IKON - Selfish Love 18. rész (yaoi)

Selfish Love

18. rész

Jinhwan: Kinyitottam a szekrényajtót, amikor megéreztem kezeit derekamon. Maga felé fordított, s megcsókolt. Szemeibe néztem, majd szenvedélyes csókba hívott, derekamat magához szorítva. Persze hogy visszacsókoltam. Annyira élveztem, hogy párszor apró, halk nyögéseket hallattam.

JunHoe: Mikor meghallottam nyögéseit felmorrantam és végigsimítottam gerince mentén, majd benyúltam hosszú pólója alá, majd belemarkoltam fenekébe. Ismételten élveztem, hogy kisebb nálam, mert teljesen fölé tudtam hajolni. Elkezdtem tolni az ágy felé, mert perpillanat nem akartam hogy felöltözzön, pont az ellenkezőjét szerettem volna, miközben éledező férfiasságomat ágyékához nyomtam. Mikor az ágyhoz értünk, hátára vezettem kezem, és óvatosan elfektettem rajta, nehogy történjen vele valami, majd pólója alá simítottam, és nyakát kezdtem el csókolgatni.

Jinhwan: Végig simított gerincemen, amitől kirázott a hideg. Benyúlt pólóm alá, megmarkolta fenekem, ami egy kis felugrást váltott ki belőlem. Elkezdett az ágy felé tolni, miközben álló férfiasságát ágyékomhoz nyomta. Lábammal megéreztem az ágy szélét. Kezét hátamra vezetve fektetett le. Amikor hátammal érintettem az ágyat, nyakamat kezdte el csókolgatni.
Egy probléma volt...... azt akartam, hogy gyorsabban csinálja, ugyan is már kezdett zavarni férfiasságom. Mivel alapból egy számmal kisebb az alsógatyám, férfiasságom miatt is szűkebb lett, ami elég kényelmetlen volt.

JunHoe: - Bepótoljukh a kórházih kis incidensünketh? - lihegtem fülébe, miközben combjaira simítottam és megharaptam fülcimpáját. Apró sóhajaiból következtetve biztosan igent mond, ha összeszedi gondolatait.

Jinhwan: - Bepótolhatjukh a kórházih kis incidensünketh? - lihegte combjaimra simítva, s fülcimpámat megharapva. Nem tudtam megszólalni. Nem azért mert nem akartam, hanem azért mert annyira akartam, hogy inkább csak sóhajtoztam alatta.
- Perszeh - ennyit tudtam kinyögni, ezt is csak percekkel később.

JunHoe: Halkan sóhajtozott alattam majd a sok sóhaj között egy szót is felfedeztem.
- Perszeh - de többet nem is, ezért szétnyitottam lábait, és pólóját felgyűrtem. Megvártam, amíg felemelkedik egy kicsit, és levehetem róla a pólóját, majd mikor ez megvolt, letéptem róla a ruhadarabot, és az ágy mellé dobtam. Magamról is levettem a pólót, és újra nyakára tapadtam, majd egyre lejjebb haladtam csókjaimmal.

Jinhwan: Szétnyitotta lábaim. Egy kicsit felültem, hogy letudja venni rólam a pólómat. Ledobta az ágy mellé, s magáról is levette a ruhadarabot. Nyakamat kezdte újra csókolgatni és egyre lejjebb haladt. Hasam megfeszült, mert csikis voltam. Minden egyes puszit egy nyögéssel jutalmaztam, amitől egyre jobban gerjedtem.

JunHoe: Mivel már csak egy boxer választott el tőle rásimítottam kemény férfiasságára. Alhasát leptem el csókokkal és alsónadrágját húztam le róla. Mikor teljes egészében láthattam, felnéztem rá majd merevedésén végig nyaltam. Már nagyon zavart, hogy még fel voltam öltözve, de azt vártam, hogy Ő vetkőztessen le. Az sokkal izgatóbb. Már nem mintha ennél jobban be tudnék indulni.

Jinhwan: Amikor hozzá ért férfiasságomhoz, azt hittem helyben elélvezek. Alhasam csókolgatása közben, végig gondoltam mindenen. Azon, hogy hol tartottunk még hónapokkal ezelőtt, amikor arra vártam, hogy megtörténjen... és most....... Megtörténik. Lehúzta alsómat, s én is megláttam, mennyire élvezem. Felnézett rám, majd végig nyalt merevedésemen. Amikor abba hagyta, felültem, hogy le tudjam vetkőztetni. Levezettem kezem farmerja gombjához, majd lágy mozdulattal lehúztam róla egyszerre a két ruhadarabot. Férfiasságára markoltam és elkezdtem kezemet húzogatni merevedésén.

JunHoe: Jinhwan felült és elkezdett levetkőztetni. Mikor lehúzta rólam a nadrágomat is az alsómmal együtt férfiasságomra kulcsolta kezeit. Hátravetettem fejemet és halkan sóhajtottam az intenzív érzésre. Ránéztem majd hajába túrtam és magamhoz húztam egy csókra. Sokáig élveztem volna keze mozgását, de akkor elmentem volna, és jelenleg nem ez volt a célom. Megfogtam mindkét kezét, összekulcsoltam ujjainkat majd eldöntöttem az ágyon.

Jinhwan: Munkálatom közben sóhajtozott, ami nekem csak jót jelenthet. Hajamba túrt, s felhúzott ajkaira. Hamar abbahagytam férfiassága kényeztetését, mert egy, elfáradt a kezem, kettő, elment volna, amit tuti nem most akart csinálni. Összekulcsolta ujjainkat, majd eldöntött az ágyon.

JunHoe: - Voltálh már fiúvalh? - kérdeztem elválva ajkaitól, majd merevedésünket összedörgöltem. Izzadt tincseit kisöpörtem szeméből majd adtam szájára egy puszit, közben kezeit simogattam.

Jinhwan: - Azh gázh hah nemh? - kérdeztem, attól félve, hogy majd hülyének néz. Ahogy összedörgölte merevedésünket kirázott a hideg, mint ma már annyiszor. Szememből kisöpörte hajam, majd adott egy puszit.

JunHoe: - Nem bajh csak gondoltam megkérdezemh.. - mondtam majd visszanéztem gyönyörű szembogaraiba. - Deh..ugye tudod hogy hogyan kellh? - kérdeztem rá, mert nem akartam megijeszteni azzal, hogy váratlanul feltolom neki egy ujjamat.

Jinhwan: Megnyugodtam. Azt hittem már meg fog utálni, csak azért mert nem voltam fiúval. Őszintén szólva még lánnyal sem voltam, csak majdnem. Azt még senkinek nem mondtam el. Aki tud róla az, az érintett lány, anyu és én. Egyelőre nem is akarnám elmondani senkinek. Nagyon cikinek érzem. - Deh..ugye tudod, hogy hogyan kellh? - kérdezte.
- Perszeh, ez alap dolog - nevettem fel.

JunHoe: - Akkor jóh - mosolyogtam rá majd feltérdeltem és lábai közé másztam. Egyik ujjamat benyálaztam majd bejáratát kezdtem el ingerelni. Féltem, hogy valamit nem jól csinálok, de eddig mindig úgy láttam, hogy így kell. Igen, régebben néztem pornót és belenéztem pár yaoiba is.

Jinhwan: Feltérdelt és lábaim közé mászott. Bekaptam egyik ujját, jól benyálazta, majd bejáratomhoz helyezte. Először féltem, mert nem tudtam milyen érzés lesz. Sohasem csináltam, csak láttam, hogy hogyan kell, de az nem ugyan az. Először csak egy ujját éreztem meg, amitől megfeszültem, majd jött a második, a harmadik és végül a negyedik. Mit ne mondjak...fájt. Amikor utolsó ujját éreztem meg magamban, összeszorítottam fogaimat, s elkezdtem sírni, pedig nem akartam.

JunHoe: Mikor negyedik ujjamnál Jinhwan arcán legördültek könnyei egyből abbahagytam minden tevékenységemet és fölé támaszkodva győződtem meg arról, hogy jól van-e. Már lázban voltam, hisz benne lévő ujjaimat a lüktető forróság vette körül, és elképzelni nem tudtam, hogy fiúval milyen. Lánnyal már tudom, de nem hat meg a dolog.
- Vanh síkosítódh? - lihegtem, majd szabad kezemmel letöröltem arcáról könnyeit.

Jinhwan: Abba hagyta az ujjazást, s fölém támaszkodott, hogy jól vagyok-e. Hát... voltam már jobban is. Lüktetett fenekem.
- Vanh síkósítódh? - lihegte és letörölte könnyeim. Elgondoztam. Úgy emlékszem, anyuék szobájában láttam.
- Azt hiszem anyuéknál van - mutatok a szobájuk felé, kis huncut mosollyal.

JunHoe: - Akkor egy perc ésh itt vagyok - kihúztam ujjaimat belőle, és egy apró csókot nyomva ajkaira, kimásztam az ágyból, majd elmentem egészen a szülei szobájába. Borzalmas merevedéssel sétálgatni... Csak reménykedtem benne, hogy senki sem lát be a házba, mert akkor szegény Jinhwant bajba sodornám. Meg is találtam az éjjeliszekrény első fiókjában a kis tubust, ezért már mentem is vissza Jinhwanhoz. Mikor beértem a szobájába, bezártam az ajtót.

Jinhwan: Kihúzta ujját, apró puszit nyomva ajkamra, lemászott az ágyról, anyuék szobájának irányában. Egy percig egyedül maradtam, miközben ajtó csapódást hallottam. Nagyon megijedtem. Reméltem nem anyuék jöttek "haza". Hamar visszaért a tubussal a kezében. Becsukta maga mögött az ajtót, s bezárta azt.

JunHoe: Visszamásztam Jinhwan fölé majd megcsókoltam. Féltem, hogy megint fájna neki ha belekezdenék... Kinyitottam a tubust majd ujjamra kentem és újra kezdtem tágítását. Első két ujjammal elidőztem, néztem kéjes arcát majd harmadik ujjamat is csatlakoztattam első kettőhöz. Nem tudtam mit érzett, de az biztos volt, hogy nem volt kellemes

Jinhwan: Visszamászott fölém, majd megcsókolt. Újra belekezdett. Elhelyezkedtem, amíg bekente ujjait síkosítóval. Első két ujját helyezte belém. Most már nem fájt. Sőt.....nagyon jó érzés volt. Harmadik ujját is megéreztem magamban. Nyögdécseltem és vonaglottam alatta.

JunHoe: Mikor édes nyögéseit meghallottam éreztem, hogy lassan alig bírom ki. Negyedik ujjamat is belé vezettem, közben elhelyezkedtem. Teljesen beindultam és már nagyon kívántam őt. Nem tudom, hogy ő mit érezhetett e téren, de nagyon úgy tűnt, hogy tetszett neki.

Jinhwan: Majd amikor negyedik ujját belém vezette, azt hittem abban a pillanatban elmegyek. Nagyon tetszett, amit csinált. Már azt akartam, hogy bennem legyen, de hiába mert még mindig tágított. Nem mertem neki szólni, mert azt hogy nézett volna ki. Ő tudja mit hogy kell, én pedig nem.

JunHoe: Mikor már úgy éreztem, hogy Jinhwan is élvezi mind a négy ujjam, kihúztam belőle őket, és merevedésemet bekentem síkosítóval. Lábait kicsit feljebb toltam, majd ánuszához igazodtam.
- Kezdhetem? - kérdeztem, mert nem mertem e-nélkül belekezdeni.

Jinhwan: Kihúzta ujjait, merevedését bekente síkosítóval, majd bejáratomhoz igazította.
- Kezdhetem? - kérdezte. Csak bólogatni tudtam, nyögésen kívül nem jött ki más a számon.

JunHoe: Lassan kezdtem elmerülni, közben fejemet hátravetettem az élvezettől, ami egyre csak nőtt bennem. Lenéztem Jinnyre, nehogy fájjon neki. Mikor teljes méretemmel kitöltöttem, vártam, hogy szokja a helyzetet, elvégre most vettem el a szüzességét. Fölé hajoltam, majd ajkaimat az övéire tapasztottam.

Jinhwan: Lassan megéreztem magamban. Hátravetette fejét, majd lenézett rám. Ahhoz képest, hogy ez az első alkalom, nem csak vele, hanem amúgy is, nem fájt. Rosszabbra számítottam. Amikor teljes méretét megéreztem, sóhajtozni kezdtem. Fölém hajolt, s lágyan ajkait az enyémekre tapasztotta.

JunHoe: Apró sóhajaitól kikészültem, és egyre jobban vágytam a nyögéseire is, arra hogy a nevemet sikoltozza. Azt hittem, hogy fájni fog neki, de mégsem. Csók közben lassan megmozdítottam csípőmet, ami egy mély morgást váltott ki belőlem. Úristen... Nyakhajlatába temettem arcomat,és úgy kezdtem mozogni, közben forró, verejtékes bőrét csókokkal hintetem be.
- Az enyém vagyh...- morogtam fülébe túlfűtött hangon, és csípőjére fogva kicsit gyorsítottam a tempón. Fülemet megcsapta az összes halk sóhaja, ami csak ösztönzött, hogy folytassam. Annyira örültem, hogy végre megkaphattam...

Jinhwan: Nyakhajlatomba temette arcát és elkezdett mozogni, miközben csókokkal hintette be nedves bőröm.
- Az enyém vagyh.. - morogta, majd csípőmet megfogva gyorsított a tempón. Halkan sóhajtoztam alatta..... Végre megtörtént.

JunHoe: Elkezdtem keresni prosztatáját, és próbáltam mélyre lökni magam. Apró, édes sóhajai az őrületbe kergettek, főleg hogy a fülem mellett közvetlenül adta ki csábító hangjait. - Szeretlek... - suttogtam fülébe, majd ajkaira tapadtam, mert már úgy éreztem, hogy ezer éve csókoltam meg utoljára.

Jinhwan: Mélyebbre jutott bennem, ami lassan azt eredményezte, hogy elélvezek alatta.

- Szeretlek... - súgta fülembe, majd ajkaimra tapadt. Rég csókolt meg, annyira jó volt, hogy újra egymásra tapadtak ajkaink. Megharaptam ajkait, ami egy hangos sóhajt váltott ki belőlem.

JunHoe: Megtámaszkodtam feje mellett, arcomat nyakhajlatába rejtettem, majd gyorsítottam tempónkon. El sem hittem, hogy komolyan odaadta magát. Nyakát csókoltam, szívtam, harapdáltam, de elég nehezen, mert mellkasom egyre nehezebben emelkedett, a levegőt sokkal szaporábban vettem, és iszonyatosan melegem lett. Felemeltem arcomat, majd ajkaira adtam egy rövid csókot.

Rap MonsterxSuga

Rap Monster x Suga one shot

Sziasztok^^ Igen tudom kicsit furcsa páros, de remélem akad itt olyan aki olvas hasonló "furcsa" párosokkal :D

Banda: BTS – Kim Namjoon+ Min Yoongi

Műfaj: YAOI!

Korhatár: (18+)

Jó olvasást^^

*Namjoon szemszöge*

Egész nap csak pakoltam és pakoltam. Elegem volt a munkámból, a főnökömből és a munkatársaimból. Jó, Hoseokot nem utáltam meg, de mindenki mást igen. Megjött az új szállítmány, ezért pakolásznom kellett a nehéz és egyaránt könnyű dobozokat. Amikor végeztem olyan boldogan ropogtattam végig az összes csontomat, mint még soha. Haza indultam a sötétben, közben a telefonomat nyomkodtam. A kapumat megközelítve elraktam a készüléket és a kulcsomat kotorásztam. A kerítésem mellett ült egy srác, akit csak később ismertem meg. A rózsaszín hajkoronájáról jöttem rá, hogy ő Yoongi, így sietve mentem oda hozzá. Kezében számomra ismeretlen márkájú italt szorongatott. Mikor leguggoltam hozzá, megcsapott az alkohol illata.
- Yoongi, mit csinálsz itt? - kérdeztem mikor szemembe nézett. Biztos voltam benne, hogy többet ivott a kelleténél mert egy gyermeki mosolyra húzta ajkait. Ez rá nem vall.
- Itt aludhatok? - nézett rám mosolyogva, aminek köszönhetően nem tudtam ellent mondani.
- Gyere. - húztam fel óvatosan, nehogy elessen. Bent levettük a cipőket, majd lepakolva adtam Yoonginak ruhát. Elment fürdeni, én pedig addig beágyaztam nekünk. Mivel nem volt nagy házam, nem tudtam külön vendégszobába elszállásolni, de ezt jól tudta. Gyakran volt, hogy átjött hozzám és tovább maradt.
- Namjoon! Hol vaaaagy~ Namjoon! - nyafogott, mint egy kislány, míg én a vacsorát készítettem.
- Konyha! - kiáltottam de addigra hallottam a csoszogást. - Aish! Mégis mennyit ittál? - tudtam, hogy hülyeség megkérdezni, úgysem válaszol, de gondoltam tesz egyszer kivételt. - Hagyjuk inkább. Mennyi szendvicset kérsz? - erre csak megrázta a fejét.
- Nem vagyok éhes. Egyél, aztán aludjunk. - mondta leülve a nappaliban. Hát szép... kiteszem a szívem-lelkem és mit kapok? Egyek és aludjak... pff.. Vacsora után bevonultunk a szobába és végre befeküdhettem az ágyba. Betakaróztunk és le is kapcsoltam a lámpát.
- Jó éjt hyung. - mondtam majd elfordultam.
- Neked is... - fordult felém amit hangja erősségéből szűrtem le. Pár percig oldalamon feküdtem majd hátamra fordultam.
- Furcsa, hogy megint mellettem vagy... és jó hogy van egy ilyen barátom, igaz bánom, hogy csak az vagy... - mondta el a végét lehalkítva mire szemeim kikerekedtek. Biztosan a testvériségre gondolt... igen... nyilvánvaló... Ezek a gondolatok zaklattak egész éjjel, így nem tudtam kialudni magam.

Reggel arra keltem, hogy Suga szipog. Ránéztem kicsit morcos fejjel, de ő nem felém fordult.
- Hyung? - szólítottam meg majd megköszörültem a torkom, hogy ne legyek berekedve. - Mi a baj hyung? - kérdeztem hátára simítva mire kitört belőle a zokogás.
- Semmi... aludj nyugodtan... - temette arcát a párnába.
- Kérlek hyung mondd el! - húztam magamhoz vállánál fogva, mire párat szipogott és a hátára fordult.
- Nem tudom elmondani... - sütötte le tekintetét.
- Könyörgöm... nagyon rossz így látni, hogy nem tudok segíteni... - simítottam arcára.
- Ha nagyon akarod... elmondani nem fogom, de megmutathatom.. - nézett mélyen szemeimbe.
- Nem nagyon értelek, de rendben. - egyeztem bele tudatlanul, mire ő feltornázta magát. Olyan tekintettel díjazott, amit nem hiszem, hogy elfelejtenék. Senki sem nézett még így rám. Ahogy felültem, egyik kezével egyből vállaimra simított, majd apró mosollyal arcomra vezette másik kezét.
Én végig nagy szemekkel néztem. Szépen ívelt szájára pillantottam mire ő alsó ajkát beharapta és legnagyobb meglepetésemre közeledni kezdett. Zavartan néztem vissza szemeibe, amiket már lecsukott. Lassan nyomta ajkait az enyémekre én pedig a levegőmet visszatartva pislogtam nagyokat. A mellkasomban valami hatalmas melegség árad szét, a torkomban egy nagy gombóc éktelenkedett a gyomrom pedig görcsbe rándult. Ajkait lassan mozdította, kezeit vállamról tarkómra vezette, közben aprót sóhajtott.
Nem tudtam mit tegyek. És hogy mit gondoljak. Csókoljak vissza? Ne csókoljak vissza? Nem csókolok vissza.. az túl buzis lenne. Várjunk csak! Yoongi mióta buzi? Jó, ez így túl nyers. Paraszt vagy Nam. Yoongi mióta meleg? Mert, hogy eddig jelét sem adta az is biztos. Óvatosan harapott alsó ajkamra, én pedig bátortalanul viszonoztam ajkai játékát. Halkan sóhajtott majd feltérdelve ölembe ült, pont férfiasságomra mire derekára szorítottam. Ez így ciki. A reggeli erekciómat észre sem vettem eddig. Viszont hyungom aprólékos csípőmozgása arról árulkodik, hogy ő észrevette és kedvére van. Én miért nem lököm el? Miért hagyom? És... miért sóhajtozok? Túl sok a kérdés. Nem ciki ha beleegyezek... csak ketten vagyunk, senki sem tudja meg. Ezek a gondolatok vezéreltek arra, hogy ajkába harapva mélyítsem a csókot, és csípőjére fogva nyomtam le magamra. Apró nyögése furcsa bizsergést váltott ki belőlem.
Régebben Taehyung mondta, hogy egyszer próbáljam ki fiúval. És meglátom majd, hogy jobb, mint a lányokkal. Mikor ezt mondta kinevettem. Most pedig hyungom itt ült az ölemben és nyög nekem, amit alig tudok kizárni. Arcomról kezét levezeti felsőtestemen, minden ponton végigsimítva, majd nadrágomon keresztül simogat.
- Hyungh... - vettem nagy levegőt, mire belém markolt. Ennyi kellett. Vállára fogva durván lelöktem magamról majd a párnák közé nyomva megcsókoltam. Halk nyöszörgés hagyta el ajkait majd lábait egy apró terpeszbe nyitotta. Mosolyra húzta száját majd a lepedőbe markolt mikor nyakára hajoltam. Alig hittem el mit csinálok...
Apró, óvatos puszikat leheltem rá majd egyre többet akarva fogaimmal téptem a bőrt, és simogattam mindenhol ahol elértem. Mikor férfiasságához értem kezemmel benne akadt a levegő. Hh... ahogy látom eléggé felhúztam.. Pólóját pár mozdulattal levettem majd a sajátomtól is megszabadultam. Kockáira simítva mellbimbóihoz hajoltam majd ajkaimmal kezdtem kényeztetni. Nyögései arról árulkodtak, hogy nem fogja vissza magát. Ez tetszik... Hogyha azt nézzünk, nem rá izgultam fel, ő csak segít eltűntetni. Ugye? Nadrágjából is kibújtatom, megfigyelve lábait, amire eddig nem volt alkalmam. Hófehér, formás és izmos. Nekem pedig tetszik. Felvezetve rajta tekintetem, láttam arcán, hogy nem volt ellenére bámulásom, sőt, még talán élvezte is. Fölé támaszkodtam, majd újabb csókot kezdeményeztem. Viszonozta a gesztust, és megemelve csípőjét nekem dörgölte magát így szájába nyögtem. Hirtelen fordított az álláson és letépte rólam a nadrágomat. Nagy szemekkel figyeltem a csípőmön ülő fiút, majd inkább nem is kérdeztem semmit.
Lekapta alsóját majd nyakamhoz hajolt és elkezdte szívni az érzékeny bőrt. Kezei nem tétlenkedtek, egyik a felsőtestemet simogatta, a másik pedig alsónadrágomba csusszant. Felsóhajtva löktem egyet csípőmmel majd csupasz combjaira simítottam. Mikor már fájt ajkai munkája, belemarkoltam lábába. Egy apró, kéjes nyögés hagyta el ajkait így abba is hagyta munkáját. Felült majd leszenvedte magáról alsónadrágját. Teljesen meglepett mozdulatával így nem tudtam reagálni sem. Két ujját benyálazta majd háta mögé nyúlt. Hangos nyögését úgy halkította el, hogy ajkaimra tapadt közben férfiasságomat kezdte el masszírozni. Mikor pár fájdalmasabb nyögést meghallottam, egyik kezemet férfiasságához vezettem. Nem tudtam mit csinált, de kicsit zavaró volt hallgatni a fájdalmasabb hangjait így masszírozni kezdtem merev tagját. Hirtelen megremegett és egy magas, nőket megszégyenítően szexi nyögést engedett ki torkából. Utána még egyet és még egyet. Alsómat levette majd minden kertelés nélkül tövig elnyelt. Vajon ezt hányszor csinálta? Minden esetre vigyáznom kellett, nem akartam elmenni egyből. Nyilván az volt a célja hogy minél jobban csússzak, mert egyre több nyál látszott ajkain is. Hamar abbahagyta, amit bántam mert jól végezte dolgát, de mikor megéreztem makkomat belényomulni rájöttem, hogy ezt jobban fogom élvezni. Arcán csak a kéjt és a vágyat láttam. Hirtelen ereszkedett rám, majd egy nagy nyögést hallatva támaszkodott meg rajtam.
- Úristenh... nagyon nagy vagyh! - nyögte csukott szemekkel majd megmozdult rajtam.
- Teh.. Pedig forró és szűkh! - morrantam fel majd csípőjére fogtam. Lábaimmal támaszkodtam és lassan mozogtam alatta, hogy kezdjünk már bele, mert alig bírtam magammal.
Komolyan mondom még sose volt ilyenben részem. Viszont jobban élveztem, mint bármit eddig. Mellkasomon támaszkodott és gyors tempóba kezdett, hátravetve fejét. Mindig máshogy mozgott rajtam, amit nem értettem nagyon, de nem kérdeztem rá. Hirtelen kipattantak szemei, ahogy teljes méretemre ráült és egy eléggé nőies sikolyt hallatott. Lüktetni kezdett körülöttem, amit hangos morgásokkal díjaztam. Gyors mozgásba kezdett, ugyanoda ülve mindig, ezért hangosan jelezte nekem, hogy tetszik a felállás.
Én nem így voltam ezzel, szerettem volna a saját tempómban haladni, amit meg is valósítottam azzal, hogy magam alá gyűrtem és tövig merülve benne mozogni kezdtem. A párnába markolt és lábait felhúzta. Csípőm ringása mellé nyakára tapadtam, közben férfiasságát is elkezdtem masszírozni. Furcsa érzés kerített hatalmába mikor átölelte vállaimat és magához vonva, fülembe intézte hangjait. Nem tudtam mire vélni reakciómat, de férfiasságom egyre jobban lüktetett. Hiányoztak sikolyai ezért kerestem én is azt a pontot, amit ő is megtalált. Megharapta a fülemet és egy elfojtott nyögéssel kísérve megtépett. Lüktetett körülöttem, ami csak fokozta a vágyaimat. Durván értem hozzá, elvégre nem nő, ki kell hogy bírja. Arca eltorzult a kéjtől, és hajhagymáim is érezték már, hogy Yoongi nem sokáig bírja.
Másodpercenként a nevemet nyögte és egyre többször szorult körém. Nem hittem volna, hogy Yoongi tud ennyire izgató lenni, és hogy ő tényleg hagyja magát, pedig gondolom nem kellemes neki annyira. Csípőjére fogtam, kiegyenesedtem és gyorsítottam nem foglalkozva vele, hogy izomlázam is lesz holnapra. Hangos morgásokat hallattam és szemeimet lecsukva adtam át magam az egyre erősödő bizsergésnek, ami közeledő orgazmusomat jelentette. Nem sok kellett barátomnak, és megremegve, berekedve nyögött ahogy elérte az orgazmust. Az arca, egyszerűen beleégett az elmémbe. Körém szorult így egy elfojtott nyögéssel engedtem belé nedvemet a lehető legmélyebbre lökve magam.
- Ahh... - csukta le szemeit majd elengedte az összegyűrt lepedőt. Nem értettem magam. Ahogy ránéztem, mosolyogtam, mellkasomban valami kellemes forróság áradt szét. Ezt mutatta meg? Ezért sírt? Ő szeret engem? Vagy ezt miért csinálta? Lassan lehajoltam hozzá, majd ajkait birtokba vettem. Nyakamba karolva csókolt vissza, és aprót sóhajtott miközben tincseimmel játszott. Kihúzódtam belőle mire kéjes hangot hallatott. Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha újra kezdenénk.
Elvégre ő sem bánná szerintem.
- Min gondolkodsz annyit? - kérdezte karomat, vállamat, nyakamat és mellkasomat simogatva. - Hyung.. nincs kedved újra megmutatni? - haraptam be alsó ajkam, majd egyik kezét megfogtam és összefűztem ujjainkat.
- Nyugi NamJoon, előttünk áll az egész nap...

Ismerem Őt...

SuYeol one shot kérésre
[Suho, Chanyeol/ e)(o] 

*Joonmyun pov.* (+18)



Kint szakad a hó, és a szél összekavarja a pelyheket, amik kis tölcséreket alkotnak. Unott arccal bámulok ki az ablakon és hallgatom az osztálytársam kiselőadását. Utolsó óra...végre! Ma találkozok Chanyeollal aki az új szobatársam lesz. Izgulok is meg nem is. A lelkem mélyén reménykedek benne hogy kedves, jóképű, és szerethető lesz. Már régóta álmodozok egy srácról, aki az életemet fenekestől felforgatja. Tudom, sosem jön el, de álmodozni csak szabad. A nagy sötétbarna szemekről, amikbe ha álmaimban belenézek, elvarázsolnak. A dús ajkai, amik széles mosolyra húzódnak mikor mesél. Gyakran álmodok, róla mikor egyedül tartózkodok a szobába és elalszom. A mély, reszelős hangja simogatja, füleimet mintha egy kellemes tavaszi dal lenne bármi, amit mond. Tudom jól, Chanyeol nem ilyen lesz. Ő nem lesz zavarba ejtően magas és helyes. Nem lesz olyan nevető, csillogó szemű... de bár olyan lenne!
- Junmyeon. Jöjjön velem! - szól mellőlem egy tanár. Felnézek rá és megbizonyosodok róla hogy ő Mrs. Huang.
- Rendben.. - válaszolom, majd pakolni kezdem a könyveimet. Elindulunk a tanári irodához vezető folyosón és elkezdek gondolkodni. Itt van Chanyeol? Nem... Még nincs itt. Azt mondták, hogy fél kettőkor érkezik. Még nincs annyi idő. Ránézek séta közben a telefonom kijelzőjére és kikerekednek a szemeim. Háromnegyed kettő... vagyis már itt van...
- Várjon itt. - utasít a tanár és eltűnik a tanári ajtaja mögött. Leülök egy közeli székre és várom Mrs. Huangot. A tanári mellett van a kijárat amit ismét figyelek. A hó még mindig úgy szállingózik csak sokkal nagyon pelyhekben. Mosolyt csal az arcomra. Szeretem a telet... Elfordítom a fejem, és a faliújságot kezdem el figyelni. Valaki bejön az aulába ahol én is tartózkodom így kíváncsian odafordítottam fejem. Az első hogy végig mérem vékony, izmos magas testét. Fekete bakancs, fekete csőfarmer, és ilyen színű kabát, aminek a kapucnija takarja az ismeretlen arcát. A hátán egy szürke iskolatáska van és jobb kezében egy utazótáska, ami szintén fekete. Bal kezével lesöpri a kapucnit a fejéről és egyenesen a szemembe néz. A szavaim a torkomon akadnak és számat is eltátom, úgy meglepődök. Nagy, sötétbarna szemeivel úgy néz, mintha ismerne. Én ismerem őt... az álmaimból...
Maszkját leveszi és halványan elmosolyodik. Elindul felém én pedig végig követtem tekintetemmel lépteit. Leül mellém arra a székre, amin múltkor még Kyungsoo búcsúzott tőlem, mert elköltözött. Az Ő helyére költözik most Chanyeol.
- Szia. Te van Junmyeon? - a hangja mély, reszelős simogatja, füleimet mintha egy kellemes tavaszi dal lenne. Akár az álmaimban...
- Szia. Igen.. Te gondolom Chanyeol vagy. - nyújtom felé kezem halványan elmosolyodva. Ahogy néz, szinte beleolvadok a talajba.
- Oh, Chanyeol végre hogy megérkezet. - rondít bele Mrs. Huang a beszélgetésünkbe. - Látom megismerkedett Junmyeonnal. Ennek örülök! Én akkor most nem megyek önökkel. Junmyeon majd mindent megmutat. Viszlát! - köszön, mosolyogva én pedig elindulok Chanyeollal a nyomomban.
-Add ide az egyiket. - célzok a táskára, de ő megrázza fejét.
- Elbírom. - mosolyog rám én pedig pirultan kapom el tekintetemet a lifthez sietve. Rám mosolygott... Jesszus...
- Oké. - mondom semlegesen és a liftet hívom egy gombnyomással. Mikor megérkezik a lift, beszállunk, és én egyből megnyomom a megszokott emelet gombját. Az út halkan telik el, én továbbra is zavart vagyok. Valamiért nem merek hozzászólni vagy ránézni. Megáll a lift, mi pedig kiszállunk. A lifttől jobbra egy folyosó vezet a lakáshoz. Elindulok, közben a kulcsomat kezdem el kihalászni a zsebemből. Mikor belépek Chanyeol csak bátortalanul megáll az ajtó előtt.
- Gyere be! Itt vagyunk. - nézek, rá majd behúzom a házba. Becsukom az ajtót és leveszem a cipőm. Chanyeol is így tesz és leteszi a táskát. Cukin körbenéz és elindul a kis felfedező útra. Követem mosollyal az arcomon, és közben mondom neki, hogy mit hol talál. Magassága miatt folyton fel kell néznem, de igazából nem rossz, csak szokatlan Kyungsoo után.
- Nagyon aranyos. - néz le rám mosolyogva.
- Örülök, hogy tetszik. - mondom, majd nem is tudom mihez kezdjek így a hűtőhöz lépek. Mivel este mikor megéhezek, nem lehet az étkezőt használni ezért muszáj voltam használatba venni a hűtőt. - Nem vagy éhes? - nézek rá és megijedek mikor mellém lép.
- De. Mit eszünk? - aranyos hanglejtése melegséget varázsol egy szempillantás alatt a szívembe.
- Szendvics van. - nézek, hátra mert a hátam mögött áll.
- Jó.
Megcsinálom, nekünk a szendvicseket aztán leülünk csendben az asztalhoz. Valahogy zavarban vagyok a csendtől, de nem is tudom megtörni. Csak kis falatokban eszek és csendben ülök. Mint valami félős kislány...
- Minden oké? - néz fel rám, én pedig bólintok egy aprót.
- Csak furcsa... hogy... hogy nem egyedül eszek. - látom, hogy nem nagyon érti - Félre ne értsd nincs bajom azzal, hogy itt vagy csak sokáig egyedül voltam itt.
- Értem... nem megyünk el sétálni? - néz rám nagy cuki szemeivel én meg bólintok és felállok, hogy cipőt vegyek csupasz lábaimra. Chanyeol is így tesz, majd a kabátokat magunkhoz vesszük és elhagyjuk a lakást. Miközben a liftben utazunk, felkapjuk a kabátokat és csendben állunk. Valahogy nem tudok megszólalni... nem tudok mit mondani. Ez a csend olyan csend, amit ő sem szeretne megszakítani. Nem feszült csend, ami csak tenyérizzadást vált ki az emberből.
- Te mióta élsz itt? - néz rám fekete bogár szemeivel.
- Hát... rég óta. Anya mondta, hogy jobb lesz, nekem itt mivel apa iszik... - fakadok ki, nem is törődve azzal, hogy csak egy "idegen". Nem nézek rá, a lift ajtaját érdekesebbnek találom, pedig meg sem tudnám számolni, hogy egy nap hányszor, látom. Nem tud nekem válaszolni, és csak ekkor esik le nekem, hogy illetlenség volt elmondani neki. - Jaj, nagyon sajnálom! - nézek rá aggódóan, mert félek, hogy megsértettem.
- Semmi baj... csak... meglepett. - tekintetünk egy pillanatra egybeolvad, de én elkapom a fejem és pirulva fürkészem a hóval borított tájat. Nem tudom mennyit gyalogoltunk, de már azt sem tudtam hol vagyunk. Nem sűrűn sétálgatok erre, de tetszene, ha eltévednék Chanyeollal. Ha mással lennék itt például Sehunnal akkor már pánikolnék de most csak néztem a mellettünk befagyott kis folyót és csak ekkor esett le, hogy a Han folyónál sétálgatunk. Vagyis nagyon sokat sétáltunk eddig.
- Feljössz velem a cuccaimért a hotelba vagy lent maradsz? - néz rám Chanyeol és megáll. Én is megállok, és csak ekkor veszem észre, hogy már a hotel előtt állunk ahol bizonyára Chanyeol tartózkodott, míg nem iratkozott be.
- Elkísérlek. - mosolygok, rá mire ő elindul a bejárat felé. A halban még elintéz, valamit aztán a lifthez megyünk. - Hány napig voltál itt? - fordulok felé már a liftben.
- Egy hetet, amíg intéztem a beiratkozást. - mondja a szemeimbe nézve, ami zavart kelt bennem és elfordulok. Olyan nagy, és sötét szemei vannak, hogyha belenézek, eltévedek bennük. Megáll, a lift mi pedig kiszállunk. Végig sétálunk, a kis folyosón közben én nézem a szobák számát. 57...58...59...60... és végül megállunk. 61. Benyit a szobába, előre enged, amit megköszönök és körbenézek. Rend van az egész helyiségben. Az orromat egy igen férfias illat csapja, meg ami megbolondít. Mélyet szippantok a levegőbe, de úgy hogy ezt Chanyeol ne vegye észre. Ha ezt az illatot kell éreznem a kollégiumban, akkor nem élem meg a következő napot.
- Nem ülsz le? - mutat, az ágyra ahová bizonytalan léptekkel indulok meg. Odasétál hozzám és hirtelen lehúzza, a kabátom cipzárját majd leveszi rólam. Ijedten nézem végig arcát majd "megnyugszom” mikor felakasztja csak a fogasra a ruhadarabot. Elszégyellem magam mivel nem kellett volna hagynom, hogy úgymond levetkőztessen, ezért lassan lesütöm tekintetem és lehajtom a fejem. Érzem, hogy besüpped mellettem az ágy ezért oldalra nézek.
- Megbántottalak? - néz, rám mire megrázom a fejem elpirulva. Egy rövid ujjú fekete póló takarja biztosan tökéletes felső testét, amiből látszik gyönyörű kulcscsontja. Próbáltam csak a szemeibe nézni nem a csábító ajkaira, vagy hófehér nyakára, vagy izmos karjaira, mert nem ő fog zavarba jönni, hanem én. - Akkor bocsánat. Csak ha rámelegszik, a kabát kint megfázol. - mosolyog rám szédítően, ami ismét zavarba hoz. Az álmomban nem voltam ilyen szégyellős, most pedig olyan vagyok akár egy 14 éves, szerelmes, zavart tini lány.
- Semmi baj... - erőltetek magamra egy mosolyt. Egy pár percig csendben ülünk, ami ha lehet, még jobban zavarba hoz. Miért nem találom vele a közös hangot? Érzem, hogy néz... Engem néz, nem mást, mivel sajnos nincs ablak a szobában... Zavarom tetőfokát akkor érem el mikor közelebb csúszik hozzám és összezárt lábaim találkoznak az övéivel. Vörös arcomat nem fordítom felé, amit megbánok, mert ő cselekedik. Hosszú ujjait állam alá vezeti, és maga felé fordít. Nem enged el, amitől nyelnem kell egyet. Tekintetét, sötét szemeit enyémekhez láncolja és közeledik felém. Rózsaszín ajkaira téved tekintetem, és akaratlanul is arra gondolok, mi lenne ha... Nem! Kim Junmyeon! Fejezd ezt be! Ő nem vonzódik hozzád! Még csak nem is meleg...
Chanyeol és az én arcom között lecsökken, a távolság ezért nem merek a szemébe nézni. Ő csak lecsukja szemeit és lassan dús ajkait az enyémekre nyomja. Hirtelen a gyomrom görcsbe rándul, tenyerem izzadni kezd, és szemeim elkerekednek. Meleg párnáit elkezdi mozgatni enyémeken, egy félénk csókra hívva ezzel engem. Lehunyom szemeimet és lassan visszacsókolok kezeimet fekete pólójára vezetve. Erre vágytam már mióta. Már a kezdetektől fogva, mióta Ő először megjelent álmaimban. Derekamra vezeti jobb kezét, és combomra az államról a balt. Halkan sóhajtok, mert combomat simogatni kezdi, ő pedig ezt kihasználja, és nyelvét számba vezeti. Megmarkolom pólóját és hagyom, hogy nyelvével végigjárja szám minden szegletét. Lassan eldönt az ágyon, amire kicsit megijedek, de próbálom nem kimutatni. Derekamról elveszi kezét és pulcsim alá benyúlva simogatni kezd a pólómon keresztül. Másik keze eközben nem tétlenkedik, belsőcombomra tér át és ott simogat tovább én pedig, hogy jobban hozzám férjen szétnyitom lábaimat egy nagy terpeszbe. Dús ajkai elengedik enyémeket és nyakamra áttérnek, amitől még egy sóhaj kiszökik a számon. Zavarba jövök, mert lehet, hogy nem akar tőlem semmi OLYAT, de én mégis itt sóhajtozok a keze alatt. Érzem, hogy szívni kezdi a nyakamat, ami olyat váltott ki belőlem, mint még senki más. A nadrágomon egy kis dudor jelenik, meg amit nem tudok irányítani vagy eltűntetni. Chanyeol a belsőcombomról a kezét egyre közelebb simítja merevedésemhez, ami folyamatos sóhajokat követel tőlem. Pólójáról egyik kezemet hajába vezetem és beletúrok, a másik kezemmel pedig a számat eltakarom. Chanyeol a kezét kiveszi pulcsim alól és a szám elől elveszi kezemet. Eközben kezei eddig érintetlen felemhez vándorolnak, amitől hátam ívbe feszül és kiszakad a torkomból egy apró nyögés. Hatalmas tenyere érzéki masszírozásba kezd, amitől nagy nyögések szakadnak fel belőlem. Életemben nem hallottam még ezekhez hasonló hangokat, magamra sem ismerek... Chanyeol feltámaszkodik a szabad kezére és úgy nézi arcomat, ami zavart kelt bennem és nem merek nyögni, de vissza sem tudom magam fogni mert annyira élvezem amit tesz velem. Feltérdel, majd a pulcsim cipzárját kezdi lehúzni és ekkor bizonyosodok meg róla, hogy ő most komolyan le akar velem feküdni. A szívem egyre hevesebben dobog, és hiába foszt meg ruháimtól, egyre melegebb lesz körülöttem. Elengedi férfiasságomat és leveszi rólam a pulcsit amit hagyok neki. Tényleg 17 évesen akarom elveszíteni? Biztosan? Nem fogom megbánni? Miközben én ilyeneken gondolkozom,Chanyeol a pólója alá nyúl és leveszi magáról minden szégyellősködés nélkül majd eldobja, le, az ágy mellé. Végig nézek csábító testén és beharapom alsó ajkam. Eközben Chanyeol a nadrágom gombjához nyúl, és lassan kigombolja a nadrágomat. Lehúzza lábaimról, közben zoknijaimtól is megszabadít, majd fölém támaszkodik. Felnézek rá bizonytalanul várva, hogy megcsókoljon. Mintha csak gondolatolvasó lenne, lehajol hozzám és megcsókol, közben kicsit hiányolom, de nem ér hozzám. Hirtelen rámarkol a boxeremen keresztül férfiasságomra, amitől hasam megfeszül, fejem hátra bicsaklik - így nem csókolom tovább Chanyeolt - és hangosat nyögve a hajába túrva megtépem a lepedőt. Nyakamat kezdi csókolgatni közben merevedésemet a markában tartja és elkezdi a pólómat szabad kezével felgyűrni. Elenged, majd leveszi a pólómat és oldalamon lesimítva benyúl, alsónadrágomba mire én az eddigieknél sokkal hangosabbat nyögök. Még farmerban és alsóban is majd' meghaltam alatta, de így, hogy közvetlenül ér hozzám... Nem találok rá szavakat. Lábaimat nagyobb terpeszbe helyezem és lehúzom magamhoz egy csókra, amit alig birok tartani keze gyors mozgásától. Csak a szájába nyögök, párat majd hagyom, hogy kulcscsontomat csókolgassa dús párnáival. Lejjebb halad a csókokkal mellbimbómra majd mikor egyik a szájában van, erősebben dolgozik rajtam kezével amitől érzem hogy hamarosan elmegyek.
- Chanh....Chanyeolh! - nyögöm, de nem tudom folytatni, mert pár másodperc után kezébe élvezek a nevét nyögve. Hangosan lihegek és próbálom felfogni mit tett velem az előbb Chanyeol. Nadrágomból kiveszi a kezét és egy zsebkendőt elvesz, az éjjeliszekrényről majd beletörli élvezetemet. Pirulva elfordulok, majd mikor megérzem, nyakamnál újra ajkait megremegek.
- Ha jól sejtem te még nem voltál nagyon fiúkkal. - búgja fülembe érzékien majd belenyal fülkagylómba. Megrázom piruló fejem és elfordítom tőle arcomat hogy hozzám férjen. - Akkor ezen most változtatunk. - tépi meg fülcimpámat és ajkaimhoz közeledik, ami nálam lihegést vált ki annyira élvezem precíz munkáját. - Én változtatok! - nyomja meg mondatában az "én" tagok mire nyelnem kell egyet. Az előbb élveztem el a markában most pedig újra éledezni kezdek szavaitól, csupán, már ha belegondolok mit is mondott.
- Ah tiéd vagyokh... ahzt csinálsz velem amiht akarsz... - súgom, ajkaira ő pedig megszűnteti köztünk a távolságot. Miközben csókol, elkezd mindenhol simogatni - szó szerint mindenhol - én meg a szájába sóhajtozok.
- Tetszikh? - suttogja a csókba, mire én bólogatva nyakába karolok lehúzva egy mélyebb csókra. Kezeivel megtámaszkodik a fejem mellett és csípőjét lenyomja éledező férfiasságomra, ami egy halk sóhajra késztet ezzel elválok Chanyeol édes ajkaitól. Lassan mozgatja csípőjét beharapott ajakkal, amit nem tudok hang nélkül tűrni. Hangosakat nyögök hátára vezetve mind a két kezem, hogy közelebb húzzam magamhoz. Mivel rajta még ott van az összes ruha így még nem érezhetem teljesen merevedését. Egyik kezemet lesimítom izmos hasán és nadrágjától kezdem megszabadítani. Chanyeol megáll a mozgásban és nézi, amit a nadrágjával elszenvedek, majd elfekszik az ágyon, hogy levehessem róla a ruhadarabot. Mikor végre kigombolom a nadrágot, telefonját kiveszem a zsebéből és az éjjeliszekrényéhez mászok vele. Leteszem, a kis bútorra majd megérzem Chanyeol ujjait végighúzódva gerincem mentén, amitől kiráz a hideg. Beharapott ajakkal felé fordulok és eldöntöm az ágyon, amit hagy nekem. Ha nem hagyná én kerültem volna az ágyra ő meg fölém. Lehúzom gyönyörű, hosszú, izmos fehér lábairól a nadrágot és egy pillantást vetve alsójára a csípőjére ülök és megcsókolom csábító ajkait. Fellöki csípőjét és oldalamon végig simítva kezeit fenekemen állítja meg. Még. Soha. Senki. Nem. Fogta. Meg. A. Fenekem.
- Mohzogj! - utasít, amit kérése nélkül is megtettem volna. Lassan de erősen megmozdítom csípőmet merevedésemet az övéhez dörgölve, ami halk nyögés vált ki belőlem. Chanyeol iszonyat mély hangokat ad ki magából és fenekemet markolva segít a mozgásban, hogy még jobban élvezzük. Hirtelen megfordul velem, majd feltérdel. Mivel még az előbb a csípőjén ültem, lábaim derekán van átkulcsolva. Kezével végigsimít, felsőtestemen majd szemembe nézve lesimítja rólam a boxert. Mikor teljesen leveszi rólam, elhajítja az ágy mellé és fölém hajolva merevedésemre fog. Egy halk nyögés felszabadul belőlem, de több, nem mert Chanyeol benyálazza két ujját és megcsókol. Lábaimat felhúzom és visszacsókolok, élvezettel mivel egy pillanatra sem engedi el merev tagomat. Hirtelen egyik ujját elmeríti bennem, ami meglep, és fáj. Nem tudok a csókra koncentrálni csak arra, hogy mozgatja bennem egy ujját, ami fáj is meg nem is. Hamar megérzem, hogy mennyire jó érzés és halkan nyögdécselek várva a folytatást. Második ujját is elmeríti bennem, ami kellemetlen érzés, de egyben jó is mint az első. Ollózik bennem, amit nyögésekkel díjazok. Lehet, hogy csak azért élvezem ennyire, mert közben kezét gyorsan jártatja férfiasságomon... Harmadik ujja feszítő fájdalommal jár, de próbálom nem kimutatni mennyire rossz. A lepedőt markolom meg, és hagyom, hogy mozgassa bennem ujjait. Lábaimat nagyobb terpeszbe helyezem, hogy hozzám férjen. Hirtelen nagy nyögés hagyja, el számat belőlem mikor élvezni kezdem. Chanyeol elengedi férfiasságom és három ujjával kényeztet. Mikor már kéjes hangokat is kiadok, magamból kihúzza belőlem ujjait és leveszi alsóját. Nem kicsi tagját bejáratomhoz igazítja, és lassan kezd elmerülni bennem.
- Ahh... Chanyeolh! - nyögöm, mikor teljes hosszával kitölt, és fölém támaszkodva liheg. Sose hittem volna, hogy ez ilyen jó lehet... Chanyeol lassan lök egyet csípőjével, ami számomra egy teljesen új érzést nyújt, és ehhez az új érzéshez egy új hangom is társul. Mozogni kezd bennem, ami kéjes nyögéseket csal elő belőlem. A lepedő helyet Chanyeol hátára kapok és közelebb húzom magamhoz, hogy megcsókolhassam. Fejem mellé teszi kezeimet, és összekulcsolja ujjainkat, aminek nem örülök, de legalább megcsókol. Lihegve visszacsókolok egyre jobban belemozogva lökéseibe, amik előcsal Chanyeolból halkabb nyögéseket. Feljebb húzom, lábaimat pont mikor egy erősebbet lök Chanyeol így mindenem megfeszül és nagyot sikítok. Hasonlítok egy közönséges ribancra... Pont így lök csípőjével párat még Chanyeol én meg már úgy viselkedek, mint egy rossz kurva. Fejemet jobbra-balra kapkodom az élvezettől, szemeimet lecsukom minden lökésnél és számat hatalmasra nyitom az összes nyögésemnél. A hátam ívbe feszül minden sikításomnál mikor Chanyeol pont jól lök, és lábaimat úgy húzom, fel mintha az életem függne rajta. Szánalmasan festhetek. Chanyeol lökései a kétszeresére nőnek, de ugyanolyan erősek maradnak és folyamatosan gyenge pontomat célozza meg. - Mégh! Gyorsabbahn! - nyögöm mire Chanyeol gyorsít, én pedig érzem, hogy nemsokára elmegyek. Hirtelen egy nagyot mozdul bennem Chanyeol amitől megfeszülök és egy sikítással a hasfalamra élvezek. A fölöttem tornyosuló óriásnak lelassulnak a lökései és egy eszméleten szexi nyögéssel belém élvezik. Az, az arc! Kezemet szorítja meg és mellkasomra dől hangos sóhajokat eleresztve.
- Hah elfáhradtam... - sóhajtom kézfejét simogatva.
- Nehkem mondodh? - néz fel rám mosollyal az arcán. Elengedi kezeimet, feltámaszkodik és kihúzódik belőlem, ami egy erős sóhajt vált ki belőlem. Mosolyogva mellém dől majd egy vastag takarót ránk húz. - Mikor kell vissza menni a suliba? - kérdezi, rekedtes hangon majd megköszörüli a torkát, hogy ne legyen berekedve, amit nem nézek jó szemmel.
- Nem akarok visszamenni még.. - bújok hozzá morcosan, lapos hasára helyezve tenyerem majd simogatni kezdem. Halkan felkuncog és átölel.
- Akkor mit csináljunk? - néz, le rám én pedig megvonom a vállam. Aludni nem szeretnék, ahogy visszamenni sem. Csavarogni sincs kedvem. Csak itt feküdni Chanyeol mellett.
- Maradjunk itt. - nézek, fel rá majd feljebb csúszok és megcsókolom.

Szeretem őt. A nagy sötétbarna szemeket, amikbe ha álmaimban belenézek, elvarázsolnak. A dús ajkait, amik széles mosolyra húzódnak mikor mesél. A mély, reszelős hangját, ami simogatja, füleimet mintha egy kellemes tavaszi dal lenne bármi amit mond... ismerem őt... az álmaimból...

[Remélem mindenkinek tetszett ♥]

IKON - Selfish Love 17. rész (yaoi)

Selfish Love

17.rész

Jinhwan: Bementem a fürdőbe a takarítószerekért. Először a saját szobámat raktam rendbe, hisz itt fogunk aludni. Bevetettem az ágyam, letörölgettem a polcokat és az ablakot is. Utána jött a fürdőszoba. A zuhanykabin, a tükör, majd végül felmostam. Visszamentem a szobámba, ott felporszívóztam. Utána jött a folyosó, anyuék szobája, ahol még mindig nagy kupi volt Hyorin itt léte óta. Ezek szerint anyuékat nem érdekelte, hogy néz ki a ház. De akkor minden voltak itt?

JunHoe: Hallottam a porszívó hangját ezért nagy szemekkel néztem a lépcső felé. Ha most feltakarítja, az egész lakást sikítok. Az én szobám olyan minden nap mintha valaki odahányt volna, és mégsem teszek rendet. Soha...

Jinhwan: Egy óra elteltével az emelet ragyogott és jó illatok szálltak a levegőben. Fáradtan és elégedetten sétáltam le a lépcsőn. Elindultam a konyhába, hogy főzzek valami vacsit.
- Mit kérsz vacsorára? - néztem a vállam mögé, az éppen pihenő Junhoe-ra. Éhes voltam, de nem akartam nélküle enni. Miközben ránéztem, felmerült bennem az a kérdés hogy mi most együtt vagyunk? Kivételesen nem egy éjszakás kalandot akar vagy az első után elmegy?

JunHoe: - Most nem vagyok éhes... - motyogtam csukott szemekkel, mert időközben elálmosodtam a csendben üléstől.
- De te egyél nyugodtan. - annyira ellustultam a kórházban, hogy olyan nem is létezik... Ásítottam egyet-kettőt, de nem aludtam el.

Jinhwan: - Biztos? - kérdeztem kicsit szomorkásan. Nem nagyon szerettem volna nélküle vacsorázni, de hát ő tudja. Láttam rajta hogy fáradt. - Nyugodtan menj fel, ha álmos vagy, vagy kapcsold be a tévét és aludj. - mondtam miközben sütöttem a tojást

JunHoe: - Oké. Jó étvágyat - mondtam halkan, majd fel is mentem. Úgy ahogy voltam bedőltem az ágy közepére, nem foglalkozva azzal, hogy Jinhwan elfér-e vagy sem. Ahogy lehunytam a szemem, már el is nyomott az édes álom. Még a tévé sem kellett hozzá.

Jinhwan: Halkan sétált felfelé. Legszívesebben utána mentem volna, csakhogy ő fáradt volt, én meg éhes, így hagytam felmenni. Mikor kész lett a tojás, főztem hozzá almás-fahéjjal teát, bekapcsoltam s ettem. Semmi jó nem ment a tévében, így csak háttérzajnak hagytam, míg elmosogattam, s lent is rendet raktam. A konyhában felmostam. Felmentem Junhoe-hoz. Istenem, milyenaranyosan alszik, elfoglalva az egész ágyat. Ezen egy kicsit elmosolyodtam, majd elhelyezkedtem mellette, s átkaroltam derekát.

JunHoe: Reggel arra keltem, hogy Jinhwan megfordult. Tisztán éreztem nyakhajlatomban apró levegővételeit, ugyanis szorosan öleltem. Olyan voltam, mint aki nem szeretné, hogy elvegyék tőle a maciját. De őt nem zavarta. Ezért ébenfekete tincsei közé csókoltam és mosolyogva simogattam gerince mentén a hátát.

Jinhwan: Hamar felkeltem, csak nem akartam megmozdulni, mert Junhoe ölelt. Éreztem, ahogy megmozdult, belecsókolt hajamba, s simogatta gerincem. Kirázott a hideg. Még a lábujjam is libabőrös lett. Nem mertem mozogni. Olyan szép pillanat volt az, kár lett volna tönkre tenni.

JunHoe: - Jinhwan... - kezdtem el szólogatni halkan, suttogva, mert nem akartam a fülébe kiabálni. - Jinny! - súgtam fülébe hisz' olyan közel voltam hozzá, hogy egy papírlap sem fért volna el köztünk.

Jinhwan: - Jinhwan... - szólítgatott halkan - Jinny! - megéreztem leheletét fülemben. Ismét tetőtől - talpig libabőrős lettem. Lassan és óvatosan megmozdultam.
- Igen? - kérdeztem, majd felé fordultam

JunHoe: - Szia - köszönte halkan, sötét szemeibe nézve. Istenem milyen szép ilyen közelről... Elmosolyodtam, hátha nem fog haragudni, amiért felkeltettem, hogy köszönjek neki.

Jinhwan: - Szia - köszönt, s elmosolyodott.
- Szia - lágyan visszaköszöntem neki. A nap belevilágított arcába, aminek hatására arcvonalai árnyékot vetettek kulcscsontja környékére. Fejem nyakhajlatába fúrtam, s amilyen mély levegőt tudtam venni, beszívtam illatát. Igazi reggeli illata volt. Egész nap csak mellette akartam feküdni, de az lehetetlen volt, mert a baleset napján készült felvételt kellett megkeresnem. Valahára pontot akartam tenni ennek az ügynek a végére, és azt akartam, hogy a gázoló megbűnhődjön.

JunHoe: - Ugye nem baj hogy felkeltettelek? - kérdeztem mikor fejét nyakhajlatomba rejtette és vett egy nagy levegőt. - Be ne szívj - nevettem fel jóízűen, mert ezt nem hagyhattam ki.

Jinhwan: - Nem keltettél fel, már rég fent voltam - mosolyogtam - Nyugi, nem vagyok porszívó, hogy beszívjalak - nevettem fel én is. Egyik lábamat kinyújtottam, másikat derekára tettem, egyik kezemet az arcára, másikat pedig hátára simítottam, s nagy nyugodtsággal elaludtam.

JunHoe: Mikor Jinhwan visszaaludt, még egy kis ideig néztem, ahogy alszik, majd kikeltem mellőle, úgy hogy ne ébredjen fel. A fürdőben elvégeztem a reggeli szükségleteimet, majd lezuhanyoztam, és a csípőmre tekertem egy törölközőt, amit találtam. Kerestem magamnak ruhát a táskából, amit még a kórházba hozott be Jinny, majd felöltöztem.

Jinhwan: Éreztem, ahogy kimászott az ágyból mellőlem. Hátamra fordultam, így aludtam tovább. Kis idő múlva hallottam, hogy megindult a víz a zuhanyból. Odagurultam Junhoe felmelegített helyére, s az illatát szívtam a párnából.

JunHoe: Felöltöztem, majd visszamentem a szobába a telefonomért. Ahogy az ágy mellé értem, találkozott tekintetem az övével. Olyan szép sötétbarna, mély tekintete volt, hogy muszáj voltam szemezni vele. A kócos haja és sötét szemei akaratlanul is azt juttatták eszembe, mikor a kórházban egymásnak estünk.
- Hogy-hogy nem alszol? - kérdeztem, hogy ne nézzen hülyének amiért egy ideig csak bámultam rá. A telefonomat kiszedtem a párna alól, és vártam válaszát.

Jinhwan: Bejött a szobába, s megállt az ágy mellett. Egy ideig csak szemeztem vele. Eszembe jutottak az eddigi "kalandjaink".
- Hogy-hogy nem alszol? - kérdezte félbeszakítva a nagy csendet. Kiszedte a párna alól a telefonját.
- Nem tudok aludni - mondtam ásítva. Nem tudok aludni mi? Ez még viccnek is rossz. Úgy aludnék, csak félek, hogy Junhoe unatkozna.

JunHoe: Mikor ásított egyet, elgondolkoztam azon, hogy vajon mi fér el a szájában a fogai és a nyelvén kívül. Aztán gyorsan elhessegettem, mielőtt még belelovalom magam ebbe, s letámadom.
- Álmodtál valamit? - kérdeztem, miközben leültem mellé ara a kis helyre, ami megmaradt Jinhwan mellet, ugyanis elfoglalta a helyemet.

Jinhwan: - Nem szeretnék beszélni róla - inkább nem is gondolok bele még egyszer. - Te hol voltál? - kérdeztem kíváncsian, pedig tudtam, hogy zuhanyozott. Lassan kikeltem az ágyból, megigazítottam azt, s a ruhás szekrényemhez indultam, de előtte adtam egy puszit Junhoe szájára.

JunHoe: - Lezuhanyoztam. Tegnap elmaradt - mondtam kicsit megdermedve a puszi hatására. És akkor ne értsem félre minden tettét. Megállt a ruhásszekrénye előtt, én pedig felálltam, és odamentem mögé. Kinyitotta annak ajtaját, mintha semmi sem történt volna, én pedig megelégelve ezt derekát átölelve megfordítottam tengelye körül és egy rövid csókot nyomtam ajkaira. Belenéztem szemeibe, majd kicsit felbátorodva, egy hosszú, szenvedélyes csókba invitáltam, magamhoz szorítva karcsú derekát.