IKON - Selfish Love 13. rész (yaoi)

Selfish Love

13. rész

JunHoe: - Jinny nem kell aggódnod, elleszek, csak unalmas egyedül bámulni a semmibe, ráadásul a telefonom sincs meg. - töröltem le könnyeit, és próbáltam megnyugtatni. - Nem akarsz felmászni mellém? Nem tudok felkelni, hogy, megöleljelek...

Jinhwan: Törölgette könnyeimet miközben nyugtatgatott.

- Nem akarsz felmászni mellém? Nem tudok felkelni, hogy, megöleljelek... - nem is kellett végig mondania, már le is rúgtam a cipőmet és felpattantam mellé. Olyan jó, hogy bevezették az új ágyakat. Egy ágyon így elfér két ember is, az igaz hogy nem kényelmesen, de elfér. Fejemet nyakhajlatába fúrtam és sírtam tovább egy darabig, aztán elaludtam.

JunHoe: Tudtam, hogy az ápolónő nem fog ennek örülni, de ha álmos had aludjon. Hátát simogattam, és tincseit babráltam. Teljesen felkavart, amit éreztem. Nem tudtam eldönteni, hogy ez mi. Addig gondolkodtam ezen, míg végül pilláim elnehezedtek, és végül elnyomott az álom.

Jinhwan: Arra keltem fel, hogy fázok. Amikor kinyitottam a szeme, észrevettem, hogy az ablak nyitva van, ugyan is este elfelejtettem becsukni. Lassan kibújtam Junhoe ölelő karjaiból, majd halkan odasétáltam az ablakhoz, becsuktam és a "saját" ágyamba feküdtem. Hamar visszaaludtam.

JunHoe: Arra keltem fel, hogy senkit sem öleltem, senki sem nyomta a gipszel karomat. Morcosan kinyitottam a szemem. Félig ki voltam takarva, és majd megfagytam. Próbáltam betakarni magam, de egyetlen egy végtagomat tudtam csak mozgatni. Morogtam magamban, miközben fogtam két kezemmel a takarót, és a végét rugdostam, hogy felkerüljön rám, de nem jártam sikerrel. Erőtlenül elengedtem magam és balra fordítottam a fejem. Jinhwan ott feküdt a mellettem lévő ágyon. Miért nem mellém fekszik, be mikor felkel?!

Jinhwan: Elég fura álmom volt, miután visszafeküdtem. Valahogy ide került hozzám mama és vigasztalt, míg én öngyilkos lettem, hogy hozzá tudjak bújni. Miért álmodtam ezt? Ez nagyon felkavaró. Kinyitottam a szemem és elmosolyodtam. Junhoe morcosan feküdt kitakarva. Kikeltem az ágyból, odasétáltam hozzá, hogy betakarjam, s amikor ez megvolt odaültem mellé és egy puszit nyomtam szájára

- Jó reggelt!

JunHoe: Jinhwan nem aludt sokáig, de néha ráncolta homlokát, ami azt jelentette, hogy nem álmodott túl jót. Mikor odasétált hozzám és betakart, teljesen megnyugodtam. Amin pedig meglepődtem, és újra felzaklatott, hogy adott egy puszit az arcomra. Ezt miért csinálja? Nem vagyunk együtt!

- Neked is. - motyogtam zavartan, miközben elhelyezkedtem a matracon.

Jinhwan: - Neked is!

- Kérsz valamit enni? - kérdeztem halkan. Csak néztem rá, szomorúan, amikor a kezemben megindult telefonom rezgése. Gyorsan rápillantottam a kijelzőre. Anyu volt az. Nem akartam vele beszélni, ezért kinyomtam. Visszapillantottam Junhoe-ra.

- Ma haza kéne mennem, sok dolgom van - hazudtam neki, de ez kegyes hazugság volt. Nem akartam így látni tovább, egyszerűen fájt így látni. - Remélem nem baj, ha elmegyek - mondtam majd lábamra húztam cipőmet.

JunHoe: - Nem baj de Hanbint küldd be majd. Ja és Jaewon hyungot. Kell a társaság. Majd még gyere be mikor lesz időd. - erőltettem magamra egy apró mosolyt, majd hagytam, hogy elmenjen. De nem akartam.

- Jinhwan? - szóltam kicsit hezitálva mielőtt még kiment volna.

Jinhwan: - Nem baj de Hanbin küldd be majd. Ja és Jaewon hyungot. Kell a társaság. Majd még gyere be mikor lesz időd - aprón felhúzta szája szegletét. Már indultam volna, amikor a nevemet mondta. - Igen? - kérdezek vissza, mert kíváncsi voltam mit szeretne. Még nem mennék el csak kajáért, aztán visszajönnék a kocsi kulcsomért, szóval remélem, nem aggódik, hogy elmegyek.

JunHoe: - Ide tudnál jönni egy kicsit? - kérdeztem reménykedve, hogy nem fog rákérdezni, mit akarok. Az kínos lenne. Persze tudom, mit válaszolna, és gondolna.

Jinhwan: - Ide tudnál jönni? - kérdezte én pedig elengedtem a kilincset és megfordultam.

- Természetesen - indultam meg felé kicsit félve, ami miatt a lábam remegett. Odaültem mellé a "kijelölt helyemre" és rápillantottam - Igen?

JunHoe: Mikor leült mellém nagy erőfeszítésekkel felültem, egyik kezemet felvezettem álla alá, figyelve, nehogy beverjek, neki egyet a gipszel, és lassan megközelítettem íves puhaságait. Mikor eltűnt köztünk a távolság, egy gégehangot hallattam, és lágy csókba hívtam, derekára csúsztatva másik kezemet, ami biztosan nem lehetett neki olyan kellemes érzés a gipsz miatt, de ki akartam fejezni magam valahogyan.

Jinhwan: Eléggé meglepett tette. Egyik kezét állam alá vezette és közelített ajkaim felé. Hamar megszűnt közöttünk a távolság. Ajkaink összeértek. Másik kezét derekamra csúsztatta, ami nem nagyon tetszett ebben az esetben. A gipsze nyomja a csontomat, ami nagyon fáj, emiatt belenyögök szájába. Az érzés, amit kivált belőlem Junhoe, az leírhatatlan.

JunHoe: Mikor belenyögött számba lúdbőr fedte el karomat és lábaimat. Derekáról az ágyra ejtettem a kezem és kicsit megdöntve apró testét, majd alsó ajkát megszívtam. Ha nem lett volna rajtam az a retkes gipsz, már rég a pólója alatt taperoltam volna selymes bőrét...

Jinhwan: Amikor levette kezét derekamról egy kicsit könnyebbnek éreztem a csontomat. Kicsit hátra döntve megszívta alsó ajkamat. Kívántam őt, itt és most, csak gipszek nélkül és ezek szerint ő is engem. Határtalanul szárnyaltam, felfelé amit ő hál istennek nem érzett, legalább is remélem. A nadrágom két számmal nagyobb, mint az eredeti méretem, de így is kezdett szűkös lenni.

JunHoe: Alig kaptam már levegőt, de kifulladásig csókoltam puha párnáit. Egy cuppanó hanggal váltam el tőle, majd hátra dőltem ránézve. Ajkai vörösek voltak, és meg is duzzadtak, de csak minimálisan. Na, majd legközelebb.

Jinhwan: Egy cuppanó hanggal elvált tőlem és hátra dőlt önelégült fejjel. Éreztem, ahogy ajkam megtelt vérrel és lüktetett. Nem tudtam mit mondjak neki. Köszönjek és menjek vagy maradjak? Azt se tudtam hogyan szólaljak meg

JunHoe: Tetszett határozatlansága. Nagyon is. Ha nem lett volna rajtam gipsz, akkor az sem érdekelt volna, hogy kórházban vagyunk, és hogy kamerák is lehetnek bárhol, rámásztam volna. De inkább nem gondoltam erre, mert eléggé felhúzott már ezzel is.

Jinhwan: - Öhmm... én azt hiszem, akkor most megyek - pirultam el - Amilyen gyorsan csak tudok, sietek és hazafelé Hanbint hogy jöjjön be - álltam fel és az ajtóhoz mentem.

JunHoe: Úgy éreztem, hogy szörnyű hibát vétettem. Ha nem csókoltam volna, meg akkor nem lenne zavarba.

- Rendben... - mondtam alig hallhatóan, de biztos értette, hiszen olyan csend volt a szobába, mint még soha.