Selfish Love 5. rész
JunHoe: Teljesen hozzásimultam és derekát ölelve mélyítettem a csókot. Mikor
leesett, hogy mit művelek elváltam tőle és hátraléptem hajamba túrva.
- Bocsánat! - mondtam majd lerohantam a lépcsőn egyenesen ki az utcára
onnan is át a saját házamba. Bezártam az ajtót és felrohantam a szobámba.
Jinhwan: Éreztem mellkasát
mellkasomon. Átölelte derekam és mélyebben csókolt. El sem tudtam hinni, hogy
ez megtörtént. Hirtelen elvált tőlem és hátralépett beletúrva hajába.
- Bocsánat. - szaladt, mint akit üldöznek ki a lakásból. Miért kért
bocsánatot, ha tudja, hogy nem kell? Látom rajta, hogy titkol valamit. Lehet,
hogy tévedek. Mivel távozott, rendet raktam a nappaliba, majd felmentem
zuhanyozni, befeküdtem az ágyba és nyakig betakaróztam. Éreztem Junhoe illatát
a takarómon. Kinéztem az ablakon, de nem láttam semmit. Újra elkezdtem sírni,
sírás közben pedig elaludtam.
JunHoe: A telefonomat elővettem és Hanbinnal beszéltem. Azt mondta, hogy
Jinhwan is a csapat tagja így mondjam meg neki, hogy holnap reggel velem kell,
hogy jöjjön. Kicsaptam a hisztit, de nem tehettem semmit. Így hát megírtam
Jinhwannak hogy holnap reggel fél hatkor találkozunk. Mivel nem válaszolt
elterveztem, hogy addig nyomom majd náluk a csengőt, míg fel nem kel. Zuhanyzás
után felvettem a pizsamám majd ettem és lefeküdtem.
Jinhwan: Hajnali négykor
már fent voltam. Egyszerűen nem bírtam aludni. A szemeim vörös színűek voltak
és teljesen kiszáradtak. Lassan lesétáltam a lépcsőn, a korláton végighúzva
kezemet. Néhány kép a tegnap estéről felvillant. Ahogy a derekamat öleli, ahogy
csókol, és ahogy elszalad hozzám vágva egy bocsit. Csináltam magamnak egy
kávét, leültem a tv elé és valami szappanoperát kezdtem el nézni. Elég unalmas
volt, de ez volt az egyetlen műsor, ami lekötött.
JunHoe: Arra keltem fel, hogy a teelfonom hangos csörgésbe kezd.
- Junhoe! Hola picsába vagytok már? Rég itt kellene lennetek Jinhwannal!
- kiabált rám Hanbin, mire azonnal felültem.
- Ne haragudj, elaludtam. Már indulok is Jinhwanhoz. Szia. - nyomtam ki,
majd, mint akit ágyúból lőttek volna, felöltöztem, és a hajammal nem is törődve
elmentem otthonról. Jinhwan ajtaján hangosan kopogtam, és imádkoztam, hogy ne
aludjon még.
Jinhwan: Még mindig az a
szappanopera ment. Éppen lecsukódott a szemem, amikor meghallottam, hogy valaki
hangosan kopog. Nagy nehezen felálltam, ásítottam egy nagyot és
szemdörzsölgetés közben ajtót nyitottam. Nagy meglepetésemre Junhoe állt
előttem.
- Te mit keresel itt ilyen korán? - kérdeztem és beinvitáltam.
JunHoe: Meglepett mikor Jinhwan álmosan pizsamában nyitott ajtót de csak
mosolyogva beléptem.
- Neked is, szia. Hanbin nem szólt? Te is a csapat tagja vagy, és nekem
kell elkísérjelek a próbánkra. - helyeztem kényelembe magam a kanapén. -
Öltözz!
Jinhwan: - Neked is, szia.
Hanbin nem szólt? Te is a csapat tagja vagy, és nekem kell elkísérnelek a
próbánkra. - ült le a kanapéra. - Öltözz! - nem hittem el amit mondt. Én? Benne
az iKON-ba? Ez egy álom. És hogy miylen bunkó vagyok, köszönni sem köszönök
neki. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, amikor felértem, megfordultam és
lekiáltottam - Szia!! - és szaladtam a szobámba. Elővetettem egy 69-es számot
viselő pólót, aminek az alapszíne fehér volt, és a szám pedig a szívárvány
színeiben pompázott, fekete konturral. Megmostam arcom és fogam. Már rohantam
is le a lépcsőn. Junhoe még mindig a kanapén ült mozdulatlanul.
JunHoe: Mikor Jinhwan lejött, végignéztem rajta akaratlanul is. A pólója
beindította a fantáziámat de csak szótlanul felálltam. - Ettél ma már valamit?
- néztem le alacsony csapattársamra (aki
a hyungom de ezt nem akarom hangoztatni).
Jinhwan: -Ettél ma már
valamit?- nézett le rám. - Még nem volt időm...- hazudtam neki. Természetesen
volt időm, de én túlságosan el voltam foglalva Suzy szerelmi életével.
Hihetetlen mennyire jó tud lenni egy szappanopera. Olyan vagyok mint a 80 éves
nagyanyám, és még a tv-vel is kiabálok. Elmentem a konyha felé hogy egyek, de a
boltív alatt megálltam mert nem volt erőm tovább menni. Összeestem a nagy
semmitől.
JunHoe: - Még nem volt időm... - láttam arcán hogy ez nem volt igaz. Még
elgondolkozott valamin, majd mikor fel akartam neki ajánlani, hogy elviszem
kajálni elindult a konyhába viszont a boltív alatt összeesett. Nem tudtam
gondolkodni sem olyan gyorsan rohantam oda hozzá. - Jinhwan! Jinhwan kelj fel!
- ráztam meg a vállát ijedten. Nem tudtam mi történhetett, de arra tippeltem
hogy nem evett és azért ájult el.
Jinhwan: - Jinhwan! Jinhwan
kelj fel!- rázta ki belőlem még a szuszt is Junhoe. Hunyorogva néztem rá, mert
a nap SUGArai amik a redőny rései között megvilágította a konyhát, belesütött a
szemembe. -Mi történt? - semmire sem emlékeztem, csak arra, ahogy lejövök a
lépcsőn.
JunHoe: Mikor kinyitotta szemeit, hirtelen felindulásból átöleltem. Nagyon
megijedtem, még senki sem ájult el előttem. - Elájultál. Szóval nem kérdés,
próba előtt elmegyünk kajálni. - jelentettem ki határozottan majd puha
kezecskéit megfogva talpra állítottam.
Jinhwan: Megölelt. Ez olyan
hirtelen ért. - Elájultál, szóval nem kérdés, próba előtt elmegyünk kajálni. -
mondta határozottan és megfogta a kezem, talpra állított, én pedig kicsit
megszédültem, így homlokomra kaptam kezem.
JunHoe: - Jól vagy? - hajoltam le hozzá. Nem értetettem magamat sem, mert
tegnap megcsókoltam, ma segítek neki de ezelőtt még a hátam közepére sem
kívántam. Elővettem a telefonomat és Hanbint felhívtam hogy késni fogunk. Nem
örült, de nem akartam Jinhwan épségét kockáztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése