ChanSoo szerep - 1. (EXO, yaoi)

ChanSoo szerep 1. rész

Chanyeol: Kint a padon mindig sokan ülnek, ezért bent szoktam az iskola aulájában ülni, és ott gondolkodni mindenen. Az utolsó óra következik, amit lázasan várok, mert utána hazamehetek.

Kyungsoo: Ma, is mint minden nap indulnék a szokásos helyemre, a padokra de mikor észbe kaptam hogy JongIn nincs bent egyből elszállt minden kedvem tőle így vissza indultam. Ekkor vettem észre az aulában egy égi meszelőt, aki hosszú hullámos haját hátra fogta. Talán akkor vettem észre őt először.

Chanyeol: Miközben ácsorogtam a radiátornak dőlve, hallottam lépteket, egyre közelebbről. Hitelen csend, ahogy odanéztem. Nagy barna íriszek, alacsony, törékeny test, és dús, csókolni való ajkak. Engem nézett, és tekintetétől egész testem megremegett. Nem láttam még sosem ezt a fiút, de az biztos hogy emlékezni fogok rá. Ahogy ő is rám...

Kyungsoo : - Do KyungSoo vagyok. Te ki vagy?- kérdeztem miközben láttam, hogy engem méreget. Igyekeztem magabiztos hyung aurát árasztani magamból, hogy észrevegye, idősebb vagyok, de valahogy nem ment. Hogy miért? Mert szemei még mindig engem vizslattak emiatt éreztem, hogy kezdtem zavarba jönni.

Chanyeol: Ahogy megszólalt, remegni kezdtem, de inkább fölegyenesedtem, lássa, én vagyok a dominánsabb. Látszódott rajta, hogy idősebb volt, de nem érdekelt. A kor sosem számít. - Park Chanyeol. - hajoltam meg, majd mikor felegyenesedtem rámosolyogtam. - Ide jársz? Még nem láttalak... - kicsit be volt rekedve a hangom, tekintve a kinti rossz időt, de ez nem akadályozott meg a beszédben.

Kyungsoo: - Igen ide járok. Most vagyok másodikos. Gondolom te gólya vagy!- mosolyodtam el miután meg szólalt mély hangján, ami egy kicsit rekedtes volt de lehetett érteni amit mondott. Ekkor éreztem, hogy valahonnan ismerős a hangja, de nem nagyon tudom honnan.

Chanyeol: Kicsit bántott a tudat, hogy egyből rájött a koromra, de csak egy picit. Valamit észrevett rajtam, amitől összeráncolta férfias szemöldökeit és furcsán nézett. - Igen gólya vagyok... nem néztelek ilyen idősnek. - próbáltam valamivel a témát terelni, közben gondolkodtam, hogy mi lenne, ha elmennék az óráról vele, aztán meg azt hazudnám, hogy eltévedtem.

KyungSoo: Azt hiszem, nem fogok hamar rájönni, hogy honnan ismerős. Nagyon zavar. Mindegy. Egyvalami viszont zavart. - Ugye tudod, hogy érzékeny pontra tapintottál?- kérdeztem idegesen mosolyogva.

Chanyeol: Mikor megszólalt, nagyon megrémültem. Nem akartam megbántani, de ezek szerint, lehet hogy tényleg sikerült. - Bocsánat, nem szándékos volt. - hajoltam meg, nagyon mélyen. Dús ajkai hiába voltak mosolyra húzva, akkor sem mondták ugyanezt szemei.

Kyungsoo : Aranyos volt. Túl aranyos így gyorsan elszállt minden mérgem. - Semmi. Nem tudhattad. Most viszont egyenesedj ki. Mindenki minket néz. - mondtam ismét mosolyogva.

Chanyeol: Gyorsan felegyenesedtem, majd zavaromban a hajamat megigazítottam. - De tényleg nem kellett volna ilyen közvetlennek lennem... - hajtottam le a fejem, és próbáltam a legmegbánóbb arcomat előcsalogatni.

Kyungsoo : - Mondtam, hogy semmi baj. Gyere. Gondolom semmi kedved órára menni. Beülhetnénk egy kávézóba. - tettem fel az első kérdést, ami az eszembe jutott. Nem akartam abba hagyni a beszélgetést.

Chanyeol: El sem hittem, hogy elhívott. Elnyíltak ajkaim résnyire a meglepettség hatása miatt, és csak néztem a kis törpét. - Öhm.. jó... de nem lesz belőle baj? - megköszörültem a torkomat, mire ő megragadta a csuklómat, és kihúzott az aulából, a friss levegőre. Selymes bőre nem ért sokáig az enyémhez, mert elengedett.

Kyungsoo : Gyorsan átugrottuk a kerítést majd mikor kiértünk örömömben felugrottam. Azok ritka pillanatok egyike, amikor a tanár nem veszi észre a szökést. - Már úgy is mindegy. Nah akkor hova akarsz menni?

Chanyeol: Nem értettem, hogy miért ugrált magában, de nagyon édes volt. - Szerintem menjünk el a közeli játszóhoz. - mondtam, miután leporoltam fekete csőfarmeromat. Mivel kicsit hűvös volt, Kyungsoo arca piros lett, ami mosolygásra késztetett. Értetlenül nézett rám, de nem akartam elárulni neki.

Kyungsoo: Nem értettem. Valami van az arcomon? De nem is ettem. - Miért nézel így rám? Az arcom?- kérdeztem aggodva. De égő lett volna, ha a reggeli kakaós csiga még az arcomon lenne.

Chanyeol: Ahogy rám nézett, és csak gondoltam egyet, közelebb léptem, és forró tenyereimet arcára tapasztottam. Jég hideg volt mind két oldalt, de nem vettem el kezeimet. – Csak az arcod piros volt. - vettem el kezeimet puha arcáról, majd zsebre tettem a kezem. Arcára tette a kezét, majd tapogatta, mintha keresné a hideget rajta, de már meleg volt arca. És amit nem értettem, hogy miért volt vörös az arca... Zavarba jött volna?

Kyungsoo : Mit csinált? Úr isten. Nagyon meglepődtem. És mért vagyok zavarban? Olyan meleg volt a keze és nagy. Nem is képzeltem volna, hogy egy ilyen kéz fog még zavarba hozni.

Chanyeol: Nem nézett a szemembe. Nagyon bántott. Most rosszat csináltam? – Ugye most ezzel nem tapintottam érzékeny pontra? – kuncogtam rajta, ő pedig felpillantott rám.

Kyungsoo: - N-nem. Nyugi!- mondtam mosolyogva. Majd elindultam a játszó tér felé. Miközben mentünk nagyon sokat beszélgettünk. Többek között azt, hogy van egy nővére és szeret reppelni. Ekkor jutott eszembe, hogy honnan ismerős a hangja. - Nem te szoktál pár perces koncerteket adni a metró állomásnál?

Miközben beszélgettünk, úgy elmerültem a hangjában, hogy teljesen meglepett kérdése. - De én szoktam... Tudod, pénzt gyűjtök, egy új gitárra. - mosolyogtam rá, kicsit zavartan, de aztán átváltottam újra magabiztos Chanyeolra. - Csak nem nézni szoktad, vagy hallgatni?

Kyungsoo : - Iszonyat jó vagy. A kedvencem, amikor a másik kettővel a Two Moonsot reppelitek. Bár szeretem a reppet nagyon szar vagyok de legalább van egy kis hangom. - mondtam csillogó szemekkel

Chanyeol: - Szoktál énekelni? Amúgy az a másik kettő a legjobb barátom. Jongin, és Sehun. - nem mertem neki elmondani, hogy Jonginnal több van köztünk, mint barátság, mert még csak húsz perce ismerem. De az, hogy énekel Kyungsoo, az nekem nagy újdonság volt. Nem érezhető a beszéd hangjában hogy tudna énekelni.

Kyungsoo: - Te ismered Jongint? Úristen nem is ismertem fel. Vagy 4 éve nem láttam. Hogy van az én uncsitesóm? - kérdeztem érdeklődve.

Chanyeol: Hirtelen megtorpantam. Hogy mi van? Az unoka testvére? Kyungsoonak? Jongin? Akkor elhatároztam magamban, hogy soha sem fogja megtudni, hogy mi, van köztem, és Jongin között. - E-egész jól van. Nem is mesélte nekem, hogy van unoka tesója....

Kyungsoo: - Nem is csodálom. Pár éve össze vesztünk. A miatt már hozzám se szólt. - füllentettem. Nem mondhattam el neki hogy enyhén szólva ki akadtam anno 15 éves fejjel, hogy az unokatesóm enyhe ferde hajlammal van megáldva. Mára nincs semmi bajom már velük. Sőt bírom is őket biszex létemhez hívem.

Chanyeol: - Akkor 4 év alatt nem is beszéltetek semmit sem? - meglepetten kérdeztem tőle, tettetve, hogy nem tudok arról, hogy Jongin meleg, mert ő biztosan tudja, hogy meleg az unokatesója. Időközben odaértünk a játszótérre, és én egyből a hintába ültem. Követett, de nem lökte meg magát, látszott rajta, hogy komolyabb nálam.

Kyungsoo: - Igen. Nagyon csúnyán. Pedig segítenem kellet volna neki abban az időszakban. Gondolom, tudod, hogy a szüleivel is össze veszet hisz egy ellenszenves lánnyal jött össze, akit bár nem ismertem, ahogy előtte beszélt róla úgy írta le nekem mint egy aranyos langalétamanó kis lány Yodát. Imádtam, amikor róla beszélt mivel olyankor boldogságtól csillogott a szeme.

Chanyeol: Valahogyan egyből rájöttem, hogy én vagyok az, az ellenszenves lány. De amikor megtudtam, hogy mesélt rólam a szívem megdobbant. Rég óta vagyunk együtt, és nagyon szeretem Őt. - Mondta a lány nevét? Kíváncsi lettem. - mondtam kicsit lassítva a hintával.

Kyungsoo: - Mindig azt mondta, hogy Miss.Yoda. Nem volt hajlandó elmondani a nevét. Azt mondta, ha meglátnám, egyből beleszeretnék emiatt még csak képet se mutatott neki.

Chanyeol: Nagy szemekkel néztem rá. Néha engem is Miss. Yodának hív, de az meglepett, hogy belém szeretne. Vajon ez most megtörtént? - És te mit gondolsz erről? Sejted ki az? Ha igen beleszerettél?

Kyungsoo: - Nem. Sejtelmem sincs. Na meg én nem a külsőt nézem, hanem a belsőt.

Chanyeol: - Én ezt sosem értettem. Belül nincs semmi csak vér... meg szervek... Azt miért kell nézni? Én mindig a szemeket nézem, és a szájat... - néztem Kyungsoo szájára, majd vissza szemeibe. - Na meg azt hogy humoros az illető vagy egy unalmas senki. Szóval érted. - nevettem.

Kyungsoo: - Szóval én unalmas vagyok?- húzódott az ajkam huncut mosolyba.

Chanyeol: Meglepett kérdése, de ha ő így akkor én is. Úgy néztem rá, mint ahogy Jonginra az első találkozásunkon, és megnyaltam alsó ajkamat. Közelebb hajoltam hozzá a hintával, majd szólásra nyitottam ajkaimat. - Hm... Nem tudom eldönteni....

Kyungsoo: - Nem tudom eldönteni. - visszhangzottak a szavai bennem. Hogy lehet valaki ennyire szexi és egyszerre aranyos? És azok az ajkak! Elolvadok. Várjunk. Min gondolkodsz KyungSoo! Olyan, vagy mint egy tízen éves kislány! Szed össze magad!

Chanyeol: Nem válaszolt semmit sem, ezért visszatértem a hintával az eredeti helyemre, és magasra löktem magam. Láttam, hogy néz, de úgy ettem, mint akit nem érdekel. Megfagyva ült a hintájába, és valamin nagyon elgondolkozott. Mosoly szökött ajkaimra a cuki látványa miatt.

Kyungsoo: - M-min mosolyogsz?- kérdeztem alig hallható hangon miközben próbáltam vissza nyerni eredeti arcszínem. Hogy tud ez a fiú ennyire zavarba hozni?

Chanyeol: - Azon hogy mennyire elgondolkoztál, és hogy milyen kis Eperke lettél. Min gondolkodtál? - nevettem rajta, miközben kicsit lassítottam a hintázással.

Kyungsoo: -S-semmin! Yoda! - mondtam az utolsó szót gúnyosan. JongIn adott egy jó becenevet. Illik rá is.

Chanyeol: - Majdnem kiestem a hintából, úgy megrémültem. Nagy szemekkel néztem rá, és több millió gondolat cikázott a fejemben. Kitől? Mikor? Miért? És miért szerepelek benne? Honnan tudhatta meg? Lehet, hogy csak kitalálta rám? Biztosan nem. - Ne hívj így! Így csak egy valaki hívhat! - szaladt ki a számon. Úr Isten... reménykedtem benne, hogy nem esik le neki a tantusz, mert akkor ennyit az ismerkedésünknek.

Kyungsoo: Heh? Ő lenne JongIn párja? - Te vagy Miss. Yoda?- kérdeztem meglepetten. "Nem! Még képet sem! Yoda annyira aranyos hogy egyből beleszeretsz, ha meglátod! Nem fogod elvenni tőlem!" Láttam magam előtt Jongint aki épp kinyújtja a nyelvét miközben mosolyogva mondja ezeket a mondatokat. Nem is tudja mennyire igaza volt anno 4 éve.

Chanyeol: - Mi? Dehogyis! É-én a lányokhoz vonzódom! Hogy mondhatsz ilyet?! - tettettem a mérges, felháborodottat, de nem tudtam, hogy mennyire vagyok hatásos. Istenen most segíts nekem, hogy ne tudja meg...

Kyungsoo: - Szóval tényleg te vagy az. Ne is tagad. A leírás nagyon illik rád. Én speciel biszex vagyok igy nem kell rejtegetni előlem a beállítottságodat.

Chanyeol: Pingpong labda méretű szemekkel néztem rá. Elfehéredtem és remegni kezdett mindenem. Nem hittem volna, hogy ő is meleg. Persze biszex, de akkor már félig meleg. - Szóval... t-te nem ítélsz el?

Kyungsoo: - Mért ítélnélek el? Oké Jongin más tészta. De te mit reagálnál, mint egy 15 éves akkor még heteró amikor megtudod hogy az unokatesód a saját neméhez vonzódik?

Chanyeol: - Nem is tudom. Nem zavarna, mivel 15 évesen én már tudtam hogy nem tetszenek a mellek meg a fenekek... Persze a fiúkat megnézem hátulról, de a lányokról beszéltem. Hogy jöttél rá, hogy én vagyok "Yoda"? - kérdeztem kíváncsian nézve.

Kyungsoo: - Hát amikor mondtam hogy Yoda akkor csak viccből mondtam. Te árultad el magad. Amúgy meg a füleidet le se tagadhatod!- mondtam mosolyogva majd oda mentem és meghúztam a füleit.

Chanyeol: Nem hiszem el! Most saját magamat lepleztem le... Mikor felállt Kyungsoo, szememmel követtem alakját, és mikor fülemet meghúzta elkaptam kezét. - Áú! Ilyet ne csinálj! És az én füleimmel nincs semmi gond.

Kyungsoo: - Tudom. Szerintem aranyosak!- mondtam majd még jobban meghúztam a fülét.

Chanyeol: Miután másodjára meghúzta füleimet felálltam, és mind a két csuklóját megfogtam. Mivel volt köztünk magasság - nem kicsi - ezért kicsit görnyedten álltam, és de megérte, mert ebből a közelségből érezhettem édes illatát. Mérgesen a szemébe néztem majd olyan közel hajoltam hozzá, hogy ajkaink majdnem súrolták egymást. - Ne húzogasd a füleimet! - mondtam halkan, majd tovább szemeztem vele.