Please don't forget me - 4. rész (yaoi, iKON)

Please don’t forget me

(Kérésre)

Banda: iKON
Szereplők: iKON, e)(o tagok (nem bandaként)
 Páros: Double B (Bobby és B.I/Jiwon és Hanbin)
Műfaj: YAOI!!!
Terjedelem: 5 rész

Jó olvasást! ♥

*Bobby*

Reggel nyúzottan keltem ki az ágyból, és nem volt mellettem senki sem. Tényleg megtörtént, tényleg megcsókoltam Hanbint, és tényleg szakított velem Soohyun. Rendbe szedtem magam, majd bementem az étterembe, hogy ne legyek egyedül a gyilkos gondolataimmal, amik az őrületbe kergettek.
Meglepett mikor Hanbint láttam meg egy fekete hajú sráccal, aki azt hiszem a múltkor is vele volt. Mikor beléptem kicsit elpirulva hajtotta le a fejét. Bementem az irodámba, és lerogytam a székre. Pár percig néztem magam elé, majd az szakított meg eme érdekes tevékenységemben, hogy valaki kopogott.
Volt egy bizonytalan tippem, hogy ki lehetett, ezért nem szólaltam meg. Lassan nyílt ki, ezért a tippemben 100%-ig biztos voltam.
- Hyung? Bejöhetek? - nézett be az ajtón.
- Már bent vagy. - szólaltam meg, de ő nézett nem rám tovább. Bólintottam egyet és tekintetemmel végigkísértem mozdulatait. Azonnal beljebb lépett, becsukta az ajtót, és odasétált hozzám. Leguggolt és combomra simította kezét, mire libabőrös lettem.
- Mi történt hyung? - aggódó tekintete miatt szívem nagyot dobbant. Foglalkozik velem... lehet hogy csak barátilag, de foglalkozik velem, ami mindennél fontosabb.
Hirtelen könnyek gyűltek a szemembe, és nem akartam már visszatartani. Mikor legördültek az első cseppek, hirtelen felállt és letörölte őket, közrefogva arcomat. - Hyung... ha.. ha a tegnapi csók a baj, akkor nem kell aggód-
- Nem a csók a bajom... - szakítottam félbe, ő pedig értelmetlen fejet vágott és felegyenesedett.
- Akkor mi?
- Tegnap... Soohyun szakított velem... - kezdtem bele, de ezt is annyira fájt kimondani, hogy elcsuklott hangom.
- E-ezt nem igazán értem... - guggolt le elém és nézett fel.
- A csók miatt... Látta... - mondtam ki nehezen a szavakat, és fordítottam el a tekintetem.
- Esetleg megtudhatom.. hogy ki ő? - kérdezte félénken, én pedig elővettem a telefonomat, és megkerestem róla a kedvenc képem. Felé tartottam a készüléket neki pedig elkerekedtek a szemei.
- És meddig voltatok együtt? - kérdezte nagy szemekkel.
- Majdnem két és fél évig voltunk egy pár... aztán megkértem a kezét. A jövő hónapra terveztük az esküvőt..
- Jiwon hyung... Ezt a lányt majdnem minden hétvégén látom... - közli velem mire értetlenül nézek rá.
- Hol?
- Egy.. egy bárban... - erre lefagyva bámultam rá. Nem Soohyun miatt. Hanbin mit keres egy bárban minden egyes hétvégén? Soohyun a barátnőivel járkált bulizni. De semmi más. Azt mondta, hogy csak ittak egy kicsit és táncoltak. Arcomra kiült a meglepettség.
- Te mit keresel olyan későn abban a bárban? - kérdezem mire mélyen elvörösödött.
- Ott dolgozom... - hajtotta le a fejét.
- Mi van?! - kerekedtek ki még jobban a szemeim. - És mit? - érdeklődtem kicsit higgadtabban.
- Tá- táncolok.. - ha addig nem lett volna piros az arca, akkor ezek után igazán az lett.
Táncol?
Vagyis táncos fiú?
 Aki vetkőzik?
Meg rányomul mindenkire?
- Ezt nem igazán értem... - vallottam be. Hanbinból nem nézem ezt ki. Ő teljesen ártatlan, és olyan zavart, hogy nem tudom róla ezt elképzelni. A táncos fiúknak vonaglani kell a zenére, és bárkinek táncolni... - Mióta?
- Már lassan négy éve... - kelt fel majd menni akart, de gyorsan utána kaptam.
- Azt akarod mondani, hogy 16 évesen kezdted el?! - hüledeztem, de ő nem nézett rám. Teljesen zavarba jött. Álla alá vezettem ujjaimat és felemeltem a fejét.
- Kérlek Jiwon... - húzta volna el fejét de megtartottam. Mikor leesett, hogy hogyan szólított meg, elmosolyodtam.
- Hol marad a hyung?
- Aish már! Hyung könyörgöm, hagyj... - harapta be ajkait majd épp, hogy ránézett ajkaimra, el is kapta tekintetét. Erre csak végignyaltam párnáimon, amire persze újra rám nézett.
Miért szeretném újra érezni a csókját?
- Elmeséled?
- Mit? - esett zavarba újra mire felkuncogtam.
- Hogy mitől jöttél zavarba... - léptem hozzá közelebb mire hátra lépett kettőt, és ezt így játszottunk, amíg neki nem simult a falnak. Kezét az ajtóhoz vezette, és a kilincsre fogott, miközben végig a szemembe nézett.
- N-nem mesélek semmit sem... - rázta meg a fejét én pedig derekára vezettem az egyik kezem, közelebb lépve hozzá, a másik kezemmel meg végigsimítottam karján és levettem a kilincsről apró kezét.
Mikor leengedte végtagját maga mellé, én sem tudom miért, de közel hajoltam hozzá, fogva kezét és derekát. Ajkait szétnyitotta, és szemeit lehunyta, még mielőtt hozzáértem volna. Ez mosolyt csalt arcomra, de nem sokáig tartott mosolyom, ugyanis ahogy párnáihoz értem mozgatni kezdtem ajkaim teljes komolysággal.
Kezeit mellkasomra simította, majd felvezette nyakamba, ahol belém karolt ajkaim közé sóhajtva. Hajamat tépve simult hozzám, így mélyítettem a csókot, fenekére simítva. Apró nyögése olyan volt füleimnek, mintha a legédesebb, leggyönyörűbb zene csendült volna fel. Hirtelen valaki bekopogott így egyszerre hátráltunk el egymástól.
- Szabad! - kiáltottam mikor az asztalomhoz értem. Hanbin úgy tett mintha a telefonját figyelte volna eddig is, mikor kinyílt az ajtó és Chanyeol lépett be rajta. Nyilván furcsállta, hogy Hanbin is bent van, de nem sokáig foglalkozott vele. - Csak azért zavarok, mert megint volt egy törés. - mondta, majd csak annyit vettünk észre, hogy Hanbin kiment az irodából. - Ömm... megzavartam valamit? - kérdezte az ajtót figyelve az óriás.
- Mi? Nem.. - motyogtam zavartan, ő pedig hitetlenül bólintott. Legalább nem ragozza.
- Oké... szóval... öm.. eltörtem egy tányért... - folytatta mire megráztam a fejem gondterhelten.
- Már rend van ugye? - helyezkedtem el a székemen.
- Igen. Csak gondoltam szólok. - mondta, majd kihátrált intve egyet. Fejemet az asztalra ejtettem, ami aprót koppant, így felszisszentem, de annyi gondom volt, hogy nem keltem fel.
Miért kellett megcsókolnom? Nem vagyok normális. Csak a bajt csinálom magamnak. Miért mondta el nekem Hanbin, hogy Soohyun ott van a bárban? Miért szaladt el? Miért nem tudok nem rá gondolni? Miért van ennyi kérdésem? Miért nem tudom a válaszokat?
Megráztam a fejem, hogy kitisztuljanak kicsit a gondolataim majd felkeltem a helyemről és kimentem egy kávéért. Végül kint maradtam, segítettem a pultnál, a pincéreknek is, de ez sem segített, hogy ne gondoljak Rá. Este bezártunk, Hanbin pedig pontosan hétkor érkezett meg. Nem akartam, hogy dolgozzon. Csak beszélgetni akartam vele, látni a mosolyát, hallani, nevetni, és csak vele lenni.
De ha ezt tettem volna, akkor megszegtem volna az ígéretemet, hogy megbánja amit tett. Tudom, már megbánta, de ez az utolsó előtti nap. Ha minden igaz, holnap látom utoljára.
- Mindjárt hozok seprűt... - indultam el kedvetlenül mire hirtelen egy kéz fonódott csuklómra.
- Hyung... tudom, ez most nem segít.. de én tudom milyen elveszteni valakit aki fontos.. Ha szeret, ki fogtok békülni. - nézett mélyen szemeimbe, mikor felé fordultam.
- Köszönöm... - öleltem át bátortalanul, ő pedig viszonozta, ami abban a pillanatban minden boldogságom okozója volt.
- Nem kell megköszönnöd. Bárki elmondta volna, akinek fontos vagy Hyung. - eresztett el egy halvány mosolyt, ami hirtelen hatalmas forróságot idézett elő mellkasomban.
- Kérdezhetek valamit? - néztem rá mire aprót bólintott. - Soohyun mit csinál abban a bárban? - tettem fel azt a kérdést, ami leginkább fúrta az oldalamat.
- Hát... minden héten mással látom... a barátnőivel megérkezik, és idegenekkel távozik...
- Hogy érted hogy idegenekkel? - kérdeztem meglepve, mire elpirult.
- Férfiakkal. Akiket aznap szed össze. Bocsánat, de Soohyun olyan, mint egy prostituált... - pirult el én pedig összetörtem.
Két és fél éven keresztül hülyített? Komolyan megcsalt? Egész végig észre sem vettem... Miért tette? Kezeimet elemeltem Hanbin derekáról és meredten bámultam egy pontot valahol a hármas asztal mellett.
Ekkorát még senkiben se csalódtam. Pont Soohyun tette ezt, aki a lelki támaszom volt, mindenben segítettük egymást és szerettem őt. Persze múlt időben... Ezek után már rá sem tudnék nézni.
- Minden rendben? - kérdezte mire csak bólintottam, és elindultam a seprűért. Semmi kedvem nem volt már ehhez. Visszamentem Hanbinhoz kezemben a seprűvel és odaadtam neki. Láttam rajta is hogy már semmi kedve nincs ehhez, de az utolsó előtti napon már teljesen mindegy volt.
- Mit szoktál táncolni? - kérdeztem, leülve az egyik asztalhoz, ami számozás szerint a kettes volt.
- Ahj hyung ezt ne most... - kezdte el felsöpörni a helyiséget, én pedig mosolyogva figyeltem piros arcát.
- De kíváncsi vagyok. Teljes öltözékben vagy vetkőzöl? - néztem rá nagy, kíváncsi szemekkel, ő pedig megállt a munkában. Rám nézett, felsóhajtott majd megrázta a fejét.
- Mindig máshogy öltöztetnek fel. Van mikor nincs rajtam felső, de nem szemérmetlenül kell megjelennem. Van mikor sztriptízelnem  is kell, de azt is csak akkor, ha a közönség ezt kívánja. Most boldog vagy? - kérdezte fél mosollyal, mikor meglátta kikerekedett szemeimet, és elnyílt ajkaimat. Ő meg a sztriptiz? Ez kicsit furcsa, de csak még kíváncsibb leszek tőle. Akkor nem szokott mindenkire rámászni? Máshogy képzeltem el ezt az egészet.
- Igen boldog vagyok... De csak több kérdésem van. - kuncogtam fel mikor elmúlt a sokk.
- Jó, de most hagyjál törölgetni.
- Akkor máskor?
- Ilyet nem mondtam.
- Azt mondtad, hogy "de most hagyjál" szóval most hagylak, de később már nem. - vigyorogtam, majd felkeltem és csináltam kettő kávét, amíg ő végezte a dolgát. Figyelemmel kísértem minden mozdulatát, ami látszólag zavarba hozta, de nem tudtam mit tenni ellene. Túlságosan jó volt látni. Nem azt, hogy dolgozik, hanem azt, hogy itt van, és hogy nem a haverjai miatt van itt, hanem miattam. Jó nem mondom, hogy azért van miattam itt, mert, jaj de jó takarítani.
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte Hanbin, én pedig ráemeltem a tekintetem.
- Hm?
- Már vagy 5 perce egy pontot néztél. - törölte le az utolsó asztalt. Odalépett hozzám majd elvette az egyik kávét.
- Ki mondta, hogy a tiéd? - kérdeztem apró mosollyal mire bele is kortyolt a kávéba.
- Tudom, hogy az enyém. H betű van benne, és a múltkor is ilyet kaptam. Ne próbálj viccelődni.
- Jaj de tudod. - kortyoltam bele a saját kávémba. Pár percig beszélgettünk még aztán jelzett a telefonom, hogy kilenc óra van.
Mikor elment, zártam és hazaindultam. Otthon rájöttem, hogy a Soohyun után fennmaradt űrt eddig Hanbin töltötte meg. Így viszont hogy Hanbin sincs, ez az űr csak még nagyobb. Valami van ebben a srácban és furcsa, hogy fiú iránt mondom ezt, de kedvelem...

(Remélem mindenkinek tetszett, hamarosan hozom a következő, egyben utolsó részt is^^)