ChanSoo szerep - 10. (EXO, yaoi)

Chansoo 10. rész

Kyungsoo: - Nem vagyok narancs! Utálom a narancsot.....emlékszem amikor JongIn kis korunkban narancsot nyomott az orrlyukamba. Ne akard tudni milyen undorító volt- fintorodtam el az emlékre majd abba hagytam a tapizást. - Azóta utálom a narancsot.

Chanyeol: Mosolyogva hallgattam végig D.o történetét, amit olyan cuki arccal mondott, hogy majd' kiugrott a szívem. Akkor milyen mikor szándékosan viselkedik cukin? Eszembe jutott, hogy tegnap este mit vallott be, hogy miért nem igazolt vissza egyből. Perverz vigyorra húzódtak ajkaim, így kinéztem az ablakon nehogy észrevegye.

Kyungsoo: - Mindjárt szállunk. - állapítottam meg, amikor meg láttam a kijelzést a busz tetején. - ChanYeol figyelsz te rám?- hajoltam olyan közel hozzá hogy alig 10 centi volt az arcunk között.

Chanyeol: Elmerültem az ablakon át látott házakban, így nem is figyeltem Kyungsoora pedig biztosan mondott valamit.

- Chanyeol figyelsz te rám? - mikor meghallottam a hangját, azonnal megfordultam, és közelebb is akartam hozzá hajolni, de túl közel volt. Úristen! Lenéztem ajkaira, amik csábítottak, de nem akartam tesi órán merevedéssel futkározni. Olyan szép ajkai voltak, hogy mikor visszanéztem szemeibe muszáj voltam beharapni alsó ajkam. Nem! Chanyeol nem! Nem szabad!

Kyungsoo: Mikor ChanYeol beleharapott az ajkaiba realizáltam a helyzetet és fel akartam egyenesedni, amikor hirtelen fékezett a busz és rá estem.

- B-bocsánat. Nem volt szándékos.

Chanyeol: Ahogy rám esett, és bocsánatot kért, nem bírtam tovább karjainál fogva felhúztam magamhoz és ajkaimat az övéire nyomtam. Kirázott a hideg olyan jólesett, így folytattam, és érzéki csókba hívtam. Hál' Istennek nem húzódott el, így halványan belemosolyogtam a csókba. Derekára vezettem jobb kezemet, és közelebb húztam magamhoz. Eszembe jutott, hogy le kellene szállnunk így elváltam lassan párnáitól, majd homlokomat az övéhez döntöttem.

- Bocsih... deh ezt muszáj volt.

Kyungsoo: Megcsókolt. MEGCSÓKOLT! Ráadást nyilvános helyen. Uram isten mindenki minket néz.

- Khm...nem akarom megzavarni az idilli pillanatot, de mi KyungSooval leszállnánk csirkefogó! Na, gyere!- rángatott MinSeok le a buszról, ami pont akkor állt meg.

Chanyeol: Miért érzem úgy, hogy ezzel a gyerekkel még bajom lesz? Láttam Kyungsoo arcán, hogy nem igazán örült a gyereknek, de hát mit csinálhatnék?

- Hát szálljatok. - mondtam megvonva a vállam, majd megvártam, míg elindulnak, majd én is leszálltam. Direkt vártam egy-két percet, míg messze kerülnek tőlem, és újra elkezdtem hallgatni a zenét, de már nem Kyungsoot, hanem amit a fiúkkal írtunk zenéket.

Kyungsoo: - Ezt most miért csináltad? - kérdeztem út közben MinSeoktól

- Nem azt mondtad, hogy ennek a gyereknek van pasija?

- Igen, de...

- Nincs de. Szerinted, ha ilyeneket csinál, miközben ott van neki a párja akkor, ha veled jön össze, mit csinálna? Ugyan ezt.

- ChanYeol nem ilyen....

- De pontosan ilyen. Ne bízz benne. Legyetek nyugodtan barátok meg minden, de ne jöjjél vele össze.

- Ezt nem te mondod meg XiuMin!

Chanyeol: Láttam, ahogy előttem sétálnak, és biztos rólam van szó. Bántott, hogy észre sem vesznek, de örülök neki részben. A zene mellett is hallottam, hogy Kyungsoo mekkorát ordított, miszerint nem Xiumin vagy ki a csoda mondja meg. Hát meglepettségemben megálltam, és nagy szemeket meresztettem rá. Rám pillantott, aztán elfordult. Mit mondott neki az a gyerek? Rosszat? Jót? Azt tudom, hogy sosem leszek vele jóban...

Kyungsoo: -Ne merj ilyeneket feltételezni ChanYeolról!

- De hát most tapasztaltad milyen könnyűvérű! Az isten szerelmére csak tegnap ismerted meg és már úgy viselkedsz mit egy tini lány, aki hisz az szerelem első látásban.

- Te csak ne beszélj, aki az interneten keresztül szeretett bele LuHanba és csak 3 hét múlva derült ki hogy egy tánc csoportban vagytok de hozzá se szoltatok addig a másikhoz.

- Az más! - Az nem más XiuMin!

- Ne ordítozz velem Do KyungSoo!- mondta idegesen MinSeok. Csak ekkor vettem észre, hogy ordítok

Chanyeol: Teljesen ledöbbentem. Hogy én könnyűvérű? Nem mentem inkább a közelükbe, csak távolról hallgattam. D.o megvédett. Ez halvány mosolyt csal arcomra, de akkor sem akartam megbékélni. Hirtelen elindultam feléjük és gyorsan beelőztem őket nehogy megálljak és olyat tegyek azzal a kölyökkel, amit nem akarok. Nem foglalkoztam Kyungsooval sem csak mentem az orrom után.

Kyungsoo: Mikor elment mellettünk ChanYeol magas alakja még jobban ráförmedtem MinSeokra

- Most nézd mit csináltál! ChanYeol!- kiáltottam utána de ide se bagózott. - Majd az osztályban találkozunk. - mondtam majd ChanYeol után futottam

- Ne menj KyungSoo!- kiáltott utánam MinSeok de nem figyeltem tovább, hanem futottam tovább.

Chanyeol: A zene üvöltött a fülembe és így tudtam képtelenség, hogy bármit meghalljak. Hirtelen ráugrott a hátamra valaki, de szerencsére elbírtam az illető pehely súlyát.

- Mi a- - ki húztam a fülhallgatót a fülemből és hátratekertem a fejem. - Kyungsoo! - lábai alá nyúlva ugrottam egyet majd megigazítottam ruházatomat vele a hátamon. - Miért nem azzal a gyerekkel vagy? - hangomban érződött a sértettség, de nem érdekelt.

Kyungsoo: - MinSeoknak hívják, de nem érdekes. Összevesztünk, mert túl aggódik mindent és csúnyákat mondott rád pedig nem is ismer!- mondtam neki durcizva takargatva zavaromat

Chanyeol: Végig hallgattam, de nem válaszoltam. Fájt a tudat, hogy milyennek néznek páran. És tuti hogy nem csak ez a Minseok vagy ki van így vele. Inkább tényleg Jonginnal kéne foglalkoznom és nem a kis törpével. Gondolatba meghúztam köztünk a falat, amely megvéd majd mind kettőnket a csalódástól és semleges arccal tovább haladtam.

Kyungsoo: - Mi az ChanYeol? Haragszol rám?- törtem meg az 1 perces csöndet. Nem szeretem az ilyen kínos csöndeket.

Chanyeol: - Nem. - nagyon bő szavúnak tűnhettem. Nem mertem elfordítani a fejemet balra, mert D.o feje a bal vállamon pihent. Nem! Nem D.o hanem Kyungsoo! Te csak Jonginnak adtál becenevet! Senki másnak.

Kyungsoo: - Ne csináld ezt! Mért nem mondod meg miért haragszol?- mondtam aggodva. Nem ilyen szűkszavú szokott lenni

Chanyeol: Hirtelen megfeszültem így egy kicsit rászorítottam lábaira. - Mondom, hogy nincs semmi bajom! - kicsit nyersre sikerült így a hangom is mélyebb lett, amitől én magam is megijedtem. Lehajtottam a fejem, ahogy közeledtem a sulihoz.

Kyungsoo: ChanYeol megijesztett. Nem kicsit. Mit csináltam? Talán hallotta mit mondott MinSeok? Csak azt ne! - ChanYeol........- suttogtam miközben a tekintetét kerestem az enyémmel-......szeretlek. Lehet emiatt haragszol rám?- kezdték könnyeim ködösíteni a látásomat.

Chanyeol: Amikor Kyungsoo előre hajolt, hogy a tekintetemet keresse a szívem hevesebben vert. És amikor kimondta, hogy szeret majdnem elestem vele akkorát szédültem. Kezeim remegtek és ajkaim kiszáradtak. - N-nem haragszom rád. Mondtam már. - én el akarom neki mondani, de nem tehetem. Mikor beértem a suli kapuján letettem Kyungsoot és megvártam, amíg a nadrágját megigazítja.

Kyungsoo: - Akkor mért viselkedsz hirtelen így? Egyik pillanatban megcsókolsz a másikban rideg vagy velem! Döntsd már el, mit akarsz!- mondtam bőgve mivel nem tudtam visszafojtani őket. Nem vagyok én olyan erős, mint amilyennek látszok....

Chanyeol: Egyből átöleltem derekát és magamhoz szorítottam. Összeszorítottam szemeimet nehogy én is elsírjam magam.

Kyungsoo: - Látod. Erről beszélek!- kezdtem el ütögetni mellkasát, amit hamar abbahagytam és inkább szorosan visszaöleltem.

Chanyeol: Már remegtem, és féltem, hogy kitörik belőlem a zokogás Kyungsoo hangos, síró hangjára.

- Kérlek, ne haragudj. - súgtam neki, majd nyakhajlatába rejtettem arcomat.

Kyungsoo: Amikor éreztem ChanYeol nedves arcát jobban rázendítettem. Nem érdekelt, hogy épp az iskola udvarán vagyunk. Nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólunk az emberek csak sírtam és sírtam.

Chanyeol: - Könyörgöm, ne sírj. Kérlek ne... Hagyd abba. - suttogtam neki, remélve hogy meghallja. Nagyon feltűnőek lehetünk, és a tanárok is kiszúrhatnak. - Kérlek...

Kyungsoo: - R-rendben..- mondtam szipogva. - D-de ne engedj el....olyan jó így - szorítottam magamhoz jobban, ha ez lehetséges.

Chanyeol: - Mindjárt csengetnek. - morogtam mély hangon a fülébe, de nem engedtem el egy percre sem. - Olyan jó illatod van. - mondtam ugyanúgy morogva, majd egy mély levegőt vettem nyakához bújva.

Kyungsoo: - K-köszönöm....- mondtam majd fejemet a mellkasába fúrtam a fejem nehogy véletlenül is meglássa az arcom. - A tiéd is...

Chanyeol: Egy büszke, önelégült vigyor kúszott a képemre. - Hm.. Tudom. - megpróbáltam elérni az arcát, hogy oda súgjam. - Zavarban vagy? - kérdeztem arcához érintve ajkaimat.

Kyungsoo: - M-mért lennék?- jöttem eddigieknél is jobban pironkodva mivel dús ajkait az arcomhoz érintette, amitől eszembe jutott az álmom

Chanyeol: - Mert ilyen esetben mindig zavarba jössz. - mormogtam majd apró puszit nyomva selymes bőrére. Teljesen eltávolodtam tőle amikor Baekhyun hangját meghallottam a hátam mögül. - Szia Baek. - mosolyogtam rá amit viszonzott.

- Szia óriás! Ő ki? - kérdezte majd Kyungsoora mutatott, aki vérvörös arccal nézett legjobb barátomra.

Kyungsoo: - H-hello KyungSoo vagyok.....- suttogtam. Nem szeretem, ha rám mutogatnak. Akkor mindig elmegy a bátorságom.

Chanyeol: Mosolyogtam Kyungsoo zavarán ahogyan Baekhyun is.

- Szia. Én Byun Baekhyun vagyok és szeretek ismerkedni. Gólya vagyok és Chanyeol osztálytársa. Ha szeretnéd, akkor lehetünk barátok. - nagyon aranyos volt, hogy kezet is nyújtott neki.

Kyungsoo: - Do KyungSoo másodikos!- mutatkoztam be rendesen és kezet fogtam vele. Hihetetlen puha kezeihez kissé hosszúkás ujjak tartoztak és hihetetlen szorítás. Most vagy ez a gólya erős vagy én vagyok túl gyenge.....szerintem én vagyok gyenge...

Chanyeol: Láttam, hogy Kyungsoo kézfogás közben erősen vizsgálja Baek kezeit. Tudom. Én is irigylem és szeretem a kezeit.

- Be kellene menni. Tesi óra Channie drága. Most veszem észre. Mi ez a szexi frizura? - borzolta össze a hajamat.

Kyungsoo: Hihetetlen féltékenység járta át a testemet amikor Baek bele túrt ChanYeol hajába. Igyekeztem minél sötétebb aurát árasztani magamból, hogy észre vegye magát.

Chanyeol: - Anya mondta, hogy le kéne vágni. - túrtam a hajamat miután Baek eleresztett.

- Anyudnak jó ízlése van irtó szexes vagy így. Na de elkésünk még a végén. Nagyon örültem Kyungsoo de osztozunk az óriáson így most ellopom. - belém karolt majd elhúzott. Még gyorsan visszafordultam, hogy integessek neki és szerencsére még ott állt. Rá is mosolyogtam majd végleg Baekre figyeltem.

Kyungsoo: Most nem tudtam eldönteni, hogy most bírjam a gyereket vagy ne....Kedves meg minden csak nyomulós vagy csak én látom így? Mikor ChanYeol még gyorsan visszaintett beletörődtem, hogy nem nagyon fogom ma látni. Szép lassan beértem az osztályomba mikor hirtelen mindenki letámadott.

- Mi volt az a jelenet?- hallottam ki tisztán YiFan hagját egyedül a zsibajból

- S-semmi közötök hozzá!- mondtam enyhén elpirulva majd áttörtem a tömegen, leültem a helyemre és elkezdtem zenét hallgatni.

Chanyeol: Baek meg én voltunk az öltözőbe. Ő már teljesen átöltözött én meg a farmeromban voltam és nem találtam a tesi pólómat.

- Nincs a táskádban? - kérdezte mire értetlenül néztem felé.

- Már miért lenne ott? - kérdeztem mire ő mosolyogni kezdett. - Jó megnézem.

- Olyan jól áll neked ez.

- Mármint mi? Hogy értetlenkedek vagy a hajam vagy, hogy póló nélkül vagyok? - néztem rá, de már tudtam mi lesz a válasz.

- Mind. Láttad, hogy hogyan nézett rám az a Kyungsoo? - megráztam a fejem majd felvettem a táskámból előhúzott pólómat. - Mintha csak azt mondta volna, hogy vedd észre magad ő az enyém! Hogy mersz hozzá érni?! - értetlenül néztem rá majd felnevettem.

- Miért nem láttam…

Kyungsoo: El akarom lógni a mai napot.....Semmi kedvem sincsen hozzá. Ráadást emelt angollal kezdünk.....Ellógom az órát. Ezekkel a gondolatokkal indultam az én kis eldugott helyemre a sportpályánál. Talán szerencsém lesz és ma ChanYeolék kint lesznek.