvéreim külföldön élnek, ezért nincs semmi jó ebben az ünnepben nekem. A karácsonyt a családdal, vagy a szeretteinkkel kell tölteni, de nekem nincs senkim.
- Hagyjuk inkább… semmi baj, nem tudhattad.
- Ha van kedved hozzá, elmehetnénk valahová megünnepelni. Kettesben. – az utolsó szó miatt figyeltem fel erre, amúgy semmi kedvem nem lett volna hozzá. Egy fél mosollyal bólintottam.
Egyszerűen az ünnepek valami borzalmasak. Mindenki pörög, mosolyog, és rohangál. A folyosón is végig sétálva csak a karácsonyról hallok dolgokat. Az összes tanterem ki van díszítve, a gyerekeken pedig mindenféle rénszarvasos, télapós, karácsonyfás pulcsik meg kiegészítők vannak.
Nekem az irodámban egy darab dísz van, azt is az egyik kollegám, egyben legjobb barátom, Lay rakta az asztalomra. Egy kis fenyőfa. Aranyos, csak nem szeretem nagyon az ilyen dolgokat. Persze elviselem, ha valakinek fontos…
A nap végén a magnóval a kezemben sétáltam a táncterem felé. Tánctanár létemre sok dolgot kérnek tőlem. Korrepetáljak, találjak ki valamit a bálra és még sorolhatnám.
- Szia! – köszönt nekem az egyik kedvenc diákom, majd meg is hajolt mikor beléptem a terembe. Egy fekete cicanadrág volt rajta, meg egy fehér trikó, mellé pedig a keringős magas sarkúja. Még év elején engedtem meg neki, hogy tegezen le nyugodtan mikor csak ketten vagyunk.
- Szia – mosolyogtam rá. Wendy nagyon jó diák, csak nem sikerül neki sosem a keringő hibátlanul.
- Most ne, felkészületlenül jöttem, gyakoroltam! – jelentette ki mosolyogva, mire nekem is felfelé görbültek ajkaim, végre nem fogunk bajlódni.
- Akkor szerintem bele is kezdhetünk. – tettem be a CD-t a lejátszóba, majd elindítottam. Oda álltam elé, majd derekát és kezét megfogtam. Kihúzta magát, majd elkezdtük a lépéseket. Ügyes volt, sőt, sokkal ügyesebb, mint órán, vagy a korrepetáláson. Látszott rajta, hogy igyekszik és koncentrál, nehogy elrontsa.
Mikor vége volt az órának felajánlottam neki hogy hazakísérem. Miután átöltözött, az irodámig elmentünk, lepakoltam, majd el is indultunk. A kocsim elég messze állt az iskolától, mert nem szoktam hamar kelni, így a többi ember elfoglalja a közeli parkolókat.
A hideg csípte az arcomat, és fázott a kezem is ezért zsebre dugtam, majd csendben sétáltam tovább Wendy mellett.
- Várod a karácsonyt? – szólalt meg hirtelen, mire a levegő megakadt bennem.
- Hát nem nagyon…
- Miért? A karácsonyt a szereted ünnepe, boldog mindenki és-
- Nincs mit ünnepelnem. – szakítottam félbe majd kinyitottam a kocsim ajtaját az anyósülésnél, jelezve, hogy üljön be.
Én is beültem, majd elindultunk. Csendben volt végig, majd az út második felében megszólalt végre.
- Bocsánat. Gondolom van valami, amit eszedbe jutattam ezzel... – nézett rám mire kezem erősebben szorította meg a kormányt. Ami azt illeti igen. Anyám elhagyott, az apám pedig iszik. A testvéreim külföldön élnek, ezért nincs semmi jó ebben az ünnepben nekem. A karácsonyt a családdal, vagy a szeretteinkkel kell tölteni, de nekem nincs senkim.
- Hagyjuk inkább… semmi baj, nem tudhattad.
- Ha van kedved hozzá, elmehetnénk valahová megünnepelni. Kettesben. – az utolsó szó miatt figyeltem fel erre, amúgy semmi kedvem nem lett volna hozzá. Egy fél mosollyal bólintottam.
***
Egyedül sétálgatni a parkban nem olyan kellemes, főleg nem télen a hidegben, de nekem itt van Wendy, és elszórakoztat. Belém karolva pattog néha, mikor valami izgalmasat mesél, és folyton nevet meg mosolyog. Tudtam, hogy ő nem olyan, mint a többi lány, ezért is ő a kedvenc diákom. Mindig mosolyog, de tudja, hogy hol a határ. És képes engem is felvidítani.
Körülbelül fél óra múlva elindultunk hozzá. Út közben Wendy hirtelen megállt, majd az égre meredt, és mosolygott.
- Mi az?
- Nézd! Havazik! – ujjongott, majd kinyújtotta a kezét, mint egy kisgyerek. Nem tudom, hogy mit miért csináltam, de akkor, ott olyan gyönyörűnek láttam mint még soha. Lassan közeledtem hozzá, majd ajkaira hajoltam, és egy apró puszit nyomtam puhaságaira. Megszeppenve nézett fel rám, én pedig csak átöleltem.