Please don't forget me - 1. rész (yaoi, iKON)

Please don’t forget me

(Kérésre)

Sziasztok^^ Tudom,nem ezzel kéne jönnöm, de már elég régóta kérték, szóval ideje van megosztani.
Banda: iKON
Szereplők: iKON tagok (nem bandaként)
 Páros: Double B (Bobby és B.I/Jiwon és Hanbin)

Műfaj: Természetesen YAOI!!!

Terjedelem: 5 részesre tervezem ;)

Jó olvasást bogyók ♥♥♥

*Bobby szemszöge*

Fáradtan estem le az egyik asztalhoz, és csuktam le szemeimet. Az éttermemben sosem volt nagy felfordulás, de akkor is adok ma munkát kedves Kim HanBinnak. A múlt héten összekapott egy másik sráccal, és hiába próbáltam őket lefogni nem sikerült. Ráadásul én is kaptam egy jobb horgost.
Ezek után, mivel HanBin ütött meg, őt hibáztattam és őt büntettem meg azzal, hogy egy hétig takarítania kell; minden este, hét és kilenc között fogom csicskáztatni, mikor már senki sincs az étteremben. A redőnyök le voltak húzva a nagy ablakokon, amik az asztalsorok mellett világították nappal a helyiséget.
Kinyílt az étterem ajtaja, és belépett rajta a kis szélhámos. Este hét van. Perce pontosan... Egy fekete csőnadrág volt rajta, meg egy fehér ing, aminek a felső gombjai nem voltak begombolva. A haja össze-vissza állt, és az arcán látszott, hogy a háta közepére sem kívánja ezt az egészet. Én sem, de leszarom. Szenvedjen egy kicsit. Hanyagul becsukta az ajtót és odaállt elém. Meghajolt, de semmi tisztelet nem volt benne.
- Jó estét. - köszöntem olyan nemtörődöm stílussal, mint ahogyan azt megérdemli. Felkeltem a helyemről és hátramentem seprűért meg felmosóért. Betolta a széket, amit én nem tettem meg ezért elismerősen hümmögtem. Odaadtam a kezébe az eszközöket, majd elmentem a felmosó vödörért és odaadtam neki egy vegyszer szerűséggel együtt.
- Itt vannak takarítók?
- Erre a hétre elküldtem őket. - lemondóan felsóhajtott majd nekiállt a takarításnak. A pult mögé mentem és csináltam magamnak egy kávét. Eközben végig figyeltem HanBin munkáját. Nagyon alaposan végezte a rá szabott feladatot. Miért verekedett? Talán megsértették? Az biztos, hogy megbánta azt a jobbost... Máskülönben nem jött volna el.
Beleittam a kávéba, majd megnéztem, hogy mennyi az idő. Már egy fél óra is eltelt. Lassan befejezte a munkát, amit adtam, és mikor ez meg volt adtam neki egy vizes rongyot, hogy törölje le az asztalokat. Miközben körkörös mozdulatokkal törölgette az asztalok fényes, barna lapjait, egész teste mozgott, amit végig figyeltem, de nem feltűnően. Mikor fenekére vezettem tekintetemet, nyelnem kellett egyet.
Nem.
Fúj.
Nem!
Jiwon!
 És akármennyire akartam, nem tudtam elvenni tekintetemet a formás hátsójáról.
Mi van?!
Bazd meg Jiwon!
Te nem vagy buzi!
Inkább a mobilomat nyomkodtam, de nem tudtam sokáig ugyanis jelzett, hogy kilenc óra. Ennyire hamar eltelt volna az a két óra?
- Mehetsz. Kilenc van. - mondtam torkomat megköszörülve.
- Ezt még gyorsan befejezem. - mondta nekem háttal állva. Az egyik nagyobb asztalt takarította, és mivel nem érte el teljesen ráfeküdt, hogy a másik felét is elérje. Szóltam volna, hogy sétálja körbe és könnyebben letörli, de az asztal a falnak volt tolva Ajkaim elnyíltak a látványra.
Az inge felcsúszott, megmutatva kreol bőrét, és kerek fenekére is bőven nyílt látásom. Akaratom ellenére is elképzeltem, hogy így hasal az asztalnál, én pedig mögötte állok és... Jiwon!
Legyen eszed!
Mikor végzett elköszönt és magamra hagyott a gondolataimmal. Lenéztem nadrágomra és örömmel vettem tudomásul hogy nem indultam be. Bezártam a helyiséget és beszállva a kocsimba elindultam haza. Út közben a járdán megláttam Hanbint, aki egyedül sétált és pont felnézett így láthattam arcát, amit a könnyek tettek fényessé. Lefékeztem volna, de nem tudtam, mert a kereszteződésen haladtam át. Inkább nem álltam meg hazáig. 

Otthon Soohyun várt engem. Egy csókkal üdvözölt, de utána inkább elmentem zuhanyozni. Nem kérdezett semmit sem, de nem is bántam. Soohyunnal már lassan 2 és fél éve alkotunk egy párt, egy hónapja pedig úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket. Beálltam a zuhany alá, és lehunytam a szemeimet. Szinte azonnal kipattantak látószerveim, mert Hanbin jelent meg előttem.
A lapos kreol színű hasa, vékony lábai és kerek feneke. Lecsúsztam a hideg csempe mentén, és becsuktam szemeimet. Újra HanBint láttam, de nem érdekelt.
- Hagyj már békén... - kérleltem suttogva, és nem értettem, hogy miért van ennyire intenzív hatással rám ez a suhonc. Gyorsan letusoltam majd befeküdtem az ágyba, leendő feleségem mellé.

- Milyen volt a napod? - kérdezte mellkasomra dőlve.
- Van egy srác.. aki a múlt héten verekedett..
- Igen? - nézett érdeklődő tekintettel.
- Ezen a héten takarítani fog. És.. hogy is mondjam... - kezdtem volna el kitálalni, majd meggondoltam magam - nagyon.. flegma..
- Hát akkor szívasd meg. - adta át ötletét nekem pedig bevillant egy kép, hogy előttem térdel és éppen a szájába élvezek. Ez már beteges.