Please don't forget me - 4. rész (yaoi, iKON)

Please don’t forget me

(Kérésre)

Banda: iKON
Szereplők: iKON, e)(o tagok (nem bandaként)
 Páros: Double B (Bobby és B.I/Jiwon és Hanbin)
Műfaj: YAOI!!!
Terjedelem: 5 rész

Jó olvasást! ♥

*Bobby*

Reggel nyúzottan keltem ki az ágyból, és nem volt mellettem senki sem. Tényleg megtörtént, tényleg megcsókoltam Hanbint, és tényleg szakított velem Soohyun. Rendbe szedtem magam, majd bementem az étterembe, hogy ne legyek egyedül a gyilkos gondolataimmal, amik az őrületbe kergettek.
Meglepett mikor Hanbint láttam meg egy fekete hajú sráccal, aki azt hiszem a múltkor is vele volt. Mikor beléptem kicsit elpirulva hajtotta le a fejét. Bementem az irodámba, és lerogytam a székre. Pár percig néztem magam elé, majd az szakított meg eme érdekes tevékenységemben, hogy valaki kopogott.
Volt egy bizonytalan tippem, hogy ki lehetett, ezért nem szólaltam meg. Lassan nyílt ki, ezért a tippemben 100%-ig biztos voltam.
- Hyung? Bejöhetek? - nézett be az ajtón.
- Már bent vagy. - szólaltam meg, de ő nézett nem rám tovább. Bólintottam egyet és tekintetemmel végigkísértem mozdulatait. Azonnal beljebb lépett, becsukta az ajtót, és odasétált hozzám. Leguggolt és combomra simította kezét, mire libabőrös lettem.
- Mi történt hyung? - aggódó tekintete miatt szívem nagyot dobbant. Foglalkozik velem... lehet hogy csak barátilag, de foglalkozik velem, ami mindennél fontosabb.
Hirtelen könnyek gyűltek a szemembe, és nem akartam már visszatartani. Mikor legördültek az első cseppek, hirtelen felállt és letörölte őket, közrefogva arcomat. - Hyung... ha.. ha a tegnapi csók a baj, akkor nem kell aggód-
- Nem a csók a bajom... - szakítottam félbe, ő pedig értelmetlen fejet vágott és felegyenesedett.
- Akkor mi?
- Tegnap... Soohyun szakított velem... - kezdtem bele, de ezt is annyira fájt kimondani, hogy elcsuklott hangom.
- E-ezt nem igazán értem... - guggolt le elém és nézett fel.
- A csók miatt... Látta... - mondtam ki nehezen a szavakat, és fordítottam el a tekintetem.
- Esetleg megtudhatom.. hogy ki ő? - kérdezte félénken, én pedig elővettem a telefonomat, és megkerestem róla a kedvenc képem. Felé tartottam a készüléket neki pedig elkerekedtek a szemei.
- És meddig voltatok együtt? - kérdezte nagy szemekkel.
- Majdnem két és fél évig voltunk egy pár... aztán megkértem a kezét. A jövő hónapra terveztük az esküvőt..
- Jiwon hyung... Ezt a lányt majdnem minden hétvégén látom... - közli velem mire értetlenül nézek rá.
- Hol?
- Egy.. egy bárban... - erre lefagyva bámultam rá. Nem Soohyun miatt. Hanbin mit keres egy bárban minden egyes hétvégén? Soohyun a barátnőivel járkált bulizni. De semmi más. Azt mondta, hogy csak ittak egy kicsit és táncoltak. Arcomra kiült a meglepettség.
- Te mit keresel olyan későn abban a bárban? - kérdezem mire mélyen elvörösödött.
- Ott dolgozom... - hajtotta le a fejét.
- Mi van?! - kerekedtek ki még jobban a szemeim. - És mit? - érdeklődtem kicsit higgadtabban.
- Tá- táncolok.. - ha addig nem lett volna piros az arca, akkor ezek után igazán az lett.
Táncol?
Vagyis táncos fiú?
 Aki vetkőzik?
Meg rányomul mindenkire?
- Ezt nem igazán értem... - vallottam be. Hanbinból nem nézem ezt ki. Ő teljesen ártatlan, és olyan zavart, hogy nem tudom róla ezt elképzelni. A táncos fiúknak vonaglani kell a zenére, és bárkinek táncolni... - Mióta?
- Már lassan négy éve... - kelt fel majd menni akart, de gyorsan utána kaptam.
- Azt akarod mondani, hogy 16 évesen kezdted el?! - hüledeztem, de ő nem nézett rám. Teljesen zavarba jött. Álla alá vezettem ujjaimat és felemeltem a fejét.
- Kérlek Jiwon... - húzta volna el fejét de megtartottam. Mikor leesett, hogy hogyan szólított meg, elmosolyodtam.
- Hol marad a hyung?
- Aish már! Hyung könyörgöm, hagyj... - harapta be ajkait majd épp, hogy ránézett ajkaimra, el is kapta tekintetét. Erre csak végignyaltam párnáimon, amire persze újra rám nézett.
Miért szeretném újra érezni a csókját?
- Elmeséled?
- Mit? - esett zavarba újra mire felkuncogtam.
- Hogy mitől jöttél zavarba... - léptem hozzá közelebb mire hátra lépett kettőt, és ezt így játszottunk, amíg neki nem simult a falnak. Kezét az ajtóhoz vezette, és a kilincsre fogott, miközben végig a szemembe nézett.
- N-nem mesélek semmit sem... - rázta meg a fejét én pedig derekára vezettem az egyik kezem, közelebb lépve hozzá, a másik kezemmel meg végigsimítottam karján és levettem a kilincsről apró kezét.
Mikor leengedte végtagját maga mellé, én sem tudom miért, de közel hajoltam hozzá, fogva kezét és derekát. Ajkait szétnyitotta, és szemeit lehunyta, még mielőtt hozzáértem volna. Ez mosolyt csalt arcomra, de nem sokáig tartott mosolyom, ugyanis ahogy párnáihoz értem mozgatni kezdtem ajkaim teljes komolysággal.
Kezeit mellkasomra simította, majd felvezette nyakamba, ahol belém karolt ajkaim közé sóhajtva. Hajamat tépve simult hozzám, így mélyítettem a csókot, fenekére simítva. Apró nyögése olyan volt füleimnek, mintha a legédesebb, leggyönyörűbb zene csendült volna fel. Hirtelen valaki bekopogott így egyszerre hátráltunk el egymástól.
- Szabad! - kiáltottam mikor az asztalomhoz értem. Hanbin úgy tett mintha a telefonját figyelte volna eddig is, mikor kinyílt az ajtó és Chanyeol lépett be rajta. Nyilván furcsállta, hogy Hanbin is bent van, de nem sokáig foglalkozott vele. - Csak azért zavarok, mert megint volt egy törés. - mondta, majd csak annyit vettünk észre, hogy Hanbin kiment az irodából. - Ömm... megzavartam valamit? - kérdezte az ajtót figyelve az óriás.
- Mi? Nem.. - motyogtam zavartan, ő pedig hitetlenül bólintott. Legalább nem ragozza.
- Oké... szóval... öm.. eltörtem egy tányért... - folytatta mire megráztam a fejem gondterhelten.
- Már rend van ugye? - helyezkedtem el a székemen.
- Igen. Csak gondoltam szólok. - mondta, majd kihátrált intve egyet. Fejemet az asztalra ejtettem, ami aprót koppant, így felszisszentem, de annyi gondom volt, hogy nem keltem fel.
Miért kellett megcsókolnom? Nem vagyok normális. Csak a bajt csinálom magamnak. Miért mondta el nekem Hanbin, hogy Soohyun ott van a bárban? Miért szaladt el? Miért nem tudok nem rá gondolni? Miért van ennyi kérdésem? Miért nem tudom a válaszokat?
Megráztam a fejem, hogy kitisztuljanak kicsit a gondolataim majd felkeltem a helyemről és kimentem egy kávéért. Végül kint maradtam, segítettem a pultnál, a pincéreknek is, de ez sem segített, hogy ne gondoljak Rá. Este bezártunk, Hanbin pedig pontosan hétkor érkezett meg. Nem akartam, hogy dolgozzon. Csak beszélgetni akartam vele, látni a mosolyát, hallani, nevetni, és csak vele lenni.
De ha ezt tettem volna, akkor megszegtem volna az ígéretemet, hogy megbánja amit tett. Tudom, már megbánta, de ez az utolsó előtti nap. Ha minden igaz, holnap látom utoljára.
- Mindjárt hozok seprűt... - indultam el kedvetlenül mire hirtelen egy kéz fonódott csuklómra.
- Hyung... tudom, ez most nem segít.. de én tudom milyen elveszteni valakit aki fontos.. Ha szeret, ki fogtok békülni. - nézett mélyen szemeimbe, mikor felé fordultam.
- Köszönöm... - öleltem át bátortalanul, ő pedig viszonozta, ami abban a pillanatban minden boldogságom okozója volt.
- Nem kell megköszönnöd. Bárki elmondta volna, akinek fontos vagy Hyung. - eresztett el egy halvány mosolyt, ami hirtelen hatalmas forróságot idézett elő mellkasomban.
- Kérdezhetek valamit? - néztem rá mire aprót bólintott. - Soohyun mit csinál abban a bárban? - tettem fel azt a kérdést, ami leginkább fúrta az oldalamat.
- Hát... minden héten mással látom... a barátnőivel megérkezik, és idegenekkel távozik...
- Hogy érted hogy idegenekkel? - kérdeztem meglepve, mire elpirult.
- Férfiakkal. Akiket aznap szed össze. Bocsánat, de Soohyun olyan, mint egy prostituált... - pirult el én pedig összetörtem.
Két és fél éven keresztül hülyített? Komolyan megcsalt? Egész végig észre sem vettem... Miért tette? Kezeimet elemeltem Hanbin derekáról és meredten bámultam egy pontot valahol a hármas asztal mellett.
Ekkorát még senkiben se csalódtam. Pont Soohyun tette ezt, aki a lelki támaszom volt, mindenben segítettük egymást és szerettem őt. Persze múlt időben... Ezek után már rá sem tudnék nézni.
- Minden rendben? - kérdezte mire csak bólintottam, és elindultam a seprűért. Semmi kedvem nem volt már ehhez. Visszamentem Hanbinhoz kezemben a seprűvel és odaadtam neki. Láttam rajta is hogy már semmi kedve nincs ehhez, de az utolsó előtti napon már teljesen mindegy volt.
- Mit szoktál táncolni? - kérdeztem, leülve az egyik asztalhoz, ami számozás szerint a kettes volt.
- Ahj hyung ezt ne most... - kezdte el felsöpörni a helyiséget, én pedig mosolyogva figyeltem piros arcát.
- De kíváncsi vagyok. Teljes öltözékben vagy vetkőzöl? - néztem rá nagy, kíváncsi szemekkel, ő pedig megállt a munkában. Rám nézett, felsóhajtott majd megrázta a fejét.
- Mindig máshogy öltöztetnek fel. Van mikor nincs rajtam felső, de nem szemérmetlenül kell megjelennem. Van mikor sztriptízelnem  is kell, de azt is csak akkor, ha a közönség ezt kívánja. Most boldog vagy? - kérdezte fél mosollyal, mikor meglátta kikerekedett szemeimet, és elnyílt ajkaimat. Ő meg a sztriptiz? Ez kicsit furcsa, de csak még kíváncsibb leszek tőle. Akkor nem szokott mindenkire rámászni? Máshogy képzeltem el ezt az egészet.
- Igen boldog vagyok... De csak több kérdésem van. - kuncogtam fel mikor elmúlt a sokk.
- Jó, de most hagyjál törölgetni.
- Akkor máskor?
- Ilyet nem mondtam.
- Azt mondtad, hogy "de most hagyjál" szóval most hagylak, de később már nem. - vigyorogtam, majd felkeltem és csináltam kettő kávét, amíg ő végezte a dolgát. Figyelemmel kísértem minden mozdulatát, ami látszólag zavarba hozta, de nem tudtam mit tenni ellene. Túlságosan jó volt látni. Nem azt, hogy dolgozik, hanem azt, hogy itt van, és hogy nem a haverjai miatt van itt, hanem miattam. Jó nem mondom, hogy azért van miattam itt, mert, jaj de jó takarítani.
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte Hanbin, én pedig ráemeltem a tekintetem.
- Hm?
- Már vagy 5 perce egy pontot néztél. - törölte le az utolsó asztalt. Odalépett hozzám majd elvette az egyik kávét.
- Ki mondta, hogy a tiéd? - kérdeztem apró mosollyal mire bele is kortyolt a kávéba.
- Tudom, hogy az enyém. H betű van benne, és a múltkor is ilyet kaptam. Ne próbálj viccelődni.
- Jaj de tudod. - kortyoltam bele a saját kávémba. Pár percig beszélgettünk még aztán jelzett a telefonom, hogy kilenc óra van.
Mikor elment, zártam és hazaindultam. Otthon rájöttem, hogy a Soohyun után fennmaradt űrt eddig Hanbin töltötte meg. Így viszont hogy Hanbin sincs, ez az űr csak még nagyobb. Valami van ebben a srácban és furcsa, hogy fiú iránt mondom ezt, de kedvelem...

(Remélem mindenkinek tetszett, hamarosan hozom a következő, egyben utolsó részt is^^)

My Dark Life - 34.rész (yaoi)

My Dark Life

34. rész

Sziasztok^^ Ne haragudjatok, amiért várnotok kellett ismét, csak nem volt sok ötletem. Viszont most itt van a 34. [úristen-hogy-jutottam-el-idáig] rész.
Banda: B.A.P
Páros: DaeJae
Műfaj: YAOI!
Figyelmeztetés: smut, 18+

 Jó olvasást! ♥

*Youngjae pov.*

- Ezt te sem gondoltad komolyan ugye? – kérdezem még mindig kuncogva az előző szavaitól.
- De. De ne nevess, mert meg talállak fojtani az egyik kabátba. – bök a hátam mögé ahol a téli kabátok sorakoztak.
- Ahh… Zelo, köszi! Ezt meg sem láttam volna, ha nem fenyegetőzöl. – kapom le a terepmintás télikabátot, és megfogdosom az anyagát. Nagyon puha, belül bundás, és ha itt hagyom, a síromra „hülyegyerekfekszikitt”-et fognak vésni.
- Na, akkor próbáld gyorsan. – segít felvenni, majd egy tükörben megnézem magam. Tökéletesnek tűnik…. de….
- Egy számmal nagyobb kell. – nézek fel a kabátokra, mire Zelo lázasan kutatja a nagyobb változatot. Kikapja, odaadja, nyilván azért siet, mert már unja.
- Na, vedd, addig ezt visszarakom. – teszi fel a vállfára a kabátot, majd felakasztja a többihez.
- Fájt? – kérdezek rá, miközben egy szaggatott nadrágot leemelek, megnézem, de vissza is rakom.
- Egy kicsit. De mondtam, hogy többet is csinálhatjuk, mert tetszett.
- Megtalálta? – kérdezem halkan, egy két napszemüveget felpróbálva, igaz pont nem télen fog sütni sűrűn a Nap, de muszáj volt.
- Mit?
- Tudood~ a prosztatádat. Amitől csillagokat látsz. – mondom közömbösen, mintha épp az időjárást vitatnánk.
- Ömm…. hát én se tudom, hogy csinálta, de amint berakta, már el is találta – vesz le egy fekete napszemüveget, és felém nyújtja, amit fel is próbálok.
- Egyből? Volt előtted már bárkivel? – kérdezem felnézve barátomra véleményt várva a szemüvegre.
- Nem volt még senkivel. Ez jól néz ki. De minek kell napszemüveg télre? – kérdezi tudatlanul, én pedig csak leintem, majd tovább megyek a pólókhoz.
- Akkor, ha neki is jó volt, meg neked is, szerintem csinálhatjátok fordítva párszor – javaslom, közben egy kék darabot nyújtogatok, hogy teszteljem, de nem tetszik.
- Jut eszembe Jae drága! Ti csináltátok már fordítva? – kérdezi érdeklődve, mire vörösödve fordítom el a fejem, és inkább csak arrébb sétálok, de lefog, hogy ne meneküljek – Válaszolj! – kényszerít, mire csak megrázom a fejem. Ebbe a témába nem akarok belefolyni. Nem lenne bátorságom a dologhoz, hogy Én… Daehyunt… Már belegondolni is izgató, szóval nem kellene.
- Próbáljátok ki! – hagyja, hogy az utamat folytassam, így egy szegecses övet belebújtatok a nadrágomba, majd megnézem magam a tükörben.
- Nem szeretném… Félek, hogy elrontanám, és valami baja lenne utána. Jó a mostani felállás – vallom be, majd az övet visszarakom a helyére.
- Rákérdezek Daehyunnál hogy Ő, hogy gondolja. Lehet, hogy bele egyezne. – mondja apró vigyorral.
- Inkább vásároljunk – sóhajtok gondterhelten, válogatva a trikók közt.

Fáradtan esek be Daehyunékhoz, mert meg lett beszélve, hogy náluk alszom. Himchan hyung egy anyaias öleléssel üdvözöl, Yongguk hyung pedig pacsizik velem. Mikor ideköltöztem, sosem hittem volna, hogy ilyen közel kerülök hozzájuk, de örülök neki, hogy megtaláltam a második családom.
- Daehyun merre van? – kérdezem mosolyogva, mire felmutatnak mind a ketten a lépcső felé. Automatikusan ledobom a kabátom és cipőimet, majd felmegyek a cuccaimmal együtt szerelmemhez.
Nem kopogok be, mert hallom, hogy énekel, ezért egy darabig csak hallgatom, majd lassan lenyomom a kilincset, hogy élesebben halljam torkából kiszökő gyönyörű hangját. Mivel nem vesz észre, csak mosolyogva figyelem, ahogy az ágyán fekszik, egyik füle be van dugva, közben gondosan írja a naplóját. Mivel én is éneklek elég gyakran, így tudom, milyen mikor egyszerre két dologra figyelsz, szóval meg sem lep, hogy ennyire szépen énekel, miközben az érzéseit leírja az apró könyvbe. Lassan beljebb lépek, majd becsukom az ajtót. Leülök az íróasztalához, és összepakolom a szétszórt könyveit, halkan dúdolva a dallamot, amit hallat. Már szerintem hozzászokott, hogy csak szó nélkül pakolgatok nála, így nem hagyja abba az éneklést, de picivel halkabban folytatja, így én is bele merek szállni. Apró mosollyal éneklek, majd felnézek rá. Találkozik tekintetem az övével, így hirtelen meglódul szívem, és melegség árad szét mellkasomban. Imádom ezt az érzést. Mikor egy hosszú nap után először megpillantom, sokkal megkönnyebbültebb és boldogabb vagyok.
Felkelek és abbahagyva az éneklést mellébújok, a vállára dőlve, hasára simítok.
- Hiányoztál – mosolyog rám, majd egy apró csókot nyom tincseim közé, így felkelek, és azonnal egy csókot kérek tőle. A naplóját ledobja az ágy mellé, majd átöleli derekam és felhúz csípőjére. Vállaira simítok, majd ujjaimat szimmetrikusan simítom ide-oda kulcscsontján. Ajkai játékával nem tudok betelni, így feljebb mászok alhasára, hogy jobban hozzáférjek, és tincseivel kezdek játszani, közben hagyom, hogy fenekemre simítson.
- Zelo beszélt veled? – szakítom félbe ajkaink játékát, mire értelmetlenül kezdi fejét rázni.
- Mit kellett volna beszélnem vele? – kérdezi, mire megrázom fejem.
- Semmi-semmi. Hagyjuk – nyomom ajkaimat vissza az övére, hogy folytassuk ahol abbahagytuk, de Ő eltol magától, és kíváncsian néz rám.
- Ne hagyjuk. Miről van szó? – ül fel velem, ami zavarba hoz. Miért kellett egyáltalán felhoznom ezt az egészet? Olyan hülye vagy Youngjae!
- Zelo azt mondta, hogy beszél veled erről. Mert ha Ő kérdez rá, akkor a teljesen más, mintha én kérdeznék rá - zavaromban pólója aljával játszok, ő pedig lefekszik, hogy telefonját elérje, majd azonnal fel is hívja Zelot. Ez így még kínosabb lesz… Nekem kellett volna beszélnem erről…
- Szia! Várj, kihangosítalak… - mondja Daehyun, mire eltakarom arcom, mert érzem, hogy rengeteg mennyiségű vér áradt bele, megszínezve bőröm színét.
- Hali. Mond – szólal meg Zelo a túlsó oldalról.
- Youngjae is itt van. – közli tárgyilagosan, mintha zavarná, hogy nem köszönt nekem.
- Szia Jae! Beszéltetek arról? – tér magától is rá a témára.
- Szia… - hangom elhaló, de próbálok bele életet önteni.
- Szerintem pont az miatt hívtalak fel. Megkérdezte tőlem, hogy beszéltem-e veled, és nem mondja el, hogy miért kellett volna beszélnünk.
- Hát… Elmondhatom Jae? – kérdezi Zelo tanácstalanul, mire nyitnám a szám, de Daehyun elhallgattat.
- Igen el.
- Na, szóval! Hagytam, hogy Jongup legyen fölül – kezd bele természetesen, mire Daehyun szemei kikerekednek. Tudtam, hogy ez lesz a reakciója, ezért nem akartam erről beszélni. Tudtam, hogy ő ezt furcsának találja, és lehet, hogy nem is élvezné velem, ha kapnék egy esélyt erre az egészre – és megkérdeztem Youngjae-től hogy ti csináltátok-e fordítva, megtudtam, hogy nem, és hogy szerinted nem is fogjátok, mert szerinte neked nem tetszene az ötlet. És azért beszéltem meg vele, hogy beszélek veled, mert ő, nem mert rákérdezni. – fejezi be ennyivel, amivel meg is vagyok elégedve, mert nem is olyan vészesen közölte, ahogy az elképzeltem.
- Mindent értek. Köszi Zelo. Szia. – ki is nyomja a telefont, majd visszateszi a helyére. Rám néz, majd lehúz magához nyakamba karolva. Kikerekedett szemeimet az övébe fúrom, mire csak bíztatóan elmosolyodik.
Ez nekem nem fog menni… félek ettől, de egyben izgat is a helyzet.
Lábait kihúzza a enyém alól, terpeszbe rakja őket, majd maga fölé ránt, apró puszit nyomva ajkaimra. Kicsit bátortalanul, de megpróbálok csókot kezdeményezni, amit hagy is, így felbátorodva pólója alá nyúlok, oldalára simítva. Halk sóhajt hallat, de nem engedem el ajkait, csak szabad kezemmel éledező tagjára fogok.
Furcsa látni és érezni, hogy felizgult arra, hogy én vagyok felül. Alsó ajkát megtépem fogaimmal, majd nyakára térek át, apró csókjaimmal. Az alattunk elnyúló takaróba markol, majd halkan sóhajt, ahogy megszívom nyakát. Pólóját felgyűröm, majd megvárom, míg kicsit feljebb emelkedik, utána azonnal lekapom róla a felesleges anyagot, és ledobom a napló mellé. Végig nézek kreol bőrével fedett, kidolgozott felsőtestén, és beharapott ajkakkal simítok kockáira, majd mellkasára. Mellőzöm kicsit lányos megnyilvánulásom, kulcscsontjaihoz hajolok, és apró szívásfoltokat hagyok forró bőrén. Bal mellbimbóját megnyalom, majd számba veszem, kicsit ráharapva, mire hangosan felnyög.
Combjain végigjáratom párszor kezem, közben egyre lejjebb izgatom őt ajkaimmal, amit elég halkan tűr, ahhoz képest, amit én szoktam levágni. Nem csinálom jól? Vagy Ő nem élvezi, hogy alul kell lennie? Remélem nem ez az ok, amiért ilyen csendes…
Leveszem a pólóm, majd kigombolom nadrágját, Ő pedig türelmetlenül kibújik belőle boxerével együtt, és eldobja. Meglep hevessége, de nem aggódok, hiszen apró mosollyal húz megint közelebb magához. Megcsókolom, ő pedig hajamba túr, és hangosan belenyög a csókba.
- Fordujh meg… - súgom ajakira, mire értelmetlenül néz rám, de megteszi, amit kérek. Mivel szorít nadrágom, hevesebben, gerince mentén haladok lejjebb csókjaimmal, amit mély sóhajokkal jutalmaz. Mikor fenekéhez érek, kinyomja azt, ezzel is bátorítva, hogy jó, amit csinálok, így rásimítok félgömbjeire, és lassan nyelvemet hozzáérintem bejáratához, mire megremeg egész teste. Nyelvem egy pár pillanatra becsúszik forróságába, ő pedig kéjesen felsikolt, és a párnába markol. Megismétlem párszor, majd egyik ujjamat eltűntemet benne, így hirtelen csendbe marad. Sajnos nem tudom milyen érzés lehet mikor még szűz a feneked és megujjaznak, mert Junhoe nem ismerte a kegyelmet, de valamilyen szinten át tudtam érezni a dolgot. Mozgatni kezdem benne, tagom, majd csatlakoztatom mellé a másodikat is mikor látom, hogy élvezi. Ollózok ujjaimmal, próbálom mélyebbre tolni őket, közben ügyelek az épségére is. Hangosakat nyög, ezért harmadik ujjamat is az első kettő után küldöm, így megakad torkán a hangja, de nyel egyet és tudtomra adja tetszését. Pár percig hagyom, hogy élvezze, majd kihúzom belőle ujjaim, és nadrágomat alsómmal együtt küldöm a földre. Elkenem férfiasságomon elő váladékomat, és csípőjét közrefogva lassan kezdek behatolni, hogy Ő is, és Én is szokjuk.
Mikor teljes méretemet forrósága öleli át, hátára hajtom a fejem és próbálom felfogni, hogy mi is történt. Komolyan megengedte nekem Jung Daehyun, hogy elvegyem a feneke szüzességét…
Lassan kezdek mozogni benne, ő pedig egyből hallatja csodálatos hangját, amiből még többet szeretnék így gyorsabban mozgatom csípőmet, keresve prosztatáját. Hirtelen megfeszülnek hátizmai, fenekét jobban kitolja, és hangosan felnyög.
- Mégh! Jaeh! - fogja meg a kezem, ami oldalához csúszott. - Ahh otth! - kiált fel, mozgatva csípőjét.
- Várjh egy kicsith... - állok meg, majd ráveszem, hogy megforduljon. Bemászok lábai közé, majd vállamra emelem az egyiket, újra elmerülve forróságában. Lassan kezdek újra mozogni, ajkaira hajolva, miközben oldalára simítok, majd karjaira, és összefűzöm ujjainkat. Hevesen csókol vissza, folyamatosan belenyögve szenvedélyesnek mondható csókunkba.
- Ah otth! - nyög hangosan, kiválva a csókból, fejét hátravetve.
Próbálok ugyanúgy mozogni benne, ami párszor sikerül is, így lassan sikoltozni kezd, amit nem néztem volna ki belőle. Nyakhajlatába temetem a fejem, és apró nyögésekkel gyorsítok tempónkon, ahogy érzem mozdulatain, hogy lassan elélvez.
Megremeg egész teste, és közénk élvez, hosszan nyögve. Ahogy izomgyűrűi körbefogják tagom, én sem bírom tovább, vállába harapok, és belé engedem élvezetem gyümölcsét.

***

Légzésem továbbra sem lassul le, szívem hangosan dübörög helyén, ahogy nézem Daehyun izzadt tincseit, fényes szemeit, kiszáradt ajkait. Olyan helyes még így is, hogy tudom, én okoztam neki a fáradtságot…
- Megyünk zuhanyozni? – kérdezem, pont mikor csukná le szemeit, így ki is nyitja őket.
- Mmmh… - rázza meg morcosan a fejét, és kihalássza maga alól a takarót- Aludjunk.
- Rendben – mondom, egy zsepivel letörölve hasát.
- Jó éjszakát szerelmem.
- Szeretlek Dae.

Please don't forget me - 3. rész (yaoi, iKON)

Please don’t forget me

(Kérésre)

Banda: iKON
Szereplők: iKON, e)(o tagok (nem bandaként)
 Páros: Double B (Bobby és B.I/Jiwon és Hanbin)
Műfaj: YAOI!!!
Terjedelem: 5 rész

Jó olvasást! ♥

*Bobby*

Másnap reggel olyan voltam, mint a mosott szar. Alig aludtam valamit. Soohyun már ébren volt, és a levél szerint ami az asztalon várt engem, a barátnőivel van. Be kellett mennem az étterembe, mert tegnap hagytam papírmunkát. Az irodámba zárkózva bújtam hol a lapokat, hol a gépet. Nagyon unalmasnak ígérkezett ez a nap...

Nem tudtam mennyi lehetett az idő, de arra lettem figyelmes, hogy valaki bekopogott az ajtót.
- Gyere! - kiabáltam ki, majd néztem, hogy ki zavart meg. - HanBin? - lepődtem meg, majd azonnal a faliórára vezettem tekintetem. 19:04.... Bassza meg!
- He-heló.. nem tudtam, hogy hol keresselek hirtelen.. de már megvagy! - mosolyogta el a végét édesen mire nekem is felfelé görbültek ajkaim.
- Nem tudtam, hogy már ennyi az idő. Egész nap itt voltam bent... - álltam fel a székemből majd elindultam ki a napokban egyre többször látott helyhez. Hanbin biztosan unja már.
Kicsit sajnálom érte... de csak egy kicsit.
 Ismét kiadtam neki a feladatát majd a pult mögé vonulva figyeltem. Nem tudtam betelni a látványával. Barna farmernadrágja és fekete inge nagyon összeszedettnek tűnik. Ő maga viszont a komoly mozdulataival olyan, mint egy duzzogó, fáradt gyerek.
Csináltam neki kávét, mikor láttam, hogy lassan végez. A felmosót kicsavarta, én pedig a kávéval a kezemben elindultam felé. Háttal állt nekem és mikor odaértem megfordult, de egyáltalán nem úgy, ahogy én terveztem.
A kávé tartalma a fehér ingemen landolt, teljesen eláztatva az anyagot. Hanbin azonnal törölgetni kezdte és sűrűn kért bocsánatot mikor leraktam a csészét a mellettünk lévő asztalra, majd megfogtam csuklóit.
Csendben maradt, mintha elvágták volna és lassan nézett fel rám. Szemei ilyen közelről csak jobban csillogtak, mint máskor. Ajkai remegtek, ahogy kezei is. Lassan lenéztem szájára mire nyelnem kellett egyet. Elnyíltak ajkai egymástól, és úgy kapkodta a levegőt. Hirtelen közelebb hajolt hozzám mire én is ezt tettem, de ahogy találkoztak volna ajkaink meghátrált és elhúzta a fejét. Nem vettem le tekintetemet dús párnáiról, csak álla alá nyúltam és felhúztam magamhoz.
Ahogy összeértek ajkaink, megremeget és kávés ingemet markolta meg reszkető kezeivel. Nem tudtam mi vezérelt a következőkre, talán az, hogy még fiúval sosem csókolóztam, de lassú, ismerkedő csókba hívtam, amit bátortalanul viszonzott. Nem hittem el, hogy komolyan megcsókoltam egy fiút.
Egy férfit, akinek ráadásul ugyanaz van a lába közt, mint jómagamnak is.
Baszott érzelmeim már!
Egy aprót nyögött, én pedig derekára simítottam és próbáltam nem kiadni hangokat. Régebben mikor Soohyunnal az elején voltunk nagyon, akkor éreztem a hasamban ilyen görcsöt, akkor adtam ki hangokat a csókba és tudom, ez mára már elmúlt. Nem éreztem a csókjaiba semmi tüzet, de azt hittem, hogy ez így van rendben.
Egészen eddig a csókig elhittem magamnak... de most.. igaz kurvára nem akartam ezt, de belátom, hogy egy sráccal jobban élvezem a csókot, mint a feleségjelöltemmel. Félénken nyakamba karolt, és közelebb húzott magához, míg én alsó ajkába haraptam, hogy jelezzem; én tovább szeretnék menni. Egy apró torokhanggal hagyta, hogy nyelvemet átcsúsztassam az övé mellé. Ingem gallérját gyűrte ujjai közé, és úgy hozzám simult egész testével, hogy azt hittem ott fogok összeesni.
Nem tudtam mit miért csináltam, de lesimítottam fenekére, majd combjaihoz és felemelve az asztalra ültettem. Visszasimítottam a félgömbökre, majd csak élveztem, ami nekem adatott meg. Lábait átkulcsolta derekamon, és férfiasságát az enyémhez nyomta, ami egy teljesen ismeretlen érzés volt számomra, és akaratlanul is felmorrantam.
Nem tudom meddig csókolózhattunk, de a szám és nyelvem teljesen belezsibbadt.
Sosem éreztem ehhez hasonlót.
Elváltam tőle és homlokomat az övének döntöttem. Szemeit lecsukva tartotta, sűrűn vette a levegőt, és szó szerint, a csendnek köszönhetően hallottam levegővételei közben, hogy remeg. Lecsúsztak kezei az ingemről, amit valószínűleg ki is dobhatok.
- Bocsánat... - szólaltam meg először én, majd szemeibe néztem. Megrázta a fejét, és nyelt egyet. Valószínűleg nem is fog megszólalni ezek után. Elengedtem, majd a csészét megfogtam és visszavittem a helyére. Újra Hanbinra néztem, de ő a földet nézte, ujjait tördelte, és ajkait rágcsálta. Ingem felső gombjait kigomboltam, közben elindultam az irodám felé. Mikor beértem, már le is vettem a kávés felsőt, Hanbin pedig ezt a pillanatot választotta, hogy utánam jöjjön. Megfordultam ő pedig feltűnően végigmért majd száját eltakarva fordult el.
- Csa-csak... csak.. a-azt akartam.. - próbálkozott a beszéddel, én pedig elvigyorodtam zavarán. Vajon hány félmeztelen férfit látott már? Mert, hogy meleg, az 100%, de hogy mióta, azt nem tudom.
- Elmúlt kilenc? - kérdeztem előszedve egy másik inget. Mikor felvettem és elkezdtem begombolni felnéztem rá. Már engem nézett, kezét elvette már ajkai elől így láttam, hogy arca egy rózsaszínes árnyalattal lett gazdagabb.
- Ig..en - nézett rám majd újra felfordult mikor rájött, hogy nem tud beszélni mikor felém fordul.
- Szóval ha ... ha nem baj.. akkor én.. - nézett rám, én pedig intettem neki, hogy mehet. Elköszönt és olyan gyorsan eltűnt, ahogy egyszer sem tette.
Mégis mennyi az idő? Ezek után egyedül maradtam a gondolataimmal, így neki támaszkodtam az asztalomnak, és felsóhajtottam hajamba túrva.
Megcsókoltam.
Én, őt.
Nem fordítva.
És élveztem.
Még az emlékre is beleborzongtam.
Mikor hazaindultam nem siettem. Rossz előérzetem volt, és a lelkemet mardosta a bűntudat. Megcsaltam Soohyunt. Muszáj lesz elmondanom neki, nem hallgathatom el ezt. Ahogy hazaértem, azonnal bementem a házba. Az előszobában lerúgtam a cipőmet, és a hálóba vettem az irányt.
A szívem kettétört a látványra. Soohyun az ágyon ült, törökülésben, és mellette a hatalmas pink bőröndje teli pakolva.
- S-Soohyun? - kérdeztem miközben beléptem a szobába. Előre meredt, nem is pislogott, a könnyei arcára voltak száradva és ujjai között szorongatott egy zsebkendőt.
- Mi volt ez Jiwon hm? - emelte rám tekintetét. Hangja berekedt volt, és remegett. - Ennyit ér neked az a két év és a gyűrű? - kelt fel a helyéről indulatosan, majd elém lépett. - Mocskos buzi! - azzal lendült a keze, megpofozott és kihúzta a bőröndjét a szobából majd ott hagyott.
Megsemmisülten álltam és bámultam magam elé. Könnyek gyűltek a szemembe, ahogy becsapódott a bejárati ajtó. Az ágyhoz sétáltam, leültem, arcomat pedig a kezeim mögé rejtettem. Egy utolsó, szánalmas, reménytelen, bunkó, kegyetlen féreg vagyok. Igaza van Soohyunnak.
"Mocskos buzi".
Úgy éltek ezek a szavak a fejemben, mintha itt ülne mellettem, és úgy mondaná. A könnyeim úgy szántották végig az arcomat mintha kötelező lenne nekik. Felkeltem az ágyról és a fürdőbe mentem.
Gyorsan levetkőztem majd a zuhany alá beálltam. A forró vízcseppek végigperegtek testemen, majd halk koppanással érkeztek a zuhanytálcára. Lehunytam a szemem. Szinte azonnal Hanbin jelent meg előttem, majd arca átformálódott Soohyun csalódott arcára. Nem tudtam már mit kezdeni magammal... Miután végeztem a zuhanyzással, a szobába mentem felöltözni. Mikor ezzel megvoltam, egyből befeküdtem az ágyba és lehunytam szemeimet.

Please don't forget me - 2. rész (yaoi, iKON)

Please don’t forget me

(Kérésre)

Banda: iKON
Szereplők: iKON tagok (nem bandaként), e)(o tagok (nem bandaként)
 Páros: Double B (Bobby és B.I/Jiwon és Hanbin)
Műfaj: YAOI!!!
Terjedelem: 5 rész

*Bobby szemszöge*

Reggel korán keltem, mert Minseok felhívott, hogy nem tud bejönni. Felöltöztem majd bementem az étterembe. Már korán reggel nagy volt a forgalom, és minden harmadik ember köszönt nekem, akik tudták, hogy a tulajdonos vagyok. Akik meg nem tudták, azok most tudják meg.
A pult mögé beálltam, majd mivel Minseok pincér, én is ezt a posztot töltöttem be. Figyeltem a bejáratot, és mikor belépett egy alacsony, fekete hajú srác, utána egy magas, barna hajú és mögöttük Hanbin kezeim ökölbe szorultak, és fejemet a pultra ejtettem. Mit keres itt nap közben?! Mikor leültek az egyik ablak felöli asztalhoz megfogtam egy tollat meg egy jegyzettömböt majd odasétáltam. Mikor Hanbin meglátott megfeszült, de próbálta elrejteni reakcióját.
- Sziasztok. Felvehetem a rendelést? - kérdeztem direkt nem Hanbinra nézve. Gyorsan elmondják a rendelést, majd mivel Hanbin nem szólalt meg, ránéztem. - Hanbin? Te nem kérsz semmit sem? - kérdeztem mosolyogva, mert ahogy kimondtam nevét, arcán egy halvány árnyalatú piros szín jelent meg.
- E-egy kávét.. - motyogta halkan, nekem pedig karomat elöntötte a libabőr. Szerencse, hogy hosszú ujjú ing volt rajtam és nem látták.
- Máris hozom. - néztem mélyen szemeibe, mire a halványpirosból, erős vörös szín lett. Visszamentem a pulthoz és a szakácsnak leadtam a rendelést miközben nekiálltam a kávénak. Nem úgy csináltam, ahogy itt adja a gép, én rendesen csináltam, ahogy magamnak is szoktam. Mikor az ételek kész lettek, kb. én is akkor végeztem a kávéval. A tetején, beleírtam a habba egy H betűt tejszínnel, és mit ne mondjak meg voltam elégedve. Egy karomra felpakoltam az ételt, a másik kezemben pedig a kávét vittem.
Chanyeolt már megkértem, hogy vigye ki az evőeszközöket, így azzal már nem kellett foglalkoznom. Letettem Hanbin elé a kávét, majd a másik két srác elé a tányérokat.
- Köszönjük - mondta nagyon halkan Hanbin, én pedig ott hagytam őket. A pultra feltámaszkodtam, és onnan figyeltem, hogy hogyan kortyolt bele. Lefotózta kicsinek nem mondható telefonjával majd letette az asztalra a készüléket és ajkaihoz emelte a csészét. Belekortyolt, majd hátranézett rám.
Tekintetét az enyémbe fúrta, majd visszafordult. Lenézett a kávéra majd újra belekortyolt. Beszéltek hozzá, de nem igazán válaszolt. Elmosolyodott, és a másik két srácnak nyújtotta át a csészét.
Ne már...
Én azt a kávét csak neki csináltam, és senki másnak
Bassza meg az ég...
A másik kettő, elismerően hümmögött, és visszaadták a csészét Hanbinnak. Viszonylag hamar elmentek, és ezek után nagyon unatkoztam. Nem volt kit néznem, így helyet cseréltem Junmyeonnal, és beálltam a kasszához. Este fél hétkor már kiürült az étterem így elkezdtünk összepakolni. Húsz perc leforgása alatt már minden a helyén volt, már csak Hanbinnak kellett feltakarítania. Ő pontban hétkor érkezett meg, én pedig egyből kiadtam a feladatát, mert nem volt sok kedvem ehhez az estéhez.
A pult mögött intéztem a saját dolgomat, de néha-néha felnéztem rá, ekkor ő elkapta rólam tekintetét. Nem tudtam miért nézhetett, de fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
Van valami az arcomon?
Vagy mondani akar valamit?
Mikor végzett, ismét az asztalokat kellett letörölnie. Ha háttal állt nekem mindig rajta legeltettem a szemem. Ha pedig szemben, akkor csak néha néztem mit csinált. Fehér farmerja kihangsúlyozta vastag, izmos combjait és formás fenekét. Alig tudtam visszafogni magamat, hogy ne menjek oda hozzá, és ne csókoljam meg.
- Végeztem. - jött oda a pulthoz ahol épp a papírokat írtam alá. - Mit csinálsz?
- Intézem a saját dolgaimat. - néztem fel rá, de meglepődtem közelségén. A lapot fürkészte ahol a sok betű szinte összefolyt még nekem is.
- Amúgy... hány éves vagy? - vezette tekintetét arcomra.
- 21. - mondtam újra a papírokra nézve, mert alig bírtam magammal.
- Milyen furcsa... - kezdett bele mire összeráncolva szemöldökömet, néztem rá. - Jiwon hyung... - mondta ki vigyorogva.
- Miért te hány éves vagy? - kérdeztem, mert furcsálltam, hogy nem egy idős velem.
- 20. - görbültek ajkai fölfelé. Ezután egy picit beszélgettünk, de csak kilencig, mert Hanbinnak még dolga volt. Ennyire későn? Én még befejeztem a papírmunkát, de utána mentem én is haza.

Soohyun már aludt, így halkan közlekedtem. Elmentem a fürdőbe, hogy végre lezuhanyozhassak, és megszabaduljak legalább egy pár percre Hanbin gondolatától. Levetkőztem majd beálltam a hűsítő cseppek alá. Ahogy lehunytam szemeimet, egyből izmos lábait láttam magam előtt. Beharaptam alsó ajkam. Ilyet még Soohyunnál sem éreztem...
Ennyit arról, hogy elfelejtem pár percre Hanbint. Félve néztem le, és vettem tudomásul, hogy péniszem megmerevedett. Fejemet a csempének támasztottam, és lehunytam szemeimet. Széles csípő, markolni való combok, mellé pedig csodálatos mosoly.
Jesszus...
Lassan kulcsoltam ujjaimat férfiasságomra, és kezdtem mozgatni kezemet halk sóhajokat hallatva. Komolyan egy srácra verem? Megpróbáltam Soohyunt magam elé képzelni, de orgazmusom előtt lelki szemeim átformálták Hanbinná.
Nem bírtam leállni sem, mert ahogy megláttam, magával ragadott a mámor és megremegve értem el a csúcsot. Szinte már sírtam a szégyentől. Én, aki eddig csak lányokkal volt, most, 21 éves fejjel érdeklődök egy fiú iránt? Ez valami rémes álom...

(Remélem mindenkinek tetszett, hamarosan hozom a következő részt^^)

Please don't forget me - 1. rész (yaoi, iKON)

Please don’t forget me

(Kérésre)

Sziasztok^^ Tudom,nem ezzel kéne jönnöm, de már elég régóta kérték, szóval ideje van megosztani.
Banda: iKON
Szereplők: iKON tagok (nem bandaként)
 Páros: Double B (Bobby és B.I/Jiwon és Hanbin)

Műfaj: Természetesen YAOI!!!

Terjedelem: 5 részesre tervezem ;)

Jó olvasást bogyók ♥♥♥

*Bobby szemszöge*

Fáradtan estem le az egyik asztalhoz, és csuktam le szemeimet. Az éttermemben sosem volt nagy felfordulás, de akkor is adok ma munkát kedves Kim HanBinnak. A múlt héten összekapott egy másik sráccal, és hiába próbáltam őket lefogni nem sikerült. Ráadásul én is kaptam egy jobb horgost.
Ezek után, mivel HanBin ütött meg, őt hibáztattam és őt büntettem meg azzal, hogy egy hétig takarítania kell; minden este, hét és kilenc között fogom csicskáztatni, mikor már senki sincs az étteremben. A redőnyök le voltak húzva a nagy ablakokon, amik az asztalsorok mellett világították nappal a helyiséget.
Kinyílt az étterem ajtaja, és belépett rajta a kis szélhámos. Este hét van. Perce pontosan... Egy fekete csőnadrág volt rajta, meg egy fehér ing, aminek a felső gombjai nem voltak begombolva. A haja össze-vissza állt, és az arcán látszott, hogy a háta közepére sem kívánja ezt az egészet. Én sem, de leszarom. Szenvedjen egy kicsit. Hanyagul becsukta az ajtót és odaállt elém. Meghajolt, de semmi tisztelet nem volt benne.
- Jó estét. - köszöntem olyan nemtörődöm stílussal, mint ahogyan azt megérdemli. Felkeltem a helyemről és hátramentem seprűért meg felmosóért. Betolta a széket, amit én nem tettem meg ezért elismerősen hümmögtem. Odaadtam a kezébe az eszközöket, majd elmentem a felmosó vödörért és odaadtam neki egy vegyszer szerűséggel együtt.
- Itt vannak takarítók?
- Erre a hétre elküldtem őket. - lemondóan felsóhajtott majd nekiállt a takarításnak. A pult mögé mentem és csináltam magamnak egy kávét. Eközben végig figyeltem HanBin munkáját. Nagyon alaposan végezte a rá szabott feladatot. Miért verekedett? Talán megsértették? Az biztos, hogy megbánta azt a jobbost... Máskülönben nem jött volna el.
Beleittam a kávéba, majd megnéztem, hogy mennyi az idő. Már egy fél óra is eltelt. Lassan befejezte a munkát, amit adtam, és mikor ez meg volt adtam neki egy vizes rongyot, hogy törölje le az asztalokat. Miközben körkörös mozdulatokkal törölgette az asztalok fényes, barna lapjait, egész teste mozgott, amit végig figyeltem, de nem feltűnően. Mikor fenekére vezettem tekintetemet, nyelnem kellett egyet.
Nem.
Fúj.
Nem!
Jiwon!
 És akármennyire akartam, nem tudtam elvenni tekintetemet a formás hátsójáról.
Mi van?!
Bazd meg Jiwon!
Te nem vagy buzi!
Inkább a mobilomat nyomkodtam, de nem tudtam sokáig ugyanis jelzett, hogy kilenc óra. Ennyire hamar eltelt volna az a két óra?
- Mehetsz. Kilenc van. - mondtam torkomat megköszörülve.
- Ezt még gyorsan befejezem. - mondta nekem háttal állva. Az egyik nagyobb asztalt takarította, és mivel nem érte el teljesen ráfeküdt, hogy a másik felét is elérje. Szóltam volna, hogy sétálja körbe és könnyebben letörli, de az asztal a falnak volt tolva Ajkaim elnyíltak a látványra.
Az inge felcsúszott, megmutatva kreol bőrét, és kerek fenekére is bőven nyílt látásom. Akaratom ellenére is elképzeltem, hogy így hasal az asztalnál, én pedig mögötte állok és... Jiwon!
Legyen eszed!
Mikor végzett elköszönt és magamra hagyott a gondolataimmal. Lenéztem nadrágomra és örömmel vettem tudomásul hogy nem indultam be. Bezártam a helyiséget és beszállva a kocsimba elindultam haza. Út közben a járdán megláttam Hanbint, aki egyedül sétált és pont felnézett így láthattam arcát, amit a könnyek tettek fényessé. Lefékeztem volna, de nem tudtam, mert a kereszteződésen haladtam át. Inkább nem álltam meg hazáig. 

Otthon Soohyun várt engem. Egy csókkal üdvözölt, de utána inkább elmentem zuhanyozni. Nem kérdezett semmit sem, de nem is bántam. Soohyunnal már lassan 2 és fél éve alkotunk egy párt, egy hónapja pedig úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket. Beálltam a zuhany alá, és lehunytam a szemeimet. Szinte azonnal kipattantak látószerveim, mert Hanbin jelent meg előttem.
A lapos kreol színű hasa, vékony lábai és kerek feneke. Lecsúsztam a hideg csempe mentén, és becsuktam szemeimet. Újra HanBint láttam, de nem érdekelt.
- Hagyj már békén... - kérleltem suttogva, és nem értettem, hogy miért van ennyire intenzív hatással rám ez a suhonc. Gyorsan letusoltam majd befeküdtem az ágyba, leendő feleségem mellé.

- Milyen volt a napod? - kérdezte mellkasomra dőlve.
- Van egy srác.. aki a múlt héten verekedett..
- Igen? - nézett érdeklődő tekintettel.
- Ezen a héten takarítani fog. És.. hogy is mondjam... - kezdtem volna el kitálalni, majd meggondoltam magam - nagyon.. flegma..
- Hát akkor szívasd meg. - adta át ötletét nekem pedig bevillant egy kép, hogy előttem térdel és éppen a szájába élvezek. Ez már beteges.