Please don't forget me - 2. rész (yaoi, iKON)

Please don’t forget me

(Kérésre)

Banda: iKON
Szereplők: iKON tagok (nem bandaként), e)(o tagok (nem bandaként)
 Páros: Double B (Bobby és B.I/Jiwon és Hanbin)
Műfaj: YAOI!!!
Terjedelem: 5 rész

*Bobby szemszöge*

Reggel korán keltem, mert Minseok felhívott, hogy nem tud bejönni. Felöltöztem majd bementem az étterembe. Már korán reggel nagy volt a forgalom, és minden harmadik ember köszönt nekem, akik tudták, hogy a tulajdonos vagyok. Akik meg nem tudták, azok most tudják meg.
A pult mögé beálltam, majd mivel Minseok pincér, én is ezt a posztot töltöttem be. Figyeltem a bejáratot, és mikor belépett egy alacsony, fekete hajú srác, utána egy magas, barna hajú és mögöttük Hanbin kezeim ökölbe szorultak, és fejemet a pultra ejtettem. Mit keres itt nap közben?! Mikor leültek az egyik ablak felöli asztalhoz megfogtam egy tollat meg egy jegyzettömböt majd odasétáltam. Mikor Hanbin meglátott megfeszült, de próbálta elrejteni reakcióját.
- Sziasztok. Felvehetem a rendelést? - kérdeztem direkt nem Hanbinra nézve. Gyorsan elmondják a rendelést, majd mivel Hanbin nem szólalt meg, ránéztem. - Hanbin? Te nem kérsz semmit sem? - kérdeztem mosolyogva, mert ahogy kimondtam nevét, arcán egy halvány árnyalatú piros szín jelent meg.
- E-egy kávét.. - motyogta halkan, nekem pedig karomat elöntötte a libabőr. Szerencse, hogy hosszú ujjú ing volt rajtam és nem látták.
- Máris hozom. - néztem mélyen szemeibe, mire a halványpirosból, erős vörös szín lett. Visszamentem a pulthoz és a szakácsnak leadtam a rendelést miközben nekiálltam a kávénak. Nem úgy csináltam, ahogy itt adja a gép, én rendesen csináltam, ahogy magamnak is szoktam. Mikor az ételek kész lettek, kb. én is akkor végeztem a kávéval. A tetején, beleírtam a habba egy H betűt tejszínnel, és mit ne mondjak meg voltam elégedve. Egy karomra felpakoltam az ételt, a másik kezemben pedig a kávét vittem.
Chanyeolt már megkértem, hogy vigye ki az evőeszközöket, így azzal már nem kellett foglalkoznom. Letettem Hanbin elé a kávét, majd a másik két srác elé a tányérokat.
- Köszönjük - mondta nagyon halkan Hanbin, én pedig ott hagytam őket. A pultra feltámaszkodtam, és onnan figyeltem, hogy hogyan kortyolt bele. Lefotózta kicsinek nem mondható telefonjával majd letette az asztalra a készüléket és ajkaihoz emelte a csészét. Belekortyolt, majd hátranézett rám.
Tekintetét az enyémbe fúrta, majd visszafordult. Lenézett a kávéra majd újra belekortyolt. Beszéltek hozzá, de nem igazán válaszolt. Elmosolyodott, és a másik két srácnak nyújtotta át a csészét.
Ne már...
Én azt a kávét csak neki csináltam, és senki másnak
Bassza meg az ég...
A másik kettő, elismerően hümmögött, és visszaadták a csészét Hanbinnak. Viszonylag hamar elmentek, és ezek után nagyon unatkoztam. Nem volt kit néznem, így helyet cseréltem Junmyeonnal, és beálltam a kasszához. Este fél hétkor már kiürült az étterem így elkezdtünk összepakolni. Húsz perc leforgása alatt már minden a helyén volt, már csak Hanbinnak kellett feltakarítania. Ő pontban hétkor érkezett meg, én pedig egyből kiadtam a feladatát, mert nem volt sok kedvem ehhez az estéhez.
A pult mögött intéztem a saját dolgomat, de néha-néha felnéztem rá, ekkor ő elkapta rólam tekintetét. Nem tudtam miért nézhetett, de fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
Van valami az arcomon?
Vagy mondani akar valamit?
Mikor végzett, ismét az asztalokat kellett letörölnie. Ha háttal állt nekem mindig rajta legeltettem a szemem. Ha pedig szemben, akkor csak néha néztem mit csinált. Fehér farmerja kihangsúlyozta vastag, izmos combjait és formás fenekét. Alig tudtam visszafogni magamat, hogy ne menjek oda hozzá, és ne csókoljam meg.
- Végeztem. - jött oda a pulthoz ahol épp a papírokat írtam alá. - Mit csinálsz?
- Intézem a saját dolgaimat. - néztem fel rá, de meglepődtem közelségén. A lapot fürkészte ahol a sok betű szinte összefolyt még nekem is.
- Amúgy... hány éves vagy? - vezette tekintetét arcomra.
- 21. - mondtam újra a papírokra nézve, mert alig bírtam magammal.
- Milyen furcsa... - kezdett bele mire összeráncolva szemöldökömet, néztem rá. - Jiwon hyung... - mondta ki vigyorogva.
- Miért te hány éves vagy? - kérdeztem, mert furcsálltam, hogy nem egy idős velem.
- 20. - görbültek ajkai fölfelé. Ezután egy picit beszélgettünk, de csak kilencig, mert Hanbinnak még dolga volt. Ennyire későn? Én még befejeztem a papírmunkát, de utána mentem én is haza.

Soohyun már aludt, így halkan közlekedtem. Elmentem a fürdőbe, hogy végre lezuhanyozhassak, és megszabaduljak legalább egy pár percre Hanbin gondolatától. Levetkőztem majd beálltam a hűsítő cseppek alá. Ahogy lehunytam szemeimet, egyből izmos lábait láttam magam előtt. Beharaptam alsó ajkam. Ilyet még Soohyunnál sem éreztem...
Ennyit arról, hogy elfelejtem pár percre Hanbint. Félve néztem le, és vettem tudomásul, hogy péniszem megmerevedett. Fejemet a csempének támasztottam, és lehunytam szemeimet. Széles csípő, markolni való combok, mellé pedig csodálatos mosoly.
Jesszus...
Lassan kulcsoltam ujjaimat férfiasságomra, és kezdtem mozgatni kezemet halk sóhajokat hallatva. Komolyan egy srácra verem? Megpróbáltam Soohyunt magam elé képzelni, de orgazmusom előtt lelki szemeim átformálták Hanbinná.
Nem bírtam leállni sem, mert ahogy megláttam, magával ragadott a mámor és megremegve értem el a csúcsot. Szinte már sírtam a szégyentől. Én, aki eddig csak lányokkal volt, most, 21 éves fejjel érdeklődök egy fiú iránt? Ez valami rémes álom...

(Remélem mindenkinek tetszett, hamarosan hozom a következő részt^^)