IKON - Selfish Love 24. rész (yaoi)

Selfish Love
24. rész

JunHoe: Mikor Jinhwan leült mellém, és rá két másodpercre már arrébb is ugrott, hangos nevetésben törtem ki. Mikor a menedzser hyung belépett a nappaliba ahol mi is tartózkodtunk, felkeltem szinte egyszerre a többiekkel, és mélyen meghajoltam. Pf.. emlegetett szamár...
- Mi a helyzet Junhoe? Jobban vagy már? - kérdezte tőlem vállamra simítva mire komoly arccal bólintottam.
- Igen, más sokkal jobban. Nem maradtam le sok mindenről, ugye? - kérdeztem aggódva, mert erre nem igazán gondoltam eddig.

Jinhwan: - Mi a helyzet Junhoe? Jobban vagy már? - kérdezte az említett személytől.
- Igen, más sokkal jobban. Nem maradtam le sok mindenről, ugye? - válaszképpen visszakérdezett Junhoe egy kicsi aggódással hangjában.
- Semmiről. De ez jó hogy így összegyűltetek. Gondolom, már mindenki tud mindenki szerelmi életéről, szóval be le is kezdenék...- tessék? Ijedten néztem körbe a többieken, majd Junhoenál meg is akadt tekintetem. Segítségkérően néztem szemeibe.
- Mi a helyzet veletek? - nézett hol rám, hol Junhoera. Honnan tudja, hogy van valami köztünk? Hisz még a többiek is csak most tudták meg. Lehet, hogy ugyan úgy lebuktunk, mint B.I előtt? Lehet, hogy a menedzser hyung is látott valahol minket?

JunHoe: Úgy éreztem, hogy az összes vér kiszökött arcomból, és menten leesek a kanapéról. Nekem fontos ez a banda. A karrierem része... És ha most kitesz innen, nem tudom, mit tegyek. Viszont Jinhwant is megszerettem... Mi lesz akkor? Nem akarom elveszíteni egyiket sem, a szerelem egy olyan dolog, amiben még nem volt igazán részem, és a banda is rettentően fontos. Mit válaszoljak? Hallgassak?
- Hát... én... Ő... mi.. azt hiszem... hogy mondjam... Ő... és akkor... egyszer... é-én - kezdtem bele, de inkább elhallgattam. Vettem egy mély levegőt, majd újra belekezdtem. - Szeretem Jinhwant... - Ezt az előbb miért nem tudtam kimondani? Kicsit – nagyon - gáz vagyok...

Jinhwan: - Hát... én... Ő... mi.. azt hiszem... hogy mondjam... Ő... és akkor... egyszer... é-én - kezdett bele Junhoe hebegve-habogva, de mivel nem tudta mit is mondjon, csöndbe maradt. Egy nagy, mély levegő vétel után ismét megszólalt. - Szeretem Jinhwant... - persze ez nem az ő hibája, hogy elsőre nem mondta ki.
Hisz annyira zavarba érezhette magát emiatt. Ráemeltem tekintetem, majd lepillantottam a földre.
- Igaz ez Jinhwan? - nevem hallatán felkaptam fejem, a menedzserre néztem, majd egy aprót bólintottam. - Nos, akkor üljünk most le, oké? - mutatott a kanapéra és a fotelekre. Leült, mi pedig követtük példáját. Most már mindegy hova ülök, így visszasétáltam Junhoe mellé. - Akkor bele is kezdenék... - ütötte össze tenyerét - Mivel Bobbyt és B.I-t is elfogadtam, titeket is elfogadlak, DE csak egy feltétellel, ha nem hozzátok nyilvánosság elé azaz, nincs semmi intim pillanat kamerák előtt, illetve ahol lehetnek kamerák. - bólogattam olyan hevesen amilyen hevesen csak tudtam, hogy mutassam minden világos volt számomra. - Holnap lesz egy fotózás, legyetek helyesek és dolgozzatok jól! A kocsi reggel 8 óra tájt itt lesz értetek. Sok boldogságot az ifjú párnak! - ezzel felállt és már ment is. Felkapta cipőjét, majd hangok köszönés után kilépett az ajtón.

JunHoe: Szájtátva hallgattam végig menedzserünk szavait, amik legalább annyira sokkoltak, mint a balesetem, és hogy a banda megtudta, hogy Jinhwannal együtt vagyok. Fel sem fogtam a szavait... Elfogad, de ne hozzuk nyilvánosság elé... és elköszönt... Jaj, el sem köszöntem tőle! Mire észbe kaptam már bent sem volt így csak hátradőltem a kanapén és magam elé meredtem.
- Hát úgy volt a szoba, hogy Chanwoo lesz Jinwannal egy szobába, de akkor átköltözhetsz majd Junhoehoz. - mondta Jinhwannak B.I.
- Ne nehogy halljunk titeket este! - fogta be ijedten a füleit Donghyuk, mire felnevettem.
- Majd direkt miattad fogjuk keményen csinálni, hogy érezd a törődést. - mondtam kuncogva.

Jinhwan: - Hát úgy volt a szoba, hogy Chanwoo lesz Jinwannal egy szobába, de akkor átköltözhetsz majd Junhoehoz. - mondta B.I.
- De nehogy halljunk titeket este! - fogta be füleit Donghyunk, mire Junhoeval együtt felnevettünk. - Majd direkt miattad fogjuk keményen csinálni, hogy érezd a törődést. - mondta kuncogva. Nincs az, az isten, hogy keményen csináljam vele. Még a végén nem fogok tudni lábra állni, az pedig nem lenne jó.
- Majd szépen elmegyünk a házhoz és ott csináljuk - villantottam Junhoe felé fogaimat, mire mindenki nevetésben tőrt ki.

JunHoe: Jinhwan füléhez hajoltam majd megcsókoltam bőrét.
- Addig húzlak majd, hogy nem lesz időnk átmenni a lakásba. - súgtam a fülébe erotikusan majd elhajoltam.
- Na, együnk valamit - mondta Donghyuk mire utána ment a konyhába Chanwoo.
- Van süti! Hozzatok ide is! - kiáltott utánuk Bobby.

Jinhwan: Annyit éreztem, hogy Junhoe a fülemhez hajolt és megcsókolta bőröm.
- Addig húzlak majd, hogy nem lesz időnk átmenni a lakásba. - súgta erotikusan, mely libabőrt váltott ki belőlem.
- Na, együnk valamit - mondta Donghyuk, mire utána ment a konyhába Chanwoo.
- Van süti? Hozzatok ide is! - kiabált Bobby olyan hangon hogy azt hittem beszakad a dobhártyám.
- Én most nem vagyok éhes, de a süti jöhet! - kiáltottam én is fülsüketítő hangon, ami nem csaj az én fülemet bántotta, biztos, hogy Junhoe-ét is. - Merre van a wc? - kérdeztem Bobbytól, aki segítőkészen mutatott a lépcső melletti folyosóra.
- Az ajtóra ki van írva mi micsoda. - megköszöntem és elindultam a wc felé.

JunHoe: Mikor Jinhwan elment a WC-re tárt karokkal vártam a sütit. Chanwoo odaadta a legnagyobb tálat, amin volt, mert tudta, hogy szeretem a sütiket.
- Ki sináta? - kérdeztem tele szájjal mire B.I felrakta a kezét.
- Én próbálkoztam vele. Jó lett? - kérdezte megkóstolva egyet.
- Szerintem igen. - nyeltem le a falatot.

Jinhwan: Bezártam az ajtót, leültem a wc fedelére és végiggondoltam a napot. Megkönnyebbülés volt újra és újra lejátszani magamban a történteken Junhoe balesete óta. Tudtam, hogy nem kell titkolózni, de én jobban szerettem volna abban a pillanatban Junhoe-t magam mellett. Elővettem telefonom és írtam neki egy üzenetet. Nem egy kis helyiségben voltam, bőven elfért volna három ember is. Behunytan szemem és arra vártam, hogy jöjjön.

JunHoe: - Junhoe! Üzeneted van! - dobta nekem a telefonomat Yunhyeong mire meglepetten néztem a készülékre.
- Köszi. Magamtól észre sem vettem volna...- mondtam feloldva a telefont.
- Mert soha nem nézed, hogy ki zaklatna... - tette hozzá Chanwoo. Jinhwan írt, hogy menjek be hozzá. Felkeltem, majd elindultam a WC irányába. Mit akar? Baj van?
- Bejövök! - mondtam kopogás után, majd benyitottam, bezárva magam után az ajtót. - Mi történt?

Jinhwan: Kis idő múlva Junhoe lépteit hallottam.
- Bejövök! - kopogott, majd benyitott, illetve csak akart, mert az ajtó még mindig zárva volt. - Mi történt?
- Semmi. - beálltam egy kényelmes pózba, majd a zár kattant. Azzal a lendülettel berántottam az ajtón és visszazártam azt. Neki toltam a falnak és egy hosszú csókba hívtam. - Tudod, hogy mennyire szeretlek? - kérdeztem tőle, miközben kezem végighaladt oldalán.

JunHoe: Meglepett tettével, de nem toltam el magamtól, elvégre nekem is hiányzott ajkainak íze.
- Hát gondolom nagyon, mert szerethető vagyok. - mondtam mosolyogva és kezeimet az övéire simítottam. - Történt valami? - hangomból az aggodalom kivehető volt, nem tudtam miért hívott és zavart.

Jinhwan: - Hát gondolom nagyon, mert szerethető vagyok. - kicsit nagy az egója, de én így szeretem. - Történt valami? - aggódó volt hangja és egy kicsit zavart. Zavarodott volt és ez érthető, hisz csak úgy üzentem neki igazából a nagy semmiért.
- Nincs semmi csak hiányzott a csókod és nem tudom te hogy vagy vele, de én nem akartam megint előttük átélni szád ízét. - néztem az ajtóra, majd visszafordultam hozzá. Fejem nyakhajlatába fúrtam és olyan erősen magamhoz szorítottam, hogy azt hittem eltöröm csontjait.

JunHoe: Szavai hallatán elmosolyodtam majd visszaöleltem.
- Holnap fotózás.. mi lesz a szép bőröddel? - simítottam nyakára ahol ajkaim lilás munkája tarkította hófehér bőrét. - El fogják tűntetni és nem nézhetem rajtad. - mondtam szomorúan majd adtam egy apró csókot a foltra. - Ma itt alszunk vagy a házban?

Jinhwan: - Holnap fotózás.. mi lesz a szép bőröddel? - simított végig nyakamon, amire egész testem libabőrös lett - El fogják tűntetni és nem nézhetem rajtad. - adott egy apró csókot a nyakamon lévő foltra. Nekem teljesen kiment a fejemből, hogy valami díszítette nyakam, de hál istennek emlékeztetett rá. - Ma itt alszunk vagy a házban?
- Nyugodj meg drágám, csak a fotózás erejéig fogják eltűntetni, utána pedig gyönyörködhetsz rajta, és ha már múlásnak indult csinálhatsz még egyet. - nevettem fel ötletemen.
- Éltek még? - hallottuk meg Bobby hangját, én pedig még jobban elkezdtem nevetni. Gyorsan eltátogtam, hogy itt alszunk majd kinyitottam az ajtót.
- Látod? Frissek és üdék vagyunk. - mosolyogtam Bobby-ra, megragadtam Junhoe kezét és a nappali felé vettem az irányt.
- Remélem, azért nem sűrűn tűntök el. - kacsintott, mire csak megráztam a fejem.

My Dark Life - Epilógus (yaoi)

My Dark Life

Epilógus

Banda: B.A.P
Páros: DaeJae
 Korhatár: +12
 Műfaj: yaoi
 Figyelmeztetés: -

*Youngjae szemszöge*

Mikor hazafelé tartok, egyedül maradok a gondolataimmal, mert Daehyunnak el kellett mennie Hiamchannal a szüleikhez, akik ma szállnak le a gépről. Még mindig nehezen dolgozzák fel, ha ott vagyok, furcsa nekik hogy a fiúk meleg, és nem lesz unokájuk. Mert Daehyunnal örökre tervezzük a dolgokat.
Kinyitom a már megszokott kis kaput, majd beljebb sétálok az udvarra, hogy átszeljem azt, benyitva otthonomba.
- Megjöttem! – kiáltom el magam, hogy mindenki tudjon rólam. – A szobámban leszek! – teszem hozzá, majd ledobom cipőmet, és felmegyek a kis kuckómba, hogy az utolsó fontos dolgomat is megtehessem.
A fürdőszobámban lévő szekrény aljából előveszem a kistáskám. Furcsa érzés újra kezeim közt tartani ezt a holmit, már rég volt, hogy elővettem. Lassan kinyitom, majd az éles, kényelmes tapintású kést, és a kis törölközőmet kiveszem belőle. Az emlékeim belehasítanak elmémbe, így összeszorítom ajkaimat és szemeimet, hogy hang vagy könnycsepp nehogy kitörjön belőlem.
Nincs már szükségem ezekre.
Ezzel felnyitom a kiskukám tetejét, és veszek egy nagy levegőt.
Nincs Junhoe.
Elengedem a tárgyakat, amit halk puffanással érkeznek a szemetesbe.
Nekem csak Daehyun van, ő a barátom, a testvérem, a másik felem, a levegő a tüdőmben, a vér az ereimben, ő a szerelmem, ő az életem, ő a jelzőfényem, fény az én sötét életembe.

(Remélem tetszett nektek, tudom nagyon rövid, de próbáltam rövidre írni, és beleírni mindent amivel lezárhatom ezt:) A következő rész már egy prológus, Daehyun szemszögével. Sziasztok!^^)

My Dark Life - 35.rész (yaoi)

My Dark Life

35. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, elérkeztünk a vége felé, amit kicsit bánok, de már vártam, mert Daehyun szemszögét valamiért szívesebben írnám (új sztori, új erő, új ötlet, stb stb J)
Banda: B.A.P
Páros: DaeJae
Műfaj: YAOI!
 Jó olvasást! ♥

*Youngjae pov*

Mikor arra kelsz, hogy éles kalapálással berontanak az általad lefoglalt szobába, nem vagy túl boldog ugye? Azonnal rá is ordított a behatolóra Daehyun, hogy menjen ki, mert megbánja, de az illető csak hangos vihogással folytatta.
Kinyitom szemeimet, és mikor megszokom a fényt, felnézve rájövök, hogy ez az észlény, a mi drága Himchanunk, egy fakanállal és fazékkal a kezében.
- Mi az? – ülök fel, így leesik rólam a takaró, de a fontosabb felem takarásban marad.
- Csak hogy gyertek, mert a kiabálásra nem keltetek fel. Kész a reggeli – közli mosolyogva, mire visszadőlök. Daehyun hirtelen mozdul, mintha fel akarna ülni, majd grimaszolva fordul inkább felém, fájdalmasan csillogó szemeivel rám nézve.
- Fáj – jelenti ki, mire sajnálóan bújok mellkasába.
- Bocsánat. Ha fel tudsz kelni, megbosszulhatod rajtam akár háromszor is, ne haragudj, tudom, mit érzel… - fel sem fogom, miket mondok neki, ő csak elmosolyodik, majd egy csókba hív.
- Háromszor? – kérdezi huncut mosollyal, mire nagy szemekkel nézek rá.
- Nem gondoltam komolyan.
- De már kimondtad – kuncog, majd maga alá fordít, leküzdve fájdalmát…

Mire lejutunk reggelizni, már inkább aludnék, mint ennék, de nem zavar, Daehyunnak jó kedve van, és mintha nem is fájna semmije, nyugodtan sétálgat. Ugye nem csak megjátszotta, mert tudta, hogy mit válaszolok rá? Ha igen, kiherélem… Na, majd rákérdezek nála, mikor jó kedvében lesz, és megmondja őszintén.
Himchan eléggé furcsán néz ránk, remélem semmit sem hallott tegnap este, mert akkor Daehyunt fogja piszkálni, hogy hogy-hogy hagyta magát, miért hagyta magát, meg az ehhez hasonlók.

- Milyen szépen elmúlt – simít alkaromra párom, mikor már az óra fél négyet mutat, és a kanapén pihentetjük elfáradt tagjainkat. Ahogy ujjai végigszántják vékony bőrömet, előtörnek az emlékek. Mikor kilátástalan volt minden, és inkább ehhez a módszerhez folyamodtam. Még mindig érzem, ha rendesen belegondolok. A vér, és varr eltűnt a kezemről, már csak fehér kis hegek tarkítják egyébként hibátlan bőrömet.
Daehyun felemeli a karomat, majd csuklómon lévő hegre nyom egy apró puszit, aztán az utána évőre, és így tovább egészen a könyék hajlatomig. Felnéz rám, majd lepillant ajkaimra melyek kiszáradva sóvárogtak csókja után.
Lassan közelít meg, majd mikor 2 centi sincs köztünk, utána kapnék, de vigyorogva elhúzza fejét. Én nem mosolygok, arcomat elönti a pír, de tovább próbálkozok.
- Na~
Nem hatja meg apró kis hangom, egyre inkább dől hátra, így gyorsan pólóját megmarkolom, és magamra húzom. Kis játékunkat megunva vonna egy apró csókba, de arcomon landol a csók, mert vigyorogva elfordítom a fejem.
- Ne kezd el. – mondja halkan, majd maga felé fordítja fejem, és megcsókolom. Hagyom, hogy tökéletes ajkai az enyémekre simuljanak, aprót sóhajtok, és nyakába karolok.
Ekkor eszembe jut még egy utolsó dolog, amit meg kell tennem…

(Bocsánat hogy ilyen rövid résszel jövök, de ez az utolsó rész, már csak az epilógus van hátha. Remélem tetszett mindenkinek^^)