ChanSoo szerep - 9. (EXO, yaoi)

ChanSoo szerep 9. rész

Kyungsoo: - Várj. Ezt, ezt most elképzeltem. Egy nálad kisseb fiú épp tanít tangózni. Bocsi ezt most ki kell hevernem. - pötyögtem beröhögve az üzenetet. - Komolyan ez történt??

Chanyeol: - Igen. De megérte. Azóta már nagyon sokszor volt, hogy tök idegen csajok felkértek a bálokon ahová néha köteles voltam elmenni. - visszaemlékezve jó volt. - D.o baba, tudom, hogy témát váltok, de mesélj nekem Taoról.

Kyungsoo: -Taoról? Muszáj arról az elkényeztettet f***ról beszélnem? Még a nevét is undorodva mondom ki....- írtam és próbáltam vissza fogni magam, hogy nehogy csúnyábbat írjak. Az a kis kínai megkeseríti minden boldog percemet....

Chanyeol: Nem tudtam mi történt velük a múltban így nem mertem tovább firtatni, mert a végén megsértem D.o-t. A billentyűzetet felnyitva elgondolkoztam mielőtt még írtam volna bármit is.

- Akkor nem kell. Mondhatok valamit? - már előre nevettem, hogy félre fogja olvasni a kis mondandómat amivel biztosan megnevettetné.

Kyungsoo: - Hm? Persze!- írtam meglepődve. Történt valami? És ha igen mi? Erre a gondolatra újra eluralkodott rajtam az aggodalom. - Nekem BÁRMIT elmondhatsz

Chanyeol: - Úgy érzem muszáj elmondanom... szereltek <3 - hangosan nevetni kezdtem, amikor elküldtem és reméltem, hogy nem haragszik meg a kis viccért.

Kyungsoo: - He?- lepődtem meg. A szívem elkezdett hevesen kalapálni. Aztán mérlegelni kezdtem. - Elmehetsz a p****ba

Chanyeol: Még nagyobb nevetés tört ki belőlem mire hallottam, hogy anyám jön fel a lépcsőn. Úristen csak el ne vegye a telefon.

- Neked nem aludni kéne?! - hangosan beszélt én pedig semmit sem tudtam mondani.

- É-én csak... tudod... azt..tényleg én.... - lehajtottam a fejem majd anyám kikapta a kezemből a telefont.

- Mikor ejtetted le? Vagy, hogy tört be a képernyője? - érdeklődve nézett rám én pedig összeszedtem minden gondolatomat.

- Hát leejtettem a suliba, de nem szóltam, mert lehet, hogy nem örültél volna.

- Hétvégéig kibírod ezzel? - kérdezte mire én aprót bólintottam. - Jó. Reggel visszakapod. - indult kifelé nekem meg egyből D.o csalódott tekintete jutott eszembe.

- Ne! Anya kérlek, had köszönjek el tőle. - visszafordult majd odaadta a telefont.

- Kiében? A tiédben szívesen elmennék. Most megyek, mert anya nem tud aludni. Aztán vigyázz magadra.! Szia. Szép álmokat!  - fájt elköszönni tőle.

Kyungsoo: - Hogy olvasná el az anyukád, amit írtál! Jó éjt-írtam vissza majd letettem az éjjeli szekrényre a telefonomat. Nem tudok aludni.

340. bárány

.....

547. bárány

.....

974.

bá...rezegni kezd a telefonom. ChanYeol írt. Nem vettel a telefonját az anyukája? Na, had nézzem. "Elolvastam by: ChanYeol anyuka". Na, itt szakadtam a röhögéstől.

Chanyeol: Nem tudtam aludni. Féltem, hogy anya elolvassa, amit beszéltem a kis törpével. Egy kis idő elteltével visszagondoltam arra, amit legutoljára írtam. Igen kétségkívül csak igazat írtam neki. Jól esne, ha ő is így érezné. Becsuktam a szemem, és Kyungsoo énekére gondolva sikerült elaludnom mosollyal az arcom.

Kyungsoo: - Kérem, azért ne ölje meg szegény gyereket - írtam ChanYeolnak.....vagyis az anyukájának.

- Nyugodj, meg nem fogom. De neked nem aludnod kellene? Holnap suli....

- Oh. Tényleg. Már is alszok asszonyom! Jó éjszakát.

- Neked is KyungSoo! - olvastam el az üzenetet majd letettem az éjjeli szekrényre a telefont és újra elkezdtem bárányokat számolni. Most szerencsére nem kellett 100-ig se számolnom.

Chanyeol: A nyakát csókolgattam miközben lassan mozogtam benne. Hangos nyögései és édes sóhajai töltötték be a szoba csendjét. Hirtelen hátamra kapott majd belém vájta körmeit, ami csak fokozta a bennem kavargó érzéseket.

- Otth... ah mégh! - örültem, hogy megtaláltam a prosztatáját, amit újra és újra megérintettem benne így a nyögések abba maradtak és hatalmas sikolyok törtek elő torkából, amelyek nagyon közel repítettek a gyönyörhöz.

- Ahhg... - nyögtem fülébe, ahogy éreztem magamra szorulni izomgyűrűit. - Kyungsoohh.. - értem a csúcsra a nevét nyögve.

Hangosan lihegve ültem fel az ágyamba az előbbi álmomból kiszakadva ijedt nagy szemekkel. Lenéztem a lábaim közé, ahol tisztán kivehető volt, hogy az este többször is elmentem és egy erekcióval lettem gazdagabb. Ránéztem a faliórára. Egy húsz perccel előbb keltem, ami előnyömre válhat.

Kyungsoo: - KyungSoo baba...- hallottam meg egy édesen mély hangot a fülemnél majd ujjakat éreztem a hasamnál, amik nem létező kockáim körvonalát húzták meg. Jól eső borzongás futott végig rajtam és mélyeket sóhajtoztam. Az ujjak egyre feljebb vándoroltak és elkezdték ingerelni a jobb mellbimbómat, amire hirtelen felnyögtem. Ekkor éreztem meg egy hihetetlen puha és dús ajkat a nyakhajlatomnál. Éreztem, hogy egyre szűkül a nadrágom ezért önállósítottam magam és is elindultam kockás hasa felfedező túráján majd egy határozott mozdulattal lerántottam róla a pólóját és egy szenvedélyes csókba hívtam. - Önállósodunk? - vált el ajkaimtól majd lerántotta a pólómat majd a nadrágommal együtt az alsómat majd hirtelen hideg ujjajkat éreztem a nemesebbik felemen.

- Channie...

Ekkor hirtelen kipattantak a szemeim és a merevedésemre pillantottam pironkodva. Mit álmodtam én?

Chanyeol: Mikor beálltam a zuhany alá egy halk sóhaj tört elő torkomból. Végre tiszta leszek. Már csak azt kéne kitalálni, hogy hogyan mosom ki a takarómat meg a pizsamámat anya tudta nélkül. Mégsem oszthatom meg vele, hogy Kyungsoot dugom az álmaimban. Gyorsan lezuhanyoztam majd felöltöztem. Egy fekete csőnadrág, fehér póló és fekete pulcsi.

Kyungsoo: Nem hiszem el. Te perverz állat vagy KyungSoo. Törődj bele.

- KyungSoo~~ - hallottam meg MinSeok gonoszkás hangját

- Tessék? Gyere be!- mondtam majd MinSeok gyorsan eleget tett kérésemnek. - Mit rejtegetsz a hátad mögött?

- Hát a mai ruhádat! - mondta majd oda dobta egy rongyféleséget.

- Miért venném fel?

- Te nem emlékszel?

- Mire?

- Tegnap fogadtunk......

- Nem veszem fel! - vágtam rá egyből, amikor eszembe jutott a fogadás.

- De hogy nem. A szavadat adtad. Vagy mondjam el a szüleidnek, hogy mit csináltál este....- húzta gonosz mosolyra ajkait.

- Felveszem.

- Én is így gondoltam.

Chanyeol: Miután elkészültem, lementem a konyhába, ahol anyám a reggeli újságjával, és kávéjával kezében a telefonommal ült az asztalnál.

- Anya! Mit csinálsz? - kérdeztem kétségbe esve.

- Olvasom mit beszélgettél D.o babával. - mosolygott rám, mire én mérgesen leültem elé.

- Figyelj anya! Neked ő csak Kyungsoo. D.o-nak csakis én hívhatom főleg babának! - szóltam rá, mire ő odaadta a telefonomat, és felállt. A konyhaszekrényhez sétált, majd egy tányért meg fogott, amin bizonyára a reggelim volt.

- Jó étvágyat Kincsem. És bocsánat. Nem tudtam, hogy ilyen fontos. - megköszöntem, majd elkezdtem enni.

- Kyungsoo nekem nem fontos! És Jongint szeretem! - mondtam neki, amint értelmeztem a nekem szánt mondandóját. Már miért lenne D.o nekem fontos?

Kyungsoo: - Basszus ez rajtad jobban áll, mint rajtam!- akadt ki Minseok.

- Ha akarod, nyugodtan felveheted te!

- Nem. Nehogy lemerd venni az iskolában!

- Rendben....

- Na de öltözz, mert mindjárt suli.

- Mért mennyi az idő?

-7:25

- Basszus mindjárt jön a busz! Na, kifelé! - toltam ki az ajtón majd felvettem az egyen ruhámat, bepakoltam majd a reggelinek szánt pirítós gyorsan a számba kaptam és futottam MinSeokkal a buszmegállóba.

Chanyeol: A reggelimet megettem, majd felmentem a táskámért, és elköszöntem anyától. Felvettem a kabátomat, a cipőmet, a törött telefonomat a kezembe vettem, majd kiálltam a buszmegállóhoz. Hamarosan meg is érkezett a busz, így felszálltam, megmutattam a bérletemet, és leges-leghátra mentem. A fülhallgatómat a fülembe helyezve elindítottam a zenét és becsuktam a szemem.

Kyungsoo: - E-elértük! - lihegtem MinSeoknak aki a hátam mögött követte példámat.

- Az nem a csirkefogó?- kérdezte rekedt hangon.

- ChanYeol? Tényleg ő az. - néztem rá vágyakozón.

- Menj csak. El leszek egyedül.

- Köszi!- mondtam majd lehuppantam ChanYeol mellé, aki békésen szunyókált zenét hallgatva, ami enyhén ki szivárgott. Egyből felismertem az énekes. Ő most az én énekemet hallgatja?

- ChanYeol! - kezdtem elbökdösni az oldalát

Chanyeol: Fáradtan hallgattam a zenét, de éber voltam, nehogy túlhaladjak a sulin. Tudtam, hogy 4 megálló és ott vagyok így nyugodtan tettettem, hogy alszom. D.o hangja egyszerűen gyönyörű volt. Féltem a hajam miatti véleményétől, ezért nem mertem ma találkozni vele. Éreztem, hogy valaki lehuppan mellém, majd megböki az oldalamat. Egyből kipattantak a szemeim, és a szívem hevesebben vert amint megpillantottam Kyungsoot.

- Szia. Hát te? - kérdeztem meglepetten, és megköszörültem a torkom, mert rég beszéltem így eléggé be voltam rekedve. Úristen ugye nem hallotta a zenét?!

Kyungsoo: - Huh. Tényleg te vagy az. Egy kicsit meglepődtem a hajad miatt. Mi lett a hosszú tincseiddel?- túrtam bele hajába és próbáltam figyelmen kívül hagyni a zenét, amit hallgatott.

Chanyeol: Uram Isten! Ereszd el a hajam, mert megbánod! Elrabollak és megbüntetlek! Ahogy ujjai tincseim közé értek libabőrös lett még a tenyerem is annyira jól esett.

- A hosszú tincseim voltak, amiről beszéltem tegnap. Amit anyám szó nélkül levágatott. De mondta, hogy így jobban nézek ki, és tetszeni fogok a fiúknak. - perverz mosolyt villantottam felé, majd kikapcsoltam a telefonomon a zenét. Remélem nem fog feltűnni neki hogy betört a képernyője. Mert akkor mégis mit mondjak? Vártam, hogy visszaigazolj és nem tetted így ideges lettem? Azt azért nem!

Kyungsoo: - Na és a telefonoddal mi van? Át ment rajta egy kocsi? Elég ramatyul néz ki - mondtam nevetve miközben még mindig turkáltam a hajában és játszadoztam a tincseivel. - Itt jön Mr. Fekete tincs itt meg Mrs. Fekete tincs és csókolóznak!- éltem magam bele túlságosan is.

Chanyeol: - Leejtettem... - hazudtam a készülékre nézve. Ahogy ujjai mozogtak tincseim között, és mosolyogva beszélt is mellé, be kellett harapnom alsó ajkamat nehogy felsóhajtsak. - Sötét barna... - morogtam tettetett durcával a hangomban, majd hozzá illő fejet is vágtam.

Kyungsoo: - Nekem fekete - mondtam nevetve majd elkezdtem enyhén húzogatni a haját össze vissza majd újra beletúrtam. - Annyira selymes és puha. Mivel mosod a hajad?

Chanyeol: Ha én is elkezdeném, amit ő csinál, csak én mást húzogatnék teljesen más helyen és játszanék vele, mit szólna? Zavarba jöttem.

- Mint ahogy minden normális ember, samponnal, és utána egy húsz percre balzsamot is kenek rá. - mosolyogtam rá. - De akkor is sötét barna.

Kyungsoo: - Még mindig fekete. Várjunk. Te fiú létedre balzsamozod a hajad? Én nem szoktam. - lepődtem meg

Chanyeol: - Mivel hosszú VOLT a hajam így hozzá szoktam, mert amúgy nem tudtam volna befonni vagy kifésülni. Bonyolult volt, de szerettem. - kicsit elkenődtem az emlékek hatására, ezért hátra dőltem az ülésen, és lehajtottam a fejem. - Neked meg akkor narancs, hogyha én fekete vagyok. - mosolyogtam rá őszintén.