Please don't forget me - 3. rész (yaoi, iKON)

Please don’t forget me

(Kérésre)

Banda: iKON
Szereplők: iKON, e)(o tagok (nem bandaként)
 Páros: Double B (Bobby és B.I/Jiwon és Hanbin)
Műfaj: YAOI!!!
Terjedelem: 5 rész

Jó olvasást! ♥

*Bobby*

Másnap reggel olyan voltam, mint a mosott szar. Alig aludtam valamit. Soohyun már ébren volt, és a levél szerint ami az asztalon várt engem, a barátnőivel van. Be kellett mennem az étterembe, mert tegnap hagytam papírmunkát. Az irodámba zárkózva bújtam hol a lapokat, hol a gépet. Nagyon unalmasnak ígérkezett ez a nap...

Nem tudtam mennyi lehetett az idő, de arra lettem figyelmes, hogy valaki bekopogott az ajtót.
- Gyere! - kiabáltam ki, majd néztem, hogy ki zavart meg. - HanBin? - lepődtem meg, majd azonnal a faliórára vezettem tekintetem. 19:04.... Bassza meg!
- He-heló.. nem tudtam, hogy hol keresselek hirtelen.. de már megvagy! - mosolyogta el a végét édesen mire nekem is felfelé görbültek ajkaim.
- Nem tudtam, hogy már ennyi az idő. Egész nap itt voltam bent... - álltam fel a székemből majd elindultam ki a napokban egyre többször látott helyhez. Hanbin biztosan unja már.
Kicsit sajnálom érte... de csak egy kicsit.
 Ismét kiadtam neki a feladatát majd a pult mögé vonulva figyeltem. Nem tudtam betelni a látványával. Barna farmernadrágja és fekete inge nagyon összeszedettnek tűnik. Ő maga viszont a komoly mozdulataival olyan, mint egy duzzogó, fáradt gyerek.
Csináltam neki kávét, mikor láttam, hogy lassan végez. A felmosót kicsavarta, én pedig a kávéval a kezemben elindultam felé. Háttal állt nekem és mikor odaértem megfordult, de egyáltalán nem úgy, ahogy én terveztem.
A kávé tartalma a fehér ingemen landolt, teljesen eláztatva az anyagot. Hanbin azonnal törölgetni kezdte és sűrűn kért bocsánatot mikor leraktam a csészét a mellettünk lévő asztalra, majd megfogtam csuklóit.
Csendben maradt, mintha elvágták volna és lassan nézett fel rám. Szemei ilyen közelről csak jobban csillogtak, mint máskor. Ajkai remegtek, ahogy kezei is. Lassan lenéztem szájára mire nyelnem kellett egyet. Elnyíltak ajkai egymástól, és úgy kapkodta a levegőt. Hirtelen közelebb hajolt hozzám mire én is ezt tettem, de ahogy találkoztak volna ajkaink meghátrált és elhúzta a fejét. Nem vettem le tekintetemet dús párnáiról, csak álla alá nyúltam és felhúztam magamhoz.
Ahogy összeértek ajkaink, megremeget és kávés ingemet markolta meg reszkető kezeivel. Nem tudtam mi vezérelt a következőkre, talán az, hogy még fiúval sosem csókolóztam, de lassú, ismerkedő csókba hívtam, amit bátortalanul viszonzott. Nem hittem el, hogy komolyan megcsókoltam egy fiút.
Egy férfit, akinek ráadásul ugyanaz van a lába közt, mint jómagamnak is.
Baszott érzelmeim már!
Egy aprót nyögött, én pedig derekára simítottam és próbáltam nem kiadni hangokat. Régebben mikor Soohyunnal az elején voltunk nagyon, akkor éreztem a hasamban ilyen görcsöt, akkor adtam ki hangokat a csókba és tudom, ez mára már elmúlt. Nem éreztem a csókjaiba semmi tüzet, de azt hittem, hogy ez így van rendben.
Egészen eddig a csókig elhittem magamnak... de most.. igaz kurvára nem akartam ezt, de belátom, hogy egy sráccal jobban élvezem a csókot, mint a feleségjelöltemmel. Félénken nyakamba karolt, és közelebb húzott magához, míg én alsó ajkába haraptam, hogy jelezzem; én tovább szeretnék menni. Egy apró torokhanggal hagyta, hogy nyelvemet átcsúsztassam az övé mellé. Ingem gallérját gyűrte ujjai közé, és úgy hozzám simult egész testével, hogy azt hittem ott fogok összeesni.
Nem tudtam mit miért csináltam, de lesimítottam fenekére, majd combjaihoz és felemelve az asztalra ültettem. Visszasimítottam a félgömbökre, majd csak élveztem, ami nekem adatott meg. Lábait átkulcsolta derekamon, és férfiasságát az enyémhez nyomta, ami egy teljesen ismeretlen érzés volt számomra, és akaratlanul is felmorrantam.
Nem tudom meddig csókolózhattunk, de a szám és nyelvem teljesen belezsibbadt.
Sosem éreztem ehhez hasonlót.
Elváltam tőle és homlokomat az övének döntöttem. Szemeit lecsukva tartotta, sűrűn vette a levegőt, és szó szerint, a csendnek köszönhetően hallottam levegővételei közben, hogy remeg. Lecsúsztak kezei az ingemről, amit valószínűleg ki is dobhatok.
- Bocsánat... - szólaltam meg először én, majd szemeibe néztem. Megrázta a fejét, és nyelt egyet. Valószínűleg nem is fog megszólalni ezek után. Elengedtem, majd a csészét megfogtam és visszavittem a helyére. Újra Hanbinra néztem, de ő a földet nézte, ujjait tördelte, és ajkait rágcsálta. Ingem felső gombjait kigomboltam, közben elindultam az irodám felé. Mikor beértem, már le is vettem a kávés felsőt, Hanbin pedig ezt a pillanatot választotta, hogy utánam jöjjön. Megfordultam ő pedig feltűnően végigmért majd száját eltakarva fordult el.
- Csa-csak... csak.. a-azt akartam.. - próbálkozott a beszéddel, én pedig elvigyorodtam zavarán. Vajon hány félmeztelen férfit látott már? Mert, hogy meleg, az 100%, de hogy mióta, azt nem tudom.
- Elmúlt kilenc? - kérdeztem előszedve egy másik inget. Mikor felvettem és elkezdtem begombolni felnéztem rá. Már engem nézett, kezét elvette már ajkai elől így láttam, hogy arca egy rózsaszínes árnyalattal lett gazdagabb.
- Ig..en - nézett rám majd újra felfordult mikor rájött, hogy nem tud beszélni mikor felém fordul.
- Szóval ha ... ha nem baj.. akkor én.. - nézett rám, én pedig intettem neki, hogy mehet. Elköszönt és olyan gyorsan eltűnt, ahogy egyszer sem tette.
Mégis mennyi az idő? Ezek után egyedül maradtam a gondolataimmal, így neki támaszkodtam az asztalomnak, és felsóhajtottam hajamba túrva.
Megcsókoltam.
Én, őt.
Nem fordítva.
És élveztem.
Még az emlékre is beleborzongtam.
Mikor hazaindultam nem siettem. Rossz előérzetem volt, és a lelkemet mardosta a bűntudat. Megcsaltam Soohyunt. Muszáj lesz elmondanom neki, nem hallgathatom el ezt. Ahogy hazaértem, azonnal bementem a házba. Az előszobában lerúgtam a cipőmet, és a hálóba vettem az irányt.
A szívem kettétört a látványra. Soohyun az ágyon ült, törökülésben, és mellette a hatalmas pink bőröndje teli pakolva.
- S-Soohyun? - kérdeztem miközben beléptem a szobába. Előre meredt, nem is pislogott, a könnyei arcára voltak száradva és ujjai között szorongatott egy zsebkendőt.
- Mi volt ez Jiwon hm? - emelte rám tekintetét. Hangja berekedt volt, és remegett. - Ennyit ér neked az a két év és a gyűrű? - kelt fel a helyéről indulatosan, majd elém lépett. - Mocskos buzi! - azzal lendült a keze, megpofozott és kihúzta a bőröndjét a szobából majd ott hagyott.
Megsemmisülten álltam és bámultam magam elé. Könnyek gyűltek a szemembe, ahogy becsapódott a bejárati ajtó. Az ágyhoz sétáltam, leültem, arcomat pedig a kezeim mögé rejtettem. Egy utolsó, szánalmas, reménytelen, bunkó, kegyetlen féreg vagyok. Igaza van Soohyunnak.
"Mocskos buzi".
Úgy éltek ezek a szavak a fejemben, mintha itt ülne mellettem, és úgy mondaná. A könnyeim úgy szántották végig az arcomat mintha kötelező lenne nekik. Felkeltem az ágyról és a fürdőbe mentem.
Gyorsan levetkőztem majd a zuhany alá beálltam. A forró vízcseppek végigperegtek testemen, majd halk koppanással érkeztek a zuhanytálcára. Lehunytam a szemem. Szinte azonnal Hanbin jelent meg előttem, majd arca átformálódott Soohyun csalódott arcára. Nem tudtam már mit kezdeni magammal... Miután végeztem a zuhanyzással, a szobába mentem felöltözni. Mikor ezzel megvoltam, egyből befeküdtem az ágyba és lehunytam szemeimet.